Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-27 / 26. szám
M ásképp gondolkodnak. Másképp élik át a kudarcot, az örömöt, a sikert, a szerelmet, a csalódást. Nem hallják, csak látják a hozzájuk szólót, s kifinomult érzékkel szájról olvassák a szavakat. Vannak fogalmak, melyek számukra nem mondanak semmit sem. De ha kezük mozgásba lendül, képesek kifejezni lelkűk legparányibb rezdüléseit is. Ezért egymás között leginkább ezt a „beszédmódot“ használják. A süketek életéről általában keveset tudunk. A speciális iskolát elvégezve elhelyezkednek, s ha van valami elintéznivalójuk, mindig akad valaki, aki szívességből segít. Persze ez kevés. Ebből indult ki vagy tizenöt évvel ezelőtt a rokkantak szövetsége is, amikor körlevéllel fordult a gyárak, vállalatok vezetőihez, teremtsék meg a lehetőséget és alkalmazzák a halláskárosultakat. Alkotó és ne szalagmunkát biztosítsanak számukra, ám ennél többre is szükség van, különleges igényeiknek kielégítését is viseljék szívükön. A Bratislavai Elektrotechnikai Művekben nyolc évvel ezelőtt sikerült olyan munka- és társadalmi feltételeket teremteni, amelyek lehetővé tették a süketek központjának létrehozását. Nem jnent minden egyszerűen, simán. Sok nehézséggel, meg nem értéssel kellett megküzdeni ahhoz, hogy a központ működni kezdhessen. Nem kis szerepe volt és van ebben Ladislav Ubárnak, a süketek hivatalos tolmácsának, ügyeik intézőjének.- Üzemünkben százkét halláskárosult dolgozik, és négyen ügyelünk arra, hogy ne legyen fennakadás, hogy körünkben jól érezzék magukat. Ezért érdemes megmozgatni akár a hegyeket is - mondja szimpatikus határozottsággal. - Nemcsak a munkájukkal kapcsolatban intézkedünk, szorgalmazzuk az itt dolgozók lakáshelyzetének megoldását, lelki tanácsokat adunk, és kapocsként működünk a halló és halláskárosultak találkozásakor. Persze a gondoskodás nemcsak a munkaidőre korlátozódik. Azon túl is foglalkozunk velük, igyekszünk megtalálni azt a kikapcsolódási formát, amely iránt érdeklődést mutatnak. Ez a sport, a minifoci, a tenisz, a röplabda. Hihetetlen, de úgy van, dolgozóink - szinte valamennyien fiatalok - szívesen vesznek részt a vállalati diszkón. Természetesen táncolnak, s a lemezlovas úgy válogatja össze a zeneszámokat, hogy azokban a dob domináljon, az adja meg a ritmust. S mivel a rezgést szinte valamennyien érzékelik, táncolhatnak. A kulturális élet lehetőségeinek hiányáról is beszélni kell - folytatta Ladislav Ubár. - Köztudott, ritkán készül film, tévéadás az ö számukra. S mert tulajdonképpen kevés fogalmat ismernek, a könyv, az olvasás legtöbbjük számára nem jelent élményt. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a halláskárosulás a legsú- • lyosabb fogyatékosság, a vakságnál is rosszabb. Ugyanis a vakság a tárgyaktól választ el, a süketség viszont az emberektől. Lelki vakság a süketség... A tapasztalat mondatja velem ezt — hajtja le fejét. Megtudjuk, hogy Ladislav Ubár nem véletlenül segíti szívvel-lélekkel halláskárosult barátait. Süket szülök gyermekeként kiskorától tolmácsként működött közre és megtanulta a jelbeszédet, megismerte a süketek gondolatmenetét, érzésvilágukat.- A százkét süket dolgozó szakmai továbbképzésének kérdése nálunk már régen közügy. Megszerveztük a hegesztötanfolyamot, így a közös erőfeszítés eredményeként sokan érdekesebb és számukra szokatlan képesítést szereztek. Érdeklődés mutatkozott a szerszámkészítők négyhónapos tanfolyama iránt, és volt jelentkező a műszaki rajz leolvasását segítő kurzus iránt is. Beszélgetőtársunk büszkén számol be a sikeres politikai továbbképzésről, a vállalati lapban található rovatról, amely a halláskárosultak életéről számol be, a süketek SZISZ-szerve- zetéröl, a nemrég alakult tizennégy tagú szocialista munkabrigádról, melynek vezetője, Dusán Barbuéin szorgalmasan tanulja a jelbeszédet. -Az üzem dolgozóit is rá akarjuk bírni, tanulják meg ezt a kommunikációs formát egy arra szervezett tanfolyamon. Sajnos, az érdeklődés nem nagy, de mi bárkit szívesen fogadunk. Szó esik a süketek nem éppen jól szervezett továbbtanulási lehetőségeiről, arról, hogy tulajdonképpen a pályaválasztásnál nem nagy a választék. Ebben az üzemben megteremtették a lehetőségeket, s azon gondolkodnak, milyen új szakmákban taníthatnák be a süketeket. A süketek hiányos oktatási rendszerének egyik hibája, hogy a hangképzés kerül előtérbe és nem a mindenki számára érthető jelbeszéd, a szájról való olvasás elsajátítása. - Ismét tapasztalatból mondom, azok jutottak többre, akik nem a speciális iskolákat látogatták. Hitetlenkedve hallgattuk Ladislav Ubárt, aki látva ezt, körünkbe hívott egy csinos, szőke, fiatal lányt. - Mondd el a történetedet. Ne félj, nem írják ki a nevedet - biztatta a kissé vonakodó lányt.- Születésemtől fogva nem hallok. Szüleimnek köszönhetem, hogy megtanítottak, megtanultam beszélni és,,normális" iskolába járhattam. Jól tanultam, ezért gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, ahol kitüntetéssel érettségiztem - mondta kissé dallamosan, de érthetően. - A kémia volt a kedvencem, gondoltam, ha lesz rá mód, továbbtanulok. Bekerültem az egyetemre, s csak amikor vizsgáznom kellett, tudták meg tanáraim, hogy mi is van velem. Szájról olvastam mindent, s amíg az előadó velem szemben állt és magyarázott, nem is volt semmi problémám. De ha elfordult... - nevette el magát vidáman. - De végül sikerült, vegyész- mérnök vagyok, s ebben a gyárban a szakmámban dolgozhatom.- Persze, kivételes akaraterő, no meg nagy adag szerencse kell ahhoz, hogy valaki egyenesbe jusson — kommentálta Ladislav Ubár a hallottakat. - Ám ez az eset is azokat igazolja, akik azon fáradoznak, hogy a halláskárosultak lehetőségei bővebbek lehessenek. Nem lehet azt mondani, hogy semmi se történt a halláskárosultak társadalmi beilleszkedésének elősegítése terén. Megjelentek az „első fecskék“, a jelbeszéd szótára, a frekvenciós szótár, készülőben van a rokkantak szövetségének terminológiai szótára, sőt, egy elektrotechnikai jelbeszéd szótár is. A Bratislavai Energetikai Művekben kiépülőben van egy kabinet, amelyben rendszeresen ellenőrizni fogják a halláskárosultak beszédkészségét, megmaradt hallásukat, amelyet fejleszteni akarnak. Tanfolyam keretében tökéletesíteni kívánják a jelbeszéd-haszná- latot, bővíteni a süketek szókincsét, javítani kommunikációs képességüket. Ez azért is fontos, mert a jelbeszéd nemzetközi. A baj csak az, hogy Szlovákiában kevés üzemben mennek ilyen szervezetten a dolgok. A fő akadály éppúgy a tolmács hiánya, mint a többletmunkától való félelem. De ha ennél a vállalatnál sikerült négy személyt foglalkoztató osztályt teremteni a halláskárosultak életének, munkájának megkönnyítésére, valószínű, hogy máshol is volna erre mód. Igaz, ahhoz olyan lelkes, odaadó, segíteni kész emberekre is szükség van, mint amilyen Ladislav Ubár és munkatársai. PÉTERFI SZONYA A kényelemszeretet jelentős károkat okoz EGY NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁG TAPASZTALATAI újságtól jött? - fogad Komáromban (Komárno) a Nehézgépipari Művek Steiner Gábor Hajógyárának tágas portáján egy kedélyes, egyenruhás férfi. - Már várja önt Pint mérnök, a népi ellenőrzési bizottság elnöke, mindjárt felhívjuk, hogy eljöjjön magáért. Mert ugye, rendnek kell lennie. Míg Pint Tibor mérnökre várakozunk, a rendész mosolyogva jegyzi meg: - Rólunk, a gyáriakról akar írni? Tudja mit, írja meg azt is, hogy a rendészeket rosszul fizetik, pedig nagy felelősséggel járó feladatokat látunk el.- És találkozott már maga olyan emberrel, aki meg volt elégedve a fizetésével? Mondja meg hol, s azt megírom! - próbálom elhárítani felszólítását, de rögtön meg is bánom, mert szemmel láthatóan nem ilyen válaszra számított. Magába húzódik, szótlanul várakozunk. A pillanatok óráknak tűnnek.- Mit is mondhatnék a bizottságunk munkájáról? - gondolkodik később már az irodájában Pint Tibor. - A tevékenységünk nagyon szerteágazó. Nem tudom mi érdekli, mennyi ideje van, miről beszéljek. Foglalkoztunk már a munkavédelmi eszközökkel, az újítási javaslatokkal, a külföldi tanulmányi utakkal, a gépek kihasználtságával, a jogtalan nyerészkedés elleni harccal...- Akkor maradjunk csak az utóbbinál, gondolom erről sok mondanivalója van, hisz manapság mindannyian már egy kicsit szakértőivé váltunk ennek a kérdésnek.- A Levélben meghatározott szempontok alapján tavaly végeztünk ellenőrzéseket, de újakat is tervezünk a következő félévben. Lényegében kiszúrtuk azokat a pontokat, amelyek a mi körülményeink között a leginkább érdekesek lehetnek, ahol a legnagyobb a veszélye annak, hogy valaki vagy valakik jogtalanul nyerészkedhessenek. Ahhoz a mondáshoz tartom magam, hogy keveset markolj, de sokat fogj. így aztán csak négy témakört vettünk fel, de ezeknek legalább alaposan utánajárhatunk.- S ebben nem akadályozza a bizottságot senki?- A gyáron belül kedvező a légkör az ellenőrzés számára. A vállalat vezetése támogat bennünket, értesíti az érintett gazdasági vezetőket szándékainkról, s így nem fordulhat elő, hogy akadályokba, ellenállásba ütköznénk. Nyilván sokat kockáztatna az, aki ezt megpróbálná.- Mit tárt fel az ellenőrzés?- Röviden összefoglalva azt, hogy a kényelemszeretet jelentős károkat okoz a vállalatnak. Itt van mondjuk a munkaeszközök nyilvántartása, amit minden évben ellenőrizni kellene, illetve újból elkészíteni. A bizottság tagjai előszedték ezeket a nyilvántartásokat, s találomra kiírtak belőlük néhány tárgyat, amely megítélésünk szerint könnyen eltűnhetne. Megkértük az illető dolgozókat, mutassák meg nekünk ezeket, hogy meg vannak-e még. Néha aztán nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk. Sok számítógépnek egyszerűen nyoma veszett. Volt aki a vámosoknak kölcsönözte, de évekkel ezelőtt. Persze a nyilvántartásba évről évre úgy írta be, mintha még mindig a birtokában lenne. Ugyanez történt egy távcsövei is, de ez a számítógéppel szemben sohasem került elő és senki sem tudta, kinek a közreműködésének köszönhető az eltűnése. Hogy ez megtörténhetett, azt valóban csak kényelmességgel tudom magyarázni, mert annak a felelős gazdasági vezetőnek, aki a nyilvántartás helyességét az aláírásával igazolta, ellenőriznie kellett volna, megvannak-e valójában a nyilvántartásban szereplő eszközök. Az elveszett dolgok értékének egy részét ugyan behajtotta a vállalat, de ez a megoldás valahogy nem az igazi. Eltűntek a számítógépeknél, távcsőnél nagyobb tárgyak is - írógépek.-Azt még megértem, hogy egy apró számítógepet észrevétlenül ki lehet vinni a gyárból, de hogy lehet eltüntetni egy írógépet, amelyet ráadásul még cipelni is nehéz?- És ha még csak egy tűnt volna el! Hét Írógépnek veszett nyoma több mint 23 000 korona értékben. Hogy ez miként történhetett, az persze minket is foglalkoztatott. Tény viszont, hogy a gyár őrzésében sok hiányosságot láttunk. A kerítés mellett sokhelyütt ládákat, tekercseket, a kerítésnek támasztott oszlopokat találtunk, amelyek ÚJSZt 8 1986. VI. Tolmács segít a süketnéma dolgozók képzésében
