Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-06 / 23. szám

Észt kísérlet a szolgáltatásokban A Szovjetunió ipara az első negyedévben GYORSABB ÜTEMŰ NÖVEKEDÉS A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala a közelmúltban közzétette 1986. első negyedévi ipari tervteljesítésének adatait. Eszerint az ipari termelés volumene a korábbi éveknél sokkal gyorsabban, az 1985. első negyedévihez képest 6,7 százalékkal nőtt. A munka termelékenysége ugyanezen időszakhoz viszonyítva 6,3 százalékkal nőtt, a termelés növekedésének 94 százaléka az élőmunka termelékenységének javulásából származott. A szovjet ipar nemcsak az 1985. év hasonló időszakához hasonlítva ért el figyelemre méltó eredményeket, hanem az 1986. év első negyedévében a terv szigorú előirányzatait is túlteljesítette. Ez alól csupán az olajipar a kivétel, amelynek teljesítménye ez évben is elmaradt a kitúzöttől. Gyorsan nőtt az elektronikai ipar termelése, az előző év azonos időszakánál 17 százalékkal magasabb. Ugyancsak jelentős, egyen­ként 10 százalékos volt a növekedés az élelmiszeripari gépgyártás­ban, a faipari gépgyártásban és az elektrotechnikai iparban. Az egyes köztársaságok viszonylag egyenletesen teljesítették túl az ipari tervelőirányzatokat, általában három százalékkal. Ezen felül figyelemre méltó a Türkmén SZSZK, ahol az ipari termelés négy százalékkal haladta meg a tervben előirányzottat. Az iparvállalatok az első negyedévben nemcsak a termelés mennyiségét növelték, hanem csökkentették az önköltséget is és nőtt a felhalmozás. Javult a tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazása. A negyedévben 1500 automatikus berende­zést állítottak üzembe és 200 új ipari terméket állítottak elő. (ő) Slágertermékek az M pavilonban Magyar kiállítók részvétele az Inchebán SZÁMOK, TÉNYEK, ADATOK ♦ VIETNAMBAN megkez­dődött a tenger alatti földgáz- és kőolajkincs kiaknázása. A szovjet partnerekkel közö­sen még 1981-ben alapították meg a Vietszovpetro közös vállalatot. Vung Tau tengerpar­ti várostól mintegy 100 kilomé­terre délkeletre állították fel és helyezték üzembe az első olaj­termelő kutakat. A tengerben álló fúrótornyok közül az elsőt kizárólag szovjet berendezé­sekkel építették szovjet techni­kusok, munkások. A másodikat már közösen hozták létre, a harmadik pedig vietnami munkások és mérnökök alko­tása lesz. ♦ NDK-BELI, román, szov­jet és csehszlovák szakem­berek 1981-84 között szovjet hajókon 9 expedíciót indítottak a világóceánra, tanulmányoz­ták a négy-hat kilométeres mélységekben levő vas- és mangánkonkréciókat, amelyek ipari koncentrációban tartal­maznak nikkelt, kobaltot, rezét, mangánt. A mangán prognosz­tizált készletei a fémtartalmú konkrécióban körülbelül 40- szeresen haladják meg a teljes szárazföldi készleteket, a ko­baltnál 600-szoros, a nikkelnél 90-szeres, a réznél 8-9-sze- res a különbség. ♦ A SZOVJET vasúti szállí­tás műszaki korszerűsítése meggyorsításának egyik lega­lapvetőbb feltétele a vasúthá­lózat villamosítása. A legutóbbi ötéves tervidőszakban a Szov­jetunióban több mint 5 ezer kilométer hosszúságú vasút­vonalat villamosítottak. Özem­be helyezték többek között a Bajkál-Amúr Vasútvonal el­ső villamosított, mintegy 350 kilométer hosszú szakaszát. Például a Kaukázuson túli te­rületeken és Közép-Ázsiában is villanymozdonyokat kezdtek használni. A jelenlegi ötéves tervidőszakban további, mint­egy 8 ezer kilométeres sza­kasz villamosítását tervezik. Ha ez megvalósul, akkor az országban csaknem 60 ezer kilométer hosszúságú szaka­szon közlekedhetnek már vil­lanymozdonyok. A Szovjetunióban mintegy két éve kezdődött meg a gazdaság- irányítás fejlesztését szolgáló szé­les körű kísérletsorozat. Ennek egyik elemeként 1985. január 1- jétöl új módszereket vezettek be az észtországi lakossági szolgál­tatások mennyiségi és minőségi színvonalának emelése érde­kében. Ennek keretében az illetékes minisztérium már csak egyetlen kötelező tervmutatót ír elő a válla­latok számára: a fogyasztási szol­gáltatás teljesítményértékét. Eb­ben azonban külön kiemelik a la­kosság részére nyújtandó fizetett szolgáltatások és a kistelepülések szolgáltatási ellátásának mutatóit. A kötelező tervmutatók helyett az érdekeltség került a vállalati tevé­kenység központjába. A vállalatok számára három normatívát is előírnak, a részesedési és az ösztönzési alap képzésének nor- matíváját, valamint a központi nyereségelvonás mértékét. A töb­bi tervmutató kidolgozása üzemi hatáskörbe került. Ma másfél tucatnyi központi előírás még mindig jelzi, hogy a tervmutatók és alapvető szabá­lyozók, de az érdekeltség köze­lebb került a vevöigényekre irányí­tott szolgáltatóegységekhez. Az ösztönzési rendszer keretében ugyanis a fizetőszolgáltatások minden egyes százalékának nö­vekedése a jutalmazási alap azo­nos mérvű növekedését teszi le­hetővé. Nem maradt érintetlen a szol­gáltatások szervezeti rendszere sem. A legfontosabb változás, hogy a korábbi szolgáltató vállalat (tevékenységi egyesülés) saját alegységeivel, vagy egyéni mes­terekkel, illetve kisiparosokkal szerződést köt. A szolgáltató szer­ződhet úgy, hogy a bevételt átadja a vállalati központnak, mely utób­bitól rendszeres havi fizetést kap. Lényegesen kedveltebb azonban a másik szerződéstípus, amely szerint a szolgáltató csak egy előre meghatározott bevételi há­nyadot fizet a vállalatnak és a fenn­maradó összeggel maga rendel­kezik. Ebből az összegből a kis egységek saját belátásuk szerint fedezik a közös kiadásokat és személyi jövedelmüket. A szerző­déses formákat ma már a fodrá­szat, a fotószolgáltatás az ünnepi szolgáltatások, a cipó- és gépko­csijavítás, valamint az órajavítás valamennyi vállalata alkalmazza. A kétféle szerződés alapvető különbsége a személyi jövedel­mek képződésében rejlik. Míg az első esetben a vállalati központ adja a felszerelést, az anyagot és műszereket, a helyiségeket és karbantartást, a másik szerződés­típusban a szolgáltató választhat az anyagi-műszaki ellátás néhány változata között. Van olyan megol­dás, hogy a vállalati központ készpénztérítés ellenében átadja a kis értékű anyagok és forgóesz­közök egy részét, általában 100 rubel alatti értékben és legfeljebb egy évre. A vállalati központ úgy is szerződhet, hogy a folyamatos anyag- és alkatrészellátást térítés ellenében magára vállalja, az ár- jegyzéki anyagnormák szerint. Végül pedig a vállalati központ bérbe is adhatja a helyiségeket és a felszerelést. A szerződéses formák bárme­lyikére való áttérés feltétele, hogy az adott vállalat termelékenysége a bázisidőszakhoz mérten ne csökkenjen és az új formában haladja meg a szakma átlagter­melékenységét. A vállalatok jogot kaptak arra, hogy maguk szerez­zék be a szükséges nyersanyago­kat és műszereket. Közösen dönt­hetnek a bevétel felosztásáról és a nekik megfelelő munkaszerve­zésről. Nem kötött a szolgáltatási profil sem. Bármely szervezet fel­vehet kiegészítő profilokat, és társulhat más vállalatokkal. A munkába bekapcsolódhatnak teljes vagy részmunkaidőben, a megfelelő szakképzettségű csa­ládtagok, bedolgozhatnak nyugdí­jasok, rokkantak, háztartásbeliek, tanulók, egyszóval korlátozás nél­kül bárki, fia a munkája gazdasá­gos. A dolgozó maga dönti el, hogy otthon vagy bérelt helyiség­ben tevékenykedik, saját vagy vállalati eszközöket használ, ma­ga gondoskodik a szükséges anyagokról vagy a vállalati köz­ponttól szerzi be azokat. E dönté­seknek megfelelően kötik a szer­ződéseket és határozzák meg a fizetendő térítés mértékét. A kísérlet irányítói szerint az első hat hónap két legfontosabb pozitívuma a minőségi reklamáci­ók számottevő csökkentése és a teljesítményeknek a tervezett­hez mérten mintegy 1,1 millió rubeles emelkedése volt. Az új rendszerben valós tartalmat ka­pott az érdekeltség, a kis egysé­gek jobban kihasználták a lehető­ségeket, csökkent a holtidő és gyorsult a vállalási határidő. Atallinni kísérletet aföhatóságok olyan sikeresnek ítélték, hogy a Szovjetunió Állami Munkaügyi Bizottsága Észtországot jelölte ki a fogyasztási szolgáltatások új szervezeti és ösztönzési formái­nak keresését célzó kutatómunka vezetésére. Tallinn a köztársasági fővárosok között az egy főre jutó évi szolgáltatásfogyasztás muta­tója tekintetében is az első helyen áll. A kísérletben részt vevő egysé­gek többsége ma már elképzelhe­tetlennek tartja a régi fajta munkát, elsősorban a számottevően meg­emelkedett keresetek következté­ben. A végzett munka mennyisége és minősége következtében az alapfizetésre akár 50 százalék pótlék és 50 százalék prémium is rárakódhat. (F) Az idén 18. alkalommal rende­zik meg Bratislavában az Incheba nemzetközi vegyipari vásárt, amelynek Magyarország rendsze­res résztvevője. Évről évre meg­közelítőleg azonos - a szocialista kiállítók között egyik legnagyobb - bemutatóval jelentkeznek a ma­gyar ipari és külkereskedelmi vál­lalatok és szövetkezetek. A kiállí­tás szervezési és kivitelezési munkáit a HUNGEXPO, a Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propa­ganda Iroda látja el. A június 23-27 között zajló nemzetközi vegyipari találkozón mindig jól figyelemmel kísérhető gazdasági együttműködésünk ala­kulása a kiállított termékújdonsá­gokon keresztül. A szállításokat hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodások szabályozzák, ennek értelmében 1986-1990 kö­zött az árucsere-forgalom értéke Magyarország és Csehszlovákia viszonylatában 8,5 milliárd rubelt ér el. Az igények és a lehetőségek felkutatására a többi között kivéte­les, s ugyanakkor kiváló alkalom az ilyen vegyipari találkozó. Az 1986-ra tervezett 1,8 milliárd ru­beles áruszállítások folyamato­san történnek és a tervben sze­replő 3 százalékos növekedési ütemet már meg is haladták. A vegyipari tételek érdemi részét gyógyszerkészítmények (40 szá­zalék) és kisebb hányadát nö- vényvédószerek és gumiipari ter­mékek (14 százalék) alkotják. Ezen iparágak tavaly kiemelkedő eredményt produkáló vállalatai a gyógyszeripar területéről a Bio- gal, a Kőbányai Gyógyszergyár, az egyéb iparágak területéről az Észak-magyarországi Vegyimű­vek, az Egyesült Vegyiművek, a Peremartoni Vegyipari Vállalat, a Magyar Viscosagyár, a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, s valamennyiükkel talál­kozhat az érdeklődő júniusban a vásárváros egyes standjain. Az INCHEBÁN résztvevő ma­gyar vállalatok száma az idén minden eddigit felülmúlt: 22 cég jelenik meg közvetlenül saját áru­ival és további kettő 18-at képvisel valamilyen formában (1985-ben összesen 26 volt). Á legtöbb magyar kiállító az M pavilonban mutatja be termékeit. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szervezésében korrózióvédelmi kiállításra kerül sor 13 vállalat összefogásával. Mint mindig, most is lényegi része a magyar részvé­telnek a kozmetikai és háztartás­vegyipari bemutató a közös KGST-kiállítás keretében. Továb­bi két kiállítónk található meg az F pavilonban és még egy a Tech­nika Házában. A magyar résztvevők mintegy 900 négyzetméteres területen állí­tanak ki, ami közel másfélszerese a tavalyi bemutatóterület nagysá­gánál A látványos növekedés számos, több év után visszatért kiállítónak köszönhető, köztük a 220 négyzetméteres terület­igénnyel jelentkezett OMFB-nek, a Magyar Viscosagyárnak, a Ti­szai Vegyi Kombitának, a Vegy- tervnek és még néhánynak. A vásár magyar slágertermékei lesznek minden bizonnyal a cseh­szlovák piacon első alkalommal megjelenő termékújdonságok: a Netlon-hálók és rácsok, ame­lyeknek 28 típusát lehet majd látni az M pavilonban. Ezek a modern növénytermesztés alapelemei a nagy- és a kisgazdaságokban egyaránt. TRSZKITS KLÁRA a HUNGEXPO munkatársa A szovjet kohászat fontos szerepet játszik egyrészt az ország gazdasági potenci­áljának további erősítésé­ben, másrészt a gazdaság- fejlesztés intenzív útjára történő áttérésben. A Le­ningrad közelében lévő Izsorszk A. A Zsdanovról elnevezett üzemében a kö­zelmúltban helyezték üzembe azt az új henger- dét, amely a maga nemé­ben egyedülálló a Szovjet­unióban. Rendkívül jó mi­nőségű termékeket állít elő elsősorban a szovjet ener­getikai gépgyártás számá­ra. Felvételünkön az új üzemrészlegben készített rendkívül pontos alkotóele­mekből a gózelvezetőt sze­relik össze az egyik szovjet erőmű számára. (CSTK-felvétel) ÚJ SZÚ 10 1986. VI. 6

Next

/
Thumbnails
Contents