Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 17. szám
Kalapok... Gyűrött kis fejfedő Donatel-' lo Dávidján. Virágos, tollas fejdísz Rembrandt Saskiáján. Sárga szalmakalap Van Gogh pihenő parasztlányán. Aztán a filmvásznon... Chaplin viharvert keménykalapja. Fred Astaire ragyogó cilindere. Barbra Streissand méregdrága kalapkölteményei a Funny Girlben. És persze, a belvárosi kirakatokban... Pirosban, kékben, fehérben, feketében. Szalaggal, fátyollal, művirággal - mindegy! Elkel ez is, az is. Mert modern idők ide, modem idők oda - a kalap az kalap! Európában előbb a déliek hordtak fejfedőt, északon inkább a tolldíszhez vagy a bozontos hajhoz ragaszkodtak. Még a római időkben sem siettek őseink fejfedőt venni. Nem így a közép-ázsiaiak! Ők magas csúcsú karimás süveget hordtak, ebből lett aztán a kun, a tatár, a kozák süveg. Könnyű kis pilost viseltek a görög kézművesek, köpenyhez erősített cucul- lust a rómaiak. A X. század a szalmakalapot hozta divatba, a XI. a kerek nemezsüveget, aztán ahogy múlik az idő, úgy nő a választék is. Allatbőr, prém, gyapjú, posztó, bársony, selyem, kinek mire futja, abból varrat fejfedőt magának. 1986-ban finom kidolgozású, ripszszalaggal díszített puha nemezkalapban hódítanak a nők, kicsi karimájú szövetkalapban a férfiak. És mondhat bárki bármit: a divat az divat! x Ha kalap, akkor Tónak - hazánk egyetlen, Európa egyik legnagyobb kalapgyára Novy Jiőínben. Egy kedves, hangulatos észak-morvaországi kisvárosban, amely a XVIII. században nemcsak fejfedőiről, hanem szoknyáiról is híres volt. A kalapgyártás múltja a XVI. századba nyúlik vissza - állítja a városi krónika. Igaz, akkor még jóval kevesebb kalaposmester volt a városban, mint később, de sehol a közelben nem varrtak olyan szép kalapokat, mint itt, Novy Jicín- ben. 1630. május 7-ét mutatott a naptár, amikor a mesterek céget alapítottak, ám 169 évnek kellett eltelni^ ahhoz, hogy az ügyes kezű helybeliek egy nagyobb műhelyben kereshessék meg kenyerüket. 1799 Jan Nepomuk Hűeket nevéhez kötődik a krónikában, ö volt a cégbeli kalaposok első mestere, aki az írások szerint ugyanúgy dolgozott, mint a többiek, de mert befolyásos ember volt, a kalapvarrásban jártas testvérét is maga mellé vette, hogy az ipart még jobban fellendítse. Annak fia volt végül is az, aki 1848- ban manufaktúrát alapított a városban, amelyben a környékbeli lakosoknak is megélhetési forrást biztosított. 1865-ben három lóerős gőzgépek kerültek a műhelyekbe, de két évvel később kiderült: gyárat kell építeni, és még korszerűbb gépeket kell venni. Bécs után a párizsi és a philadelphiai világkiállításon is sikert arattak a Novy Jiőín-i kalapok, s a 19. században már a német és a francia piacot is meghódították. Ma a világ 40 országával van kereskedelmi kapcsolata a Tonaknak, s hírnevén még egyetlen egyszer sem esett csorba. • A mai divatra, azt hiszem, egyetlen rossz szavuk sem lehet. Jobbkor talán fel sem tehetném a kérdést: bírják-e még szusszal a termelést? Vladimir Lokoő, a Tónak kereskedelmi osztályának előadója:-Bírjuk, persze, hogy bírjuk. Három éve naponta ezernél is több kalapot gyártunk. Tudja, mennyi ez? Rengeteg. • Lehet, hogy rengeteg, de nem biztos, hogy elég.- Ahogy vesszük. Ha a hazai piacra gondol, akkor azt kell, hogy mondjam: elég. Még akkor is elég, ha néha úgy tűnik, nem is olyan nagy a választék. Mert tudja, milyenek a nők... van, aki ötöthatot is képes megvenni egyszerre. Ha nem láttam volna, nem mondanám. • Külföldre mennyit szállítanak évente?- Termelésünk 63 százalékát. A legtöbbet a Szovjetunióba, a tőkés országok közül pedig az NSZK-ba, Olaszországba, Nagy-Britanniába, Japánba, Új-Zéland- ba, Venezuelába...- Venezuelába?- Igen. Persze, nem a klasszikusból, hanem a sombreróból. Voltak hetek, amikor naponta többszáz darabot gyártottunk - megérte, sok pénzt kaptunk érte. • Ezek szerint nincs is olyan megrendelés, amelynek ne tudnának eleget tenni?- Nincs bizony. Akármilyen kívánságot közvetít is a Centrotex, mi biztos, hogy kielégítjük az igényeket. Pedig - meg kell, hogy mondjam - megesik, hogy olyan díszítéseket kérnek tőlünk, hogy majd elakad a lélegzetünk. Dehát végül is valutával fizet a vevő, nekünk meg nincs jogunk visszakérdezni, hogy miért éppen olyat kér, amilyet. • Olaszországgal és Nagy-Britanniá- val hogy kötöttek üzletet? Hisz ott is vannak kalapgyárak. Ráadásul nem is kicsik. Egy süveg - egy kalap (Archív felvételek) Keményen hajtanak- Már nincsenek. A hetvenes évek elején itt is, ott is bezárták a kalapgyárakat. Drága lett a gyapjú, és magasba szöktek a szállítási költségek, s mert jó tapasztalataik voltak velünk, nem is kerestek új partnereket. A többi tőkés országba meg jobbára félkész kalapokat küldünk, így a jó nekik is, nekünk is. 0 Elavult gépparkjuk láttán azonban nem tudom elhinni, hogy a jövőben, ha az igények netán tovább nőnek, nehézség nélkül folytathatják a termelést.- Ha igen... a gépeket szépen sorjában ki kellene cserélni. A 7. ötéves tervidőszak feladatait 100 százalékra teljesítettük, s 361 millió korona értékű árut termeltünk, de új gépeink, azt hiszem, csak akkor lesznek, ha segítünk magunkon.-Tudja, ilyen speciális kalapvarró gépeket sehol sem gyártanak, ez egyetlen gyárnak sem volna kifizetődő - veszi át a szót Alois Dorióák, a gyár termelési vezetője. - Ha száz kalapgyár lenne az országban, vagy ha nem is nálunk, hanem a szomszédos országokban, akkor bizonyára nincsenek ilyen gondjaink. De így... ha elromlik egy gép, megjavítjuk. Nekünk is vannak szerelőink. Csakhogy a géppark 60 százaléka lassan teljesen hasznavehetetlen. Hovatovább már csak azokkal a gépekkel számolhatunk, amelyeket a közelmúltban Olaszországból és az NSZK-ból hoztunk be. • Miben látják hát a megoldást? Van még egy utolsó szalmaszál, amiben meg tudnak kapaszkodni?- Van. Ue tényleg csak egy. Az, hogy minél hamarabb összefogunk az NDK- val, és közösen fejlesztünk ki új gépeket. • A gyár 2300 dolgozójának a többsége nő. Azok közül is a legtöbben családos anyák.- Tudja, mi az érdekes; velük van a legkevesebb gondunk. Akik évek óta itt dolgoznak, azok már felelősséggel viszonyulnak a munkájukhoz, s csak akkor maradnak otthon, ha nincs más megoldás. Sokkal több fejtörést okoznak a szakmunkásképzőnkből kikerülő lányok, akik azzal kezdik: miért olyan alacsony a fizetés? Évente 80-an végeznek az iskolánkban, de évente 800 ember cserélődik ki a gyárban. Ne nézzen így... mi is tudjuk, hogy változtatni kell a helyzeten. A bölcsőde, az óvoda, a szép üdülőközpont már nem sokat segít rajtunk - el kell érnünk, hogy a könnyűiparban is javuljanak végre a kereseti lehetőségek. Elvégre, akik itt dolgoznak, naponta ötkor kelnek, és háromig keményen hajtják a pedált. x Kalap, kalap, kalap. Száz meg száz kalap. Egy bizánci, egy román kori, egy velencei a XIV. századból, egy holland, egy burgundi a XV.-ből - a Kolovrat grófok egykori kastélyában, nem messze a Tonaktól, kőhajításnyira az árkádos főtértől. Európa, de lehet, a világ legnagyobb kalapgyűjteményét csodálom. Hogy kinek az ötlete volt ez a kalapmúzeum, nem tudom. De nem is ez a fontos. Sokkal inkább az, amit láthat az ember. Itt a reneszánsz, a barokk, a rokokó, a szecesszió ugyanis csupa fejfedővel van jelen. Csipkével, selyemmel, ékszerrel, aranypántlikával, ezüstpikkelyekkel díszített kalapokkal. Régmúlt idők letűnt divatjával. Vajon a mostani divat meddig tart? SZABÓ G. LÁSZLÓ Szaratovi tapasztalatok szerint EGY ÜZEM TÖREKVÉSEIRŐL Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban fekvő jasovái szerszámgépgyártó üzem gazdasági és szociális fejlődése a felettes párt- és gazdasági szervek elképzeléseivel összhangban történik. Az üzem csatlakozott az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának felhívásához, és kidolgozta az „Intenzi- fikáció 1990-ig“ című programot. Ennek megvalósítása révén számottevően javulnak az üzem dolgozóinak munka- és szociális feltételei. Egyébként az üzemben a termelés volumene a 7. ötéves tervidőszak utolsó évéhez képest 2 millió 547 ezer koronával, vagyis 3,5 százalékkal emelkedik. Ez a növekedés éppen a termelési profil fő ágaiban várható. Közben elkezdték az innovált forgóasztalok gyártását is. Sikeresen teljesítik kiviteli feladataikat, mind a szocialista, mind a nem szocialista országokba. Számottevően csökkent a minőséggel kapcsolatos reklamációk száma, ami a műveletközi és kilépő ellenőrzés szigorításának a következménye. A dolgozók munkakezdeményezése a termelés támogatására, a villamosenergia- és fémmegtakarításra, valamint a hulladékvas gyűjtésére irányul. A versenymozgalomba 305 dolgozó, 12 szocialista munkabrigád, ugyanazért a címért versenyző két kollektíva és négy műhely közössége kapcsolódik be. Sikeresen teljesítik azt a felhívást, amely arra irányul, hogy a megtakarított anyagokból biztosítsák egynapi termelés erőforrásait. Nagy jelentősége van az üzemben a szaratovi terület dolgozóitól átvett hosszú éves tapasztalatok alkalmazásának. Ez a mozgalom a kiváló minőség elérésére irányul. Alapelvei adták az első impulzusokat ahhoz, hogy átfogó módon javítsanak a termékek minőségén. Ebben a folyamatban a műszaki ellenőrzést nemcsak elvégzik, hanem szerephez jut a termelésben ennek nevelő hatása is, mégpedig úgy, hogy szükséges információkkal, tanácsokkal látják el a dolgozókat, és segítséget nyújtanak nekik az ismeretek és a technológiai folyamatok elsajátításához. Az üzemben ezt a rendszert 1976-ban vezették be. Azóta a szaratovi mozgalomba bekapcsolódó folgozók száma fokozatosan 36 munkásra emelkedett. Tapasztalataik szerint a kiválasztott dolgozók azon túl, hogy kiváló munkát végeznek, a termelési folyamat más szakaszain dolgozókat is ösztönzik. Egészében véve megállapítható, hogy a jasovái szerszámgépgyártó üzem sikeresen oldja meg gazdasági és műszaki feladatainak többségét, s adottak a feltételek az idei tennivalók maradéktalan teljesítéséhez. BALOGH ILONA ÚJ SZÚ 6 1986. IV. 25. A divat az divat
