Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 3. szám
Az SZKP XXVII. kongresszusa jegyében A TUDOMÁNY ÉS A TERMELÉS KAPCSOLATA ÚJ SZÚ 5 986. I. 17. Az SZKP új szerkesztésű programjának tervezete - a kongresszus előtti időszak legfontosabb elméleti és politikai dokumentuma - a szovjet emberek érdeklődésének középpontjában áll. Az újabb munkasikerek elérésére ösztönöz és arra, hogy mélyrehatóbban elemezzük saját munkánkat, személyiségünk fejlesztésének módjait. Mindenekelőtt a programtervezet egyik legfontosabb tézisére szeretném felhívni a figyelmet: a termelőerők fejlődésében bekövetkezett forradalmi változások azt eredményezik, hogy a munkásoknál és kolhozparasztoknál növekszik a szellemi munka aránya. Ezzel párhuzamosan nő az értelmiség alkotó hozzájárulása az anyagi értékek létrehozásához, s ez tapasztalható a társadalmi élet egyéb területein is. A dokumentum megállapítja: ezek a tényezők hozzájárulnak a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek fokozatos felszámolásához, a társadalmi csoportok közeledéséhez. A programjavaslat ötödik fejezete kimondja, a jelenlegi feltételek bonyolult és átfogó jellege megköveteli a társadalomtudományok, a természettudományok és a műszaki tudományok integrálódásának elmélyülését. Ezzel azt hangsúlyozza, hogy a megismerés valamennyi területének nagy jelentősége van a termelőerők fejlesztése és a termelési viszonyok tökéletesítése szempontjából. A tudomány nélkül ugyanis elképzelhetetlen az alapvetően új technika és technológia fejlesztése, a munkatermelékenység növelése, a természeti erőforrások ésszerű és gyors kihasználása,' az életkörnyezet javítása. Ezt a koncepciót, valamint az egész programtervezetet teljes egészében támogatom, és szeretnék néhány gondolatot elmondani a tudomány fejlesztéséről. Úgy vélem, helyénvaló először arról szólni, mit tesz a mi köztársasági akadémiánk a kiemelt tudományágak fejlesztéséhez nélkülözhetetlen, optimális feltételek megteremtéséért. Azokról van szó, amelyektől a tudományos-műszaki fejlődés üteme függ. Az alapkutatásoknak és technológiai orientációjuk elmélyítésének továbbra is elsőrendű fontosságot tulajdonítunk. Ebből kiindulva törekednek az akadémia intézetei arra, hogy növeljék hozzájárulásukat az országos és a helyi programok megvalósításához. A 11. ötéves tervidőszakban 109 szövetségi tudományos-műszaki és komplex célprogram megoldásában, valamint 24 olyan tudományos-műszaki probléma megoldásában vett részt, amelyek a mi köztársaságunkat érintik. Csupán 1984-ben 1657 munka eredményei valósultak meg a gyakorlatban, ezek gazdasági haszna elérte az 1 milliárd 105 millió rubelt. Az Ukrán Tudományos Akadémia kollektívájában már hagyománynak számít az alapkutatások minőségének javítása, célirányosságuk fokozása, hogy ezeket gyorsan és sokoldalúan ellenőrzik a gyakorlatban, s biztosítják mind szélesebb körben történő alkalmazásukat. Az új szerkesztésű program javaslatának kulcsfontosságú téziseivel megismerkedve tudatosítja az ember, hogy mennyire megalapozott a párt stratégiája, ami a tudomány és a termelőmunka kapcsolatának erősítését, a kutatók és a termelők viszonyának radikális javítását illeti. Az Ukrán Tudományos Akadémia intézetei 35 országos és köztársasági minisztériummal, az Ukrán SZSZK 20 minisztériumával és reszortjával tartanak fenn élő kapcsolatokat. Ma, amikor országunkban az az irányvonal érvényesül, hogy tökéletesíteni kell a tudomány, a technika és a termelés integrációjának minden formáját, e kapcsolatoknak rendkívüli a jelentőségük, mivel elősegítik a tudományos eredmények aktívabb átültetését a gyakorlatba. Bővül az iparban a tudományos-termelési egyesülések hálózata. Néhány évvel ezelőtt a mi akadémiánkon született meg a gondolat: a nagy intézményekből, amelyek fejlett kutatási-konstrukciós és termelési bázissal rendelkeznek, hatalmas tudományos-műszaki komplexumokat kell kialakítani, amelyek magas színvonalon és operatív módon képesek a tudományos gondolatok realizálására, az új dolgok bevezetésére. Minőségileg új lépést jelent, hogy ezek részeként formálódnak az egyes problémákra orientált osztályok - a mérnöki központok. Ezek célja, hogy az alapkutatás eredményeinek felhasználásával gyorsított ütemben fejlesszék az új technológiákat, anyagokat, berendezéseket, irányítási rendszereket, s biztosítsák széles körű alkalmazásukat és hatékony kihasználásukat a termelési egyesülésekben és a vállalatokban. Jelenleg már több ilyen mérnöki központ működik sikeresen. A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításáról az SZKP KB székházában megtartott értekezleten szó volt az ágazatközi komplex tudományos-műszaki központok létrehozásának hatékonyságáról. Ezek elsőrendű feladata lesz a jövőben is az érintett tudományos-műszaki irányzatok fejlesztése, a haladó technika és technológia kifejlesztése a legjobb nemzetközi színvonal elérésével, a káderek felkészítése, az ágazati minisztériumoknak nyújtott segítség az újdonságok hatékony alkalmazásában. Mindez összhangban van az új szerkesztésű pártprogram tervezete második részének ötödik fejezetével, amely kimondja, hogy szüntelenül tökéletesíteni kell a tudomány és a termelés integrációjának szervezési-gazdasági formáit, a tudományos- műszaki fejlődés irányítását. Az ukrán tudósok hozzá kívánnak járulni a programban kitűzött tudományos-műszaki, gazdasági és szociális intézkedések komplexumának megvalósításához, melyek a társadalmi munka termelékenységének növelését, a dolgozók életszínvonalának javítását célozzák. Például a J. O. Pa- ton nevét viselő elektromos hegesztési kutatóintézet tudósai a gáz- és kőolajipari építési minisztérium szervezeteivel együttműködésben a világon elsőként fejlesztették ki azokat a hatékony berendezéseket, amelyek a különböző csövek kontakt hegesztésére alkalmasak kint a terepen. Ezek segítségével 5-6-szor lett nagyobb a munkatermelékenység. Például a Távol-Keleten egy K-700 típusú berendezés egy nap alatt száz hegesztő munkáját végzi el, s a kiváló minőségen túl a dolgozók munkafeltételeit is javítja. Nagy átmérőjű csövek hegesztésére szolgáló gépek egész sorát javasolták, amelyek különböző időjárási viszonyok között is kiállták a próbát. Az elektrotechnikai ipari minisztérium vállalatai meg is kezdték egyesekből a sorozatgyártást. Ugyancsak az említett Paton-inté- zef jelentős sikereként könyvelhető el, hogy a náluk kikísérletezett új fedőrétegnek köszönhetően a különböző gázturbinák lapátjainak élettartama két és fél - négyszer lett nagyobb. Ezeket az új anyagokat országszerte számos vállalat alkalmazza. A tudósok munkája így egyre nagyobb mértékben irányul a párt által támasztott követelmények teljesítésére: következetesen javítani a munka- körülményeket, csökkenteni a nehéz fizikai munka arányát a társadalmi termelésben, s meg kell teremteni a társadalom és a természet, az ember és életkörnyezete közötti harmonikus összhangot. Az ukrán tudósok minden energiájukat e nemes célok szolgálatába állítják. B. PATON akadémikus, az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke (A moszkvai Pravda alapján) • Arafat és Husszein tavaly februárban. Azóta a mosolyok kicsit halványultak... K özel-keleti híreket ne olvassanak kezdő szerelmesek, akik véresen komolyan vesznek egy elhangzott „nem“-et, nem tudják, hogy az inkább „talánt“ jelent, a talán pedig elöbb-utóbb „igen“-re változik, az „igen“ meg felér egy önmardosó szemrehányással, hogy nem éppen a kérdezett volt a - kezdeményező. A közel-keleti nemek, igenek és talánok politikai kakofóniájából jól kiolvasható néhány újabb tendencia. 1. Fokozódik a PFSZ elszigetelődése. 2. Erősödik az arab és nem arab államok nyomása a palesztinokra, hogy különutas megoldások felé tereljék őket. 3. Izrael politikájának elfogadására próbálja rábírni a terjeszkedő politikával szembenálló nagyhatalmakat és kisebb országokat. 4. Az újabb fejlemények megosztják az izraeli vezetést is, amelynek egy része - mérhetetlen mohósága miatt - még Simon Pereszék gyenge kompromisszumkészségét is indokolatlannak és engedékenységnek tartja. A tárgyalások és kombinációk legújabb hullámverése az arab fővárosokból indult ki. Főként Jasszer Arafat tavaly év végi kairói és ammani tárgyalásai, illetve a csúcsmegbe- szélésekröl kiadott közlemények és nyilatkozatok kavarták fel a vihart. Arafatot nyolc év után első ízben fogadták államfőnek kijáró külsőségekkel Kairóban. Szemmel láthatóan oszlik a gyanakvás és a félreértés a különutas politikában úttörő Egyiptom és a különutat szavakban még mindig harsányan elítélő Arafat-áramlat között. Minden tövist azonban mégsem lehet letörögetni: finom diplomáciai húzások érzékeltetik a felek közt még fennálló - meglehet, a lényeget tekintve csak stiláris - eltéréseket. Mubarak elnök nem tartotta fontosnak a repülőtéren fogadni vendégét, megelégedett azzal, hogy miniszter vezette fogadóbizottság várja a PFSZ elnökét. Arafat tizenegy tagú reprezentatív küldöttséggel érkezett Kairóba. Tagjai közt nemcsak az Arafat-áramlat legbefolyásosabb képviselői kaptak helyet, hanem az áramlaton belüli árnyalatok hívei is. A delegáció őszinte tárgyalásokra készült, s a jelek szerint ilyenre került sor. Az egyiptomi vezetést elsősorban az 1985 februári ammani megállapodás, Husszein király és Arafat megegyezésének értékelése érdekelte. Kairó tudni akarta, hogy a felek még most is tartják-e magukat akkori álláspontjukhoz, és mit tettek - illetve tesznek - az egyezmény végrehajtásáért. És ami legalább ennyire fontos volt: lehetőleg mindent meg akartak tudni az olasz luxushajó eltérítésének hátteréről, és a terrorakcióban kompromittálódott palesztinokról, hovatartozásukról. Arafaték tehát a „magya- rázgató" fél pozíciójából tárgyaltak és válaszoltak a gyaníthatóan rendkívül kínos kérdésekre. A PFSZ kairói és egyéb szerepléseit beárnyékolta és mindmáig beárnyékolja az Achille Lauro eltérítésének ügye. Habozásuk és nem egészen egyértelmű szerepük váratlanul kitűnő politikai és propagandisztikus pozícióhoz juttatta Izraelt, s Tel Aviv nem habozott kihasználni a hirtelen szerzett előnyt. Ebben a helyzetben Kairó számára is világossá vált: lehetőleg el kell érnie, hogy Jasszer Arafaték mozgalma ismételten egyértelműen állást foglaljon a fegyveres harc kérdéseiben, a terrorakciók ügyében: Az a benyomás alakult ki, hogy a tuniszi PFSZ-vezetés elszánta magát erre az állás- foglalásra. Jasszer Arafat és környezetének mértékadó személyiségei egymás után nyilatkoznak a fegyveres harc újszerű értelmezéséről. Arafat nyitotta meg a sort, aki kijelentette, hogy csak a megszállt területeken ismeri el és támogatja a fegyveres harcot. A nyilatkozat után ismét megfogalmazódott az egyik legfontosabb kérdés: mi számít megszállt területnek? Ciszjordánia, Gáza és Kelet-Jeruzsálem, amelyek 1967-ben kerültek izraeli ellenőrzés alá, vagy az egész történelmi Palesztina, beleértve Izraelt is, amelyet hivatalosan mindmáig nem ismer el a PFSZ, sőt, Nemzeti Chartája kifejezetten megszállt területnek minősít. Az izraeli vezetés alig leplezett elégedettséggel figyelte az arabközi és palesztinközi vitákat: csak jót remélhetett a fejleményektől. Nem is csalódott, mert nemsokára megtörtént a mértékadónak látszó állás- foglalás, miszerint a fegyveres harc jogosságát csak az 1967- es izraeli agresszió következtében megszállt területekre vonatkoztatják. Történelmi jelentőségű álláspont ez, hiszen felér Izrael de facto elismerésével. Igaz, az elismerés kinyilvánítása ilyen közvetett módon történt. Az izraeli reagálás most is a várható volt. Tel Aviv mindenfajta fegyveres harc feladását követeli, anélkül, hogy ezért cserébe érdemleges ígéretet tenne. Talán nem is olyan eredményre számít, amely fordulatot hozna Izrael és a palesztin mozgalom viszonyában. Inkább azt reméli, hogy a lépéshátrányba (és hátrányos megvilágításba) került PFSZ vezetőinek ellentmondásos nyilatkozatai újabb sebeket tépnek fel a mozgalom testében, miközben a régi fekélyek tovább üszkösödnek. Nem lett teljesen felhőtlen az egyiptomi-palesztin viszony, de nem mondható el ilyesmi Jordánia és a PFSZ kapcsolatairól sem. A PFSZ-t szemmel láthatóan felingerelték azok a híresztelések, amelyek Husszein király és Simon Peresz titkos tárgyalásaival kapcsolatban felreppentek. Annál is inkább, mert Amman az utóbbi időkben kezdi komolyan venni azokat az izraeli fenyegetéseket, amelyek a palesztinokat és szervezeteiket befogadó országok címére hangzanak el. Az izraeli álláspontnak súlyos nyomatékot adott a tuniszi PFSZ-fóhadi- szállás lebombázása, s az arab kormányhivatalokban gyorsan kirajzolódott az a baljós görbe, amelynek egyik pontján az iraki atomreaktor ellen indított terrortámadás áll, a másikon a palesztin menekülttáborokra mért légicsapások. a harmadikon a tuniszi támadás, a negyediken — nos, a negyedik ponton úgyszólván egyetlen egy arab állam sem szeretné önmagát látni! Most már nemcsak Tunisz szabadulna meg szívesen a palesztin jelenléttől, de Amman vendégszeretete is megcsappant, s úgy tűnik, ez idő szerint nem érvényes a bagdadi meghívás sem. Talán az észak-jemeni főváros, Szanaá fogadja be a sokat megért és rendkívül megviselt szervezetet. Észak-Jemen vendégszeretetét pedig minden bizonnyal meghatározó módon befolyásolja az arab térségben mind nagyobb szerepet játszó Sza- úd-Arábia akarata. Rijad nyilvánvalóan érdekelt abban, hogy a PFSZ-t mindinkább az arab térfél perifériális mezőire telepítsék, aminek óhatatlanul az lesz a következménye, hogy a szervezet elöbb-utóbb lead valamit egyedüli képviseleti jogából. A mozgalom presztízsvesztése látványosan mutatkozott meg az elmúlt hónapokban. A brit kormány végül is lemondott arról, hogy fogadja a palesztin küldöttséget, de nem fogadták a PFSZ-megbizotta- kat (hosszú évek óta első ízben) a párizsi külügyminisztériumban sem. Jóllehet a francia vezetés hangoztatja, hogy nem változott közel-keleti politikája, ám ezeknek a fogadkozásoknak most már a bevezetőben emelkedett kamaszszerelmesek sem ülnének fel. Hiszen néhány arab fővárosban és a palesztinok bizonyos köreiben egyre sűrűbben emlegetnek egy új követelést: alakítsák meg az arafatlanított és az Arafat-áramlattól mentesített ellen-PFSZ-t. A mostani tehát mindenképpen válságban van, s szerepe napjainkban elsősorban a tudomásulvételre és az események követésére korlátozódik. KRAJCZÁR IMRE Közel-Kelet mvm TERMÉSZETRAJZ
