Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-13 / 24. szám
tett arról, hogy a Sverma Vasműben felszerelik azt a kontinuális acélöntő berendezést, amely a TULACSER- MET szabadalma alapján készül. Megindult az együttműködés a tervezésben, a kivitelezésben és az üzembehelyezés ideje alatt is állandó segítséget kaptak a szovjet szakemberektől. Ezt mutatta a baráti kapcsolatok 1981-es naptára is. Már áprilisban megérkeztek az első látogatók a TULACSERMET üzemi pártszervezete titkárának a vezetésével, akik megismerkedtek a podbrezovái vállalat fejlődésével, munkaeredményeivel, távlati terveivel és érdeklődtek a szocialista munkabrigádok felajánlásairól, a Szovjetunióba irányuló exportlehetőségekről. Ebben az évben 30 gyermek vett részt Negyedszázaddal ezelőtt kezdődött... A podbrezovái és a tulai kohászok együttműködésének múltja és távlatai Huszonötéves története van a szovjetunióbeli tulai TULACSERMET vaskombinát és a podbrezovái Járt Sverma Vasmű közötti együttműködésnek. Ez alatt az idő alatt számos emlékezetes találkozó erősítette a kapcsolatokat, főleg a negyedszázados együttműködés utolsó harmadában. A két vállalat barátsága az első időkben ugyan csak ötletszerű akcióra épült, nem dolgoztak ki tervet a kapcsolatok összehangolt szervezésére, de ez is jó alapot adott az SZLKP Középszlovákiai Kerületi Bizottsága aktíváján 1978. június 6-án született döntéshez, hogy a két vállalat jövőbeni kapcsolatait tegyék rendszeressé s alkalmazzák a gyakorlatban a kölcsönös kapcsolatokból származó előnyöket és tapasztalatokat. Kétéves időszakra dolgoztak ki tervet, de emellett 1990-ig kitűzték az együttműködés fő irányait. Ez az utóbbi a kétéves tervek pontos kidolgozásában, a szaratovi mozgalom alkalmazásában szerzett tapasztalatok cseréjében, szakemberek és szakmunkások cseréjében, a műszaki újdonságok mindkét félnél való alkalmazásában, a műszaki irodalom cseréjében, a Kom- szomol és a SZISZ szervezetek találkozójaiban, a két vállalat életével kapcsolatos információk cseréjében, a tömegpolitikai munka for-' máinak és módszereinek, illetve a fiatalok nevelésében szerzett tapasztalatok cseréjében jelölte meg a fő pontokat. Természetesen a legnagyobb gonddal kidolgozott terv sem mindig biztosítéka - legfeljebb csak előfeltétele — a sikernek. Az 1978-79-re kidolqozott tervben olyan feladatok szerepeltek, mint a technikusok cseréje, a pionírok csereüdültetése és küldöttségek cseréje a baráti hónap alkalmából. Ám ebből csak a közös pionírtáborokat tudták rendszeresen megszervezni. A helyzeten egy olyan esemény változtatott, amely kiszélesítette a két vállalat műszaki kapcsolatait. 1979 decemberében döntés szülecsereüdültetésen és négy szakember érkezett tapasztalatcserére. A szlovák nemzeti felkelés 37. évfordulója tiszteletére pedig hivatalos delegáció jött Tulából, amely többek között műszaki problémákról, a kontinuális acélönté szlovákiai tapasztalatai felől érdeklődött A tapasztalatcsere magas színvonalát a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaságnak a Sverma Szovjet szakértőkből álló küldöttség a podbrezovái vasműben Vasműben működő alapszervezete biztosította. 1982-ben . szovjet acélöntődéi szakemberek egy csoportja érkezett a podbrezovái vasműbe és a tapasztalatcseréből leszúrt következtetések komoly változásokat indítottak el a Sverma Vasmű gyártási technológiájában. Felülvizsgálták a kemencék fűvókáinak hajlásszögét, amely a tulaiak véleménye szerint kicsi volt, kiértékelték a Siemens-Martin kemencék oxidációs folyamatait, bírálták a CC1-es öntőporok minőségét, új kristályosító alkalmazását javasolták, saját tapasztalataik alapján fölöslegesnek tartották a drága és rövid élettartamú indukciós keverók alkalmazását. Főleg az öntőporok javítására tett észrevételük volt jelentős, mivel ezekután egy ágazati komplex ész- szerúsítö brigád foglalkozott a problémával és sikeresen megoldotta a minőség megjavításával összefüggő feladatokat. Természetesen ebben az időszakban a középszlovákiai vasmű dolgozóinak egy csoportja is ellátogatott a TULACSERMET üzemeibe. 1984-ben öt szovjet szakember érkezett, akiket szakmájuk szerint A TULACSERMET egyik technikusa a vasmű karbantartó brigádjában beosztottak, 3 napra az acélmű karbantartói részlegébe. Ez a kísérlet a karbantartó részleg szocialista munkabrigádjával tartott tapasztalatcserével ért véget, amelyen a tulaiak beszámoltak munka közben szerzett észrevételeikről. Ősszel hattagú küldöttség látogatta meg a TULACSERMET termelési és kutatási egységeit és értékes tapasztalatokkal tértek vissza, főleg a porkohászattal kapcsolatban. Tavaly nem sikerült mindent a terv szerint megvalósítani. Tulából küldöttség érkezett, Podbrezovából pedig utazott oda a kohászok napja alkalmából. És az 1986-os év? A hangsúly a műszaki-termelési tapasztalatcserén van. Júliusban a TULACSERMET készít elő egy közös konferenciát a tudományos-műszaki eredmények gyors alkalmazásáról a fémkohászatban. „Géptöl-gép- hez“ - így nevezik azt az elgondolást, amely a munkabrigádok tagjainak cseréjével számol. Ebben az évben alaposabb ismereteket szeretnének továbbadni a Sverma Vasmű minden munkásának a testvérvállalat életéről. Ennyi hát a negyedszázados, s mint az a fentiekből is kitűnik, az utóbbi időben különösen élénk baráti kapcsolatok rövid története. A felsorolt események között azonban látni kell azokat a személyes, emberi kapcsolatokat, barátságokat amelyek a találkozások alkalmával szövődnek, azokat a vidám és komoly perceket, amelyekből az együtt töltött idő összeáll. Ennek a barátságnak - mint ahogyan semmilyen igaz barátságnak - nem a felsorolt közösen előkészített események száma a záloga, hanem azon emberek kapcsolatai, akik ezeken az eseményeken részt vettek, s akik ennek az együttműködésnek az éltetői. SZÉNÁSI GYÖRGY Földgáz - Szibériából Ma senki sem csodálkozik azon -, hogy a szibériai gáz a moszkvai és a prágai háziasszonyokat szolgálja, osztrák erőművek turbináit forgatja, bolgár és finn üvegházakat melegít, lengyel kohászati üzemeket táplál energiával, magyar és NSZK- beli vegyi kombinátokban hasznosítják. De elegendő egy pillantást vetni a térképre, hogy lássuk, milyen hosszú a földgáz útja Szibériából Európába. Mindenki legalább hírből ismeri a zord hideget, a fagyos talaj szeszélyeit, mindazokat a problémákat, amelyeket Szibéria jelent az építőknek. Ennek ellenére jelenleg a szovjet földgáznak több mint a felét a nyugat-szibériai lelőhelyek adják. Az itteni termelés elérte a napi egymilliárd köbmétert. A fő fogyasztók viszont Európában és a Szovjetunió európai részén várják a „kék tüzelőanyagot“. A szállítás megoldása tehát kezdettől fogva döntő kérdés, fejlesztése mindenkor időszerű feladat. A Szovjetunióban nemrég fejeződött be az egyetemes gázipar történetének legnagyobb építkezése. Megépült az a gázvezeték, amely a szibériai Urengőjbót szállítja az értékes energiahordozót a Szovjetunió központi körzeteibe. Építése nem egészen öt esztendőt vett igénybe. Egyedülálló program volt, amely lényegében semmi máshoz nem hasonlítható. Világviszonylatban a legnagyobb teljesítményű gázszállító rendszert hozták létre, amelyen évente akár 200 milliárd köbméter gázt is átszivattyúzhatnak. Az építés több mint 20 milliárd rubelt emésztett föl. Ez több, mint amennyit a két legnagyobb szovjet gépkocsigyár, a volgai és a kámai autógyár, valamint az atomreaktorokat előállító Atommas, illetve a Baj- kál-Amur Vasútvonal építésére együttvéve költöttek. De még ez a hatalmas „energetikai folyosó“ sem oldja meg a szibériai gáz szállításával összefüggő problémákat. A jelenlegi ötéves tervben, 1986 és 1990 között újabb hat vezeték húzódik majd Nyugat- Szibériából a Szovjetunió európai részébe. Sót, tervezik, hogy Urengojból még fővezetéket építenek Európa felé. A tervekről szólva a szakemberek nem titkolják aggodalmukat és gondjaikat sem, hiszen ahogy észak felé haladnak az építők, a nehézségek egyre növekednek. A jamburgi lelőhely a sarkkörön túl, a Tazovszkij-félszigeten található. Az ottani tükörsima síkságot keresztül-kasul átjárják a Jeges-tenger felöl fújó, csontig hatoló, iszonyatosan hideg szelek. Télen a mínusz 50-60 fokos hőmérséklet sem ritka, a rövid, alig két hónapig tartó nyár pedig csak arra jó, -hogy tetézze a gondokat. A nyárral ugyanis beköszönt itt a szúnyoginvázió, az olvadástól pedig a tundra valósággal felduzzad: a télen befagyott mocsarak felengednek, elborítják az egész félszigetet, amely a magasból úgy néz ki, mint egy fortyogó üst. Ennek ellenére programot dolgoztak ki arra, hogy Jamburgot gyorsabban fogják kiaknázni, mint az urengoji lelőhelyet. Szó se róla, nem lesz könnyű munka. A Jamburgtól több mint ezer kilométerre délebbre épült tyumenyi üzemekben 250-300 tonna súlyú blokkokat állítanak elő, amelyekbe beszerelik az összes szükséges berendezést. Ezeket azután különleges - légpárnás - pontonokon szállítják. Eddig mintegy félszáz blokkot juttattak Jamburgba. Ezután úgy szerelték össze őket, mint az építőkockákat. A blokkok révén sajátos üzem létesül a tundrán, amelyben a földgázt különválasztják a kondenzátu- moktól, megszárítják, majd megtisztítják az idegen anyagoktól, mielőtt a fővezetékbe jutna. Jamburgban összesen tíz ilyen létesítmény készül el. Az építés meggyorsítása céljából a jövőben 1000 tonnás blokkokat is felhasználnak, amelyekbe egy-egy teljes üzem felszerelése kerül „töltelékként". Jelenleg a szovjet gázexportnak több mint a fele a KGST- országokba irányul. Közös erőfeszítéssel a föld alatti fővezetékek szerteágazó hálózatát hozták létre. Közülük a legfontosabb szerepet a Szövetség gázvezeték tölti be, amely a hetvenes évek végén épült meg. A vezeték a Dél-Urálban levő orenburgi földgázkitermelö telepeket köti össze a szocialista országok ipari központjaival, s lehetővé tette, hogy 15,5 milliárd köbméterrel növeljék a szovjet földgázszállítások éves mennyiségét. Tekintettel az európai szocialista országok növekvő tüzelőanyag-szükségleteire, 1984-ben a KGST havannai ülésszakán határozat született a Jamburgtól a Szovjetunió nyugati határához vezető gázvezeték létrehozásáról. Műszaki szempontból az új vezeték nem különbözik azoktól, amelyeket a Szovjetunióban most építenek. Széles, 1420 milliméteres átmérőjű, 75 atmoszféra nyomásra méretezett, nagy teljesítményű vezeték lesz. Hosszúságát 4605 kilométerre tervezték. A 12. ötéves terv folyamán működésbe lépő vezetéken évente 30-32 milliárd köbméter gázt áramoltatnak a lelőhelyektől a felhasználókig. M. J. Nyitott tengeri kapuk LENGYELORSZÁG TENGERGAZDASÁGI KAPCSOLATAI A hosszan elnyúló tengerpart, a szabad tengeri kijárás, Szczecin, Gdansk és Gdynia korszerű kikötői létesítményei, s a világszerte ismert, fejlett hajóépítő ipar csupa olyan erős ütőkártya, ami megkönnyíti Lengyelország tengergazdasági kapcsolatainak kibontakoztatását és ápolását a szomszédokkal és azokkal a közép-európai országokkal, amelyek nem rendelkeznek „közvetlenül a tengerre nyíló ablakokkal“. BERUHÁZÁSOK A KÖLCSÖNÖS HASZON ÉRDEKÉBEN. Jóllehet, Lengyelország még korántsem oldotta meg az előtte tornyosuló gazdasági problémák összességét, arra akár komolyabb áldozatok árán is nagy gondot fordít, hogy Európa különböző államai, elsősorban a KGST- országok, fokozott mértékben hasznosíthassák a maguk javára a tenger és a kikötők nyújtotta lehetőségeket. Számos szempontból jó ez Lengyelországnak is, hiszen a kikötői, a hajóépítési, az áruszállítási, az oktatási és nem utolsósorban a kutatási együttműködés jelentős gazdasági haszonnal jár. Hamar megtérülnek így a befektetések és növekszik a munkaalkalmak száma. Többek között ezért volt sürgős az Odera-menti fő vasútvonal rekonstrukciója is. A korszerűsített vasútvonalat tavaly adták át rendeltetésének. Jelentőségét csak növeli, hogy Dél-Európa és Skandinávia között Lengyelországon át vezet a legrövidebb út. A kétpályás villamosított vasúti fővonalon gyorsan, fölösleges állásidők nélkül és szinte veszteségmentesen szállítható az áru Szczecin-Swinoujscie kikötő és a lengyel-csehszlovák határ között. A nagy jelentőségű beruházás révén 1985-ben Swinoujscie és a svédországi Ystad kikötő között a szállítások volumene 10 százalékkal emelkedett. Egy év alatt 3000 vasúti vagont, csaknem 50 ezer tehergépkocsit és mintegy 140 ezer utast szállítottak a komphajók a tengeren keresztül ezen a vonalon. A TENGERPART NÉLKÜLI ORSZÁGOK LEHETŐSÉGEI. Tavaly a lengyel tengeri kikötőkben kb. 50 millió tonna árut raktak át. Eközben megnövekedtek a tranzit- szállítás lehetőségei Csehszlovákia és Magyarország részére. Becslések szerint a következő években a két KGST-országból érkező tranzit mennyisége meghaladhatja majd az évi 2 millió tonnát. Emellett Csehszlovákia például kikötőhelyeket bérel tengerjáró hajói számára. Sőt, a Szczecini Tengerészeti Főiskolán megkezdték a csehszlovák hajóstisztek, hosszabb utakra „bevethető" kapitányok képzését is. A KGST TENGERI KUTATÁSAI. A KGST-országok közötti tengerkutatási együttműködés lengyel központja a gdanski Balti Intézet. Az intézet irányításával folyó kutatások számos tudományág - a geológia, az áramlástan, a halbiológia, a tengeri növénytan, a környezetvédelem - képviselőinek bevonásával valósulnak meg. Ugyancsak Gdansk ad otthont a Petrobaltic lengyel-szovjet-NDK közös vállalatnak, amely igen eredményes évet zárt tavaly. A közös vállalat alkalmazottai egyebek között iparszerű kitermelésre is alkalmas kőolajmezőre bukkantak a Baltitenger lengyelországi szárazföldi talapzatán. A sikereken fellelkesedve az idén az NDK partvonalán folytatnak ilyen jellegű feltárásokat a közös vállalat munkatársai. Említést érdemel a lengyel hajóépítő ipar részvétele a szovjet kezdeményező SELF-programban. A lengyel hajógyárak e program megvalósítása érdekében különleges rendeltetésű és felszereltségú kutató hajókat alakítanak ki a tengermélyi ásványkincsek feltárására. (BUDAPRESS-INTERPRESS) ÚJ szú 10 1986. VI. 13.
