Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 17. szám
JÓ TÁRSASÁG- Ide hallgass, Lajos, igaz, hogy Ödön a sitten van?- Igaz, Pista, egy hét óta.- O pedig azt mondta nekem, hogy fél évre a fivéréhez költözik.- így igaz: a fivére is a rács mögött van! Helen Rowland A nő és a férfi Amikor a lány férjhez megy, sok férfi figyelmét egyetlen férfi figyelmetlenségével cseréli fel. A legnehezebb feladat a lány életében: bebizonyítani a férfinak, hogy az ö szándékai komolyak. A jó feleséget arról lehet felismerni, amit csinál: a jó férjet pedig arról, amit nem csinál. Tupirozza a hirtelenszőkére festeti haját, és ékesítse fel magát mindenféle csecsebecsével, azután tegyen hozzá egy teáskanál ibolyaillatot meg egy csipetnyi könnyűzenét. Az egészet alaposan keverje össze keringőütemre, és holdfénymártással szervírozza. És akkor ezt a fogást kivétel nélkül valamennyi férfi úgy nevezi majd: szerelem. Gellért György fordítása KASZÁRNYÁBAN- Mi történt, Jackson közlegény? - kérdi a főhadnagy a kaszárnya udvarán a mellette elhaladó Jacksontól, akinek be van gipszelve a karja.- Két helyen eltörtem a karomat, főhadnagy úr.- A jövőben kerülje el ezeket a helyeket, Jackson! KÉRDÉS Az igazgató megkérdezi a beosztottjától:- Mondja, maga hisz a túlvilági életben?-Ugyan, igazgató úri... Tulajdonképpen miért kérdezi ezt tőlem?- Tegnap, miközben maga a kedves nagyapja temetésén volt, ő benézett hozzám és magáról érdeklődött! ' MONTE CARLÓBAN A Monte Carlóba érkező Olof már a legelső este találkozik a kaszinóban régi barátjával, Káliéval, aki éppen rulettezik.- Melyik hotelban szálltál meg, Kalle?- Az igazat megvallva, még nem tudom: csak harmadnapja vagyok itt! KASZÁRNYÁBAN A tiszt korholja a közlegényt:- Dupont közlegény, maga tegnap tökrészegen tért vissza a kaszárnyába, és ráadásul még egy lopott talicskát is tolt maga előtt.- Igenis, kapitány úr.- Indulás a zárkába!- Igenis, kapitány úr. De még egy pillanat. Talán emlékszik, hogy abban a talicskában... ön GÓLYAMESE- Apuka! Hogyan születnek a kis elefántok?- Hát tudod, kislányom...- Csak a gólyáról ne mesélj. Az fel sem tudja emelni az elefántot! MAGÁNY- Magda asszony, igaz-e, hogy el akar válni?- Igaz, éppen elegem van már az állandó magányból! GÁZOLÁS Egy fiúcska a robogójával elüt egy kövér embert.- Mit művelsz, te kölyök, talán nem tudtál volna kikerülni? — kiált a sértett járókelő.- Attól féltem, bácsi kérem, hogy nem lesz elég a benzinem .. MEGOLDÁS A süllyedő hajó kapitánya így szól a legénységhez:- Ki tud közületek imádkozni?-*Én tudok, Sir.- Hát ez remek! Akkor te imádkozzál, a többiek pedig húzzák fel a mentőmellényt. Ugyanis eggyel kevesebb van... DISZKÓ UTÁN Tamás hazavitt a diszkóból egy csinos kislányt, de az ellenkezett.- Én még soha sem voltam férfival!- Hát aztán? Még én sem! OLCSÓ- Az önök háztartási gépei igen olcsók. Van belőlük egyáltalán hasznuk?- Az eladásból nincs. Csak a javításból! MÜÉRTÉS — Mondja, még senkinek sem olvasta fel az elbeszélő költeményét?- Még senkinek.- Akkor miért van az a véralá- futás a szeme alatt? TALÁL Kovács zajra riad fel éjszaka, és észreveszi, hogy ismeretlen férfi keresgél az asztalfiókokban meg az öltönye zsebeiben.- Mit keres? - kérdi Kovács.- Pénzt - feleli a tolvaj.- Rendben van. Ha talál valamit - keltsen fel! Ült?! A hét vicce A gépkocsivezető-tanfolyam oktatója megkérdezi az egyik sofőrjelölttől, aki a gyengébb nemhez tartozik: — Mondja, mi az egyirányú forgalmú utca sajátos jellemzője?- Az, hogy ott csak hátulról lehet nekirohanni a másik kocsinak... Nagy védés (Lubomír Kotrha karikatúrája) Történet a szerencséről és a balszerencséről (lei Paris) KEZDŐ APA A fiatal apa gyermekkocsit tol maga előtt a park sétányán. A benne fekvő kisgyerek torkaszakadtából ordít. Az apuka rázogatja a kocsit, és ezt hajtogatja:- Nyugi Töhötöm, nyugi Töhötöm. Egy arra haladó öregasz- szony megáll a gyermekkocsi mellett, és mosolyogva mondja:- Ó, milyen kedves kisfiú! És milyen szép neve van: Töhötöm!- Téved, kedves asszonyom - feleli az apa. - A fiút Lajosnak hívják, Töhötöm én vagyok! CIGARETTA-Tudod, Peti, mi a cigaretta?- Egy mérgező rudacska, amelynek egyik végén parázs van - a másik végén pedig öngyilkos! A trolibuszon valaki rálépett Korovkin lábára. A dolog szóra sem lenne érdemes, hiszen csúcsforgalmi időben történt, de Korovkin mégis felháborodott. Bizonyára fqbb oka is volt a felháborodásának, mert a munkában is összezördült a főnökével, és keserű szájízzel távozott onnan. Felesége, Alexandra, figyelmen kívül hagyta ingerlékeny panaszait, helyette kézmosást rendelt el, majd az asztalnál szigorúan rári- pakodott, hogy ne csámcsogjon. Korovkin elszomorodott, és arra gondolt, hogy nem volt szerencséje a feleségével, mert érzéketlen, könnyelmű, és semmi iránt nem tanúsít érdeklődést Ó bezzeg nem ilyen nőről álmodozott. Vera Kulkovát kellett volna elvennie. Csodálatos nő! Az elfogyasztott tea azonban lehútötte forró fejét, és elérzéke- nyült. Mégsem olyan rossz ázó Alexandrája, szép is, dolgos is. Az eset a munkában és a trolin pedig szóra sem érdemes, kár dühönge- ni rajtuk, hát még ennyire mellre szívni. Na és Vera Kulkován semmi csodálnivaló nincs, szeleburdi és élhetetlen, a mai napig férjhez se ment, ez épp elég bizonyíték. Korovkin, hogy feloldja a feszültséget, megpróbálta tréfásra venni a dolgokat. Ujjaiból pisztolyt formált, tréfásan a feleségére célzott. .. Alexandra eleinte közömbös arcot vágott hozzá, de aztán egyre jobban felháborodott.- Egész nap azt se tudom, hol a fejem, - mondta dühösen.- A munkában a nagy hajtás, otthon főzés, mosás. Ő pedig beül a készbe, és még rá is lő az emberre!- De hisz ez csak tréfa! - lepődött meg Korovkin.- Mindegy! Minden tréfában van egy jó adag igazság. És különben is, én rád soha nem lövöldöztem. Gyilkos! És elbógte magát. Korovkin értetlenül csóválta a fejét, megpróbálta menteni LEONYID NAUMOV a helyzetet, bocsánatot is kért volna. de mindhiába, a felesége kérlelhetetlen maradt. Néhány nap múlva ez a kis családi perpatvar beszéd tárgya lett az intézetben, ahol Korovkin dolgozott. Az információt a kíváncsi és szabadszájú Sztyenyina hozta.- Korovkin majdnem megölte a feleségét! - mesélte felháborodottan a kollégáinak. Szerencsére a lövés célt tévesztett.- Hogyan? Miért? Hol szerezte a fegyvert?! - kérdezték izgatottan a kollégák.- Vadászfegyver volt, azzal járt vaddisznóra - magyarázta Sztyenyina. - A szomszédasszony mesélte, hogy húst nem is vásárolnak, mert mindig vadat fogyasztanak. És azért lőtt, hogy eltegye láb alól a feleségét. Valószínű, hogy szeretője van.- De hisz elválhatott volna, - felelte elgondolkodva az egyik fiatal munkatársnője.- Ó, az igen hosszú procedúra!- legyintette le. - Ez pedig másod- percnyi dolog. Lő, és újra szabad!- De így elítélnék Ót. Gondolj bele! - érveltek a többiek. Sztyenyina azonban nem hagyta magát, hisz csak most jött bele igazán.- Leülte volna, és újra nősül. Az ilyenek mindenre képesek. Ettől a naptól kezdve a munkatársak sanda tekintettel nézték Korovkint. Sztyenyina is újabb hírrel érkezett, hogy a rendőrség házkutatást tartott, és megtalálta a jogtalanul tartott vadászfegyverét, és orvvadászattal is vádolják, Mindezek a hírek eljutottak a főnök fülébe is, aki nagyon megijedt, ezért mindjárt titkos értekezletet hivott össze, melyen megtárgyalták Korovkin ügyét. Úgy döntöttek, hogy Korovkint tanulmányútra küldik. Egyedül csak Korovkin nem tudott a dolgokról, így 6 végezte rendesen a munkáját egészen addig, ameddig kollégája nem szólt ' neki a dolgok állásáról. Korovkin pár percig szótlanul álldogált, de aztán ökölbe szorította kezeit, szemei lángot lövelltek.- Le fogod lőni őket? - kérdezte izgatottan a kollégája. - És kit? Sztyenyinát? A főnököt?- Nem! - felelte Korovkin megfontoltan. - Senkit sem fogok lelőni.- De miért? - kérdezte az csalódottan.- Ha mindenkire odafigyelek, akkor nem lesz elég a fizetésem... töltényekre...! PETÉNYI JÁNOS fordítása
