Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-20 / 25. szám

Az intézet úszómedencéjében Fő céljuk: A villanyszerelést is tanulják a fia­talok B eszélgetésünk színhelye az Ud­varéi (Dvory nad 2itavou) Kö­zépfokú Mezőgazdasági Szakiskola igazgatóhelyettesének irodája. Be­szélgetőpartnereink pedig Béták Jó­zsef mérnök, az udvaréi helyi pártbi­zottság elnöke, a szakiskola elméleti oktatásáért felelős igazgatóhelyette­se, Kóta Róbert mérnök, a szakiskola pártalapszervezetének elnöke, a gya­korlati oktatásért felelős igazgatóhe­lyettes és Zsapka Nándor mérnök, a pártalapszervezet alelnöke, az isko­la tanára. Mindebből világosan követ­kezik, hogy beszélgetésünk témája a pártmunka, melynek hatékonysága, természetesen, a fiatalok nevelésé­ben, a tanintézet eredményeiben is megmutatkozik. így ezekről is részle­tesen szólnak.- Jelenleg 318 tanulónk van - tájé­koztat Béták elvtárs. A négyéves tanulmányi idő érettségivel végződik. Végzőseink az állattenyésztés gépe­sítésében dolgozó szakemberek lesz­nek. A mezőgazdasági üzemek a ki­került fiatalok túlnyomó többségével igen elégedettek. Ez a fiatalok eszmei és szakmai felkészítésének egyaránt köszönhető. A pártalapszervezet évente négy-öt fiatalt készít elő a tagjelöltségre. Ez idén eddig kettőt vettek fel a jelöltek sorába, a harmadik felvételét pedig a legközelebbi taggyűlésen hagyják jóvá, akkorra tölti be tizennyolcadik életévét. A már felvett két fiatal egyike osztályában alelnök, a másik pedig kultúrfelelős. A kiválasztásnál a fiata­lok aktivitása igen sokat nyom a lat­ban. Akárcsak a SZISZ-ben végzett munkájuk, magaviseletük és tanulmá­nyi eredményeik. Politikai-eszmei ne­velésükkel nemcsak a polgári nevelés óráin foglalkoznak. Két fiatal párttag­nak, Kondicz Józsefnek és Szabó Vilmosnak konkrét feladatul adta az alapszervezeti pártbizottság az iskola SZISZ-szervezete munkájának a tá­mogatását. Természetesen ók maguk is tagjai az ifjúsági szervezetnek. A fiatalok munkájának segítésével megbízott pedagógust szintén szeret­nék felvenni a pártalapszervezet tag­jainak sorába. A szakiskola pártalapszervezeté­nek jelenleg tizenhét tagja és két tagjelöltje van. A tagok pedagógusok - tanítók, szakoktatók (mesterek), nevetők, egy tag pedig a gazdasági részleg dolgozója (karbantartó). Az iskola pártszervezete egyike annak a hat alapszervezetnek a községben, melyek munkáját a helyi pártbizottság hangolja össze, élén elnökével, Béták Józseffel, aki tisztségét 1985 óta tölti be. A hat alapszervezetből három az udvardi Aurora Efsz-ben, egy a me­zőgazdasági társulás baromfite­nyésztő üzemében tevékenykedik, to­vábbá a falusi szervezet, valamint a szakiskola szervezete. Az utóbbi politikailag igen aktív, a pártmunka szervezése terén jó eredményeket ér el. Az érsekújvári (Nővé Zámky) járási pártbizottság elnökségének tavalyi értékelése szerint is jó munkát végez a szervezet. Különösen színvonalas a pártokta­tás, melynek minden tervezett elő­adását megtartották. A szervezet tag­jai csaknem mind előadnak a pártok­tatás, a szakszervezeti oktatás, illetve a SZISZ-tagok politikai-eszmei neve­lése keretében. A pártoktatást az alapszervezet vezetősége negyed­évenként értékeli. Ottjártunkkor tartot­ták a oktatási év, sőt az egész négyéves ciklus befejezését jelentő záróbeszélgetést. A négy esztendő alatt a kommunista nevelés alapjain kívül időszerű kérdésekkel is foglal­koztak, például az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusának anyagával, a módosított pártalapsza­bályzattal. A pártelöadók közül töb­ben elvégezték a Marxizmus-Leniniz- mus Esti Egyetemét, vagy bentlaká­sos kerületi pártiskolán vettek részt. Minden előadó alaposan felkészült az előadásaira. Az előadók közül a leg­tapasztaltabbak és legeredménye­sebbek közé tartozik Benkovics Jó­zsef mérnök, az iskola igazgatója. A szervezet három tagja a járási pártbizottság politikai nevelési háza által az ifjúkommunisták számára szervezett oktatáson vesz részt.- A pártoktatáson átvett témákat mindig alkalmaztuk a helyi körülmé­nyekre - jegyzi meg Zsapka elvtárs. - A vitában főleg az erkölcsi és a munkára való neveléssel kapcsola­tos kérdésekről beszéltünk. Például a magaviselet javításával összefüg­gésben. Azt is megbeszéltük, hogyan szervezzünk munkaversenyt, milye­nek legyenek a kritériumai, hogy a feltételek mindenki számára azono­sak, igazságosak legyenek. A munka­versenyben győztes osztály jutalom­kiránduláson vesz részt. Az egyének szintén, például a Szovjetunióban, Magyarországon, Bulgáriában, az NDK-ban. Ezzel már utaltunk arra is, hogy az anyagi feltételek az iskolában igen kedvezőek. Vonatkozik ez a sportolá­si, a kulturális lehetőségekre. Az intézetnek 300 személyes diákottho­na van, ahol a fiatalok teljes ellátásá­ról gondoskodnak. (Itt jegyezzük meg, hogy még tudnak felvenni érdeklődő­ket a szakiskolába.) A kedvező felté­telek megmutatkoznak a fiatalok ta­nulmányi, kulturális és sporteredmé­nyeiben. Szlovákiai versenyt is nyer­tek már az iskola futói, tánccsoportja pedig helyezést ért el. Bejárjuk az iskola csendes, rende­zett, nagy fákkal övezett udvarát, melynek közepén fürdőmedence áll. Ezt a fiatalok ki is használják.- Rövidesen szaunát is építünk - újságolja Béták elvtárs. - Továbbá társalgót és újabb tantermeket. Az építkezés 18 millió koronába fog kerülni. A tanulmányterv már megvan hozzá. A pártszervezet a tanintézet fiatal­jai eszmei nevelése és szakmai felkészítése feltételeinek javítását ál­landó feladatának tekinti. Ezt eddigi eredményeik meggyőzően bizonyít­'ak FOLÖP IMRE • Traktorvezetés - vetélkedővel • Versenyen az intézet társastánccsoportja (Archív-felvételek) Döntések kora A családi ház kertjében ültünk, a fűben. Virágágyások, melegágy, frissen betonozott bekötőút a garázsba, azon az oldalon, ahol ő ült, öreg deszkák, a majdani kerítés zsaluzása. Csodálatos kilátás nyílik a völgyre. Amott, a távolban a pályaudvar. Sínek egymás mellett, vagon vagon mellett: a zdicei fűtőház. Jirí Podskalsky jobbra mutat: - Ott dolgozom. Az életéről beszélgetünk. S bár mindössze harminc- nyolc éves, van mit hallgatni, később pedig van min elgondolkozni, van mit „csodálni“. A következő sorok csak töredékei Jirí Podskalsky vallomásának. Tizenhat éves voltam, ipariskolába jártam, amikor meghalt az apám, s rá egy évre az anyám. A bátyám bevonult katonának. Egyedül kellett magamról gondos­kodnom. Rendben tartani a kertet, a lakást, inget mosni, főzni, felmosni a padlót, tanulni... Egyszóval olyan munkát végezni, amit korábban nem végeztem. Nem érdekelt. Talán azért is okozott eleinte olyan sok gondot. Aztán jött az érettségi, a katonaság, megnősültem, és elszegődtem a vasúthoz. A műhelynek és a kertnek akartam több időt szentelni. De felkerestek az elvtársak, azzal az ajánlattal, hogy legyek a helyi nemzeti bizottság képviselője. Ez tizenöt évvel ezelőtt volt. Egyáltalán nem tudtam, mit vállalok. A tisztségviselés első ideje keserves volt. Nem bíztam magamban. Idővel aztán, a többiek segítségével belejöttem, s a képviselőség egyre jobban érdekelt. Nem azért, mert tanácstag lettem Zdicében, vagy az iskolaügyi és kulturális bizottság elnökségi tagja, hanem mert kapcsolatot teremtettem az emberekkel, örülök minden kis ügynek, ami sikerül, minden megoldott problémának, minden eltávolított hiányosságnak. Ha visszatekintek, s látom, hogy hány gyűlés, tanácsko­zás, látogatás kellett ahhoz, hogy a problémák megoldód­janak, egyik vagy másik ügy elintézése hány órát vett igénybe, azt kérdem magamtól, megérte, Jirko? És nyomban felelek is rá. Megérte. Alighanem megleptem az elvtársakat, amikor bejelen­tettem, hogy az idén nem indulok a képviselőválasztáson. Azt kérdezték, miért határoztam így ennyi évi munka után? Miért most akarod abbahagyni, amikor a gyerekeid lassan felnőnek... Éppen azért, mondtam. A fiám jövőre végez az alapiskolában. Van valami műszaki érzéke, tőlem örökölte. De mit teszek én? Este hazajövök a munkából, ellenőrzőm a leckéjét, egy kicsit beszélgetünk és kész. Csak ritkán jön be hozzám a műhelybe, s közben érzem, hogy szívesen ott lenne, hogy kézbe vehesse a fűrészt, vagy a forrasztó­pákát. A lányommal is hasonló a helyzet. Rádöbbentem, hogy nemcsak a feleségemnek kell vele foglalkoznia, hanem nekem is. Nem akarom, hogy egyszer szégyent hozzanak rám a gyerekeim. S még egy okom volt, amiért nem jelöltettem magam. Az idén megválasztottak a pártalapszervezet elnökévé. Nem mintha a pártelnökség nem férne össze a képviselőséggel, de meglehet, hogy az egyik felelősségteljes tisztség miatt elhanyagolnám a másikat. Ez pedig nem szokásom. Vagy rendes munkát végzek, vagy semmilyet. Hiszen mindkettő számtalan kötelezettséggel jár, s az embernek mindegyik munkába bele kell adnia a szívét. Számomra akkor elérkezett a döntés ideje. Az üzemben két fontos feladat áll előttünk: biztosítani a mozdonyok javítását és hozzájárulni a kulturáltabb utazáshoz. Azt mondhatnánk, nincs ebben semmi új. Csakhogy nincs pótalakatrész. Amit tudunk, megcsináljuk magunk, de nem lehet a végletekig belenyugodni az anyagbeszerzők mondásába, hogy: nincs. Ezért megszer­veztünk egy tanácskozást a fűtőház vezetőségével, és kértük a raktár, valamint egyes felelős elvtársak munkájá­nak felülbírálását. Ugyanis tudjuk, hogy nem magyaráz­ható minden azzal, hogy nincs pótalkatrész. A kényelmes­ség is okolható a hiányért. Könnyebb vállat vonni - a másik meg gondoskodjon alkatrészről, ahogy tud -, mint azon tűnődni, mi történik akkor, ha nem teljesítem a feladatomat. Néha valóban szomorú látvány a megjavított mozdony, ha mégis kénytelen vesztegelni — valami apróság miatt. Az ilyesmi kiveszi a pénzt a zsebünkből, s olykor valóban semmiség miatt. Valamit a kulturált utazásról. Mi motorosvonatokat is javítunk, s a jó öreg műhelyek a hosszú évek alatt bizony piszkosak is. Megtörténik, hogy bekenjük az ülést. Kicsiség. De az utast alaposan felbosszantja, s hajlamos érte az összes vasutas munkáját elítélni. Rá akarjuk vezetni a javítókat, ügyeljenek ilyesmire, ne legyenek közönyösek mások hibái iránt, hogy tudatosítsák: a megja­vított motorosvonat mindannyiunk névjegye, s munkánk minőségét az ilyen látszólag kicsiségek sem csökkenthe­tik. Nem lesz könnyű ilyen viszonyt kialakítani. Meg kell változtatni a beidegzódött gyakorlatot, hogy ez vagy az nem tartozik rám. De úgy vélem, a fiúk megértik a pártbizottság szándékát. Végül is nem lehet a végletekig beszélni a minőségről és a fegyelemről, s ezt csak másoktól követelni meg. Még valamit a képviselőségről. A fiatal Vlastimil Slosart javasoltam magam helyett. Ismerem. Ugyanis rájöttem, hogy én - tizenöt évi képviselőség után, néhány embert érintő dolgot kezdek természetesnek venni, s az egyes problémák megoldásához sablonosán fogok hozzá, ez pedig hiba. Azért van ez, mert az ember az évek folyamán rutinra tesz szert. Ha a nemzeti bizottság akarja, szívesen dolgozom valamelyik bizottságban. Az idén sok fiatal lett képviselő. Némelyiket személyesen ismerem, sót az apjukat is. Azt hiszem, beválnak. Kezdetben szívesen segítek nekik. De teljes erővel az új tisztségemet akarom ellátni. Tizennyolc éves koromban, az ipariskolában, amikor beléptem a pártba, az osztályfőnököm tanácsolta, mit írjak a jelentkezési lapomra. Többek között szerepel ott egy mondat, hogy munkámmal segíteni akarom hazám építését. Akkor nemigen tudtam, mit is jelent ez. Ma már tudom. Jirí Podskalskynak, a zdicei fűtőház 2. pártalapszervezete elnökének szavait lejegyezte: VÁCLAV PERGL ÚJ SZÚ 1986. VI. 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents