Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-25 / 17. szám

Partnerkapcsolatok A bolgár gazdasági mechanizmus 1979-ben megkezdett átépítése a céljait - a termékek versenyképességének növelését, a termelés és a munka hatékonyságának növelését - elsősorban a tudományos-techni­kai forradalom felgyorsításával akarja elérni, amelyet Todor Zsivkov a fejlesztés „szuperkulcsának“ nyilvánított. Ezzel együtt azonban előtérbe került az emberi tényező is, s ennek mozgósítását szolgálja a dolgozók anyagi érdekeltségének javítása, a gazdaságirányításába való fokozot­tabb bevonásuk, tulajdonosi és gazdálkodói tudatuk és felelősségük megszilárdítása. Általánosnak nevezhető törekvés az, hogy az egyre nagyobb önállóságot élve­ző gazdálkodó szervezetek vezetősége a helyi kezdeményezés jobb kihasználá­sa érdekében a partnereinek tekintse a dolgozókat. Ennek a szemléletnek az elterjedését szolgálja számos új szerve­zeti forma. A vállalatok vezetése mellett gazdasági bizottságokat hoznak létre, amelyekben meghatározott kulcs szerint vesznek részt a vállalat vezetői s a dolgo­zók választott képviselői. Az eddigi tapasztalataik egyértelműen nagyon kedvezőek - hallottuk több gyár­ban is igazgatóktól, párttitkároktól. A dol­gozók szakértelemmel szólnak hozzá a megvitatásra kerülő kérdésekhez, és a dolgozó kollektívák jóval nagyobb részt vállalnak a feladatok sikeres megoldásá­ban ha bevonják őket a döntések kialakí­tásába, meghozatalába, ha idejében megmagyarázzák, mit kell elvégezniük, milyen feltételek mellett, s milyen problé­mákkal kell útközben megbirkózniuk. El­képzelni sem tudják, hogyan teljesítették volna az 1985-ös év igényes feladatait, ha nem használják ki a dolgozók, a kol­lektívák és a brigádok kezdeményezését, javaslataikat, ha nem sikerül megnyerni­ük őket törekvéseik támogatására. Ezeket a tapasztalatokat kamatoztat­ták már az 1986-os évi s a IX. ötéves terv előkészítésénél is. A vállalatok vezetése, s a pártszervezetek nagy figyelmet fordí­tottak a tervek megvitatására, bár ez jelentős mértékben összefügg a bolgár népgazdasági tervezés sajátosságaival is. Az állami terv ugyanis viszonylag alacsony célokat tűz ki a vállalatok elé, és ezekhez rendelik az éppen elegendő mértékű nyersanyag- és energiakerete­ket. Az állami tervet a dolgozók nyilvános pártgyűléseken vitatják meg, s eldöntik, hogy a rendelkezésükre bocsátott forrá­sok, s a tartalékaik feltárása alapján való­jában mire képesek. így alakul ki a válla­lat kezdeményező terve. Ezt a rendszert a munkahelyi demokrácia, s a dolgozók­nak az irányításban való részvétele egyik nélkülözhetetlen formájának tartják, amely ösztönzi egyben a hatékonyság és a minőség javítását is. A gazdasági vezetés és a dolgozók partneri kapcsolatainak sokkal jellem­zőbb, perspektivikus formái jelennek meg ott, ahol már meghonosodott a brigád- rendszerű munkaszervezés. Az önelszá­moló egységekként működő brigádok szerződéses kapcsolatban állnak a válla­latokkal, sőt a szerződés kártérítési fele­lősséget is előír, ha az egyik fél mulasztá­sa (pl. a rendszertelen anyagellátás, vagy a tervteljesítésben való lemaradás) miatt a másik félnek kára keletkezne, bár arról, hogy ezt a kártérítési felelősséget valahol érvényesíteni kellett volna, nem hallottunk. - Két évvel ezelőtt szkeptiku­san fogadtuk a brigádrendszerű munka- szervezést, bizalmatlanok voltunk vele szemben, meg féltettük is a keresetünket - vallotta be Georgi Csilov, egy plovdivi elektrotechnikai gyár brigádvezetője, aki a munkatársaival együtt háromszor lett első a Bolgár Kommunista Párt XIII. kongresszusának tiszteletére rendezett szocialista munkaversenyben. - Ma már elmondhatom, hogy elégedettek va­gyunk. Megnőtt a havi átlagbérünk, javult a termékek minősége is. Igaz, nem ment minden egyik napról a másikra. Foglal­koznunk kellett a brigádtagok egymás közti viszonyával, az egyes le-lemarado- zó munkatársainkkal, munkafegyelmük­kel. Ellátogattunk néhány üzembe, hogy kihasználhassuk más brigádok jó ta­pasztalatait, de végül is, az eredmények sem maradtak el. Az ötven tagú brigádból vagy harmincán szerezték meg a minő­ség pecsétjét és a Vili. ötéves terv él­munkása címet, s minden harmadik bri­gádtagnak két szakmája van. A munkafe­gyelemmel sincsenek már problémáink. Minden reggel egy öt-tíz perces röpgyú- lést tartunk, ahol megvitatjuk, ki hogyan dolgozott, milyen feladatok előtt állunk. Ezeket a reggeli röpgyűléseket más üzemekben is emlegették nekünk, mint a terv teljesítésének, s a munkafegyelem megszilárdításának egyik fontos eszkö­zét. Mindezt kételkedve hallgattam elein­te, idővel azonban kétkedésem feladásá­ra kényszerültem. A reggeli röpgyűlések ugyanis nagyon fontos szerepet játsza­nak a bérezésben. A gyűléseken kerül sor a brigádtagok napi munkájának érté­kelésére, s ehhez bárki hozzászólhat. A hónapfolyamán elhangzott értékelések alapján készíti el a rendszerint hét tagú brigádtanács a hónap végén minden egyes brigádtag értékelését, amelynek eredménye a brigád közgyűlése által jó­váhagyott ún. személyes hozzájárulási mutatóban tükröződik. Az így meghatáro­zott mutatók szerint számítja ki a bérosz­tály, hogy ki mennyit vihet haza a boríték­ban. A brigádtagok tehát saját maguk határozzák meg a munkabéreket a ren­delkezésükre álló összegből, amelyet az adott feladatok teljesítéséért kaptak. Ezért törekednek a brigádok tagjai arra, hogy az eredeti szakmájuk mellé továbbit is szerezzenek, hogy helyettesí­teni tudják hiányzó társaikat. A brigádok megnövekedett önállóságára, kezdemé­nyezésére kétségkívül ösztönzőleg hat, hogy a brigádvezetőt és a brigádtanács tagjait a brigád közgyűlése jelöli és vá­lasztja meg, s bármikor visszahívhatja őket, ha a vezető testületben vagy a munkapadjuknál végzett munkájuk el­len kifogások merülnek fel. Széles körben terjedt el Bulgáriában a „munkához add a neved“ mozgalom egyik nálunk is ismert változata - a minő­ség pecsétje. Az ilyen pecséttel ellátott termékeket a minőségellenőrző már nem vizsgálja meg, csak szúrópróbaszerűen. Ez a munkaszervezés hatékonyságát nö­velő intézmény azonban nem csupán a vállalat számára jár haszonnal, (a mi­nőségellenőrző dolgozók számának csökkentése), de a brigádok, illetve a tagjaik is érdekeltek a pecsét megszer­zésében. A brigádoknak a szocialista versenyben történő értékelésénél az egyik fő kritérium az, hogy tagjaik közül hányán rendelkeznek ilyen pecséttel, s azok a dolgozók, akik jogosultak ennek a pecsétnek a használatára a brigád által az év elején meghatározott havi különjut­tatásban részesülnek (ezt nem a bérke­retből, hanem a kulturális és a szociális alapból fizetik nekik). A minőség pecsétje használatának jo­gát természetesen nem szerezheti meg bárki, vagy mondjuk inkább úgy, hogy A brigádrendszerü munkaszervezést szkeptikusan fogadtuk, de bevált - mondta Georgi Csilov bárki megszerezheti ha kérvényezi, s a meghatározott ideig kifogástalan munkát végez. A kérvényt a műszaki igazgatóból, a minőségellenőrzési osz­tály vezetőjéből s a szakszervezet képvi­selőjéből álló bizottság bírálja el. Ha azonban a minőség pecsétjének haszná­latára jogosult dolgozó munkájának mi­nősége romlik, a pecsétet elvehetik tőle. Ez viszont ritkán fordul elő, mert - mint hallottuk - a brigád tagjai szigorú figye­lemmel kísérik egymás munkájának mi­nőségét. A pecsét használatának joga ugyanakkor jelentős erkölcsi elismerés­sel jár - úgy tartják, hogy az csak a leg­jobb dolgozókat illeti meg. A szakszerve­zettől a minőség pecsétjének tulajdono­sai - a szocialista versenyben helyezést elért dolgozókhoz hasonlóan - a munka- padjukon elhelyezhető zászlócskát kap­nak, s ezekre a zászlócskákra legalább annyira büszkék, mint amennyire a havi különjuttatásnak örülnek. Persze, meg­dolgoztak és megdolgoznak érte. - És ez - csak a végzett munka szerinti anyagi és erkölcsi elismerés - az új bolgár gazda­sági szemlélet eredményességének el­sődleges garanciája. FEKETE MARIAN A nyolcadik ötéves terv élmunkása s a minőség pecsétjének használatára jogosult brigádtag, munkapadján a szakszervezettől kapott zászlókkal (A szerző felvételei) ÚJ SZÚ 9 kivitelezéséhez közel kétezer órá­ra van szükségem. Kozák János munkái kicsinyített tükörképei az igazi hajóknak. A fémlemezeket miniszegecsek fogják össze; a fedélzetről nem hiányoznak a mentőeszközök; a csőrlös rakodódaruk üzemképe­sek; a hajópadló sok-sok apró deszkából áll. Egy-egy makett annyira tökéletes, hogy a róla és az eredeti úszóműről készült fény­képek között a szakmában kevés­bé jártas ember nem fedez fel különbséget.- Egy modell annál értékesebb, minél élethübb, minél jobban ha­sonlít az eredeti műre. Tulajdon­képpen ez a mi munkánk lényege, ezt értékelik a versenyeken is. Előfordult már velem, hogy egy seregszemlén holtversenyben áll­tam egyik vetélytársammal, ugyan­is mindketten egyazon hajótípus­sal neveztünk be a versenybe. A bíráló bizottság sokáig nem tudta eldönteni, kié legyen a első díj, mert mindkét modell tökéletes volt. Munkáinkat újból és újból ala­posan szemügyre vették, össze­hasonlították s végül megállapítot­ták, hogy a szegélycsík az egyiken aranysárga, a másikon piros. Elő­szedtük a dokumentumokat, s meglepetésünkre mindkettőnk­nek igaza volt. Hogy végül mégis én győztem, azt annak köszönhet­tem, hogy bebizonyosodott: a vita­tott esik eredeti színe valóban pi­ros volt, s csak a hajó tatarozása­kor festették át aranysárgára. Ugyanakkor a hajó egyes részei­I nek a kialakításakor is az eredeti­ség megőrzésére törekszünk. Pél­dául a lánc helyén csak lánc lehet, méghozzá olyan, amelyiknek a vastagsága arányban áll az ere­detivel, illetve a modell méreteivel. Mivel ilyen vékony láncot nem le­het venni, nincs más megoldás, mintsem hajszáldrótból sajátkezú- leg elkészíteni. A házi műhelyem­ben ,,öntöde“ is van, néhány mű­anyag-alkatrészt ott készítek el. Természetesen a padlóépítésnél sem szabad csalni. A Richelieu fedélzetét például 10 ezer darab két milliméter hosszú és négy mil­liméter széles deszkadarabból raktam össze. A többszörös csehszlovák baj­nok 1973 óta - azóta tagja a Hon­védelmi Szövetség válogatott csa­patának - a nemzetközi versenye­ken is eredményesen képviseli hazánk színeit, öt évvel ezelőtt a C kategóriás modellek világbaj­nokságán a Hollandia nevű konté­nerhajó ezüstérmet kapott, és öt EB-ezüstérem is díszeleg már Ko­zák János éremgyűjteményében. A kassai modellezők 1. számú klubjának legtapasztaltabb tagja nem rejti véka alá tudományát. Azon felül, hogy hajókat épít és versenyekre jár, szabadidejében a fiatalok oktatását is vállalja. S hogy az utánpótlásnevelést ko­molyan veszi, azt mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy lánya, a műszaki főiskola ötödéves hall­gatója, már lassan túltesz rajta. Világversenyen ugyan még nem előzte meg, ám néhány hazai erőpróbán már maga mögé utasí­totta.- Itthon, a hajószerkesztésben rendszeresen együttműködünk, megvitatjuk terveinket, segítünk egymásnak a kivitelezésben, ám a versenyeken önállóan dolgo­zunk - vallja Gabriella. - Aput leginkább a C kategóriás modellek érdeklik, én viszont az F 1-es ka­tegóriába tartozó távvezérlésé úszóhajókat kedvelem, azokat építem és azokkal versenyzek.- Miből áll egy ilyen verseny?- Értékelik a hajó kivitelezését, majd az úszóvizsga következik. Ez utóbbi során a hajót egy há­romszögben kijelölt vízipályán kell felvonultatni - kapuk és bólyák között. Persze, az irányítónak nem szabad elmozdulnia a vezérlőál- lásból. Minél kevesebbszer érinti a hajó a bólyákat és minél tökéle­tesebben, biztosabban mozog a dokkban, annál értékesebb a gyakorlat, illetve a hajó és a mo­dellező teljesítménye. összkomfortos lakás Kassa egyik toronyházában. Kinézetre semmiben sem különbözik a vá­roslakók többségének otthonától, ám mégis van benne valami kü­lönleges, valami többletérték, ami a Kozák családot gazdagítja. GAZDAG JÚZSEF „Segítünk egymásnak a kivitelezésben, ám a versenyeken önál­lóan dolgozunk.“ (A szerző felvétele) í. IV. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents