Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-16 / 20. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA M ilyen szerepet tölt be életünkben a véletlenszerűség? Ha valaki már töprengett ezen a kérdésen nyilván észrevette, hogy létünk mennyire a véletlenektől függ. Sokszor úgy tűnik: a véletlen események özönében élünk. A jelenségek okait általában megpróbáljuk felderíteni. Nagyszüleink még azt tartották, hogy az újszülött nemét a véletlen határozza meg, amelyre azóta a genetika fényt derített. A tudomány tehát a természet egy újabb titkát tárta fel, s ezzel megszüntetve a véletlenszerűséget, amely mögött a jelen esetben a tudatlanság állt. Minden eseménynek van oka, vagyis az események okok következményei. Ugyanúgy oka van A VÉLETLEN ÉS A SZÁMÍTÓGÉP minden veietien eseménynek is. Az okok maguk is indítékokra vezethetők vissza és így tovább. Elvileg pontosan leírhatnánk efféle okozati lánccal azt is, hogy a feldobott pénzdarab melyik oldalára esik. Ehhez azonban olyan tényezőket is figyelembe kellene venni, mint pl. a játékos érverése, pillanatnyi hangulata stb. Ezek az összefüggések gyakorlatilag már áttekinthetetlenek, hiszen nem ismerjük a módját annak, miként kellene mérni pl. a játékos hangulatát. Végül is: az okok ugyan léteznek, de az eredményt mégsem sikerült előre kiszámítani, s az továbbra is kiderítetlen marad. A bonyolult okozati lánc teszi, hogy az esemény előre nem látható, vagyis véletlen. Abban az esetben, ha az okok száma nem nagy, és valamennyi áttekinthető, a jelenség nem nevezhető véletlenszerűnek. Ha pl. a puha földön éles ásóra talpunkkal nyomást fejtünk ki, akkor az bemélyed a földbe. Amennyiben viszont az okok száma igen nagy, s ennek kapcsán lehetetlen egyidejűleg valamennyit figyelembe venni, akkor a vizsgált eredmény véletlenszerűvé válik, hiszen kimenetelét nem lehet pontosan, előre megjósolni - gondoljunk csak az időjárás jelzésre. Megállapíthatjuk, hogy a véletlenszerűség az ismeretek, információk hiányának, a kérdésben való tájékozatlanságunk eredménye. Vajon következik-e az elmondottakból, hogy egy napon amikor már „elég okosak“ leszünk, a véletlent örökre száműzzük bolygónkról? Távolról sem. Ezt legalább három olyan tényező teszi lehetetlenné, amelyek igen megbízható testőrei a véletleneknek. Először is a világ végtelenül bonyolult, sokszínű arculatát sohasem sikerül maradéktalanul megismerni. Bármennyit hódítunk is meg belőle, mindig marad még valami, ami ismereteink határain kívül esik. A dolog lényegét a legkézzelfoghatóbban talán a következő mondással fejezhetnénk ki: „Nem láthatod át a beláthatatlant.“ A véletlen további erős bástyája a mérések korlátozott pontossága. Soha, sehol, semmilyen mérést nem lehet abszolút pontossággal elvégezni. Végezetül pedig a véletlenek jelenléte nemcsak ismereteink hiányával, a világmindenség végtelenségével vagy méréseink pontatlanságával magyarázható, hanem a fizikából ismert ún. Heisenberg féle határozatlansági összefüggéssel is, me'ry szerint minden olyan esemény, amelyet atomok kölcsönhatása befolyásol, természeténél fogva véletlenszerű. Milyen tehát az előre nem látható esemény? Igazán nem tudhatunk meg róla semmit? Valóban tehetetlenül kell állnunk a véletlenszerűség láttán? Korántsem! Már régen észrevették, hogy a véletleneknek is vannak tulajdonságai, s az előre nem látható eseményekről is sok mindent ki lehet deríteni, így pl. a fej vagy írás kísérletről is bízvást állíthatjuk, hogy a feldobott pénzdarab általában az esetek fele részében az egyik, fele részében a másik oldalára esik. A véletlent tehát lehet és kell is tanulmányozni. A modern valószínűségszámítás axiomatikus felépítésének döntően fontos munkáját Kolmogorov szovjet matematikus végezte el 1933-ban. Ezen a táptalajon fejlődött ki számos más tudományág: matematikai statisztika, véletlen folyamatok elmélete, információ- elmélet stb. Mindegyikük a véletlen események másmás vonásait tanulmányozzák. Ezen elméletek olyan módszergyújteménnyel szolgálnak, amellyel az életünkben előforduló problémák nagy része sikeresen tárgyalható. Akadnak viszont olyan gyakorlati feladatok is, és nem is kevés, ahol a matematika nagy nehézségekbe ütközik. Tekintsük példaként egy telefon- vagy akár egy számítógép-hálózatot, amelyben az információ keresztül-kasul áramlik. Véletlen hiba következtében a rendszer számos vonala vagy akár egy egész csomópontja is ideiglenesen működésképtelenné válhat. Amíg a hiba okát felkutatják és a megbénult egységet megjavítják, addig az igénylőnek várnia kell. így nemcsak a felhasználó által kibocsátott, ill. hozzá címzett információ veszik el, hanem a várakozás következtében az üzenet is évülhet, ami nagy mértékű károkhoz vezethet. Nem mellékes az sem, hogy az ilyen esetekben a megszakított tevékenységet újból el kell végezni. Az előbb említett zavar következményeit már a tervezés során figyelembe kell venni. A tervezőre tartozik a javasolt rendszer gyengéinek feltárása, továbbá annak eldöntése, hogy a változtatás megéri-e az anyagi áldozatot. Mindehhez viszont a folyamatot aprólékosan meg kell vizsgálnunk. Az esetek nagy többségében egyedül a számítógép segítségével tudunk eredményre jutni, méghozzá úgy, hogy a vizsgált folyamatot egyszerűen utánozzuk, szimuláljuk. A programnyelvek nagy része lehetővé teszi az időben változó folyamatok leírását és számítógépen való vizsgálatát. Hazánkban erre a célra legalkalmasabb a Simula-67 programozási nyelv, amellyel a nehézipar számos gyártási folyamatát, információs rendszerek működését, sőt még a Jaslovské Bohuni- ce-i atomerőmű termelési folyamatát is utánozták számítógépen. A gép képes véletlen eseményeket is szimulálni, a mi esetünkben pl. tetszőleges - általunk megadott - eloszlás szerint határozta meg a hiba bekövetkezésének véletlen időpontját és a javítási idő hosszát. Ezzel a módszerrel már a tervezés korai fázisában kimutathatók a rendszer gyengéi és esetleges hibái. Egy város tömegközlekedését papír és ceruza segítségével szinte lehetetlen megtervezni. Számolni kell többek között azzal is, hogy a vonatok is késhetnek és az utas ilyenkor sem szeretne csak a két lábára hagyatkozni, továbbá sűrűsödik a csúcs- forgalom, a rossz időjárás és útviszonyok szintén mint akadályozó tényezők szerepelhetnek. A megállóhelyek rögzítése, járatok tervezése mind-mind nem egyszerű feladat, főleg ha az események véletlenszerűségével is számolni kell. A számítógépes módszer nagyszerűen alkalmazható a mezőgazdaságban is. A munkafolyamatok számítógépes vizsgálatával optimalizálhatjuk a munkaszervezést, a gépek kihasználtságát, javíthatjuk a termelékenységet. Ismeretes, hogy hazánk számítógépállománya nincs megfelelő mértékben kihasználva, s talán megfontolandó az illetékesek - gyárak, termelőszövetkezetek, üzemek vezetői számára, hogy ezzel a kihasználatlan termelőerővel számos, csak józan ésszel nem kezelhető problémát mégiscsak meg lehet oldani, s ezzel egész társadalmunk javát szolgálni. Dr. FILAKOVSZKY PÉTER A fekete maszkok titka A mongolok is kutatják történelmük kezdeteit, éppúgy, mint minden más nép. Választ keresnek arra, hová nyúlnak nemzeti kultúrájuk gyökerei. Minél jobban ismeri múltját a nemzet, annál gazdagabb a jelene. Egy harcos több mint ezeréves kőbe vésett feje; egy köböl faragott teknósbékán látható feliratok; özek sziklarajzokon; egy hun város maradványai; egy karakorami nő sírjában talált egyiptomi portré — ezek mind-mind a mongol nép művelődéstörténetének emlékei és tanúi. A Mongol Tudományos Akadémia Történeti Intézetének bejáratánál egy köteknöc vonja magára a látogatók figyelmét. Hátán feliratok láthatók. Ez az ősi emlék a hunok expanziójának idejéből származik. Az Ohron folyó völgye, ahol ezt a teknőst is találták, rendkívül gazdag régészeti leletekben. Ez a teknősbéka és néhány tábla: a leqréaibb. rovásírással írt dokumentumok. A folyó völgyében fekszik Karakoram, a nagyhatalmú mongol kánok egykori székhelye, 1236-tól a birodalom fővárosa. A sok nép verejtékével és vérével felépített, mesésen szép városról elragadtatással írt akkortájt, például, Carpini pápai ügyvivő és Flam Ruysbrueck, a francia királyság követe. A sztyepp e dicső ékköve azonban nem sokáig ékeskedett. A XIV. században elfoglalták a kínaiak és romjain kínai templomot építettek, amely ma történelmi múzeum. Citadellaként emelkedik az elpusztított város fölé. A legutóbbi mongol-szovjet ásatások tizenhat négyzetkilométeren annyi anyagot tártak fel, hogy nemcsak a várról, hanem lakóinak hétköznapi életéről is képet alkothatunk. Az eredeti város szabályos alaprajzú volt. Buddhista és más vallások templomai emelkedtek benne. Az erődváros központjában volt a kán lakhelye, amely több kőházból és egy gyönyörű palotából állt. Az ötvenötször negyvenöt méteres területen hatvannégy köbméternyi gránitkocka és oszlopok maradtak fenn. A palota legérdekesebb helye Boucher francia mester remekműve volt: az ezüstfa és a kút, amelyből bort, kancatejet és mézet lehetett meríteni. A sírok értékes adatokat szolgáltatnak a hétköznapi életről. A régi karakorami temető feltárásakor egy XIV. századból származó, harminc év körüli nő sírjában olvasztott tufából készült két, könnyű maszkot találtak. A két tárgy az óegyiptomi művészetre emlékeztet. Lehet, hogy egy Karakoramban járt egyiptomi kalmár ajándéka? Esetleg zsákmány az egyiptomi vagy a szíriai mameluktól, akik a XIII. században szembeszálltak Dzsingisz kán támadásaival? Az Arany Horda (a feudális mongol állam) kereskedelmi útjain is eljuthattak ide, mivel itt voltak a karavánok útkereszteződései. Persze mindez csak találgatás, a fekete maszkok eredete továbbra is titok marad. A kókorszak és a vaskorszak emberének életéről sokat árulnak el a sziklarajzok, az úgynevezett petroglifák. Ilyeneket találtak mongol archeológusok a Báján Hongor völgyében. A művészi érzékkel készült rajzok arról tanúskodnak, hogy az akkor élők nemcsak vadászattal, hanem mezőgazdasággal is foglalkoztak. Jellegzetesek a szarvasokat ábrázoló rajzok. Ezek domináltak az időszámításunk előtti évezredben. Egészen a hunok betöréséig, akik azután új vadászmotívumokkal egészítették ki őket. A szarvasokon kívül már madarak, vadak, lovak és csillagok is láthatók a rajzokon. A régészek másik jelentős felfedezése a Szelenga és az Ohron folyók közéhez kapcsolódik. Hannujban, a hun Har-hol kán városkájában időszámításunk kezdetéről a nép életéről tanúskodó tárgyakat találtak. A hunok - ez a közép-ázsiai török nomád törzs - egyes csoportjai az időszámításunk előtti utolsó évezredben tartósan letelepedtek Ulánbátor környékén és az Ivolga folyó mentén. A Har-hol kán idejéből származó leletek különös jelentőségűek. Az emlékek három rétegben feküdtek egymáson. A legfelső a XII. századból származó mongol település volt. A második réteg Dzsingisz kán korából származott. A legalsóban pedig a kétezer év előtti hun idők maradványai voltak. Tény, hogy a Szelenga és az Ohron folyó között olyan jelentős civilizáció alakult ki, amely ösztönzést adott a később formálódó mongol kultúrának. Kínai krónikák szerint, a hunok állama mongol földön és Észak-Kínában az i.e. II. század végén keletkezett. Időszámításunk első évszázadának végén a Kínával vívott harcokban szétesett a hun birodalom. A törzsek egy része elvándorolt Európába. Ez indította el a népvándorlást. A hun birodalom bukása és Dzsingisz kán uralkodása között több mint ezer év telt el harcokkal, háborúskodásokkal. Az V-VII. században a törökök alapítottak néhány kisebb államot Mongóliában, de azok rövid életűek voltak. E török korból azonban érdekes szobrok és emlékek maradtak fenn, Jerincev orosz kutató — például - sok szobrot talált Kül-Tegin kán idejéből, a Vili. századból. A mongol régészek minden új lelete újabb láncszem történelmünk megismeréséhez. V. Sz. ÚJ SZÚ 17 1986. V. 16. A híres moszkvai Tretyakov Képtár épületén repedések keletkeztek. A szakértők véleménye szerint az épület szerves összetételű talajon, valamint régi faépületek maradványain áll. Bár a feltöltött talajon új épületet emeltek, az idő során a szerves anyagok szétbomlottak, és az épület alatt számos üreg keletkezett. A régi alapzat tervei nem maradtak fenn. Az új rekonstrukciós tervek szerint a pincékben hűtőkamrákat kell elhelyezni; kérdés azonban, vajon a régi alapok elbírják-e ezeknek a roppant súlyát? Más szakértők úgy vélekednek, hogy a Tretyakovka alatt húzódó metróvonal miatt süllyed állandóan a föld. Egyesek ezért már a képtár haladéktalan bezárását is követelték. Az alapozási munkálatokat tervező intézet a régi alapok és a pincék tüzetes megvizsgálása nyomán olyan megerősítési eljárást dolgozott ki, amellyel még a pisai ferde torony elhajlását is meg lehetne szüntetni. Ez az újfajta módszer nem veszélyezteti a Tretyakov Képtár felépítményét. Az épület legutóbbi restaurálási terve viszont csak a képtár föld fölötti részének helyreállítását, felújítását irányozta elő, s figyelmen kívül hagyta a talaj minőségét. Emiatt egy év múlva az épület más részein is repedések mutatkoztak. Ugyanaz történt, ami a Znamenszkijtemplommál, - itt a restaurátorok a magasban kezdték el a helyreállítási munkát, az alapozással nem törődve, és emiatt nemsokára jelentékeny repedések keletkeztek a homlokzaton. Ekkor aztán gyökeres módszert alkalmaztak a templom megmentésére: A Tretyakov Képtár alapjainak megerősítésére a végzett kutatómunka nyomán háromféle módszert ajánlottak. Mindegyik bizonyos műszaki és gazdasági előnyökkel jár. Az első alapzat-megerősítési módszer az úgynevezett vegyi eljárás. Lyukakat fúrnak a talajba és az alapokba, azután folyékony üveget szivattyúznak ezekbe, s a talaj ennek következtében majdnem kőkeménnyé válik. Ilyen eljárással csaknem 40 000 négyzetméter talajt szilárdítottak meg a moszkvai Kremlben. Hasonló módszerrel állították meg az ogyesszai operaház épületének süllyedését. A vegyi eljárást a metróépítésnél is alkalmazták. A Tretyakov Képtár alapjának megerősítésével kapcsolatban azonban a szakértők kétségbe vonták ennek az eljárásnak az eredményességét; szerintük a talaj, illetve az alapzat megerősítéséhez olyan nagy mennyiségű, igen drága folyékony üvegre volna szükség, hogy olcsóbb volna új épületet emelni a képtár számára. A második alapmegerősítési eljárás azt javasolja, hogy a képtár alapjait részletekben emeljék ki, és helyettük megfelelő, kiegészítő alapozást készítsenek. Ez a módszer azonban a felépítmény, a belső falak süllyedését eredményezheti, és tönkreteheti az épületet. Végül a harmadik változatot fogadták el. Ez az egyszerű és legkevésbé költséges talajszilárdítási eljárás nem veszélyezteti a képtár felépítményét: ugyanis csak az alapzatba fúrnak több irányban, több méter mély üregeket, ezekben vashálót helyeznek el, majd megfelelő habarcsot szivaty- tyúznak a lyukakba. így az épület alatt Repedések a Tretyakov Képtár falán térbeli cölöprács jön létre, és ez biztosan megmenti a Tretyakov Képtárat a további süllyedéstől. Az eddigi kísérletek bebizonyították, hogy ez a módszer általánosan alkalmazható minden olyan épület alapjának megerősítésére, amely hasonló károkat szenvedett. Például ennek alkalmazásával restauráltak Moszkvában egy XVI. századi bojár palotát, valamint a Gagarin- emlékházat, az Építészeti Intézet régi épületének alapzatát. A megfigyelések tanúsága szerint mindezeknél az épületeknél teljesen megszűntek a süllyedés okozta jelenségek. Az utólagos, cölöprácsos alapmegerösítési eljárás előnye az, hogy nem igényel speciális munkahelyet, elvégzéséhez kis méretű gépi, főként fúróberendezések is elegendőek, és - ami a legfontosabb szempont — ez a módszer az építmény üzemeltetésének akár csak ideiglenes megszüntetését sem teszi szükségessé. A Tretyakov Képtár a pincében végzett alapmegerösítési, illetve talajszilárdítási munkák közben is nyitva van a látogatók előtt; csupán halk, sustorgó zaj hallatszik a termekben. Pedig a pincében elhelyezett fúrógépek a látogatóktól alig néhány méterre működnek, zajt okoznak és port kavarnak — a képtár vendégei azonban mindebből szinte semmit sem éreznek. (APN)
