Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-10 / 2. szám

N aponta vitatják az idei labdarúgó­világbajnokság esélyeit. Az egyes csapatoknak való szurkoláson túlmenően itt-ott már arról is szó esik, ugyan milyen élményben, örömben lesz része az em­beriségnek? Mert nemcsak kedvenc vá­logatottunknak szurkolunk majd, hanem a jó, látványos, élvezetes tutballnak is. A labdarúgást azért találták ki, azért van, hogy szórakozást, kikapcsolódást, él­ményt nyújtson a hétköznapok emberé­nek. De hogy is állunk napjainkban milli­ók kedvenc sportjával? A legutóbbi nagy seregszemle színvonaláról, az 1984-es franciaországi Európa-bajnokságról nem valami hízelgőén nyilatkoztak a szakem­berek. Köztük Pelé sem... 1. Az 1970-es világbajnokságon teljes pompájában csillogott az a labdarúgás, amilyennek mi szerettük látni ezt a játé­kot. Most is Mexikóban lesz a VB. 1970 óta azonban 16 esztendő telt el... Az NSZK-ban (1974) és két évvel korábban az EB-n még nyújtottak némi ízelítőt a futball szépségeiből, de a későbbi Eu- rópa-bajnokságon és az argentínai világ- bajnokságon már egyértelműen a küzde­lem dominált, egy-egy szép felvillanást negyedórányi, a nézőknek nem nagyon imponáló harc követte. Az 1980-as EB-n pedig már egyetlen szép mérkőzés sem volt, bosszantóan unalmas, sportszerűt­len találkozókat láthattunk. És a legutóbbi világbajnokság? A bra­zilok, a franciák... Az igen. A többiek? Nem kápráztatták el a nézőket. Vonatko­zik ez a legutóbbi Európa-bajnokságára is. És mégis örültünk, igyekeztünk meg­szépíteni a dolgokat. Mert a szurkoló már ilyen. Kis igényű lett, változik az érték- rendszere... is - jól emlékszünk rájuk - már az úgyne­vezett modern futballt játszották. Mint napjainkban. Mégis miért ez a különb­ség? Egyszerű a válasz és elcsépelt: mert mások kergették a labdát akkor és mások most. Olyan egyéniségek voltak, mint Beckenbauer. G. Müller, Netzer, Overath, Hönes, illetve Cruyff, Neeskens, Krool, Rep, Blankenburg. Eröfutballt, to­tális labdarúgást produkáltak. De mert klasszisok voltak, valami plusszak, egyé­nivel szolgáltak. Képességeik révén még a legkemé­nyebb és legdurvább védelmekkel is meg tudtak birkózni. Amióta nincsenek, sokkal a pankráció felé vezető úton. Bukósisak és különböző védööltözetek nélkül nem kel­het versenyre az amerikai labdarúgással, a rögbivel. Marad tehát a másik út: a klasszikus erények megmentése. Biztosra vehető, hogy előbb-utóbb határozott lépések tör­ténnek majd a játék látványosságának biztosítására, száműzik majd az alatto­mosságot, a cinizmust és az erőszakot a pályáról. Mert mit látunk manapság? A közelmúlt egyik kiváló játékosa mond­ta: „Aki azt állítja, hogy ma is le lehet venni egy labdát a félpályán és meg lehet vele kockáztatni egy olyan megoldást, A pénz nem tanít meg futballozni, de... A talán túlságosan pesszimista hang­nem után felmerül a kérdés: hát így múlna el a labdarúgás dicsősége, szép­sége? Vagy a szépség fogalma változ­na? Ki és mi okozza e népszerű játék világméretű hanyatlását? (Bárhogyan is szeretjük a labdarúgást, ezt észre kell vennünk). Mert abban bizonyára mind­nyájan egyetértünk, hogy napjaink labda­rúgása nem tölti csordultig a szépség és a gyönyörűség poharát (lásd a számtalan kupamérkőzést!). A labdazsönglóröket fél­reseperték az izomkolosszus mesterem­berek, szellemes, szemetgyönyörködtető játék helyett „húsdarálás“, védekezés körömszakadtáig, szürke játék, össze­vissza futkosás, kevés gól... Ugyan kit érdekel ez? Egyre kevesebbeket. Világ­szerte (talán csak Olaszországot és Spa­nyolországot kivéve) csökken a néző­szám. 2. Ez pedig ok arra, hogy nem kevés szakember, újságíró és szurkoló kimond­ja: lassan meghal a labdarúgás (ezt most mondjuk a világbajnokság előtt?!). Ér­deklődés hiányában már a közeljövőben kikopik a testkultúra egységes rendsze­réből - hangoztatják. Úgy tartják, hogy két-három évtized múltán a futball legfel­jebb az idősebb emberek emlékeiben idézi majd a lelátók izgalmát, a minden­napi beszédtémát. Érdekes módon a futurológusok elkép­zeléseiből, de még a tudományos-fan­tasztikus regényekből is hiányzik a fut­ball. A jövőkutatók szerint mintha a lab­darúgás sajátosan 20. századi jelenség lenne. Hogy négy-ötszáz esztendő múlva mi lesz, arról felesleges vitát indítani. Arról viszont érdemes elgondolkodni, hogy mi van most, miért jutott oda a játék, ahol van. Milyen tényezők következtében hanyatlik a sportág? Próbáljuk meg kiegyenesíteni a kérdő­jeleket. Természetesen a teljesség igé­nye nélkül. Mert a labdarúgás sokkal bonyolultabb játék, mint az az első pilla­natra tűnik. 3. Nem kevesen mondják: az NSZK - Hollandia VB-döntő volt az utolsó iga­zán szép tétmérkőzés. Azóta csak felvil­lanásokat látni. (Ezeknek is hogy örü­lünk!). Két-három esztendeje már azt sem. Pedig hát az 1974-es döntő résztvevői sablonosabb, szárazabb lett a játék. A pályák középszerű labdarúgókkal van­nak tele. Ha pedig középszerű futballis­tákból álló csapatok találkoznak, akkor csak az erőnlét dominálhat, és nem a fut- ballművészet, ami megszépíti, élvehetö- vé teszi a labdarúgást. Az eszközökben nem szabad válogatni - mondja a mai „futballtízparancsolat“ -, az ellenfelet fe­Diego Maradona (az előtérben), akit a legkíméletlenebbül gyötörtek az 1982-es világbajnokságon (ÖSTK-felv.) leslesges kímélni. A játékos nincs tekin­tettel senkire és semmire. Ő győzni akar... 4. Százszor lejátszott lemez: kontinen­sünk pályáin (de Dél-Amerikában is!) polgárjogot nyert a durvaság. 20-25 esz­tendeje, ha a csatár lefutotta az utolsó védőjátékost is és az felrúgta, még oda se ért a játékvezető, a hátvéd már indult az öltözőbe. Alattomosan elkaszálni, felrúgni valakit - ma már semmit sem jelent! Nem vélet­lenül mondta nápjaink labdarúgásáról Bobby Charlton; már eltűnt a szépsége, de még nem annyira látványosan durva, mint az amerikai futball, a rögbi. Persze ezért nem ennyire sötét a helyzet. Az nyilvánvaló: a futball nem mehet tovább amit régen megtapsoltak az emberek, azt felkérem: álljon a középkörbe és én majd három méterről becsúszok neki... Úgy, ahogy nekünk becsúsztak az argentínai VB-n és belevágták alumínium stopjai­kat a vádlinkba. Utána beszélhetünk a sportág fejlődéséről...“ Rivelino a nyolp esztendővel ezelőtti VB-t említette. Azóta még nagyobb hajtó- vadászat folyik a kimagasló képességű játékosok ellen. Az ellenfél sportszerű eszközökkel képtelen valakit feltartóztat­ni tehát beletapos, fellöki, elkaszálja. Ötször, tízszer, százszor (Lásd Gentile „vadászatát“ Maradonára az 1982-es VB-n). A játékvezető ilyenkor sípol és ítélkezik. Ha ítélkezik. De ez kevés. Az elmúlt időszakban talán egyetlen döntő fontosságú mérkőzésen sem sikerült megfékezni a bíróknak a szabályokat tudatosan megsértő labdarúgókat. Ám ez nem is lehet egyetlen ember­nek, a játékvezetőnek a feladata. Ha ó vállalná is a kockázatot, csak botrányba fullasztaná a mérkőzést a sorozatos kiál­lításokkal. A döntő lépéseket másoknak kellene megtenni. Az edzőknek, a szövet­ségi vezetőknek, vagy még magasabb szinten: a FIFA különböző bizottságaiban székelőknek. 5. Tudatosítani kellene már: napjaink já­tékvezetői felfogása elhibázott! Nézzünk egy gyakorlati példát. Nyilvánvaló tudás­beli különbség van a két csapat között. Az egyik húzza az időt, (minden eszköz­zel’), lassítja a játékot, mert tehetetlen, képzetlen játékosokból áll. A másik vi­szont akar futballozni, de nem hagyják. Ha gyors akcióba kezd, a képzetlenebb csapat tagjai lerántják, beletaposnak, fel­vágják. Erre képesek. Többre nem. Mind­ezt a játékvezető szeme láttára teszik. Ó pedig békésen szemléli a történteket, vagy itt-ott belefúj a sípjába. (Valljuk be őszintén: már mi sem hördülönk fel egy- egy ilyen durvaság láttán. Valahogy meg­szoktuk? Ilyen az élet?) A játékvezető tehát akaratlanul is a rosszabbul felkészült, gyengébb, durva és kíméletlen futballistákat támogatja, a tehetségtelen, képzetlen labdarúgók­nak kedvez. És ezzel akaratlanul is vét a sport, a sportszerű játék alapvető sza­bályai ellen. A veterán Oleg Blohin játéka még min­dig élményszámba megy i Olyan nagy dolog lenne bevezetni az egységes játékvezetői szigort? Mondjuk: az a furballista, aki kézzel visszarántja ellenfelét, azonnal kiállítandó, vagy fi­gyelmeztetés nélkül le kell küldeni a pá­lyáról azt a játékost, aki ellenfelét alatto­mosan hátulról megrúgja, vagy megkí­sérli megrúgni (utánrúgás). Ezeknek a megítéléséhez nem kell tv- kamera, visszajátszás, mégcsak szemü­veg sem! Ha a futballista tudja, hogy bizonyos sportszerűtlenségekért kiállít­ják, akkor óvakodik tőle. Ha tisztában lesz azzal, hogy visszarántásért, a gyá­vákra jellemző buktatásokért a partvona­lon kívülre kerül, hamar leszokik ezekről a „védőeszközökről“. Egy cseppet sem válna a labdarúgás hátrányára a szigor. Arra ösztönözné, kényszerítené a futbal­listákat, hogy váljanak jobb játékosokká. Ha ugyanis nem lehet a jobbikat, a gyor­sabbat, a technikásabbat felrúgni, lerán­tani, elgáncsolni, akkor nincs más hátra mint jobban szerelni, ügyesebbé, gyor­sabbá válni. Ez lenne a kiút. Az egyénnek és a sportágnak is. Csak a játékvezetők szoríthatják vissza korunk labdarúgásá­nak produktumát, a durvaságot, az erő­szakot, a kíméletlenséget, amelyeket di­vatos szóval férfias játék néven szoktunk emlegetni. Sajnos... Ha ez sikerül, akkor más lesz a kép a mai futballról, amelyet nem a lényege, hanem a rárakódott szennyeződések miatt hagynak cserben a sportban szórakozást kereső nézők; akik végeredményben a képzett, szelle­mesen és gólerősen játszó labdarúgókért látogatják a stadionokat. Miért nem ré­szesülnek hát ezek a futballisták megfele­lő védelemben? 6. Hogy miért agresszívak, durvák, neve­letlenek manapság a labdarúgók? Valaki erre azt mondta: mert az elidegenedés, a terrorizmus, az erőszak korát éljük. Miért lennének ez alól kivételek a futbal­listák? Ezt fejtegetni túlságosan elvont filozófia. Nézzünk inkább egy kézzelfog­hatóbb tényezőt. A pénzt. Már hallom az elkoptatott közhelyet: hiába adnánk valakinek egymillió koro­nát, nem tanul meg futballozni, nem válik futballmúvésszé. Ez igaz. Ám a beígért csillagászati összegek hallatán még a nagy jövedelmű profik is megszédül­nek, és persze ellenfelet - „élve“ - ritkán engendek 16-osuk elé. A kilátásba helye­zett jutalom és az erkölcsi siker is fanati­zálja a játékosokat, s azt hozza ki belőlük, amire képesek. És rombolni képesek! Az ellenfelet felrúgni is! Ez a könnyebb és az egysze­rűbb. így keletkeznek a futballháborúk. Micsoda összegek röpködnek a nyugati profi labdarúgásban! Tudjuk mindnyájan. Csak egy friss és „szerény“ példa: ha Ausztrália válogatottja kijutott volna a VB-re, negyedmillió fontot kap a csapat! Hát így állnak a dolgok kedvenc spor­tunk háza táján. A játék szépségét illető­en nem lehetünk túlságosan derülátók a VB előtt. Tudjuk, a mai labdarúgás nem szépségverseny, de azért mégsem fut- ballháborút, cinizmust, erőszakot, botrá­nyokat és hajtóvadászatot szeretnénk látni a mexikói seregszemlén. Hanem játékot. Hogy is mondta valamikor Menotti edző? „Az európaiak túltaktikázzák a mérkőzéseket. Mintha katonaságot lát­nék a gyakorlótéren: precíz mozdulatok, előre megtervezett fordulatok, amelyek­ben mindenkinek megvan a maga centi­vel mért feladata, amelyet túzzel-vassal igyekszik végrehajtani. Ebből a futballból elveszett az öröm. Azokra, akik nem tudják magukat teljesen átadni az érzés­nek, nálunk Argentínában azt szokták mondani: zokniban zuhanyoznak. így is lehet. De minek? A futball mindenekelőtt öröm, a játékba feledkezett lélek szár­nyalása. .." „Pesszimista“ hangvételű cikkünk után is derűlátással (?) várjuk a mexikói világbajnokságot... TOMI VINCE $ j J SZÚ VASÁRNAPI kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség 815 81 Bratislava, Gorkého 10. telefon 309 331-252. 332-301, szerkesztőségi titkárság. 550-18, gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek. 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közule- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, GottwakJovo námestie 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents