Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-20 / 25. szám

A

burzsoá társadalom ideológusainak a szociális valósághoz való viszonyát elemezve Marx kiemelte kutató tevékenységük fontos tendenciáját. Ez abban nyilvánul meg, hogy a tudományt megpróbálják hozzáidomítani az olyan nézőponthoz, amely nem magából a tudományból ered, hanem kívülről, az olyan nézőponthoz, amelyet a tudománytól idegen, rajta kívül álló érdekek diktálnak. A burzsoá társadalom képtelen ennek a tendenciának a megváltoztatására. Sőt, ez tovább fog mélyülni. Ezzel összefüggésben Marx és Engels feltárta a burzsoá társadalom védelmezői „kutató“ tevékenységének még egy törvényszerűségét. Eszerint minél nagyobbak az ellentétek magában az uralkodó osztályban, valamint közte és az elnyomott osztály között, annál helytelenebb lesz a viszony e formájának kezdetben megfelelő tudat. A személyes érdekeket általános érdekeknek igyekeznek feltüntetni, az üres, idealizáló frázisok szintjére süllyednek, a tudatos illúziókeltéshez és képmutatáshoz folyamodnak. Ám minél jobban lelepleződik hazugságuk, annál szívósabbak, képmutatóbbak lesznek.

Az amerikai politológiának ez az irányvonala a Reagan-kormány hivatalba lépése után kezdett előtérbe kerülni. A 80- as évek amerikai politikai irodalmának elemzése azt bizonyítja, hogy az amerikai politológusok még sosem kerültek olyan nehéz helyzetbe, mint ebben az időszakban. Ezt a tényt maguk az amerikaiak is elismerik. „Három éven át — írta Averel Harriman, az Egyesült Államok volt szovjetunióbeli nagykövete, - tartózkodtam az Egyesült Államok elnökének közvetlen bírálásától. Hallgattam, mivel úgy vélem, Amerikának egységesnek kell mutatkoznia az egész világ előtt... Reagan elnöknek volt elég lehetősége, de tovább már nem várhatja el az amerikaiaktól, hogy támogassák azt a politikát, melynek következtében kapcsolataink a Szovjetunióval feszültebbek, mint bármikor az elmúlt 30 év során. Ilyen >. elszomorító a Reagan-kormány diplomáciájának eredménye... Hallgatni ebben a helyzetben nem hazafiasság, hanem felelőtlenség lenne.“

Ennek ellenére a 80-as évek azt mutatják, hogy az amerikai politikai irodalom nem nélkülöz egy másfajta felelősséget - támogatja Reagan avantu- rista külpolitikai irányvonalát. Pedig az amerikai politológusok néhány évvel ezelőtt más nézetet vallottak. Brown, Kalifornia volt kormányzója így írt, amikor Reagan elhatározta, megpályázza az elnöki posztot: ,,Egészen megdermedek, ha arra a lehetőségre gondolok, hogy Ronald Reagan egyszer elnök lesz", mert „az utóbbi években Reagan nemegyszer nyilvánosan és minden kétértelműség nélkül kijelentette, megengedhető, hogy az USA nukleáris fegyvert vessen be. Eljön az idő, mondotta

Reagan a nukleáris fegyver bevetésének lehetőségét latolgatva, amikor majd felléphetünk a kommunisták ellen. “ Reagannek a Fehér Házba való beköltözése idejére esik több amerikai politológus jobbra fordulása a nemzetközi kapcsolatok mai problémáinak megítélésében. A „hidegháború" legsötétebb időszakának szellemében ma arról próbálják meggyőzni a népeket, hogy a háború nem a legrosszabb módja az államközi problémák megoldásának. A „kommunizmus megfékezésének“, (1947-1954), a „kommunizmus visszaszorításának“ (1955-1961), a „tömeges megtorlás“ (1961-1970), a „realisztikus megfékezés“ doktrínáit felváltotta az „egyenes konfrontáció“ stratégiai doktrínája. Ennek fő célja - amint azt a „Védelmi direktívák az 1984-1988-as költségvetési évekre“ hangoztatják, - „a szocializmusnak, mint társadalmi-politikai rendszernek a megsemmisítése“.

Ennek a doktrínának a hirdetői azt próbálják elfogadtatni a közvéleménnyel, hogy a nukleáris háború elkerülhetetlen, s ezért már ma ki kell dolgozni politikaijogi alkapját. Ezzel összefüggésben hangoztatják a „korlátozott nukleáris háború“, az „elhúzódó nukleáris és hagyományos háború“, a „stratégiai védelem“ stb. jogosságának koncepcióját. Ezeknek a nézeteknek a politikai „igazolására“ mondta Haig volt külügyminiszter, hogy „vannak komolyabb dolgok, mint a béke“.

Ezen állítások cinizmusát fokozza az a tény, hogy szerzőik a 70-es években bizonygatták az USA elkötelezettségét a nemzetközi jog iránt, s a 80-as években áttáncoltak a Reagan-kormány platformjára. Mivel a mai nemzetközi jogban nem találtak bizonyítékot érveikhez, az USA politológusai antihumánus demagógiájukat igyekeznek a burzsoá etika, erkölcs,

a vallás normáira alapozni. így például Bonkovsky professzor a háború jogosságát bizonygatja, ha azt a „jóság nemzeti érdekei“ nevében folytatják, s ezen érdekek tartalmát a keresztény, vallási doktrínákból vezeti le. Valódi középkori szellemben állítja, hogy az istentagadók és a kommunisták - a civilizáció barbárjai, és a háborút ellenük szentesíti a Biblia. A műveletlen ember naivitásával bizonygatja, hogy a nukleáráis konfliktust korlátozni és lokalizálni lehet. Az amerikai politológusok különbözőképpen értelmezik a „korlátozott nukleáris háború“ koncepcióját. Egyesek abban látják korlátozott lehetőségeit, hogy — például - a neutronfegyver bevetése „kiválasztásos gyilkolást“ eredményez: elpusztulnak az emberek, de sértetlenek maradnak az épületek és a kulturális értékek.

Mások, a bináris vegyi fegyver pusztító erejére hivatkozva, beszélnek korlátozottságáról időben és térben (úgymond csak a katonai kontingenseket fogják pusztítani, a polgári lakosságot nem éri támadás). Megint mások feltételezik, hogy kezdődjön bármilyen háború (nukleáris, neutron, vegyi, bakteriológiai, hagyományos) a nemzetek közössége képes lesz biztosítani a nemzetközi szerződések és megállapodások megtartását, ezért jó előre feltétlenül meg kell állapodni, milyen formában és mértékben engedélyezhető az atomháború. Az USA és nyugat-európai szövetségeseinek megállapodását a Pershing—2 és a szárnyasrakéták telepítéséről, s taktikai nukleáris fegyverek korszerűsítéséről úgy értelmezik, mint első lépést a „korlátozott nukleáris háború" nemzetközi-jogi bázisának létrehozása felé. Igaz, maga Reagan más nézeteket hangoztatott a nemzetközi megállapodásokról és a béke biztosításának problémáiról: „Az olyan országok közül, amelyek hittek

a pergamenben vagy a papírban és elutasították a fegyvereket, egyetlen sem létezett eléggé hosszú ideig és nem írt be sok oldalt a történelembe... A fegyverkezés és a leszerelés ellenőrzéséről szóló megállapodások... nem mágikus hatásúak. A megállapodások aláírását nem kell összetéveszteni a probléma megoldásával. A megállapodások gyűjtése még nem vezet békéhez... Papirvárakat hozunk létre, melyeket elsöpör a háború szele. “

A Reagan-kormány háborús irányvonala arra késztette az amerikai politológusokat, hogy munkájukat a háború ideológiai és jogi indoklására összpontosítsák. Köztudott azonban, hogy az ehhez hasonló „kutatómunka“ - nyílt háborús propaganda. Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy az Egyesült Államok kötelezte magát a háborús propaganda betiltására, mégpedig az ENSZ Alapokmányának 4. paragrafusa 2. cikkelyébe foglalt, az erő alkalmazásáról és az erővel való fenyegetésről történő lemondás elve alapján. A nemzetközi jog elveiről 1970-ben elfogadott nyilatkozatban - az Egyesült Államok is elfogadta - ez áll: „Az Egyesült Nemzetek Szervezete céljainak és elveinek megfelelően az államok kötelesek tartózkodni az agresszív háborúk propagálásától.“

Az SZKP Központi Bizottságának a XXVII. kongresszus elé terjesztett politikai beszámolójában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy „a háború utáni évtizedekben soha nem volt olyan robbanásveszélyes a világhelyzet, sőt olyan bonyolult és kedvezőtlen, mint a 80-as évek első felében. Az Egyesült Államokban hatalomra jutott jobboldali csoportosulás s legfontosabb NATO-beli kiszolgálóik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alapuló politikáig. Tevékenységük alapját olyan doktrínák adják, amelyek elutasítják a jószomszédságot és az együttműködést, mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. “

Csakhogy a történelem menetét nem lehet visszafordítani. A világban kialakult a szocialista rendszer - korunk legfőbb ereje. A szocializmus elveti a burzsoá próbálkozásokat, hogy erő alkalmazásával fogadtassák el az imperialistáknak megfelelő megoldásokat, az állami szuverenitás megnyirbálását, s ezzel szemben meghirdeti a szuverenitás tiszteletben tartását, a jószomszédságot és az együttműködést, mint a világ stabilitásának legfontosabb feltételeit. Fellépve az Egyesült Államok agresszív törekvéseivel szemben, a szocializmus erői fáradhatatlanul és céltudatosan törekednek a demokratikus, igazságos világrendszerben élő szabad, egyenjogú nemzetek békés közösségének létrehozására.

V. G. BUTKEVICS professzor, a jogtudományok doktora

Darwin

. v szin*e lt Államok éle*e.nott a kondik mé9sTasZorulni. Ezzel a gatnémet

^3Äri>nek ,rasa —w,iukÚJ szú

5

1986. VI. 20.

Az iskolakönyvek évente 2,5 milliárd dollárt hoznak az amerikai kiadóknak, többet, mint az összes többi könyv eladása - tehát rendkívül nagy üzletről van szó, amelyet senki sem akar elveszíteni. Korábban az alkalmas művek kiválogatása a pedagógusok kezében volt, de a hetvenes évek eleje óta a kiadók növekvő ideológiai nyomás alatt állnak, önjelölt cenzorok támadásba indultak a gyermekek lelkének megvédéséért, s ebben támogatják, finanszírozzák és ösztönzik őket az új jobboldal nagy hatalmú szervezetei. A legerősebben támadott célpont az evolúciós elmélet volt, amely szerint az embert nem tízezer évvel ezelőtt teremtették meg, hanem egy láncszem a fejlődés hosszú folyamatában.

A szélsőjobboldali kampány különösen agresszívnek mutatkozott a déli és délnyugati államokban. Texasban a fundamentalisták átböngészték a tananyagot olyan szövegeket keresve, amelyek isten, a haza, a család, a szabad gazdaság és a tekintély ellen irányultak; Kaliforniában pedig egy magát teremtéskutatási intézetnek nevező szervezet szerint az evolúció a sátán játékszere, „Hitler és Marx istentagadó rendszereinek intellektuális bázisa“.

Az iskolai hatóságok kezdetben behunyták a szemüket, amikor a kiadók kapituláltak, és elvetették az evolúciós

elméletet. ‘ A kiadók persze egyáltalán nem törődtek az ideológiai kérdésekkel. Az amerikai államok felében amúgy is az iskolai tanácsnak kell jóváhagynia a tankönyveket. Két különböző szöveg kinyomtatása nem lett volna rentábilis, tehát eltűnt az evolúció a hat-tizennégy éves gyermekek tankönyveinek nagy részéből, és ahol mégsem lehetett teljesen elvetni, ott Darwin elméletét és a bibliai teremtést két azonos értékű magyarázati lehetőségként tárgyalták.

Hamarosan világossá vált, hogy Amerika nem engedheti meg magának a 20. század végén az ilyesféle tisztázatlan nézeteket. A kezdeti lépést Texas tette meg. Ezúttal is az üzleti érdekek és az ideológia jellemző keverékével érveltek. Mark White kormányzó arra a megállapításra jutott: az oktatás szintje államában oly mélyre süllyedt, hogy új gazdasági ágazatok vonakodnak Texasba települni, és ezzel az indoklással feloszlatta az iskolai tanácsot. Röviddel később Jim Mattox államügyész alkotmányellenesnek nyilvánította azt a döntést, hogy egyenlő szintre helyezték a darwinizmust a bibliai teremtés történetével, mert ez megsérti az állam és a vallás különválasztásának követelményét.

Ezután a másik oldalról fejtettek ki nyomást a kiadók. Az új iskolai tanács kijelentette, csak akkor fogadja el az új tankönyveket, ha a darwinizmus jelentősége ismét kidomborodik a szövegekből. A kért korrektúrák távolról sem forradalmiak, de mindenképpen elfordulást jelentenek a fundamentalista irányzattól, (gy például az egyik biológiakönyvben ez a mondat: „Egyes tudósok azt a gondolatot is magukévá tették, hogy az élőlények megváltoztak az idők folyamán“ most így hangzik: „Sok tudós bizonyította, hogy az élőlények...“ Egy másik biológiakönyvból töröltek egy egész fejezetet, amelyben felszólították a diákokat, hogy állítsák szembe „az evolúció be nem bizonyított elméletével“ a bibliai teremtés történetét.

A történelemkönyveket is át kell dolgozni. Az új irányvonalak megkövetelik a náci holocaust erőteljesebb tárgyalását, valamint a feketék és az indiánok „problémáinak érzékenyebb kezelését“. így például Custer tábornokot, az indiánok elleni háború egyik vezetőjét továbbra is a „hadsereg legbátrabb lovastisztjének“ nevezhetik a tanykönyvekben, de hozzá kell tenni: „Az indiánok squawkillernek tartották, aki válogatás nélkül gyilkolt nőket és gyermekeket“.

Texas után Kalifornia következett. Ott már radikálisabban alakultak a dolgok: az iskolai tanács elutasította mind a harminc biológia- és természettudományi könyvet. S nem kihagyásokat vagy kiegészítéseket követelt, hanem a szövegek újrafogalmazását. A tanács szerint a könyvek következetesen kerülik az evolúció és az emberi szaporodás kérdéseit. A fejlődéselméletet vagy teljesen elhallgatják, vagy pedig csak annyiban foglalkoznak vele, hogy bemutatják például egy zsiráf képét, és megjegyzik, miért oly hosszú nyakú ez az állat. Ezenkívül az ötödik és hatodik osztályos tanulók jogosan igényelhetik, hogy felvilágosítsák őket az anatómia és a fiziológia alapjairól.

A kaliforniai iskolai tanács döntése szenzációként hatott az Egyesült Államokban. Bili Honigból, a szervezet elnökéből egyik napról a - másikra nemzeti hős lett. Ellenállását a Time magazin egész oldalas cikkben ünnepelte. „Éljen! - kiáltotta Arnold Chandler, Honig kollégája Wisconsin államban. - Végre megmondta valaki a kiadóknak: ha kerülitek a rázós, vitatott témákat, összecsomagolhatjátok könyveiteket, biztos, hogy mi nem vásároljuk meg azokat.“ S John Brumley, a texasi kolléga szégyenkezve elismerte, hogy a kaliforniaiak komoly bátorságról tettek tanúságot, és az ő iskolatanácsa sem elégszik meg a jövőben azzal, hogy toldozzanak- foltozzanak az iskolakönyveken.

A kiadók meglepő gyorsasággal Íratták át a harminc könyvet. Egészen büszke azonban nem lehet Amerika a kaliforniai változatra sem. A könyveket a Berkeley Egyetem 20 főből álló tudóscsoportja elé terjesztették. Kevin Padian paleontológus professzor véleménye szerint a szövegek még most sem sokkal jobbak a előzőeknél. Az iskolatanács egyik nyilvános ülésén egy lábszárcsontot tett az asztalra, majd felolvasta ezt a mondadot: „A legtöbb tudós úgy véli, hogy évmilliókkal ezelőtt a dinoszauruszok népesítették be a földet.“ - „Mit jelentsen ez?" - tette fel a kérdést. - „Ha csak úgy vélik,, akkor mit jelentenek ezek a több millió éves csontok a múzeumból?“ Thomas Jukes, a biofizika tanára pedig így nyilatkozott: „Amikor az új tankönyv megköveteli a pedagógustól, hogy a bibliai teremtéstörténetet alternatív magyarázatként adja elő, akkor a biológiaórán éppen úgy bemutathatná a gólyát mint az emberi szaporodás egyik alternatív magyarázatát.“