Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-16 / 20. szám

ÚJ szú 3 (Folytatás az 1. oldalról) szerkesztésű programja, amelyet a XXVII. kongresszus, a szovjet kommu­nisták történelmi jelentőségű kongresz- szusa hagyott jóvá. A szocialista orszá­gok fejlesztésének konkrét feladatait a KGST-országok 2000-ig szóló tudomá­nyos-műszaki együttműködési programja tartalmazza. örvényszerú, hogy a társadalom új feladataira elsősorban a pártnak kell felkészülnie a társadalomban betöl­tött élcsapatszerepével. Az új feladatok­nak összhangban kell lenniük a párt új egységével és a jobb minőség egységé­vel. Ez azt tükrözi - a párt alapszabályza­tának bevezető része is aláhúzza - hogy „a szocialista társadalom további fejlődé­sével törvényszerűen növekszik a párt vezető szerepe". Ezért pártunk is ponto­sította életének normáit, és azokat a párt­alapszabályzat módosításában rögzítet­te, amelyeket a CSKP XVII. kongresszu­sa hagyott jóvá. ,,A módosítások célja, , amelyeket a kongresszus elé terjesztünk, hozzájá­rulni ahhoz, hogy az alapszabályzat megfeleljen az új követelményeknek, hogy a párt hatékonyabban érvényesít­hesse vezető szerepét, hogy növekedjen a pártszervek és -szervezetek szerepe, minden kommunista felelőssége, hogy erősödjön a párt ellenőrző szerepe"- hangsúlyozta a CSKP XVII. kongresz- szusán elhangzott politikai beszámoló, amelyet Gustáv Husák elvtárs terjesztett elő. A kommunista pártépítésnek és -munkának általánosan érvényes lenini elvei így bizonyos új, konkrét jelleget kaptak. Ezzel párhuzamosan azonban hangsúlyozni kell, hogy nem csupán az egyes módosításokat kell látnunk, hanem az alapszabályzatot egészében kell értel­meznünk: az általános elvek és az új feltételek között a belőlük eredő normák, az új feladatok fényében tartalmukat tekintve sokkal nagyobb jelentőségűek. Említsünk meg csupán néhányat: a kom­munista élcsapat szerepe, a párton belüli demokrácia, a vezetés kollektív jellege, és a választott pártszervek. A CSKP megalapításának 65. évfordu­lója kapcsán ismét emlékeztetünk azokra a drámai eseményekre, amelyek a párt forradalmi tevékenységében lezajlottak az osztályharcok, a fasizmus elleni harc, a februári győzelem előtt és után, a CSKP IX. kongresszusát követően, az ország iparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása, a termelőerők fejlődése, a szocialista termelési viszonyok megszi­lárdítása, a kultúrában és közművelődés­ben történt átalakulás s az 1968-69-es ellenforradalom elleni harc során. A hagy és dicső út idősebb és idős résztvevői azonban nem esnek semmifé­le „legionáris" illúziókba. Ez az út nem volt mentes a kisebb-nagyobb akadá­lyoktól, hibáktól és tévedésektől. Ezek az idősebbek és idősek a párt jelenével és jövőjével élnek. így a helyes. A történel­met azonban a fiatal korosztályokkal is meg kell ismertetni. Nem a tiszteletadás miatt, hanem azért, mert semmilyen jövőt- a miénket meg különösen - nem lehet építeni az előzmények figyelembe vétele nélkül, a fejlődés törvényszerűségeinek, a történelem nagyságának ismerete nél­kül, s anélkül, hogy behatoljunk a társa­dalmi tudatba, hogy az a büszkeség és a hazafiság forrásává váljon. Mindaz ismerete nélkül, hogy semmi sem történik automatikusan, a „jólét" puszta várásá- val, munka nélkül. Annak tudatosítása nélkül, hogy minden előrelépés küzde­lem, a különböző akadályok, a kényelem- szeretet, az ismeretek hiánya vagy má­sok meg nem értése ellen folytatott harc, amely megköveteli, hogy feltárjuk a féke­ző tényezők gyökereit, mindazt, ami lassítja a fejlődést, röviden, elemezni kell az ellentmondásokat, és meghatározni leküzdésük hatékony módjait. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVII. kongresszusán nagyra értékelte a forra­dalmi múltat és annak folytonosságát. Meg kell őrizni a forradalmiság folyama­tosságát. Ennek alapja a szilárd jellem, az elszántság, az elvhúség és becsüle­tesség. Napjaink harca semfnivel sem forradalmiatlanabb, mint a győzelmes februárért vívott küzdelem volt. Harco­lunk a békéért, az emberiség fennmara­dásáért. Ebben a küzdelemben minden kommunistának részt kell vennie. Sőt minden egyes becsületes állampolgár­nak. A béke, mint ismeretes, elsősorban a szocialista közösség erejétől függ. A munka termelékenységének megsok­szorozása, a gazdaság intenzifikálása és aktív részvételünk a 2000-ig szóló tudo­mányos-műszaki fejlesztési komplex program feladatainak megvalósításában talán nem forradalmi feladat, amelytől a békés törekvésekhez való hozzájárulá­sunk függ? \ CSKP XVII. kongresszusán Hu­sák elvtárs és a küldöttek is bírálták mindazt, ami aggasztja a dolgo­zókat: a különböző visszaéléseket. Nem kis munkát végeztünk a CSKP KB Elnöksége levelének érvényre juttatása terén. Az SZLKP Központi Bizottságának kongresszusi beszámolója rámutatott a konkrét esetekre és azokra a következ­tetésekre, amelyeket a pártszerveknek le kellett vonniuk, és a járásokban néhány vezető dolgozóval szemben hozott intéz­kedésekre a pártalapszabályzat megsér­tése, a társadalomellenes tevékenység, vagy a negatív jelenségek elnézése miatt, amelyek, amint azt a gyakorlat is mutatja, szorosan összefüggnek egy­mással. Olyan esetekre gondolunk, ami­kor a különböző karrierista és nyereség- hajhászó elemek közé még a becsületes tisztségviselők is bekerülnek. Késő bá­nat, amikor már visszaéléseket követnek el, megsértik a törvényt, amikor csorba esik a pártszervezet vagy pártszerv tekintélyén. A CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa kifejezte azt az elszántságot, hogy határozottan le kell számolni minden visszaéléssel. A párt- szervezeteknek következetesen és kompromisszum nélkül kell e szellemben cselekedniük. A további nagyon fontos feladat az alibizmus, a konzervativizmus és a kö­zömbösség elleni energikus és kérlelhe­tetlen fellépés, a pártkövetkeztetések levonása a párttagokkal szemben, akik felelősek a rossz minőségű munkáért, a műszaki-fejlesztési tervek, és a beru­házási feladatok nem teljesítéséért. Saj­nos néhány vezető dolgozó - kommunis­ta - nemcsak elnézi mindezt, hanem még különféle kifogásokkal igazolni is próbálja azokat. A kommunista forradalmi élcsapat sze­repével szembeni igényességet találóan jellemezte Jozef Lenárt elvtárs az SZLKP kongresszusán: a kommunista köteles­sége, hogy törekedjen a termelés fejlesz­tésére, intenzifikálására, hogy példaké­pül szolgáljon a munkában, úttörője legyen minden haladónak, elsajátítsa a legújabb tudományos és technikai ismereteket, növelje szakképzettségét, törődjön a gazdaságossággal, a haté­konysággal, a minőséggel, és érvényre juttassa az érdemek szerinti javadalma­zás elvét. A XVII. kongresszusnak és az SZLKP kongresszusának feladatai adottak, és teljesíteni kell őket. A párt ezért ragasz­kodni fog ahhoz, hogy minden kommu­nista fegyelmezett legyen. Mivel csakis így követelheti meg a fegyelmet és az erkölcsöt beosztottjaitól és munkatársai­tól. A kommunista pártosságnak ellent­mond a kényelemszeretet, a munkakerü­lés és a vagyonhajhászás. Néhány párt­tagnak azonban annyi hobbija van, hogy nem marad ideje kötelességeire és felelősségteljes munkájára. Annyira fut­nak a különböző dolgok után, hogy fetisizálják őket, és rabjaikká válnak. Ebben kell látnunk az egyik okát a nega­tív jelenségeknek és annak, hogy néhá- nyan a társadalom érdekei fölé helyezik személyes érdekeiket. A kommunista élcsapat szerepe egyre jobban megköveteli a Lenin által megtes­tesített bolsevik etikát és azt, hogy a magánéletet a kommunizmus ügyének rendeljék alá. Azért volt olyan népszerű ' Lenin, és vezethette a kollektívát közvet­lenül a nagy októberi szocialista forrada­lom utáni bonyolult viszonyok között forradalmi akciókra. Nem azt akarjuk, hogy a kommunista aszkéta legyen, az élettől elszakított ember, mert ez szek- tássághoz és a pártszervezet élettelen- ségéhez vezet. A másik véglet a kispol- gáriasság, amely aláássa a pártszerve­zetet. A tagság elve, amint azt a pártalapsza­bályzat is megállapítja, megköveteli, hogy a kommunista rendszeresen műve­lődjön, eszmeileg és világnézetileg is teljes mértékben azonosuljon a párt programjával, sokoldalúan felkészüljön a párt által rábízott feladatokra, hogy A bratislavai Klement Gottwald Központi Pionír- és Ifjúsági Házban működő egyik szakkörben az idén első ízben mintegy száz bratislavai alap- és középiskolás diák ismerkedik a programozás alapjaival. A számítástechnika iránt megnyilvánuló egyre nagyobb érdeklődés különösen az ifjúság körében tapasztalható. Felvéte­lünk az elméleti oktatás egy pillanatát örökítette meg. (ÖSTK-felvétel) képes legyen a józan önértékelésre, önbírálatra, mert ez a további fejlődés feltétele. Enélkül a kommunisták nem ösztönözhetik és szervezhetik sikeresen a dolgozókat a fejlett szocialista társada­lom építésének időszakában. kommunista profilja nem önmagá­tól, hanem a pártkollektíva és -szervezet hatására a pártéletben alakul, amely a lenini elvekkel és normákkal összhangban fejlődik. Ezzel kapcsolat­ban előtérbe kerül a párton belüli demok­rácia elve. Azonban nem elszigetelten, hanem a pártépítés és a pártmunka többi lenini elveivel való egységben kell értel­meznünk. Ilyen elv a demokratikus cent­ralizmus, a kollektív vezetés, a kritika és önkritika. Amikor a párton belüli demok­ráciát hangsúlyozzuk, nem érthetünk egyet azokkal, akik e kifejezés alatt demagógiát, felelőtlen beszédet, rágal­mazást vagy anarchiát értenek, vagy pedig szabad utat a nem osztályszem­pontú álláspontoknak, a burzsoá ideoló­giákkal és az 1968-as úgynevezett forra­dalmárok törekvéseivel szembeni elnéző magatartást. Ezen a téren a párt semmi­lyen engedményeket nem enged meg, és elvszerüen fog fellépni a konzervativiz­mus, a rutinszerűség és a bürokrácia ellen. A CSKP XVII. kongresszusa azért hangsúlyozta a párton belüli demokrácia fejlesztésének szükségességét, mert fő­leg ebben az időszakban kell felélénkíte­ni és tovább fokozni a tömegek kezde­ményezését. A gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítása stratégiájának megvalósí­tása számos tényezőtől függ: a tudomá­nyos-műszaki haladástól, az irányítási rendszerben történő változtatásoktól, az oktatási-nevelési rendszer átépítésétől stb. A tömegek nélkül azonban semmit sem lehet megvalósítani. A marxizmus -leninizmus klasszikusai arra tanítanak bennünket, hogy minél nagyobb a törté­nelmi tett, annál nagyobb, aktívabb részvételt igényel a tömegektől. A tech­nokraták elképzelései és állításai ellené­re ez a teljes automatizáció idején is érvényes lesz. Nem véletlenül kerülnek előtérbe ezért a szocialista önigazgatás kérdései. A szovjet kommunisták pártjá­nak tevékenységében vörös fonálként húzódik az SZKP KB áprilisi ülése, a mi pártunk tevékenységében pedig a CSKP KB XV. ülése óta az a törekvés, hogy teljesebb mértékben érvényesítsük a tö­megek energiáját. Sajnos vannak olyan gazdasági dolgozóink, akik nem hisznek a párt által kitűzött nagyszabású felada­tok teljesítésében. Vajon miért? Már annyira megszokták a nyugalmat, a ké­nyelmet, hogy félnek az egészséges széltől, amely a tömegek felszabadított energiáját viszi magával, és félnek attól, hogy felveri őket édes álmukból. Ezért ragaszkodnak annyira az irányítás ela­vult, bürokratikus formáihoz. Ezért nincs ínyükre a „győzd le önmagad“ jelszó. Az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusának határozatai épp a tö­megek ösztönzésére irányulnak, mégpe­dig azáltal, hogy kérlelhetetlen harcot hirdettek a formalizmus ellen, s azzaí a kategorikus követeléssel, hogy meg kell tanulni meghallani a tömegek hang­ját, a tömegek között élni, és hasznosíta­ni a dolgozók konstruktív ötleteit. Nagyon fontos, hogy ezt a párt kezdeményezte, és mindezt saját szervezetén belül kezdi, hiszen a pártélet egészséges lüktetése az egész társadalom demokráciája fej­lesztésének feltétele. A párton belüli demokrácia elmélyítésével kapcsolatban szintén számos tényező hozható fel, amely feltételezi ezt a folyamatot, és szervezeti keretet is ad neki. őst azonban főleg arról van szó, amint azt Gorbacsov elvtárs is hangsúlyozta, hogy nevén nevezzük a dolgokat. A tömegek meghatározó szerepe objektív alapja a demokratikus centralizmus és a pártszervek munkájá­ban a kollektív vezetés érvényre juttatá­sának. Mirfdenütt fontolóra kell venni: mit kell tenni, hogy a pártszervek határozata­it és intézkedéseit következetesen meg­valósítsák, hogy valamennyi állami és gazdasági szerv tevékenysége megítélé­sének kritériumává annak objektiv elem­zése váljon, hogy hogyan érvényesülnek és valósulnak meg a munkásosztály és az. egész dolgozó nép hosszú távú érdekei és céljai. A CSKP XVII. kong­resszusa megteremtette az alapfeltétele­ket az ilyen energikus előrehaladáshoz, a párt stratégiai irányvonalának megvaló­sításához és ezzel együtt élcsapatkülde­tésének betöltéséhez. 1986. V. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents