Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-16 / 20. szám

Nyaka-sok.

PAUL ARENE

Disznópásztorságom

Tizenhárom éves voltam, amikor a következő eset történt velem.

Szüleim egyik provence-i rokonunkhoz küldtek nyaralni.

Még most is látom magam előtt a nagy konyhát, ahol a gazda és a személyzet együtt étkezett, és az udvaron a mohával borított szökökutat. Olykor elkísérhettem a nagybátyámat vadászatra - persze én fegyver nélkül voltam máskor horgászhattam a közeli kis patakban.

Boldog voltam!

Annál nagyobb szomorúság ért, amikor egy napon a nagybátyám így szólt hozzám:- írt az édesapád. Egy hét múlva véget ér a nyaralásod. Nicolas eljön érted, és hazavisz.

Abban a reményben ringattam magamat, hogy Nicolast a veszélyes erdei úton rablók támadják majd meg, vagy valami más rendkívüli dolog történik, csak hogy nekem ne kelljen még hazautaznom.

De nem történt rendkívüli dolog. Csak éppen, amikor Nicolas megjött, én már beteg voltam. Olyannyira, hogy nagybátyám kijelentette, legalább egy hétig még maradnom kell!

Hat napon át megint kitünően éreztem magam, de a hetediken ismét,,beteg“ lettem. Ez alkalommal azonban már a nagybácsim is komolyan szólt hozzám:- Hallgass rám, te gyerek! A tanítás megkezdődik, és az apád is nagyon mérges lesz, ha nem utazol haza. Akarsz-e vagy sem, haza kell menned!- De én legszívesebben maradnék...- Ez aztán szép dolog! - szólt haragosan, aztán eny- hültebb hangon tette hozzá:- Rendben van, maradj. De itt most már dolgoznod kell. Meg kell keresned a kenyeredet!

Én azt is vállaltam.- Hát akkor... Tiston, a pásztorunk éppen segítséget

kért. Vele fogsz menni. Talán képes vagy vigyázni a sertéseimre.

,,Miért ne? - gondoltam. - Ha mindent megteszek, amit Tiston mond, meg lesz velem elégedve.“

Másnap reggel a nagybátyám ünnepélyesen adta át részemre az új munkaköröm eszközeit: a vastag végű botot, a kulacsot, a bőrtarisznyát és a kürtöt.

Azután elindultam a sertésekkel a hegyekbe. Az állatok vidáman turkálták a fák töveit, estig a magam gazdája voltam. Behúzódtam a forrás mellett egy fa alá, ahonnan beláttam a vidéket, és ábrándozhattam.

Néhány nap múlva mégis nagyon elkapott a honvágy. A folyó túlsó partjáról áthallatszott a marseille-i postakocsi zörgése, a hold pedig az égen azt mutatta, hogy este lett. Teljes erőből belefújtam a kürtbe.

A disznók gyülekezni kezdtek, én pedig, hogy rövidítsem az időt, a legrövidebb úton akartam őket hazaterelni, a hegyen át, egy meredek ösvényen, amely a szikla peremén húzódott lefelé.

Arra nem gondoltam, hogy a jószágok nem tudnak a hegyi ösvényen baj nélkül lefutni. Nem is sikerült! Az első megcsúszott, elesett, a többi nekiszaladt, rázuhant.

Micsoda kavarodás támadt! Elképzelhető, milyen volt ezek után a hazatérésem a vérző, sebesült állatokkal. Legszívesebben most otthon lettem volna az édesapámmal. Mert a disznók, amelyek gondozását azonnal visszaadták Tis- tonnak - miközben turkáltak a legelőn, nagy tapaszokat viseltek az oldalukon, a hátukon és kötéseket a lábukon...!

Szégyelltem magamat, menekültem az emberek elől. Hazautaztam. Nicolasszal, s olykor, két iskolai feladat között, elábrándoztam a kalandon, és ez nagyon jó volt.

Antalfy István fordítása

A HEGYEK MELYEBE

...tud hatolni a folyékony üzemanyaggal működő föld alatti rakéta, amelyet M. Ciferov moszkvai mérnök szerkesztett. A szakemberek már a gyakorlatban is kipróbálták: egy perc alatt tíz méter hosszúságú, fél méter átmérőjű nyílást képes vágni.

A számítások szerint a mostani hasonló, de már lézerrel hajtott fúrórakéták már óránként ötven kilométeres sebességgel haladhatnak majd. Valószínűleg hamarosan ilyen fúrórakétákat alkalmaznak a hegyek mélyében végzett szupermély fúrásokhoz.

A néző szerepében

VII.

A balett

Vajon miféle királyi vigalom az, amelyen éppen 6 ne volna jelen? A táncmester és együttese sehonnan sem hiányozhat.

A tánc már ősidőktől fogva az ember egyik legelemibb megnyilvánulása. Egyik-másik primitív törzsnél a tánc mindmáig megőrizte a maga eredeti, ősi formáját. E, civilizációtól mindmáig érintetlen népek rítusai és ünnepei a pantomim ősi formáját is megőrizték. A pantomim (némajáték) a művelődéstörténetben feltehetően egyike a bizonyos történetek, cselekménysorok, folyamatok kifejezésére tett legrégibb kísérleteknek, s létrejöttére nyilvánvalóan kedvező hatással voltak a különböző vallásos szertartások.

A pantomim, amint az néhány kisszínpad előadásából is megállapítható, mára már teljesen átalakult. Sem démon, sem állatmaszkot nem ölt többé magára. A pantomimszi- nész - a mímus - legfeljebb csak egy kevés fehér arcfestéket és púdert használ. Ámbár a modern pantomimjátékban még ez is mellőzhető. Csupán- Már megint nem vetted föl az egyenruhádat?

A TUDÓS GYAKRAN KÉTELKEDIK,

A TUDATLAN RITKÁN, A BOLOND SOHA.

Faguet

Búvárgömb

A mélytengerek világa mindig izgatta a kutató ember fantáziáját. Különös, fantasztikus történetek szólnak a tenger alatti utazásokról. Nagy Sándor, a legenda szerint, „kristályhordóban“ merült le, barátai kötélen tartották. A király odalent csodákat látott, például olyan nagy szörny úszott el fülkéje előtt, hogy három napig tartott, amíg elhaladt.

Ki ne emlékezne Nemo kapitány Nautilusának a tenger alatt megtett Föld körüli útjára, amelynek során óriás polipokat, tengerbe merült kincses hajókat, víz alatti vulkánt, elsüllyedt városokat láttak. Olyan tökéletes, a Verne által megálmodott tengeralattjárót, mint a Nautilus, máig sem készítettek.

Mély tengerek kutatására legegyszerűbbnek látszott olyan zárt alkalmatosságot készíteni, amelynek ablaka van, kötélen leereszthető a mélybe, és a készülék belsejéből a tenger élete megfigyelhető.

Egy amerikai biológus professzor - több, igen érdekes természeti könyv szerzője -, William Beebe és barátja, Otis Barton mérnök megszerkesztették a „batiszférának“ nevezett búvárgömbjüket, amelyben leereszkedtek a tenger mélyébe. A gömb öntöttvasból készült, belső átmérője csupán 1,37 méter volt, s így csak kuporogva lehetett benne tartózkodni. A be- és kimászás is meglehetősen körülményes volt. A vasgömböt drótkötél tartotta, amit az „anyahajó“ csörlője engedett le és húzott fel.

Kipróbálásakor a gömb ablakát képező öntött kvarcgömb megrepedt, és a gömb nagy nyomású vízzel telt meg. Újabb próbák után Beebe és Barton bezárkóztak a gömbbe és leereszkedtek. Telefonon mondták el élményeiket a fentieknek. A beszélgetést gyorsírással rögzítették. Útjukról Beebe könyvben számolt be (magyarul is megjelent Félmérfölddel a tenger alatt címen). Előbb 240, majd fokozatosan 435, 900 és 1360 méter mélyre merültek.

A búvárgömb rendkívül ■ veszedelmes eszköz. A tenger hullámzása miatt a tartókötélen „hullám" vonul végig (mint amikor hosszú kötél két végét lengetve a kötélen is hullámok futnak végig), ami a drótkötél töréséhez vezethet, aminek katasztrófa a vége. Két kutató az észak-olaszországi tavakon végzett kísérlet közben így tűnt el; kötelük elszakadt, és ők a mélybe merültek. Gondoltak nejlonkábelre, de amikor észrevették, hogy az acélsodronnyal páncélozott távírókábelen cápafogak nyomai láthatók, elálltak a veszélyes kísérlettől.

Mások is végeztek batiszférával merülési kísérleteket, mélyebbre is merültek, mint Beebe és barátja, szenzációs mozifelvételeket, színes fényképeket készítettek, de amikor Piccard professzor szabad lebegésű mélytengeri kutatóeszköze, a „batiszkáf" megjelent, a merülögömbös kísérleteket abbahagyták. Dr. Horváth Árpád

Gondolkodom, tehát...

Betű rejtvény

A megfejtés egy európai főváros neve.

Készítette: N. L.

+

BBS

X

□

£3

IH 1

+

7

BBS□1 □ 1

X

BBS

= 5

□

s

isn

X

F

n

Fü

+

□

□

C

□

□

+

8E

= 4

+

n

•

•

B

□

□

□

=7

= 9

u

=4

□

íí

Egy kis számtan

írd be az üres négyzetekbe a megfelelő számokat úgy, hogy a műveleteket egymás után következő sorrendben elvégezve a jobb szélen és az alul látható eredmények alakuljanak ki!

MEGFEJTÉS

A május 2-i számunkban közölt feladatok megfejtése: kulcslyuk; a harmadik sorból az első ábra. Nyertesek: Vámos Tímea, Mulyad (Muía); Horváth Zsuzsanna, Ko- lárovo; Zvarik Tamás, Kassa, (Koáice); Rákóczi Diana, Komárom (Komárno); Csikós Gábor, Tardoskedd (Tvrdoáovce).

egyetlen alapszabálya maradt változatlan: a pantomim szavak nélkül, mindössze a mozdulatok segítségével igyekszik érzékeltetni egy-egy történetet. Hogy aztán e mozgásban a tánc, tehát a balettszerúség dominál, vagy inkább némajátékra emlékeztet, a színház jellegétől és a színész képességeitől is függ.

A tánc és a pantomim első megjelenésétől a balettig évezredek teltek el. Csupán e hosszú és bonyolult fejlődési folyamat legvégén jelenik meg a táncművészet legnemesebb fajtájának nevezhető balett, amely olyan káprázatos üvegházi virághoz hasonlítható, amely a zene éltető talajából sarjad ki.

Számodra elsősorban az teheti a balettet rendkívül érdekessé már kezdő színházi néző létedre is, hogy úgy érzed, a tánc a zene jobb megértéséhez is hozzásegít. A zenei élmény rendszerint a mozgás utáni vágyat ébreszti fel az emberben. Nem ritka jelenség, hogy a hangversenyteremben ülők is csak nehezen őrzik meg a nyugalmukat. Érverésük felgyorsul, lábuk az ütőhangszerek ritmusára kezd mozogni. A váratlanul felhangzó hegedűszóló hatására megtelik és kitágul a tüdejük, a nézőtérről innen is, onnan is sóhajtások hallatszanak, s az embereknek a hideg futkos a hátukon a gyönyörűségtől.

Á balettben mindezek az érzelmek a szólótáncos és a balettkar által nyernek kifejezést. A zenével tökéletes összhangban váltakoznak a táncosok mozdulatai, s változik e mozdulatok jelentése, tempója is. Ilyen teljesítményre csak rendkívüli erőfeszítések árán lehet képes az ember. De az eredmény mindenért kárpótolja őt. Hiszen minden egyes, évekig gyakorolt mozdulat, tánclépés és ugrás itt köny- nyednek, magától értetődőnek, természetesnek hat.

A balettnek ugyancsak megvannak a maga híres dallamai, egy, kettő vagy három személyre írt szólótáncai, s lenyűgöző kartáncai. És természetesen van cselekménye is, hiszen a tánccal minden - a bánat az öröm, a szorongás, a kételkedés, a reménykedés és a diadalérzet egyaránt - kifejezhető.

A balettet látni kell. Nem lehet belőle idézni, mivel a szépséget képtelenség szavakba foglalni.

JARMILA ÓERMÁKOVÁ

*

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

1

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

a

i

i

■IHM

I

I

I

I

I

I

I

|

I

I

I

I

I

I

I

|

a

i

i

■

i

i

i

i

■

■

i

i

i

i

ÚJ szú

18

1986. V. 16