Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 3. szám
A ma embere már csak könyvekből ismerheti a pestisjárvány okozta tragédiákat, s amikor itt-ott megjelenik egy hír arról, hogy valamelyik távoli országban fekete himlőt észleltek, senki sem gondol arra, hogy bizony ez a betegség valaha Európában is számos áldozatot szedett. Ahogy az sem jut eszünkbe, hogy néhány évtizede még gyakori volt a torokgyík, a szamárköhögés, a kanyaró, a rubeola stb., mert hiszen természetes, hogy ma a gyermekek védőoltásban részesülnek. Tény viszont, hogy a környezet rombolásának hatására is feltűnnek új betegségek, amelyek okainak megállapítása hosszadalmas. Gondoljunk csak a legkülönfélébb allergiás megbetegedésekre, a tumorok keletkezésére, melyeket mind az ember immunrendszerében történt változások okoznak. Megismerni a szervezet immunrendszerét s befolyásolni azt, az immunológusok feladata. A megismeréshez vezető út bonyolult. Tudjuk, hogy az immunológia szorosan együttműködik a genetikával (1981-ben Nobei-díjjal jutalmazták a szervátültetésnél a kilökődés meggátlását célzó eljárás felfedezőjét), a biokémiával, a farmakológiával, a molekuláris biológiával és a biotechnológiával. Az immunológusok legfontosabb feladata saját szakukon belül feltárni a fertőző betegségek okait, a szerv- átültetés immunösszetevöit, a civilizációs betegségek Immunológiai problémáit és természetesen orvosolni is ezeket. Hiszen egyre újabb ilyen jellegű megbetegedésről hallhatunk. Ezekről a kérdésekről, valamint az immunológia jelenlegi hazai helyzetéről, sikereiről és nehézségeiről faggattuk a legilletékesebbet, dr. Ján Stefanoviö professzort, a bratislavai Orvosi Kar mikrobiológiai és immunológiai tanszékének vezetőjét, a Komensky Egyetem Immunológiai Intézetének igazgatóját.- Az egyetemen vagy 20 évvel ezelőtt létesültek az első laboratóriumok, melyek az 1984-ben megalakult immunológiai intézet alapbázisát képezik. A tanszékkel együtt ez a két munkahely kulcsfontosságú szerepet tölt be. Az immunológia mint külön tudományág fejlődik, oktatása egyrészt a természettudományi tanszéken történik, mi az alap és az applikált immunológiával, a transzplantációs, valamint a diagnosztikai immunológiával foglalkozunk. Huszonegytagú kutatógárda, valamint harminc laboráns végzi a teendőket. Ügyszeretettel, lelkesedéssel, szorgalommal, de ugyanakkor alapos tudással, felkészültséggel. Az SZSZK-ban egy 1982-ben elfogadott koncepció szerint folyamatban van a bonyolult és igényes átszervezés, valamint a szemlélet egyesítése ezekben a fontos kérdésekben, mert bár tudjuk, szükség van az immunológiára, mindenki a saját elképzelései és igényei szerint szeretné a dolgokat véghezvinni. A klinikai immunológusok jelenleg a belgyógyászatot, a gyermekgyógyászatot és a bőrgyógyászatot erősítik. Mód van kihasználni tudásukat viszont mindenütt, ahol erre szükség mutatkozik. Ezért lehetségessé vált, hogy a nagyobb kórházak mellett laboratóriumi központok létesüljenek, ahol mikrobiológusok és biokémikusok is dolgoznának. Az említett koncepció célja a betegség gyors felismerése, gyógyítása és a betegek állapotának folyamatos ellenőrzése. Ezért már vagy háromszáz orvos szaktanfolyamokon vett részt. Az ön által vezetett kát munkahelyen jelenleg mivel foglalkoznak?- Munkánk szerteágazó, sokrétű. Hetente 5-10 beteget vizsgálunk, akik küNem hajszolok ábrándokat Beszélgetés dr. Ján átefanovic professzorral lönböző klinikákról jutnak el hozzánk. Olyan betegségekkel foglalkozunk, amelyeknél az immunrendszer összetevőiben keresendő a bajok oka. De mondok egy példát. Beszállítanak egy beteget, aki egymás után több fertőző betegségen esett át és fennáll a veszély, hogy a „normális“ életbe való visszatérte után ismét megbetegszik. A vizsgálatsorozat után nemeseik az eredményeket adjuk át a kezelőorvosnak, hanem gyógymódot is ajánlunk. Nálunk vizsgáljuk azt a csontvelőt, amely átültetésre kerül. Ugyancsak immunológiai szempontból foglalkozunk a tumoros megbetegedések okainak vizsgálatával.' Nem lehet eredményes a kutatás a tudományos-műszaki forradalom vívmányai nélkül. Az iparnak, mint fontos láncszemnek, követnie kellene a szükségleteket, akkor és azt kellene szállítania a laboratóriumokba, amikor és amire szükség van. És ez sajnos, nincs minden esetben így. A Sevak Praha, az lmuna Sariéské Michafany vállalatok nem küldik folyamatosan a szállítmányokat, melyek nélkül nem tud meglenni egyetlen laboratórium sem. Mit fűzne ehhez?-Annyit csupán, hogy ezen a téren sürgős orvoslásra van szükség. Egyre épülnek és a jövőben még gyorsabb ütemben épülnek majd a laboratóriumi- konzultációs központok. A legfontosabb, a szakemberképzés gyors ütemben folyik, de az ugyancsak fontos műszaki feltételek megteremtése - ezzel egyidejűleg - még megoldásra vár. Szükség van az említett vállalatok termékeire, de a vállalatvezetés szemléletváltozására is. Tudatosítaniuk kell nekik is, hogy az egész világon nagy követelményeket támasztanak az immunológusok iránt, s ez alól természetesen mi sem képezünk kivételt.- És ha már a világnál tartunk. Néhány hónapja szinte felbolygatta a világot Rock Hudson amerikai filmsztár nyilvános beismerése, hogy AIDS-ben szenved. A sztár meg is halt, s azután egyre többen nemcsak Amerikában, hanem Európában is. Le kell küzdeni az általános tudatlanságot ebben a kérdésben.-A szerzett immunhiány - Acquired Immune Dificiency Syndrome, aminek rövidítése az AIDS (ejtsd: édsz) - okozója vírus. Példa nélküli volt a gyorsaság, ahogyan a kórokozót felfedezték, ami reménykeltő a gyógyítás és a megelőzés kilátásai szempontjából. A párizsi Pasteur Intézetben már 1983. májusában elkülönítették a LAV-vírust, majd egy évvel később az USA-ban bejelentették, hogy az AIDS-vírus nem más, mint a többségükben rákkeltő tulajdonságú retrovírusok közé tartozó HTLV-III. Vizsgálatok sora bebizonyította, hogy a két kutató nézete egyezik - a két vírus örökítő anyagát (ribonukleinsavát) felépítő bázisok sorrendje hasonló - azaz a franciák által elnevezett LAV és a HTLV-III. egy és ugyanazon vírusnak a változata, amely a T-nyiroksejteket pusztítja. A betegség lappangási ideje fél évtől öt évig terjed, s a betegek számának növekedése az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a következő: 1981 előtt 20, 1981-ben 23, 1982-ben 79, 1983-ban 251, míg 1984-ben 514. Az idén szeptember végéig 15 európai országban összesen 1284 beteget vettek nyilvántartásba, de az Egyesült Államokban ez a szám elérte a 13 074-et.- A kórokozó a T-nyiroksejtet támadja. Mi a nyiroksejt funkciója?- Egyebek között a T-nyiroksejtek segítik elő, hogy a szervezet ellenanyagokkal feltöltödve harcba szálljon a kórokozókkal szemben. A legyengült védekezési rendszerű ember megfertözödik olyan esetben is, amikor az egészséges immunrendszerű egyén nem, vagy betegsége csak enyhe lefolyású lenne. Az Egészségügyi Világszervezet az AIDS tüdöbeli, központi idegrendszeri és gyomorbélrendszeri típusáról beszél, negyedikként pedig az ismeretlen eredetű lázat említi. A betegséget egyazon vírus indítja el, de ki, milyen társfertózést kap, egyénenként változik. Ha pedig a betegen a máskülönben viszonylag jóindulatú, Kaposi szarkómának nevezett bőrrák jelentkezik, ez a kór ötödik változata. (Az erdélyi származású Kaposi Móric bécsi bőrgyógyász professzorról kapta nevét - a szerk. megjegyzése.)- Hogyan terjed az AIDS?- Bizonyítottan a kórokozóval fertőzött spermával és a vérrel. De nem terjed a levegővel, a vízzel, kézfogással. A szervezeten kívül gyorsan elpusztul a hő, de a fertőtlenítőszerek hatására is. Tehát véráramból véráramba terjed. Tudni kell azt is, hogy a világon mindenütt különbséget tesznek a fertőzött és a beteg egyén között. Köztudott az is, hogy a potenciális veszélyeztetettek a homoszexuális és a heteroszexuális csoportok, a kábítószerélvezők, akik fertőzött fecskendőt használnak, illetve a vérszegénységben szenvedő betegek, akik szervezetébe vérátömlesztéssel (fertőzött személytől vett vér) kerül a vírus.- Mi a hazai helyzet?-Természetesen tudtunk a világban előforduló betegség felbukkanásáról. Szakemberekből álló csoport elemezte a helyzetet, és megszervezte az egészségügyi hálózat felkészítését. Az orvosok továbbképzésen ismerkednek a baj tüneteinek felismerésével, kidolgoztuk az úgynevezett „pilot-tanulmányt“, amely szerint végezzük a veszélyeztetett csoportok, néhány esetben a véradók vizsgálatát is. Külön kórházi részleget létesítettünk, s folyamatban van a diagnosztikai berendezés megvétele. Néhány fertőzöttet kiszűrtünk, betegünk nincs. Persze amire a legnagyobb szükség van, hogy azok körében, akiket - a fentebb említett kategóriákat - különösen fenyeget a kór, tudatosuljon a nemi érintkezés, a gyakori partnercsere és a fertőzött fecskendő révén rájuk leselkedő veszély. Dr. Ján Stefanoviö professzor gazdag és eredményes munkásságát siker, elismerés koronázta eddig is. Még 1961-ben a párizsi Pasteur Intézet ösztöndíjasaként érte el az első tudományos sikert új enzim, a Katepsin-E felfedezésével. Azóta több magas állami kitüntetésben részesült, 1984-ben a természetes immunitás kutatásában elért eredményekért az SZSZK Állami Díjával jutalmazták. Valla- na életéről, munkájáról, kedvteléseiről is?- Elég korán a laboratóriumok légköre varázsának hatása alá kerültem. Orvos lettem és mikrobiológus. Prágában már akkoriban kezdtek foglalkozni az immunológiával, és én három hónapra oda mehettem. Szívesen emlékszem az ott dolgozó alkotócsoport tagjaira, az éjszakákba nyúló kutatómunkára, vitákra, no meg arra is, hogy ott-tartózkodásómat meghosszabbították. Hat hónapot hol Prágában, hol Bratislavában éltem és dolgoztam. Életem következő állomása a már említett párizsi Pasteur Intézet volt. A világ számos országából sereglettek oda a kutatók, együtt tanultunk, dolgoztunk, ismerkedtünk a korszerű kutatási módszerekkel, de az új műszerekkel is. Ami a legjobban izgatott — hogyan reagálnak az immunrendszer sejtjei és biokémiai reakciói a különböző ingerekre. Sikeresen fejeződött be az utam, telve tenniakarással, vággyal tértem haza. Fő kutatási területem a természetes immunitás. A szervezetnek azon öröklött tulajdonságai érdekelnek, melyek megvédik a fertőzést hordozó mikroorganizmusoktól. S mint tanszékvezető, de mint igazgató is, munkatársaimmal együtt tudjuk, hogy tökéletesítenünk kell munkánkat, figyelembe kell vennünk az orvostudomány jelenlegi szükségleteit, terjesztenünk kell a biotechnológiai módszerek alkalmazását, kutatnunk kell az ember és a környezet egymásra gyakorolt hatását, de van mit tenni a kardiovaszkuláris, az allergiás (és sorolhatnám még tovább) betegségek feltárásában. S a családom? Feleségem, lányom és fiam is orvos. Amikor összejövünk, azon tanakodunk, vajon családi fertözés-e ez. Ki tudja? Két unokáim van, a kevés szabadidőmből sokat vagyok velük. Amikor tehetem, hazamegyek a szülőfalumban élő édesanyámhoz. Ezenkívül naponta tanulok, olvasok, tökéletesítem nyelvtudásomat és sokat számolok, mert a matematika mindig kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Nem hajszolok ábrándokat, a munkához nyugalomra van szükségem. És időre. Egy hosszú súlyos betegség több hónapra ágyba kényszerített és vízszintes helyzetből másként láttam az éietet. Megváltozott az életvitelem, életszemléletem és értékrendem is. De a tennivalókról, az alkotó munka adta örömről nem mondok le. PÉTERFI SZONYA FIÓKÜZEM - LÁNYOKNAK, ASSZONYOKNAK Bodzsár Magdolna akkor még a nagykürtösi (Verky Krtíá) Tesla ipolyba- logi (Balog nad Iplóm) fióküzemében dolgozott.- Mondja Magdika, - szólította meg öt egy reggel Ladlslav Krrtáé, a vállalat termelési igazgatóhelyettese -, maguknál odahaza, Ipolyfödémesen (Ipelské Urany) nem akadna valamilyen üresen álló épület ahol újabb fiókot nyithatnánk? Ráncba szaladt a leány homloka, aztán kis töprengés után felcsillant a szeme.-De- mondta, s az elárvult, megrogy- gyant öreg iskolaépületre gondolt, -, lenne, csak kissé romos.- Oda se neki - kapott a szón a szakember mi majd heiyrepofozzuk. Tudja mit? Most azonnal elmegyünk megnézni...-Jó- örvendezett Magdi -, akár indulhatunk is. Ó, milyen nagyszerű volna - merengett már a robogó autóban csak sikerülne a terv, nem kellene naponta ingáznom. Meg aztán a többi födé- mesi, meg környékbeli leány, asszony is munkához, keresethet jutna... □ Gyorsan, hetek alatt új köntöst kapott az egykori tanoda, amelyben az utóbbi években nyaranta csak kóbor macskák tanyáztak, télvíz idején pedig a földműves-szövetkezet dolgozói kiültetésre szánt szölővesszót csomóztak. Az épületre ma már rá sem lehet ismerni. A lassú elmúlásra ítélt épület átalakított termeiben fiatal és idősebb nők serénykednek. A tenyérnyi irodahelyiségben kellemes meleg vein. Jánoska Józsefné művezető adatokat sorol.- Miniüzemünk - újságolja - 1985. február tizenkettedikén nyitotta meg a kapuit. Húszán kezdtük a munkát. Most harmincketten vagyunk, két helyiségben folyik a termelés. Eleinte bizony csak a merészebbje, a fiatalok, többnyire huszonévesek vállalkoztak a környéken ismeretlen „gyári munkára“.- Kezdetben - veszi át a szót Koncz Anna minőségi ellenőr - egy műszakban termeltünk, ma már viszont két műszakban folyik a munka. Zömmel helybelieket foglalkoztat a fióküzem, de akad azért néhány ingázónk. S most már nyugdíjas asszonyok, nagymamák is ülnek a munkapadok mellett. Egyébként, s ezt úgyszintén érdemes megemlíteni, senkinek nem kellett az anyaüzembe járnia betanulás végett, a szükséges alapismereteket mindenki helyben sajátította el. Födé- mesi, más Tesla-fióküzemben munkálkodó társak voltak a szakoktatók. Koncz Anna 19 esztendős, a Suranyi Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. ÚJ SZÚ 8 1986.1.17.
