Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-13 / 24. szám
Tn A gímesi szelídgesztenyés (Nagy László felvételei) Legifjabb természetvédelmi területünk ösvényein ÚJ szú 9 1986. VI. 13. Alsó Csitár (Dőlné Stitáre). önkéntelenül is felsejlik bennem Kodály Zoltán gazdag népdalgyűjtésének egyik varázslatos gyöngyszeme - A csitári hegyek alatt... Hátunk mögött hagytuk már a dalmáciai tájra emlékeztető Zobor-hegyet és verőfényes tavaszi napsütésben színpompás környezetben kaptatunk az ösvényen felfelé. A Tríbeői hegyekbe, amelyek a természeti szépségekkel áldott Szlovákiában egyelőre még nem tartoznak a „felkapottak“ közé. Nemsokára tábla jelzi, hogy itt kezdődik a Nyitra (Nitra) menti természetvédelmi terület, amely a hasonló jellegűek közül a legifjabb. Csak egyeszten- dös múltra tekint vissza. A természetet járó de a nem mindig kímélő turisták még nem koptatták agyon s így, aki már sokallja természetvédelmi tájegységeink számát, felteheti a kérdést: ,Minek kell ezt is, ilyen tonnában óvnunk“? Alexius Ballay mérnök, a természetvédelmi terület igazgatója adja meg a választ: \ - Éppen azért, mert e szempontból még idejében megelőzhetjük a civilizáció terjeszkedésének ártalmait. De meg azért is — s itt már késésben vagyunk -, hogy ezt a területet, amely a Tríbeően kívül átfogja a Vtáőník hegységet is és mintegy száz kilométernyi hosszúságban összesen csaknem 38 ezer hektárt, hosszabb ideje nagyon komolyan veszélyezteti a Nyitra és a Garam völgyének ipara. Főleg a novákyi és a ziari üzemek. Nem is kell szakembernek lenni ahhoz, hogy az ember felismerje itt is a levegőszennyezettség természetkárosító hatását. Ha máson nem, akkor azon, hogy míg mondjuk a szeAndezitképződmények tornyosulnak a magasba rencsére zömben lévő tölgy- és bükkfaerdőségek még állják az ostromot, addig a fenyőfélék koronáinak seny- vedése, pusztulása már több az óva intő jelnél. Pedig van itt mit védeni. Ezt útközben lépten-nyomon láthatjuk, tapasztaljuk. A kvarcitot borító savanyú talajon a Tríbeői hegységben számos olyan melegkedvelő növényközösség küszködik a nem egy helyen mostoha körülményekkel, amely nem található a Nyugati Kárpátok más hegyvonulataiban. Az egyik hivatásos tennészetvé- delmi dolgozó a fűben szerényen megbújó kis sárga virágra hívja fel a figyelmet: - Ez az Adonisz verna- lisz, avagy tavaszi hérics. Szintén szigorúan védett növényünk. Kérdésemre hozzáteszi: - Egyetlen szálának eszmei értéke 2500 korona. Más szóval, nem ajánlatos lopva csokorba gyűjteni. Felértünk a dombtetőre, amely uralja a 2ibricai állami természetvédelmi rezervátum negyedszázad hektárnyi területét. - Több értékes védett növény között Csehszlovákiában egyedül itt található a velencei lednek- szólal meg dr. Dezider Magic, a kiváló botanikus, aki ugyan már az idősebb nemzedék képviselője s nem tartozik a légsúlyúak csoportjába sem, viszont a természetjárásban csakúgy, mint az avatott magyarázatban fáradhatatlan. Szemünk körbepásztázza a tájat. A hegygerinc hosszában az emberi kéz, a robbantószer és a gép mély sebet ütött. Lábunk alatt hatalmas mészkőbánya szája ásít. Lenti szintjéről kötélpálya szállítja a lerobbantott követ a zséri (2irany) mészköfeldol- gozó üzembe.- Ez talán a legjobb minőségű mészkő Szlovákiában. S a bányát a feldolgozó ipar bővíteni akarja. Csakhogy akkor ennek áldozatul esne a rezervátum mintegy egyharma- da. Arról nem is szólva, hogy szakemberek megállapítása szerint ez a Nyit- ra-csitári vonalon igen kedvezőtlen klimatikai változásokat is előidézne- halljuk a tényekre szorítkozó magyarázatot. — örvendetes, hogy nemcsak a természetvédelmi szervek, hanem a járási nemzeti bizottság is ellenzi a terv megvalósítását. (Később a béládi (Beladice) kastélyban rendezett sajtótájékoztatón a járásnak ezt az állásfoglalását határozottan megerősítette Stefan Balta, a Nyitrai Jnb elnöke is) Rövid gyalogtúra után busz visz el bennünket Gimes (Jelenec) községbe, majd a Ghymesi vár alatt, a Forgách-grófok által vagy hét évszázada telepített szelidgesztenyésbe. A maga nemében az országban a legnagyobb. Jelenlegi 3,8 hektárnyi területét szintén törvény védi. Helyenként őserdőként hat ez a tanulmányi célokat is szolgáló gesztenyés, amelyben akad három és fél évszázados matuzsálemi korra visszatekintő fa, s amely szüntelenül pusztul és megújul. Másnap 2arnovicából kiindulva a Vtáőník hegységgel ismerkedünk. A felkelés idején a Felsőnyitrai partizánbrigád törzsének szállást adó Partizán menedékházból jutunk fel a vulkanikus eredetű hegység azonos nevű csúcsára. A vörös áfonya virágba borult bokormezeje öleli körül a Ná- lepka százados, a Jan 2izka és az Ernst Thälmann partizánbrigádok harcosaira emlékeztető, kőgúlábá ágyazott emléktáblát. A mély völgyekből felkúszó hegylábak panorámáját megcsodálva, a hegység gerincén sorra magunk mögött hagyjuk a bizarr szépségű andezit torony-képződményeket. Ismét Ballay mérnök fűz magyarázatot ahhoz, amit látunk és ahhoz is, ami nem akadt az utunkba:- A Vtáőnikon jellegzetesek a bükk- erdök, keverve a szennyeződés következtében visszavonuló fenyőkkel. A mészkőbánya - ellenfényben Elvétve tiszafa is előfordul, az alacsonyabb fekvését pedig a cserfák, a tölgyesek uralják. A számos ritka védett növény közül hadd említsem meg a szibériai zörgőfüvet. S szólnom kell a természetvédelmi terület állatvilágáról is. Viszonylag sok a szarvas, az óz és a vaddisznó, a Tribeőben van dámvad és a jó száz éve idetelepített muflon. Meghonosítása világviszonylatban az első sikeres kísérlet volt. Akad itt hiúz és vadmacska, egy-két sasfajta, vándorsólyom, császármadár stb. Sok képviselője van a gerincteleneknek is. E területen a növény- és az állatvilág emberi tevékenység által legjobban veszélyeztetett egyedeinek, közösségeinek megóvására összesen nyolc állami rezervátumot hoztunk eddig létre... Csaknem ötórás túra után fáradtan baktatunk a völgyben várakozó buszhoz. De a fáradtságot feledteti velünk ennek a négy járás területére áthúzódó természetvédelmi területnek soksok látott és megsejtett szépsége. S annak tudata, hogy az elmondottakból kitűnt: az ember ugyan sok sebet ejtett a természeten - itt és másutt is -, de fokozatosan, lassan táguló körben kezdi immár felismerni: ennek a végzetessé is válható folyamatnak álljt parancsolni nemcsak kötelességünk, hanem jól felfogott érdekünk GÁLY IVÁN Az emlékmű mögött a festői tájat szemlélő fiatalok csoportjának egy középtermetű férfi magyaráz.- Negyvenegy évvel ezelőtt ezekért a dombokért kemény harcok folytak. Szuronnyal kellett a fasisztákat kiűzni állásaikból... Több mint egy hónapig harcoltunk ebben a körzetben, míg végül Liptovsky Mikuláé felszabadult. Közelebb megyek, hogy jobban szemügyre vehessem. Ismerős az arca. Néhány évvel ezelőtt még a katonai iskolában teljesített szolgálatot, ott találkoztunk. Most polgári ruhát visel. Amikor ezt megemlítem, mosolyogva mondja:- Felettem is elszálltak az évek. Nyugalomba vonultam, de nem tétlenkedem. Az Antifasiszta Harcosok Szövetsége járási bizottságának vagyok az elnöke. Szűk, parányi helyiségben ülünk le beszélgetni. Ján llanovsky tömören fogalmaz, noha életútjáról regényt lehetne írni.- A liptói emberek a felszabadulás előtt szűkösen éltek, kevés volt a munkalehetőség, jómagam is minden munkalehetőséget megragadtam. Amikor a fasiszták orvul megtámadták a Szovjetuniót, engem is behívtak a negyedik hegyi gyalogezredhez. Naponta gyakoroltunk, előkészítettek bennünket a bevetésre, de a legtöbben azt szerettük volna, ha erre sohasem kerülne sor. A szerelvény, amely az ezredet a frontra vitte, 1943 június első napjaiban gördült ki az állomásról. Hiába osztottak rumot a katonák között, nem volt kedvük a nótázásra. Hát még amikor szovjet területre értek, ahol kiégett települések szegélyezték az útjukat. Amikor rövidebb-hosszabb időre egy-egy állomáson megálltak, saját szemükkel győződhettek meg a fasiszták kegyetlenségéről.- Az Azovi-tenger közelében levő Genyicseszk városkában vagoniroztunk ki. A lakosok idegenkedve fogadtak, de aztán megbarátkoztunk. Szeptember végén bevetették egységünket, de átálltunk a Vörös Hadsereghez. A több mint kétezer szlovák katonák egyike volt Ján Hanovsky. Harcolni akartak a Vörös Hadsereg oldalán, ezért önként jelentkeztek a formálódó második ejtőernyős dandárba. Jefremovban kiképző altiszt volt, majd a repülősökhöz osztották be, de amikor 1944 szeptemberében a Kárpátokban harcba vetették a dandárt, már a tüzérosztály felderítóje volt.- Miután kitört a szlovák nemzeti felkelés, egységünket kivonták az első vonalból. Ekkor már sejtettük, hogy hazamegyünk a felkelés segítségére. Időbe tellett, amíg ez valóra is vált. A felkelés területén felderítőként harcolt a harmadik páncéltörő tüzérütegben. Mindig oda vezényelték őket, ahol a legnagyobb volt a fasiszták nyomása. Harcolt Krupina, Ziar nad Hronom, Tisovec és Podbrezová térségében, hol mint felderítő, hol mint lövegkezelő. Podbrezová alatt fogságba került. Három napig vallatták. Teste sajgott, de nem a fájdalomra, hanem arra gondolt, hogy meg kell szöknie. Minden erejét összeszedve ártalmatlanná tette az őrt, aztán futott, amerre látott. Horná Lehotában földijével találkozott. Együtt folytatták az utat mindaddig, amíg nem találkoztak Jegorov partizánjaival.- Partizánként folytattam a harcot mindaddig, amíg nem sikerült egyesülni a Vörös Hadsereggel. Egy-két napot pihentem, aztán jelentkeztem a hadtestnél szolgálattételre. Abban az időben szabadult fel Liptovsky Hrádok. Újra a felderítőkhöz kerültem. Számára a háború május tizedikén ért véget. Ekkor már őrmesteri rangot viselt. Az emlékezetes díszszemle után a hadseregben maradt. Azt mondták, ott van rá szükség. Segített az új néphadsereg formálásában, közben maga is tanult. Volt különböző beosztású parancsnok, pártaktivista, politikai tiszt. Bárhová is állították, mindenütt becsülettel helytállt, ahogy ő mondja, szolgálta a hazát. Szerette a katonáit, a fiatalokat, azért maradt ő maga is fiatal. Ezredesként ment nyugdíjba, de ma is gyakori vendég a város két katonai iskolájában, hogy az egykori harcokról beszéljen a hallgatóknak. Szabadidejéről, kedvteléseiről faggatom. Mosolyogva válaszol.- A munkahelyemen kívül a legtöbb időt az iskolában töltöm. Jól érzem magam ott... Nekem is van három gyermekem. A fiam, Mitoé, a bratislavai Katonai Politikai Akadémia harmadéves növendéke. El sem tudom mondani, mennyire örülök annak, hogy van aki átveszi tőlem a stafétabotot. Janka lányom pedagógus, Jaroslava pedig katonai kutatóintézetben dolgozik. Nagy öröm számomra, amikor együtt van a család... Ami a kedvtelést illeti, szeretem, ha az emberek között lehetek. Ezért is vállaltam több kisebb funkciót, bekapcsolódok a politikai munkába. Miközben beszól, elnézem fiatalos arcát, kemény tekintetét, az jut eszembe, hogy mi mindent kellett átélnie, hogy a mát megélhesse. Sohasem hivatkozott érdemeire. A mindennapi munkájával bizonyított, érdemelte ki környezetének, feletteseinek elismerését. Élete javát a néphadseregben töltötte el, ma is tartalékos ezredesként tartják nyilván. Több mint húsz kitüntetést mondhat magáénak. De amikor ezt szóba hozom csak annyit mond:- Nem szeretek dicsekedni... A kitüntetések egy részét már a békében kaptam. Egyébként is én csak egy vagyok azok közül, akik tudták, hogy hol a helyük. Ján Hanovsky nemcsak vallja ezt, hanem úgy is él, dolgozik őszülő fejjel, de fiatalos lendülettel, amint mondja azért, hogy már sohase legyen háború. NÉMETH JÁNOS
