Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-16 / 20. szám
\k-k+-kick-trk1'-trtrk+rk-k-k-Árk*-k-k-k-k irk Ar A ********* A A k A * * * *•»*••***** k irk k k~kirkk ,,Áz eszmét és a zászlót megőrizzük“ Közigazgatásilag a dinamikusan fejlődő és szépülő városhoz, Rozsnyóhoz (Roznava) tartozik Sajóháza (Nadabula), a két hegy ölelésébe simuló kis bányász- település. Ebben a kis faluban élte le élete nagy részét Vavrek József, nyugalmazott bánya-kőműves, Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapító tagja. Élete összeforrott a bányával, a faluval, s az ott dolgozó emberekkel. Fényképét már láttam a veteránok galériájában s a Rozsnyói Bányász Múzeumban, személyesen azonban most találkoztunk először ízlésesen berendezett otthonában. Itt lakik a lánya is, aki egészségügyi nővér.- Ketten lakunk itt a lányommal. Az egyik leányunokám bányamérnök, ő minden nap meglátogat. A fiam is közel lakik a családjával. A nyolcvanöt éves Vavrek József ma is fiatalosan mozog, nem ismeri a tétlenséget, sokat dolgozik a ház körül s nem kerüli el a figyelmét az sem, ami az országban vagy határunkon kívül történik. Azt vallja, hogy a kommunistának a társadalommal együtt kell élnie, ha nem így cselekszik, elveszti életének értelmét. Az eszmébe vetett hit nincs korhatárhoz kötve, ezt bizonyítja harcos élete, meggyőződése. Már a gyerekkora erősen meghatározta életútját. Otgyermekes bányászcsaládból származik. Négyéves volt, amikor édesapját, hét, amikor édesanyját elvesztette. Az árván maradt kisfiút a Rimaszombatban (Rimavská Sobota) élő keresztanyja vette gondozásba.- Olyan szeretettel, odaadással nevelt keresztanyám, amilyet sok gyerek a szüleitől sem kap meg - mondja kissé megilletödve. - Emberségre, becsületes* ségre nevelt, s ma is nagy hálával és szeretettel gondolok rá. A kötelező hat elemi elvégzése után köművestanonc lettem, s négy év múlva felszabadult segéd. Itt dolgoztam a bányában, majd a diósgyőri vasgyárba kerültem. Ahhoz a korhoz viszonyítva (1917) ez egy hatalmas nagyüzem volt. Itt kezdtem ismerkedni a munkásmozgalommal és a szocialista eszmével. Számára, mint mondja, természetes, és magától érthetődé volt, amikor 1919- ben önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, hogy fegyverrel védje a Tanács- köztársaságot.- A harcok folyamán találkoztam két bátyámmal -*- akikkel az utolsó percig harcoltunk. A Tanácsköztársaság bukása után együtt indultunk Szolnokról Budapestre. Az idősebbik bátyám ott lakott, cda nősült. A főváros határában, Erzsé- betfalván (ma Pesterzsébet a XX. kerületen) elfogott a Héjas-fiúk különítménye. Egy szeszgyár udvarára tereltek bennünket s megtizedeltek. A legidöseob bátyámat is megölték, a másik később emigrált, soha többé nem láttam. Internálás után nehéz körülmények között hazajöttem, ismét munkába álltam a bányában s ismerkedtem az új állammal, a munkás- mozgalom újjászervezésének lehetőségeivel. így került sor 1921-ben a CSKP alapszervezetének megalakítására falunkban és a bányában is. Azóta vagyok megszakítás nélkül a párt tagja. A Tanácsköztársaság leverése után Magyarországon tombolt a fehérterror. A Csehszlovák Köztársaságban valamivel szabadabban szervezkedhettek a munkások.- De csak valamivel — mondja Józsi bácsi. - A kommunista párt bár legálisan működhetett, de munkánkat nagyon korlátozták. Agitációs tevékenységet nem fejthettünk ki, azt büntették. Formális volt az a szabadság, amelyet az alkotmány biztosított. Ez inkább kifelé szólt, külföldnek, de nem nekünk. A legfelsőbb vezetőinkkel is sokszor titokban találkoztunk. Gottwald elvtárssal először 1921 - ben találkoztam, majd még néhányszor. Ezeken a találkozókon is nagyon ügyesen kellett konspirálnunk. A munkát félillegalitásban végeztük. A gyűléseket a réten, fűben fekve, erdőkben vagy elhagyott bányában tartottuk. 1935 után a kommunisták üldözése már egészen nyíltan folyt. Többször vittek be engem is sok társammal együtt a rendőrségre. Egyszer röpiratterjesztésért gumibottal kiverték a fogaimat. Nem volt könnyű kommunistának lenni, de erre tettük fel az életünket, s hűek maradtunk az eszméhez. Józsi bácsi több, mint huszonöt éven keresztül volt a faluban és a bányában, pontosabban a Pörkölöben a pártszervezet vezetője. Volt a pártszervezetnek egy zászlója, mely jelképpé vált, s létezése vérig sértette a hatóságokat. A párttagok, s a leghosszabb ideig Vavrek József rejtegette a zászlót. Erről ezeket mondja:- A fasizmus előretörésének idején, de még a köztársaság alatt, titokban két elvtárs keresett fel, s átadták nekem a zászlót, mert ók már nem merik őrizni. Abban az időben már napirenden voltak a házkutatások. Én szépen becsomagoltam, s az ötágú csillaggal együtt betettem egy vasládába, majd elástam a konyhában az asztal alatt s az egész helyiséget lebetonoztam. A feleségem és a két gyerek sem tudott a rejtekhelyről. Erre nagy szükség volt. Úgy keresték a zászlót az egész környéken, mintha az üdvösségük függne tőle. A Horthy-meg- szállás alatt az üldözés még nagyobb Vavrek József az általa megmentett zászlóval a múzeum épületében (Foto: Lang Zoltánné) lett. Egyszer üzentek, hogy jelentkezzem a csendörségen. Tudtam, hogy az mit jelent. Műszak után nem mentem haza, illegalitásba vonultam. Elhagyott tárnákban bujkáltam, majd Szlovákiában Hand- lován és Zavodkán a nagybátyámnál. A csendőrök, majd a hadsereg tagjai is tűvé tették értem a környéket, s mindenütt a zászlót keresték. Egy házkutatás alkalmával a két gyereket vallatták, hogy hol vagyok és hol van a pártdokumentáció és a zászló. Szegények semmit sem tudtak, de tovább kínozták őket. Ez már a nyilas uralom alatt volt. A végén falhoz állították szegényeket. Talán agyon is lőtték volna őket, ha közbe nem lép az akkori bíró, Mindszenty Gyula. Megmentette őket. Természetes minderről csak később szereztem tudomást.- Közvetlenül az illegalitásba vonulásom előtt - folytatja felkeresett egy budapesti detektív. Udvarias volt, nem durváskodott, inkább igyekezett a „lel- kemre" beszélni. Érvelt és ellenérveit. A végén, amikor látta, hogy semmire sem megy velem, nem fenyegetett, inkább tényként közölte, hol fogom végezni.- Felügyelő úr - mondtam neki - minden ember csak egyszer hal meg. - Ezt mindnyájan tudtuk, de hitünk szerint vállalnunk kellett a kockázatot. Amikor már nem volt maradásom a családom közelében, ismét átmentem Szlovákiába és csatlakoztam a partizánokhoz. Végre megértük azt a napot, melyre évtizedeken keresztül vártunk. Felszabadultunk. Csodálatos volt találkozni ismerősökkel, barátokkak, s újra ölelni a családot, érezni, tudni, hogy élünk! A háborúnak vége volt, de a harc tovább folyt, egy igazabb, szabadabb élet megteremtéséért. Mi régi kommunisták kerestük egymást, meggyászoltuk azokat, akik nem élték túl a nagy világégést s elkezdtük a szervező- és építómunkát.- Falujában a pártszervezet megkezdte a munkát, melynek'1946-tól, 1952-ig elnöke volt. Négy éven keresztül a járási pártbizottság elnöke, a járási nemzeti bizottság titkára, és még sorolhatnánk a tisztségeket. Egyik szervezője volt a földműves-szövetkezetnek. 1960-tól nyugdíjas, de a munkát nem hagyta abba, a Rozsnyói Egységes Földművesszövetkezetben, majd az Állami Gazdaságban dolgozott, mint csoportvezető. Az aktív munkának azonban véget vetett egy súlyos, de szerencsés kimenetelű szívinfarktus. A társadalmi munkát azonban ma sem hagyta abba. Rendszeresen részt vesz a pártszervezet munkájában, átadja tapasztalatait a fiataloknak, előadásokat tart, segítséget nyújt a múzeum gyűjtőmunkájához, ahol az általa megmentett zászlót méltó tisztelettel és kegyelettel őrzik. Vavrek József Bratislavába készül, ahol majd részt vesz Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 65. évfordulójára rendezett ünnepségen.- Várom ezt az ünnepséget - mondja -, már csak azért is, hogy találkozhas- sam azzal a kevés harcostárssal, akikkel együtt megélhettem ezt a jelentős évfordulót. Ma már nagyon kevesen vagyunk, ez az élet rendje. Mi a magunkét megtettük: az eszméhez hűek maradtunk és a zászlót is megőriztük! FECSÓ PÁL A PÉLDAMUTATÁS KOMMUNISTA KÖTELESSÉG A 2iar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Alumíniumgyár szerszámjavító műhelyében mindenki a legnagyobb elismerés és tisztelet hangján beszél Stefan Kútik marós munkájáról. Régi kollégái közül elsőnek Stefan Pálenik esztergályos fogalmazza meg a róla alkotott véleményét.- Amióta együtt dolgozunk, még nem fordult elő, hogy rosszul csinált volna valamit — bizonygatja. - Szinte ég a keze alatt a munka. Igaz, a szerszámjavítóknál senki sem lazsálhat, mert a műhely teljesítményeire állandóan nagy szüksége van a gyárnak, Stefan azonban mégis gyakran túltesz rajtunk. Mindannyiunknak öröm látni a gép melletti serénykedését. Még a legnehezebb szakmai mesterfogásokat is jókedvűen, lelkesedéssel végzi akár múszakhosszat. Néhány lépéssel távolabb Jozef Magula marós köszörüli szólásra a torkát a tízórai szünet végén.- Kútik elvtársat szintén évek óta ismerem - mondja még mielőtt felerősödik a kemény acélrúdba mélyedé fogazókések sikongása. - Már nem egy bonyolult feladatot oldottunk meg együtt sikeresen. Személyes érdemeivel viszont még sohasem büszkélkedett. Halk szavú, igen szerény ember, de amit mond, annak súlya van a munkatársak előtt. A feladatokból pedig nemcsak itt a műhelyben vállal magára éppen eleget. A műszakok utáni szabad ideje jelentős részét különféle társadalmi tisztségekkel járó aktív tevékenység re ford ítja. Néha már-már bámu latra méltó a munkabírása. Két másik brigádtárs, Pavol Juhász és Pavol Vrbicky szintén nem fukarkodik a dicséretekkel, amikor a műhely legjobb marósáról kérdezem őket.- Korántsem a szavak, sokkal inkább a tettek embere - mondják egymást kiegészítve. - Az az alapelve, hogy a mi szakmánkban mindenkit elsősorban a munkája alapján kell megítélni. Ezért Stefan Kútik természetes kötelességének tartja a követésre érdemes példamutatást. Ha a fiatalabbak tanácsért, útmutatásért fordulnak hozzá egy- egy nehéz vagy ritka feladat elvégzése előtt, bárkinek szívesen szolgál részletes magyarázattal a tennivalók hogyanjáról. Stefan Kútik kezdettől fogva szabadkozva hallgatja legközelebbi munkatársai véleménynyilvánításait.- Egyáltalán nem az én érdemem, hogy a szerszámjavító műhelyre minden körülmények között biztosan számíthat az egész gyár! - hárítja el a dicséreteket. - Egy ember önmagában itt nagyon keveset tehet. Mivel nálunk szinte teljesen szalagszerúen követik egymást a szerszámkészítés és -felújítás különféle műveletei, mindenki rá van utalva a többiek jól összehangolt együttműködésére. Elsőnek ezt tanultam meg, amikor csaknem húsz évvel ezelőtt kijelölték helyemet a gépnél. Korábban a Dubnica nad Váhom-i Nehézgépipari Művek gyártmányfejlesztő részlegén dolgozott, mert az ottani szakmunkásképző iskolában tanulta mesterségét. Az alumíniumgyárat főleg azért választotta új és egyben már végleges munkahelyének, hogy sokkal közelebb lehessen a szülőfalujához, Bátovcéhez, ahol családjával együtt gyakran tölti el kellemesen a hétvégeket.- Otthonról mindig felfrissülve, új energiával feltöltődve jövök vissza ebbe a kedves Garam-parti városkába- ismerteti a rendszeres hazalátogatások egyik okát.- Persze szükség is van az állandó jó erőnlétre, hiszen a munka sohasem kevés. Időnként a műhelyünkben sem megy minden simán. A fémmegmunkáló gépek egy része már kiszolgálta az időt, s ha valamelyik meghibásodik, rendszerint a többivel kell túlórázva bepótolni a kieső teljesítményt. Stefan Kútik egy-egy kimerítő műszak után sem halasztja későbbre a naptárában pontosan bejegyzett határidős többletfeladatok elvégzését. Fiatalon, tényleges katonai szolgálat közben kérvényezte felvételét a kommunista pártba. A tagjelölti igazolvánnyal együtt mindjárt több konkrét megbízatást kapott alakulatánál az ifjúsági szervezet tevékenységének fellendítésére. Ezután első munkahelyén, mint a Népi Milícia tagja látott újabb kötelességek teljesítéséhez. Az acélszürke egyenruhát természetesen 2iar nad Hronomban is hamar kiérdemelte. Munkaszeretetét, tenniakarását látva előbb alapszervezetében, majd az alumíniumgyár üzemi szervezetében választották meg a pártbizottság tagjának. Ot éven át részt vett az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának munkájában is.- Az idén megint sok megtiszteltetés ért - sorolja az év eddigi fontos eseményeit. - Mint szavazati joggal bíró küldött ott lehettem az üzemi, a járási, majd a kerületi pártkonferencián. A Banská Bystrica-i tanácskozáson újabb bizalommal tüntettek ki: megválasztottak az SZLKP kongresszusa küldöttének Ezt követően pedig Prágába küldtek elvtársaim a CSKP XVII. kongresszusára. Egy-egy fontos tanácskozásról hazatérve Stefan Kútik- tól mindig részletes beszámolót kértek munkatársai a látottakról, a hallottakról és a megtárgyalt új feladatokról. Érdeklődésük különösen a kongresszust követő napokban növekedett meg, hiszen Prágában mindannyiukat érintő kérdésekben hoztak döntést a küldöttek. A szerszámjavító műhely legjobb marósa pedig sok-sok elfoglaltsága ellenére sem sajnálja az időt a kérdések megválaszolására, mert szerinte az új feladatok tökéletes ismerete a sikeres teljesítésükhöz vezető út első fontos állomása. L. K. ÚJ SZÓ
