Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-30 / 22. szám
K issé szűkösen - a kétszobás lakásban, Érsekújvár (Nővé Zámky) modern lakótelepén. A férj, Kanyicska Ferenc, 39 éves, a tanulóéveket is beleszámítva, huszonnégy éve a nyugatszlovákiai sütőipari vállalat újvári pékségének alkalmazottja. Sok száz éjszakán szitálta a lisztet, szakította a kenyeret, rakta lapátra, majd szedte ki a kemencéből. Hosszú éjszakákon sokszor megfordult a fejében, hogy mindennapinkat jobban meg kellene becsülni. Anyjától tanulta ezt. Anyjától, aki még most is megcsókolja a kenyeret, mielőtt megszegi.- Amikor hatvankettőben odakerültem, az igazgató azt mondta az apámnak: ne féljen, Kanyicska bácsi, három év múlva, mire a fia kitanul, itt már új pékség lesz - mondja kissé elgondolkodva. Ez hatvankettő augusztusában volt. Azóta sok év telt el, új pékség mégse épült. A régiben dolgoznak, a három kemence helyett már csak kettőben sütnek - mert a pékek is fogyatkoznak. Amikor Kanyicska Ferenc odakerült, még ötvenen voltak, most már - két műszakban — csak tizenöten dolgoznak. Az idén végre hozzáfognak az üzem átépítéséhez, bővítik, a régi gőzös kemencéket kidobják, és szalagkemencét építenek. Ha leáll a pékség - a dolgozókat az átépítés idejére vidéki pékségekbe helyezik, így kénytelenek lesznek majd egy ideig ingázni.- A nulláról indultunk - emlékezik vissza a férj. - Hat évig az anyósoméknál laktunk. Köbölkút- ról jártunk be naponta. Az a hat év nekünk többet jelentett anyagiakban, mint az a tizenkettő, amióta külön költöztünk. Tudtunk takarékoskodni. A feleségem szülei vigyáztak a gyerekre. Hatvannégyben kaptuk meg ezt a kétszobás szövetkezeti lakást, bebútoroztuk. A feleségem megkapta a házrészét, nekünk is volt valami megtakarított pénzünk, meg kölcsön is kértünk, és vettünk egy autót. Aztán jött a másik gyerek. A másik gyerek — Robi lett, pedig kislányt vártak. Robi most 11 éves, a magyar tanítási alapiskola negyedik osztályos tanulója - félévben csak három kettese volt. A nagyfiú, Feri, kitűnő tanuló volt az alapiskolában, jövőre érettségizik a nitrai élelmiszeripari szakközépiskolában, naponta utazik, reggel hatkor kel, délután ötre ér haza.- Nem voltak nyelvi nehézségeid a középiskolában? - kérdem.- Nem, mert az udvaron szlovák gyerekekkel játszottunk, és az iskolában is szigorúan vették a szlovák nyelvet. Kicsi a lakás, különösen, amíg a gyerekek kicsinyek voltak, elkelt volna még egy szoba. — De ha a Feri elmegy katonának, aztán meg ha megnősül, úgyis elköltözik, s ha ketten maradunk, nekünk nagyon is elég lesz - mondja Julika, majd így folytatja: - Most, mire negyvenévesek lettünk (helyesbíteni illik: Julika csak két év múlva lesz negyven) tényleg azt mondhatjuk, hogy ami kell, megvan. A kert Köbölkúton van - szülői ajándék — erre építettek egy házacskát. - Három éve fejeztük be, arra ment minden pénzünk. Úgy építettük, ahogy kerestünk. S most abban leljük minden örömünket. A hétvégeket ott töltik, s így hetente találkoznak a szülőkkel is- a férj rokonságát is meglátogatják Kürtön (Strekov) a szomszéd faluban. Ami kell, minden megvan- magnó, rádió, televízió, igaz a tévé, „csak“ fekete-fehér.- Nincs annyi pénzünk a bankban, mint talán másnak- így a férj -, de voltunk családostul Bulgáriában, a Tátrában, bejártuk Csehországot.- Mi jelentette a legnagyobb örömet az együtt töltött évek alatt? A feleség: - Mindig az új. Amikor az autót megvettük, akkor az, amikor elkészült a ház, annak örültünk. Az ember életében mindig vannak örömök. A férj: - Számomra az a hat év volt a legboldogabb, amit falun töltöttünk. A nősülés, aztán a gyerekek születése. Úgy érzem, mintha akkor még nem lett volna annyi önzés az emberekben, mint ma. A feleség: — Talán azért éreztük úgy, mert falun laktunk, ott közvetlenebb a kapcsolat. Itt napokig nem találkozunk senkivel, mindenki magára zárja az ajtót, éli a maga életét.- Amikor megkaptuk a lakást, és megláttam azt a rengeteg fiatalt, aki velünk együtt költözött ide, azt mondtam: ez olyan lakóház lesz, amilyen a városban nincs még egy. Abban bíztam, hogy ások fiatal összefog, rendben tartjuk a házat. Tagja vagyok a lakóbizottságnak.- Vannak barátaik a házban, akikkel olyan jó viszony alakult ki, hogy akár sót is kérhetnek kölcsön?- Van egy család, az első pillanattól jóban vagyunk. Mindig számíthatunk rájuk - ők is ránk. Amíg a gyerekek kicsinyek voltak- ha kellett, vigyáztak rájuk.- Mi jelenti a szórakozást?- A hétvégi ház - ezt Julika mondja. A férj sorolja tovább: — Évente kétszer megyünk bálba, a halászbálba, mert a házbeli barátom nagy horgász, meg a szülők báljába. — Amit a szülői szövetség rendez évente, amelynek Kanyicska Ferenc több mint tíz éve tagja - Meg hát a televízió jelenti a szórakozást. Már amikor nézheti a televíziót. Mert ha éjjeles - akkor vasárnap délelőtt tizenegykor kezd, elkészíti az alapkovászt, ez eltart három óráig, közben hazaugrik, majd ötkor megy vissza, és reggel hatig dolgozik. Most, hogy két műszakban dolgoznak, napi tizenkét órát „lehúz“ egyfolytában. Egyrészt kevesen vannak, másrészt a túlórával emelkedik meg valamicskét a fizetése. Egyébként a kereset nem túl sok. - Egy mázsa fehér kenyér előállításéért tizenegy korona hatvan fillért kapunk. Hatan vagyunk egy műszakban, számítsa ki, hány máizsa kenyeret kell sütnünk, hogy napi száz koronát keressünk. A két kemencében egy műszak alatt 52-54 mázsa kenyeret sütünk.- Sok bírálat éri a pékeket...- Ami tólem telik, mindent megteszek érte, hogy jó áru kerüljön ki a pékségből, ennek ellenére sokszor megtörténik, hogy... de nem állhatok ki az üzlet elé, hogy emberek, nem a pék a hibás. Ki a hibás? Hogyan lehetne változtatni a helyzeten? Kanyicska Ferenc sokszor kifejtette erről véleményét a pártgyűléseken, szenvedéllyel — de nem sok eredménnyel. - A legnagyobb hibát abban látom, hogy a szakmának nincs becsülete. Sokan elmennek tőlünk, azt mondják, ezt tízezer koronáért sem hajlandók csinálni. A másik dolog, hogy jobban meg kellene becsülni az embereket. Hiányzik a jó szó, az elismerés. Aztán meg el kellene törölni a normát, mert a kenyér sütési ideje 50 perc, és ezt nem lehet lerövidíteni.- Hányféle kenyeret sütnek jelenleg?- Háromfélét, a negyedik a Graham-kenyér. De ezt csak akkor, ha van rá idő. Pedig keresik a vásárlók, tudom, mert bejárok az üzletbe. Péksüteményt pedig négyfélét. Tíz évvel ezelőtt negyvenféle árut sütöttünk.- Ha módja volna rá, milyen kenyérkülönlegességet sütne?- Semmilyet. Az újváriak nagyon szeretik a fehér kenyeret. A jó kenyeret.- Sok kenyér fogy nálunk. Több kenyeret eszünk, mint évekkel ezelőtt?- Véleményem szerint csak többet vásárolnak az emberek, mert megengedhetik maguknak, hogy másnap vagy harmadnap frisset vegyenek. Azért is van annyi kenyér a kukákban... Megoldatlan probléma? Úgy vélem, nem. A nyugtalan természetű, a javítás szándékával bíráló ember világosan fogalmaz. Amikor hajnalban vagy este odaáll kovászolni, családok ezreinek készíti a másnapi kenyeret. Áz éjszakai műszak a fárasztóbb, nehezebben megy a munka. - Sajnos, nem sikerült az a vágyam, hogy a délutánt, az estét mindig a családommal töltsem. Többet tudnék a gyerekekkel foglalkozni. Ha délutános vagyok, nem találkozom velük, ha éjszakás, mire reggel hazajövök, mennek az iskolába. Délután ötkor jönnek haza tanulnak, s mire elkészülnek, és válthatnánk néhány szót - mennem kell a munkába. Menni kell. Az emberek várják a lágy kenyeret. KOPASZ CSILLA Mindnyájan felelősek vagyunk Klinko Attila, a Görgői (Hrhov) Egységes földműves-szövetkezet főgépesítője, az elmúlt években Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja volt, s a márciusban megtartott kongresszuson az SZLKP Központi Bizottsága tagjává választották. Fiatal kora ellenére régi tagja a szövetkezetnek, s tapasztalt szakembernek számít. Több mint két évtizede fejt ki párt- és társadalmi tevékenységet.-Az újabb megtiszteltetés, hogy az SZLKP Központi Bizottsága tagjává választottak, még nagyobb erőpróbát és bizonyítási lehetőséget jelent számomra - mondja Klinko Attila. - A gépesítöktöl eddig is sok függött, a jövőben még nagyobb felelősség hárul ránk. Elsősorban a mi feladatunk a műszaki-technikai fejlesztés, a bevezetett új módszerek gazdaságos alkalmazása, s ezt csakis összeforrott, a célt megértő, jól képzett kollektívával lehet elérni. Szövetkezetünk dolgozói tudnak és akarnak dolgozni. A gyenge 1985-ös gazdasági év ellenére teljesítettük a 7. ötéves terv és pártunk XVI. kongresszusának ránk háruló feladatait. Az SZLKP valamint a CSKP XVII. kongresszusának határozatai újabb igényes feladatok elé állítanak mindnyájunkat. A szövetkezet vezetőivel kidolgoztuk azokat a módszereket, melyek segítségével jobb eredményeket érhetünk el. A legfontosabb feladatunk az elkövetkezendő években a termelés fokozott intenzifikálása. Ez azt jelenti: arra kell törekednünk, hogy a termelésbe befektetett összeg mielőbb megtérüljön. Ennek alapkövetelménye és feltétele minden munkafolyamatban a mennyiség és minőség növelése, a termelékenység fokozása. Alapvető feladatunk az agrotechnikai idő és előírások megtartása, a szak- képzettség növelése, a műszakitechnikai lehetőségek fejlesztése és kihasználása. • A mezőgazdasági termelés eredményeinek is nagyon sok összetevője van. Mint említette, a fő feladat - az embereken kívül — a gépekre, a gépesítésre hárul. A talajmúvelés, vetés, betakarítás, mind tökéletes gépeket, szakértelmet és nem utolsósorban a jó szervezés mellett lelkiismeretes munkát követel. — Ez valóban így van — mondja. — Nagyüzemben csak nagyüzemi módszerekkel lehet gazdaságosan dolgozni. Célunk, hogy fokozzuk a szakosítást, a legmesszebbmenőkig kihasználjuk a talaj adottságait, megfelelő kultúrával telepítsük be, s a kis gépek helyett nagy teljesítményű gépeket alkalmazzunk. A tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy ezzel munkaidőt és munkaerőt takarítunk meg, s nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a nagy gépek alkalmazása esetén — minden előnyt összevetve- sokkal kevesebb üzemanyagra van szükség. Ezen kívül a gazdasági udvarok szakosítása, a gépek elosztása és helyben való munkáltatása kizárja az üresjáratokat, s így időt és energiát takarítunk meg. A termőtalaj maximális kihasználása is növeli a termelést, a rétek művelése és gondozása fokozza a széna minőségét, mely az állattenyésztésben és a tejtermelés területén kamatozik. A szövetkezet eredményei évről évre növekednek. 1970-ben a szemestakarmányok hektárhozama mindössze 2,8 tonna volt, a 7. ötéves terv átlaga elérte hektáronként a 4 tonnát. Ez mondható el a tejtermelésről is. Jelenleg az egy tehénre eső átlag 3340 liter, s mindezt első osztályú minőségben adják át a tejfeldolgozó iparnak.-Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a politikai, a szervező munka elválaszthatatlan a termelési tevékenységtől, a vezetők képességétől, szaktudásától. Kollektív gazdaságban csak kollektíván lehet dolgozni, irányítani és vezetni, ez azonban nem zárja ki az egyéni felelősséget. Minden jó egyéni kezdeményezést támogatnunk kell; a dolgozók észrevételeit, panaszait nem szabad figyelmen kívül hagynunk, különben nem érhetünk el jó eredményeket. A vezető is tévedhet, de minél előbb korrigálja tévedését, annál jobb. Az őszinteség, ÓJSZ önismeret, önbírálat olyan tulajdonsága az ember- nek, mely megvédi nagyobb tévedésektől, s megbe- j| csülést szerez munkatársai s önmaga előtt is. Mindnyájan felelősek vagyunk munkánkért, a társadalom jelenéért és jövőjéért. FECSÓ PÁL 1986. V.
