Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 4. szám

► ÚJ szú 3 llllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának előké­születei azoknak a dokumentumoknak felelősségteljes, a párton belüli és össz­népi vitája szakaszába értek, amelyeket az idén februárban fogadnak el a kong­resszus küldöttei. E dokumentumok a kö­vetkezők: az SZKP új szerkesztésű prog­ramja, a párt szervezeti szabályzatában végrehajtandó változások, valamint a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének 1986-1990-re és 2000-ig szóló alapvető irányai. A párt és a nép e nagyszabású tanácskozásában kom­munisták és pártonkívüliek milliói vesz­nek részt, javaslataikat taggyűléseken, munkásgyúléseken mondják el, eljuttat­ják a pártszervekhez, a hírközlő eszkö­zökhöz. Mindez lehetővé teszi a pártnak, hogy pontosabban figyelembe vegye a szovjet társadalom valamennyi osztá­lyának és társadalmi csoportjának érde­keit és igényeit, a dolgozó tömegek kol­lektív tapasztalata alapján jobban alakít­sa ki a kommunista társadalom felépíté­sének irányvonalát. Az országos vita középpontjában az új szerkesztésű pártprogram áll. Az SZKP legfontosabb elméleti és politikai doku­mentuma a párt pontos, tudományosan ellenőrzött politikai nyilatkozata,. egy hosszú történelmi szakasszal kapcsolat­ban arról, hogy miért harcol és mire törekszik. Ebben a lehető legteljesebben és legvilágosabban fogalmazódnak meg az SZKP végső céljai, a párt fő irányvo­nala, gazdasági és társadalmi stratégiá­ja, azok a módszerek és tevékenységi módok, amelyeket nemcsak erre az év­századra, de jóval ezt követően is kitűzött maga elé. Az új szerkesztésű pártprogramot az SZKP 1981-es XXVI. kongresszusán ho­zott döntésnek megfelelően készítették elő, megőrizve a párt alapvető elméleti és politikai tételeinek folytonosságát. Az SZKP a jelenleg érvényben levő progra­mot gazdagítja, tartalmilag továbbfejlesz­ti, ugyanakkor újragondolja azokat a megfogalmazásait, melyek nem bizo­nyultak elég pontosnak, avagy nem állták ki a gyakorlat próbáját. Az előző progra­mot negyedszázaddal ezelőtt, 1961-ben, a párt XXII. kongresszusán fogadták el. A szovjet társadalomban végbemenő változások tudományos elemzése, a nemzetközi élet alakulása lehetővé te­szi, hogy pontosabban és konkrétabban határozzák meg az ország távlati fejlesz­tésének feladatait, a béke és nemzetközi biztonság szavatolásának útjait és esz­közeit. A Szovjetunióban folyó szocialista és kommunista építést érintő programpon­tok lényege, az ország társadalmi-gaz­dasági fejlesztésének meggyorsítása, ami békés körülmények között még job­ban fel kell, hogy tárja a szocialista rend­szer erejét. Szervesen összefügg a prog­rammal a béke, az emberi haladás és a népek nemzeti felszabadításának kon­cepciója, mely a nemzetközi problémák megoldásában a szovjet kommunisták elméleti tevékenységének alapja. A párt új szerkesztésű programját e két koncep­ció hatja át, ezek adják lényegét. Az SZKP végső célja - a kommunista társadalom felépítése a Szovjetunióban - az új szerkesztésű programban konkré­tabb tartalmat kapott. Ma, amikor orszá­gunk a fejlett szocializmus szakaszába lépett, a kommunizmusba való átmenet útjait határozottabban lehet megrajzolni, mint ezt 25 évvel ezelőtt, a program első szerkesztésekor tették. Az SZKP termé­szetesen nem tűzi ki célul a teljes kom­munizmus részletes vonásainak felvázo­lását, hiszen az ezzel kapcsolatos tudo­mányos elképzelések csupán a szovjet társadalom fejlődése során fognak gaz­dagodni és konkretizálódni. Ma azonban teljességgel világos - és ezt a gondolatot hangsúlyozza is az SZKP új szerkesztésű programja -, hogy a kommunista társadalom felé vezető úton a történelmi lépést az ország társa­dalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsí­tásának biztosításával kell tenni. „Ez a párt stratégiai irányvonala - mondja a tervezet -, amelynek célja az, hogy minőségi átalakulás menjen végbe a szovjet társadalom életének valameny- nyi területén; alapvetően megújuljon anyagi és műszaki bázisa a tudományos­műszaki forradalom vívmányainak tala­ján, tökéletesedjenek a társadalmi, min­denekelőtt a gazdasági viszonyok, alap­vető változások történjenek a munka tar­talmában és jellegében, az emberek anyagi és szellemi létfeltételeiben, aktivi­zálódjék a politikai, társadalmi és ideoló­giai intézmények egész rendszere,“ E nagyszabású program megvalósítá­sa eredményeképp, melynek első lépése az 1986-1990-es ötéves terv lesz, a szovjet társadalom új eredményeket ér el. Teljes mértékben feltárulnak az élet minden területén a szocializmus hatal­mas lehetőségei, megteremtődik az a szilárd anyagi és szellemi bázis, mely­nek alapján az SZKP programcéljai meg­valósíthatók. Mindez belátható történelmi távlatra meghatározza a párt stratégiáját és politi­kai irányvonalát. Gazdasági területen ez a jobban szer­vezett és hatékonyabb gazdálkodásra való áttérést jelenti, sokoldalúan fejlett termelőerőkkel, érett szocialista termelési viszonyokkal, jól működő gazdasági me­chanizmussal. A 2000. év végéig el kell érni az ország termelési kapacitásának megduplázását, s mindezt a minőség gyökeres javításával. Ezeket az átalaku­lásokat elsősorban a tudományos-mű­szaki haladás meggyorsításának alapján kell elvégezni. A tudomány teljes mérték­ben közvetlen termelőerővé válik. Társadalmi területen ez a szovjet em­berek élet- és munkafeltételeinek szünte­len javítását jelenti, azt, hogy egyre telje­sebben valósul meg a társadalmi viszo­nyok minden alapvető területén a társa­dalmi igazságosság, hogy közelednek egymáshoz az osztályok, társadalmi cso­portok és rétegek, megszűnik a lényeges különbség a szellemi és fizikai munka, a város és falu között, tökéletesebbé válnak a nemzeti kapcsolatok, erősödik az ország valamennyi nemzetének és nemzetiségének testvéri barátsága. A nép jóléte minőségileg újabb szintre emelkedik, az anyagi és szellemi javak fogyasztásának olyan színvonala terem­tődik meg, amely a lehető legjobban megfelel a harmonikusan fejlett, szelle­mileg gazdag egyéniség kialakításával kapcsolatos céloknak. E cél érdekében, már az elkövetkezendő 15 évben meg akarjuk duplázni a fogyasztásra szánt készleteket. Az évszázad végére minden szovjet családnak külön lakása vagy há­za kell, hogy legyen. Tovább fog csök­kenni a munkaidő és növekszik a dolgo­zók fizetett szabadsága. Politikai téren ez a demokrácia tökéle­tesítését, a szocialista önkormányzat tel­jesebb megvalósulását jelenti, a dolgo­zók, a munkakollektívák és szervezetek tevékeny és mindennapi részvételével az állami és társadalmi élet kérdéseinek eldöntésében. Szellemi téren a harmonikusan fejlett, társadalmilag aktív személyiség kialakí­tását jelenti, mely egyesíti magában a szellemi gazdagságot, az erkölcsi tisz­taságot és a fizikai fejlettséget. Az SZKP új szerkesztésű programja nagy figyelmet fordít a világfejlődés fő tendenciái elméleti elemzésére és politi­kai értékelésére, a párt nemzetközi politi­kája legfontosabb irányvonalainak meg­határozására. Az új szerkesztésű pártprogram hang­súlyozza, hogy a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokat és azok távlati fejlődését három alapvető tényező határozza meg. Először: a szocialista világrendszer pozí­cióinak egyre komolyabb megszilárdulá­sa, a világ dolgozói harcának fokozódása a társadalmi igazságosság alapján törté­nő változásokért: másodszor: az imperia­lizmus reakciós, agresszív erőinek foko­zódó ellenállása az emberiség társadalmi haladásával szemben; végül harmad­szor: a szocialista államokat, a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalmat, tucatnyi fiatal független országot és szé­les körű aktív demokratikus mozgalmakat egyesítő békeerők jelentőségének foko­zódása. A nemzetközi küzdőtéren ezek a fő alkotóerők, amelyek egymással köl­csönhatásban meghatározzák a jelenlegi helyzetet és az emberiség fejlődési távla­tait. Az új szerkesztésű pártprogram terve­zete a fentiekből indul ki korunk alapvető tartalmának és jellegének meghatározá­sakor. „Ez - mondja a tervezet - a kapi­talizmusból a szocializmusba és a kom­munizmusba való átmenetnek két társa­dalmi-politikai világrendszer történelmi versengésének korszaka, a szocialista és nemzeti felszabadító forradalmaknak, a gyarmati rendszer összeomlásának korszaka, a társadalmi fejlődés fő moz­gató erői - a világszocializmus, a kom­munista és munkásmozgalom, a felsza­badult népek, a demokratikus tömeg- mozgalmak - ama harcának korszaka, amelyet az imperializmus agressziós és elnyomó politikája ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívnak.“ A nemzetközi küzdőtéren uralkodó tényleges erőviszonyok józan számbavé­tele, amely az újszerkesztésü pártprog­ramban található, még egyszer hangsú­lyozza azon következtetés helyességét, amelyet az SZKP az 1956-os XX. kong­resszuson tett. Az azóta eltelt évtizedek bebizonyították, hogy a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Meg kell őrizni az emberiséget a katasztrófától, meg lehet akadályozni a háborút. „Eb­ben foglalható össze - hangsúlyozza az SZKP programdokumentuma - a szocia­lizmusnak, a földkerekség haladó és bé­keszerető erőinek történelmi elhivatottsá­ga.“ Korunk éles ellentmondásokkal teli világában egy, az egész emberiséget fe­nyegető katasztrófa előtt a lenini párt szilárd meggyőződése szerint egyetlen ésszerű kiút van, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. „Ez nem egyszerűen azt jelenti - mondja az új szerkesztésű pártprogram tervezete -, hogy nincsenek háborúk. Ez olyan nemzetközi rend, amelyben nem a katonai erő, hanem a jó viszony és az együttműködés uralkodása, végbemen­ne a tudomány és a technika vívmányai­nak, a kultúra értékeinek széles körű cseréje.“ Az SZKP és a szovjet állam a nukleáris háború fenyegetése, az egész világot elborító fegyverkezési verseny elleni küz­delem első soraiban halad. Az SZKP nemzetközi politikája a szocialista társa­dalom humánus, kizsákmányolásmentes és elnyomásmentes, a fegyvergyártás­ban és a háború kirobbanásában nem érdekelt osztályok és társadalmi csopor­tok természetéből következik. Az SZKP egész nemzetközi tevékenységének fő célja mindig is az volt és jelenleg is az, hogy a béke fennmaradjon, mivel ez jelenti a biztosítékot a szocialista társa­dalom tökéletesítéséhez és a kommuniz­mus felé való haladáshoz. Az SZKP által kidolgozott és a szovjet kormány által következetesen folytatott békeszerető külpolitikai irányvonal együtt jár az ország védelmi képességének erő­sítésével. E dialektikus egység biztosítot­ta a szovjet népnek, a szocialista orszá­gok más népeinek, a földünkön élő em­berek döntő többségének a XX. század leghosszabb békéjét, az imperializmus agre sszív törekvéseinek fékentartását. A tervezet kimondja, hogy a „szovjet állam szövetségesei nem törekszenek katonai fölény megszerzésére, de nem engedik meg a világ küzdőterén kialakult katonai-hadászati egyensúly megbontá­sát. Ugyanakkor következetesen töre­kednek arra, hogy ennek az egyen­súlynak a szintje folyamatosan csökken­jen és hogy mindkét fél csökkentse a fegyverzeteinek mennyiségét, arra, hogy ezáltal szavatolják valamennyi nép biztonságát.“ E tétel fejezi ki az SZKP változatlan külpolitikai irányvonalát a vi­lágbékével és a népek biztonságának problémáival kapcsolatban. Az SZKP úgy véli, nincs magasabb rendű és felelősségteljesebb küldetés, mint hogy megvédjék és biztosítsuk a bé­két, megfékezzük az agresszió és a mili- tarizmus erőit a jelenlegi és jövendő nemzedékek nevében. A szocialista tár­sadalom, a szovjet kommunisták ideálja a háborúk, fegyverek nélküli világ. Az SZKP, valamennyi szovjet ember alapvető internacionalista kötelességét a szocializmus további tökéletesítésé­ben, a kommunista társadalom építésé­ben látja. Az SZKP új szerkesztésű programjá­ban meghatározott magasztos célok kö­vetkezetes megvalósítása kétségkívül megsokszorozza a humanizmus és tár­sadalmi igazságosság alapján folyó tár­sadalmi átalakulások vonzerejét. Ezek az eszmék meghódítják az emberek eszét és szívét, a tökéletesebb társadalmi ter­vezés, a termelőerők szüntelen növeke­dése, az alkotómunka feltételeinek bizto­sítása, az emberi boldogság és siker példájával, az agresszív háborúk határo­zott elvetésével, a béke, a népek közötti egyenjogúságon alapuló széles körű együttműködés és az általános biztonság elveinek megvalósításával. VLAGYIMIR TRUBNYIKOV A földmágnesességgel, az ionoszférával és a rádióhullámok terjedésével foglalkozó irkutszki kutatóintézet a naptevékenység vizsgálatának koordiná­ciós központja a Szovjetunióban és a KGST keretében. A szibériai tudósok figyelemmel kísérik a naptevékenység befolyását Földünk bioszférájára, a Nap elektromágneses sugárzásának hatását az időjárásra és az éghajlatra. Az intézet szorosan együttműködik más országok kutatóintézeteivel: a szov­jet tudósok számos feladatot közösen oldanak meg japán, amerikai, francia és brit szakemberekkel. Az intézet környékéről 200 parabolaantenna irányul a Nap felé. (Képtávírón érkezett - CSTK) 1986.1. 24. Pi um mum— A fejlődés meggyorsítása, az SZKP stratégiai irányvonala

Next

/
Thumbnails
Contents