Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-20 / 25. szám
R eggel öt véradó szállt föl a mikrobuszra, amelyben a „parancsnoki tisztet“ Miroslav Guryőa, a Vörös- kereszt szenei (Senec) szervezetének elnöke látta el.- Nagyjából ennyien adhatnak most vért a keresett vércsoportosok közül a helyi szervezetben nyilvántartott mintegy ezer véradó közül - mondja magyarázólag. - Az ezer véradó létének ténye mintegy 450-500 önkéntes véradást jelent évente. Januárban például 61 önkéntes véradónk volt egyetlen napon a transzfúziós állomáson. Egyébként az önkéntes véradás 25 éve alatt már több mint ötezer ingyenes véradást jegyezhettünk fel a szenei helyi szervezet nyilvántartásában.- Most a jelenlegi a rendkívüli, nem tervezett alkalmak közé tartozik. A szervezett véradásokra havonta egyszer jönnek a helyi szervezet tagjai. Egyáltalán kik jöhetnek, kik adhatnak vért?- Mindenképpen kevesebben vannak, mint azok, akik esetleg rászorulhatnak arra, hogy vért kapjanak. Az ugyanis mindenkivel előfordulhat, hogy vérre lesz szüksége, de a véradást több ok is megakadályozhatja. Van három egyformán hangsúlyos feltétel: a felnőttkor, a kifogástalan egészség és az önkéntesség. A felnőttkor alatt egyaránt értjük a szó biológiai és jogi értelmezését, sőt a nyugdíjaskor ugyancsak kizáró ok. Az önkéntesség fontos erkölcsi szabály, tekintve, hogy nem adhatnak vért azok, akik tettüket nem képesek mérlegelni. Az egészség követelményéből is következhet tartós kizáró ok, mint például a tartós elváltozással járó szervi betegségek, idegrendszeri, szív- és vesebetegségek és daganatok Üvegfalon innen, üvegfalon túl... Véradás közben (Gyökeres György felvételei) „UERRDKONOK véglegesen kizárják a véradás lehetőségét. Ezen kívül a véradó nem szenvedhet olyan betegségben, amely vérátömlesztéssel átvihető. A véradás előtti gyors laboratóriumi vér-, vizelet- és orvosi vizsgálattal pedig kiszűrik azokat, akiknél a normálistól a legkisebb eltérés mutatkozik.- Sok a kizáró ok, a véradó mégis sokkal kevesebb, mint amennyi lehetne. Ez mivel magyarázható?- Sokan egyszerűen csak félnek, másoknak az okoz gondot, hogy azt sem tudják kinek adják... Továbbiak pedig egyszerűen képtelenek arra, hogy valamilyen áldozatot hozzanak. Pedig el kell mondanom, hogy a véradás se nem fájdalmas, se nem ártalmas. Ezt én is tanúsíthatom, hiszen már csaknem 150 alkalommal adtam vért. Mindössze néhány percig tart, amíg a maximálisan 0,4 liter vért leveszik a véradótól,.ami vérkészletének 7-8 százaléka. Mindenesetre, akik ülnek a mikrobuszban nem gondolkodtak túl sokat, este szóltak nekik - és ők jöttek. Járásné Susla Mária a Bratislavai Tejfeldolgozó Vállalat igazgatójának titkárnője 16 évvel ezelőtt adott először vért, közben szült öt gyereket. Zdenek Putna, a Szenei Állami Gazdaság karbantartója tizenkettedik véradására készült, s azt latolgatta, mi lenne, ha nem kellene túl sokat várni az előzetes kivizsgálásra meg a véradásra. Mert ha már bejött a városba, akadna egy-két intéznivaló. Hasonló gondban volt Szatury Antal, az Elektrovod 28 éves dolgozója is, aki ötször járta meg már ugyanezt az utat. Munkatársa Igor Koneőny sem sokáig gondolkodott, amikor hívták, legfeljebb az zavarta, hogy a munkájára esetleg mások számítanak. Ó pedig csak üzenni tudott, hogy aznap nem mehet be dolgozni. Nem üres ugyan a Bratislavai Hematológiai és Vértranszfúziós Állomás előcsarnoka, de sejteni lehet: az aznapi „derékhad“ még később érkezik. Előkeresik a személyi lapokat. Lázmérő - nincs-e hőemelkedése valamelyiküknek, mert az js ideiglenes kizáró ok lenne. Majd a vizeletminta, vizsgálati vérminta, vetkőzés - belgyógyászati vizsgálat. Az emeleten pedig a véradás. Legfeljebb negyedórát tart az egész. Utána kiadós tízórai két tábla csokoládéval, és kávéval. Velem szemben fiatal lány és fiú. Az utóbbi megszólal, a lánytól kérdi:-Túl lehet ezt egyáltalán élni?... - Csak viccnek szánta, bár mindketten először vannak itt. A munkahelyükön, a Bratislavai Magyar Könyvesboltban mindenki véradó, ők sem akartak kimaradni. Ceizelová főorvos a véradás után a szervezetben lejátszódó folyamatokról beszél:- Nem tudom felfigyelt-e rá, de a vérvételkor gyorsul a szívműködés, s valamelyest csökken a vérnyomás. Ez igen hatékony védekezóreflexeket kelt, s utána néhány perccel, de legkésőbb egy óra múlva helyreáll a korábbi vérnyomásszint és a pulzus is. Ez a szervezetben térfogathelyreállító folyadékáramlást idéz elő. Azért itták a teát, üdítőt, kávét a véradás előtt, illetve után, hogy a folyamat meggyorsuljon. Tehát a szervezet vértérfogata helyreáll, de a vér ideiglenesen felhígul. A felhígulás öt órával a vérvétel után éri el tetőpontját. Eközben azonnal megindul a vérraktárak kiürítése a vérveszteség teljes pótlására. Ez körülbelül huszonnégy órát vesz igénybe. A vérveszteség hatására az egészséges csontvelő fokozott működésbe kezd. amit szaknyelven kiegyenlítő túlműködésnek nevezünk. Éppen ennek a kiegyenlítő túlműködésnek a következménye, hogy a vérraktárak egy hónap, de legkésőbb hat hét múlva feltöltődnek. Legkésőbb az a vasmennyiség pótlódik, amit a véradó a vörös vérsejtekkel és a plazmával elveszít. A vastartalékok feltöltődése két-három hónapot vesz igénybe. A hiányzó vért tehát az egészséges szervezet könnyen és teljesen pótolja.- Mindez azonban úgy következik be, hogy a közönséÚJSZÚ 9 986. VI. 20. vagy az anyaszerep vonzóereje. Sót az is a családképhez tartozik, hogy egyre több gondot okoz az ifjú nemzedék nevelése - mindenekelőtt a családban és az iskolában. A munkahelyeken vagy az ifjúsági szervezetekben már kevésbé. Még mindig lappangó vita folyik arról: vajon a gyereknek az iskolába kell érkeznie jólnevelten, vagy az iskolából kell hazaérkeznie jólnevelten. Ez, ugyebár, a szocialista iskola vitája a szocialista családdal. És ezt nem valaminő „köztévedés“ hozta létre, hanem egy fáradt, fatalista nézet: nem lehet segíteni, a fejlődéssel objektív feszültség jár együtt - növekvő és nem kielégíthető igények. Jórészt ezért van, hogy a szülők a pénzhajhászás miatt krónikus időhiányban szenvednek, terjed a családokban a neurózis és így tovább. Tehát nagy igények — kis célok téveteg paradoxonja mindez. A könnyű (vagy könnyűnek képzelt) út vonzása. S a hamis megoldás: képzelgés önmegvalósításról, amely áldozatvállalás és konfliktus nélkül menne végbe. Meglehet, e kérdéseket nem túlságosan népszerű dolog hánytorgatni, mégis időszerűeknek érzem, s velem együtt bizonyára nem kevesen mások is. Az elmúlt évtized alatt végbement életszínvonal-emelkedés ugyanis lakosságunk bizonyos rétegeinél többnyire csak közönséges tollasodást jelentett - kialakítva egyszersmind sok család számítgató, zárt világát is. Közben szemlátomást kopott-kopik ki sokak műveltségéből a morál és a viselkedés kultúrája is. Bűvös kör, amely felé mostanában is ingerült közfigyelem fordul. Ám hogy van belőle kivezető út, egyebek közt erőteljesen bizonyítja a CSKP KB Elnökségének 1983-as márciusi, de még most is időszerű levele és a hatására kibontakozott társadalmi méretű aktivitás. Annyit mindenesetre jómagam is tudok, hogy immár több mint négy évtizede célul tűztük magunk elé a közösségi embertípus kialakítását. De nemcsak hissszük megvalósíthatóságát, hanem társadalmi méretekben és összefogással szüntelenül munkálkodunk is rajta, a családtól és az iskolától kezdve a munkahelyekig. Ennek eredményeiről egyébként gyakran adnak hírt a tömegtájékoztató orgánumok, köztük lapunk is. Tanulságuk szerint is a termelésben például a különféle munkakollektivák, kiváltképp a szocialista munkabrigádok példás teljesítményei, a polgári életben pedig a társadalmi munkák figyelemre méltó sikerei nem utolsósorban a szocialista közösségi szellem és összefogás eredményei. Különben erről bárki meggyőződhetik a saját környezetében is. Ilyen vonatkozásban is főleg az ismert és bevált eljárástól, az elmélet és a gyakorlat gondosabb összehangolásától várhatunk kedvezőbb eredményeket. Pontosabban szólva: ha minden munkahelyen és más közösségekben kellő súlyt helyeznek a termelési feladatok és a dolgozók, állampolgárok politikai-gazdasági nevelésének összekapcsolására. Azaz, ha egyszerre mozgósítják az objektív és a szubjektív tényezőket. Igaz, ez közismert követelmény, de távolról sem könnyű munka. A CSKP XVII. kongresszusa azonban, amely döntő fontosságú gazdasági és szociálpolitikai feladatokat jelölt ki a 8. ötéves tervidőszakra, tág teret nyitott a fent jelzett kiteljesítéséhez is egyszersmind. Mintegy összegezésül feltétlenül le kell szögezni, hogy a vezető testületek és az egyének szempontjából egyaránt meghatározó tényező a hozzáállás. Nem közömbös ugyanis, hogy az emberek önként és meggyőződésből kapcsolódnak-e be társadalmi céljaink megvalósításába, vagy valamiféle rendeleteknek és utasításoknak engedelmeskedve. Célunk ugyanis nem egyszerűen a materiálisán „gazdagabb“ élet, hanem a tartalmas, önmagát emelni képes közösségi élet. Mert egyedül csakis ez minősítheti az egyediségünkben is megnyilvánuló teljes embervoltunkat. A közösségi embert - a másokért is áldozatokat vállaló mindig különbet. MIKUS SÁNDOR ges halandó mit sem tud róla. Ót sokkal gyermekdedebb dolgok izgatják. Előtte az, hogy nem fog-e fájni, hiszen sokan az ájulás határára jutnak, hacsak injekciós tűt látnak. Mások a következményektől tartanak. Eme gyarlóságainkra tud-e valamilyen gyógyírt?- Nem fáj úgy, mint egy injekció, s tekintve, hogy nem ér izmot a szúrás, nem is tart sokáig. Ráadásul a véradást igen gyakran kedvező változások követik. A vérvételt követő fokozott csontvelő-működésnek pedig általában áthangoló, regeneráló hatása van. A véradónak nagy része javuló közérzetről, fokozódó étvágyról, könnyed- ségérzésröl, fejfájások megszűnéséről számol be. Ha pedig minden véradó figyelembe veszi azt is, hogy életeket ment meg, azt hiszem egy másfajta elégedettség is hatalmába keríti. Kevés olyan munkahely van - ha akad még egyáltalán - mint a Bratislavai Magyar Könyvesbolt. Ott ugyanis most már valóban mindenki véradó, mert a fiú és a lány éppen akkor váltotta ki tízóraiját, amikor távoztam. Az üzletben a főnökasszonyt, Sőeglíkné Major Arankát kérdeztem, miként is alakult ez így.- Itt dolgozik a lányom is, és ö a vállalat SZISZ-etnöke. Vállalták, hogy a fiatalok vért adnak, s aztán el is mentek a lányok, de a főnök sem maradhat ki. Egyébként - s ezt büszkén mondom - amikor a sziszesek a határozatok eme pontját ellenőrzik, a „leltár“ mindig úgy néz ki, hogy máshonnan összesen egy-két véradó van, plusz a Magyar Könyvesbolt egész személyzete... Persze, ez korántsem csak határozatok teljesítésének kérdése. Sokkal több annál, és ezért vagyok büszke a lányokra. Amikor tapasztalataimat összegeztem, megpróbáltam valami általános következtetést levonni. Több általánosításra alkalmas körülmény is fölmerült, mert a vér csak vérrel pótolható - s nem mindegy milyennel: adni kevesen tudnak, de mindenkinek szüksége lehet rá, sokakat semmilyen érvvel rá nem vehetnénk, de bezzeg követelnék, ha úgy adódnék... Bármilyen szempontból is néztem a dolgot, arra aligha találtam volna egységes magyarázatot, hogy mik a mozgatói azok cselekvésének, akik között létrejön ez a különös, semmi máshoz nem hasonlítható „vérrokonság“. MÉSZÁROS JÁNOS Véradás előtti vérmintavétel I
