Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-25 / 17. szám

A nép szocialista önigazgatása - a szocialista demokrácia gya­korlati megnyilvánulása, ami azt jelenti, hogy minden hatalom a népé, s ezzel a hatalommal maga a nép él, a nép érdekében. A szocialista önrendelkezés kibontakozik a dolgozó tömegek széles körű és aktív részvételében az állam és a társadalom minden ügyének irányítá­sában. A szocialista társadalomnak a kommu­nizmus felé való fokozatos haladása fel­tételei között az SZKP kialakítja a szük­séges politikai, gazdasági és szociális előfeltételeket annak a lenini útmutatás­nak a megvalósításához, miszerint min­den államigazgatási szervnek, minden vezetőnek állandóan erősíteni kell kap­csolatát a tömegekkel, rájuk kell támasz­kodnia. Ebből kifolyólag a Szovjetunió állami és társadalmi élete szempontjából tör­vényszerű lett az SZKP KB-nak a XXVII. kongresszus elé terjesztett politikai be­számolójába foglalt megállapítás, hogy ,,a nép önigazgatásának fejlődése meg­követeli az irányítás demokratikus elvei­nek elmélyítését“. Az irányitó apparátus tevékenysége demokratizmusának elmélyítésében az SZKP még nagy tartalékokat lát és eze­ket tudatosan felhasználja. Ahogy Lenin tanított, az átépítés ideje megköveteli, hogy tovább, még szélesebb körben, még gyorsabban és jobban fokozzák az apparátusok munkásjellegét - még több munkást és földművest vonjanak be az ipar, és egyáltalán a népgazdaság irányí­tásába. Nem véletlen, hogy a dolgozó tömegek mind szélesebb körű és aktív részvétele az ország életének irányításában meg­erősítést nyert, mint a szocialista társa­dalom politikai fejlődésének fő irányzata. Az állampolgárok aktivitása - alkotmá­nyos jogaiknak és politikai szabadságjo­gaiknak az államigazgatás terén való naponta szükséges és társadalmilag fon­tos érvényesítését jelenti. Ezen a téren fontos szerepet kell ját­szaniuk az irányító apparátus működése formáinak és módszereinek, melyek két nagy csoportra oszthatók: jogiakra és szervezésiekre. A legfontosabb azonban a tömegek széles körű alkotóereje, mely­nek ma reális támogatásra van szüksége az államigazgatási szervek részéről. A dolgozók irányításban való részvéte­lének formái és módszerei beváltak. Ho­gyan nyilvánulnak meg ezek a minden­napi életben? Például, amikor a végrehaj­tó tanács létrehoz valamilyen, csak külső munkatársakat alkalmazó bizottságot, nemcsak abból indul ki, hogy apparátu­sának szakemberekre van szüksége, ha­nem abból is, hogy szüksége van azon dolgozók kezdeményezésére, akik ön­ként vállalják a különböző feladatokat. A külső munkatársakkal dolgozó alegy­ségek (részlegek, csoportok, felügyelő szervek) tevékenységének sajátossága, hogy funkciói elemzóek, ellenórzőek és kapcsolódnak az államigazgatás hivatá­sos szerveinek funkcióihoz. Az apparátus társadalmi alapokon mű­ködő elemei nem foglalkoznak pénz­ügyekkel, anyagi-műszaki ellátással és más hasonló kérdésekkel, amelyek a fi­zetett apparátus hatáskörébe tartoznak. Nem rendelkeznek anyagi-pénzügyi ala­pokkal, alárendelt szervekkel, nincs jo­guk arra, hogy alkalmazottakat vegyenek fel stb. A külső munkatársakkal dolgozó alegységek szervezeti-strukturális felépí­tését meghatározó jogszabályok szerint az állami szervekkel, az állampolgárokkal való kapcsolatfelvételnél a végrehajtó bi­zottság nevében lépnek fel és a helyi tanács, annak végrehajtó bizottsága által betervezett akciókat valósítanak meg. A külső munkatársakat alkalmazó osztá­lyok nem önállóak, az apparátus részét képezik. Ez minden feltételt biztosít az államapparátussal való állandó kapcso­lathoz, ahhoz, hogy a társadalom vala­mennyi szociális rétegének képviselői ki­járják az állami munka iskoláját. A kialakult gyakorlatból és az állam- igazgatási szervek apparátusának felépí­tésében betöltött sokoldalú szerepükből kiindulva a nem hivatásos szerveket a következőképpen osztályozzuk. Az első csoportba tartoznak a funkcio­nális feladatúak, melyeket egyeztetó- módszertani és ellenőrző tevékenység folytatására hoznak létre. Ide tartoznak azok, amelyek célja - kiszolgálni (segíte­ni) az irányító szervek apparátusát, a he­lyi tanácsok állandó bizottságait. Ezek a képviselők fogadószobái mellett műkö­dő tájékoztató-módszertani bizottságok, a járási, városi tanácsok végrehajtó bi­zottságainak társadalmi fogadóirodái, a külső munkatársakkal dolgozó jogi osz­tályok, a végrehajtó bizottságok termelés- irányító szervei melletti igazgatói taná­csok, a minisztériumokban működő tudo­mányos-műszaki tanácsok stb. A külső munkatársakat alkalmazó alegységek második csoportja - hatás­körének megfelelően - bizonyos irányító funkciókat lát el. Ezek a szervezési vo­natkozásban önállóbb strukturális ele­mek a gazdasági és szociális építés meghatározott területén befolyásolják a külső kapcsolatokat. Ezek munkájában nagy élettapasztalattal, megfelelő képe­sítéssel rendelkező állampolgárokat, a gazdaság adott területén dolgozó szak­embereket vonnak be. Ilyenek a kereske­delemmel, az egészségvédelemmel, a lakossági szolgáltatásokkal, a környe­zetvédelemmel stb. foglalkozó csoportok. Fontos megjegyezni, hogy az irányító apparátus külső munkatársakkal dolgozó alegységei létrehozásának jogi vonatko­zásai, államigazgatási funkciójuk teljesí­tése, tevékenységük végrehajtó-elosztó módszerei, az irányítás alárendelt terüle­tére gyakorolt hatás formája - mindez megengedi annak leszögezését, hogy ezeket a szerveket állami-társadalmi ala­kulatokként jellemezhetjük. Nem alkal­maznak hatalmi-kényszerítő szankciókat, ám az államigazgatási funkcióknak az állampolgárok általi megvalósítása köz­vetlen állami tevékenységet jelent, amely a tömegek élő szervezőmunkájával, az eredmények elérését szolgáló operativ segítséggel, a pozitív tapasztalatok ter­jesztésével, a népgazdaság különböző területein tevékenykedő magasan kép­zett szakemberek javaslataival gazdagít­ja az államigazgatást. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságai a hivatásos appa­rátusban a külső munkatársakat alkalma­zó alegységek létrehozásánál a gyakorlat követelményéből indulnak ki, amikor nin­csenek hivatásos alegységek, viszont a tevékenység széles köre megköveteli a szervező tevékenységet. Nagy szolgálatot tesznek például, a környezetvédelemmel és a természeti források ésszerű felhasználásával foglal­kozó osztályok. Hasznosnak bizonyul a végrehajtó bi­zottságban olyan külső munkatársak­kal dolgozó alegységek (csoportok) létre­hozása, amelyek az állampolgárok javas­latainak és bejelentéseinek ellenőrzésé­vel és kivizsgálásával foglalkoznak. Az állampolgároknak az államigazga­tásban való részvétele másik formáját jelentik a társadalmi tanácsok, a tudomá­nyos-műszaki bizottságok, a vezetők és szakemberek tanácsai, a pedagógiai ta­nácsok és számos más, különböző elne­vezésű formáció, melyeket a végrehajtó bizottságok ágazati osztályai és a szociá­lis-kulturális intézmények mellett hoznak létre. A társadalmi tanácsoknak nem fel­adatuk valamely konkrét ágazat vagy terület operatív irányítása, hanem távlati jellegű kérdéseket oldanak meg. Csak az államigazgatás meglevő szervei mellett jönnek létre, nem ruházzák fel őket ál­lamhatalmi jogkörökkel, hanem mint kon­zultatív-kisegítő alegységek hozzájárul­nak a megalapozott, helyes döntések elfogadásához. A dolgozók államigazga­tásba való bevonásának ezek a formái egyrészt nagy jelentőségűek az irányító apparátus bonyolult távlati feladatainak megoldása szempontjából, másrészt le­hetővé teszik az irányító apparátus fenn­tartására szolgáló alapok és a belső munkatársak számának csökkentését. Hangsúlyozni kell, hogy az államigaz­gatási apparátus demokratizálásának át­fogó folyamatában változások állnak be a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai mellett működő szakbizottságok rend­szerén belül is. Például a 60-as évektől kezdve, amikor is létrehozták az admi­nisztratív bizottságokat, azok az esetek többségében a tisztségviselőkből alakul­tak. Ma ezeket a szerveket főleg képvise­lők, a társadalmi szervezetek és a dolgo­zókollektívák képviselői alkotják. A szak- bizottságokat kialakító végrehajtó bizott­ságoknak nemcsak hogy joguk van a tár­sadalmi szervezetek és dolgozókollektí­vák képviselőinek bevonására ezekbe a bizottságokba, hanem ez alkotmányo­san rögzített kötelességük is. Ebből levonhatók a következtetések az ismertetett formák jelentőségéről a helyi tanácsok irányító apparátusa munkája demokratizmusának továbbfej­lesztésében. Először, ebben megnyilvánul az állam­polgárok jogának érvényesítése, hogy részt vegyenek az államigazgatásban, az állami és helyi jellegű törvényerejű ren­deletek megvitatásában és elfogadásá­ban a Szovjetunió alkotmánya 48. cikke­lyével összhangban. Másodszor, az állampolgárok társa­dalmi munkája az egyik alapvető formája az államigazgatási apparátus és a töme­gek közti kapcsolat fejlesztésének, a köz­vélemény figyelembevételének. Harmadszor, az állampolgárok részvé­tele a helyi tanácsok irányitó apparátusa munkájában lehetővé teszi az irányító tevékenység magas színvonalának bizto­sítását. ANATOLIJ ALEKSZANDROVICS SZELIDANOV, a kijevi Sevcsenko Egyetem jogi karának docense Az államigazgatás demokratizmusa • a szocialista önigazgatás megvalósításának legfontosabb feltétele ***AAAA*****AA*AAA*-********A*AAA*A*H******************r*^*****************:*************r**-***-******;A**r***:*A ************ B rown Ádám csüggedten üldögélt a kihalt parkban. Helyzete nem volt irigylésre méltó, hiszen már két esztendeje a munkanélküliek sorsán osztozott. Borús gondolatait segélykiáltás szakította félbe. Körülnézett, azonban a környéken nem volt senki.- Szabadíts ki ebből a csapdából, Ádám - szólította nevén egy vékony hang. — Hálából teljesítem három kívánságodat. A férfi gyanakodva nézett körül. Néhány lépésnyire, a fűben, megpillantott egy palackot, amelyből apró szempár meredt reá. Ebből talán nem lesz baj - gondolta magában és óvatosan letörte a palack nyakát. A szürke kisegér nyom­ban eltűnt, csak vékony hangját lehetett hallani: - Nos, mi a három kívánságod? Ádám szája fanyar mosolyba rándult. - Három kíván­ság? Nekem jó ideje már csak egy óhajom van: újra tisztességes munkát találni és családommal együtt ember­hez méltó módon élni...- Ahogy jónak látod - válaszolta az egér. - Holnap tehát újra találkozunk. Legyél pontban délelőtt tízkor a Fehér Házban az elnök hivatalában. Ezt már Brown Ádám is soknak találta. - Elég a tréfából, pajtás!-Te megmentetted az életemet, én hálából segítek neked munkát szerezni. Méghozzá nem is akármilyent. A te feladatod csupán annyi lesz, hogy hangosan ismételd utánam, amit súgok. xxx ÚJ SZÚ 5 1986. IV. 25- Botrány! — kiáltott fel az elnök, megismételve azt a gesztusát, amellyel a Reszkessetek egerek c. filmjében oly nagy sikert aratott. - Hát nem megmondtam, hogy olyan személyt keressenek, akiben teljes mértékben meg­bízhatok, aki érzékeny lelkű és úgy gondolkodik mint én! Ellenben mi az eredmény? Csak fecsérelem az időmet azáltal, hogy az önök szerint legalkalmasabb jelöltek locsogását hallgatom. Megdöbbentő! — Őszintén sajnálom, elnök úr — próbálkozott ót meg­nyugtatni titkára, Mr. Dolton. Feladata volt ugyanis kivá­lasztani egy kisebb csoportot, amelyből aztán a legráter­mettebb tölti majd be az elnök különleges tanácsadójának tisztségét. - Engedje meg, uram, szólalt meg ismét Dolton. - A soron következő jelölt a Harvard Egyetem professzora. Lehet hogy éppen ő... Ez elnök intett, hogy bocsássák be.- Professzor úr, amint már bizonyára tudja, önnek az elnök úr három személyesen feltett kérdésére kell megad­nia a helyes választ - mondta a titkár. A helyes válasz- Nos, hát, ne vesztegessük az időt - szólt mogorván az elnök. - Tehát: mi az, ami Amerikát és az egész civilizált világot a legnagyobb mértékben fenyegeti? A professzor gondolkodás nélkül válaszolt: - Kormá­nyunk kockázatos külpolitikája, hallatlan fegyverkezése, a szociális kiadások nagyarányú csökkentése, a munka- nélküliség. ..- Elég! szakította félbe az elnök. - Kérem, hogy a má­sodik válaszát jobban fontolja meg. Nos: mire került sor tegnap délelőtt a Fehér Ház épülete előtt?- Százezres tömeg gyűlt egybe, tiltakozni a kormány „csillagháborús“ tervei ellen, és...- Nem szívesen, de önnek is megadom az utolsó lehetőséget. Lépjen az ablakhoz és mondja meg, mit lát odakint?- Nem értem a kérdést, uram. Hiszen ön is tudja, hogy a várost reggel óta sűrű köd borítja. Az elnök felpattant a székéből és hevesen ordított: - Kifelé! Ez önre is .vonatkozik, Dolton. El van bocsátva! Mindketten sietve távoztak. Az ajtó nyitva maradt. A Fehér Ház ura tanácstalanul bámult az ablak mögött gomolygó ködbe.- Elnézést kérek, elnök úr - szólt tisztelettudóan Brown Ádám, aki a nyitott ajtón lépett be. - Hát, kérem, én itt vagyok... Ezek összeesküdtek ellenem, gondolta magában az elnök, de igyekezett leplezni dühét. Úgy határozott, hogy nem hagyja magát kihozni a sodrából. Ezért azonnal elismételte az első kérdést: - Mi az, ami Amerikát, és a többi civilizált országot a leginkább veszélyezteti? A szürke kisegér betartotta a szavát. Brown Ádám már adhatta is a választ: - A Szovjetunió katonai fölénye, az USA és a NATO tagállamok hadseregének elégtelen felszerelése, az alacsony hadiköltségvetés... Az elnök azt hitte álmodik. Csodálatos volt! Mintha saját szavait hallotta volna. Izgatottan tette fel a második kér­dést: - Mi történt tegnap délelőtt a Fehér Ház előtt? Brown Ádámnak könnyű dolga volt: - Amerika ellensé­gei adtak itt egymásnak randevút. Moszkva ügynökei... Az elnök arca ragyogott akár egy filmcsillagé. - Kitűnő. Most pedig halljuk: mit lát, amikor kitekint az ablakon? A válasz most sem maradt el.- Attól tartok, hogy odakintről valami leselkedik reánk. Db lehet, hogy nemcsak reánk, hanem az egész fejlett világra... Az elnök felszabadultan tapsolt. - Óriási. Gyorsan, kérem, ne csigázza a fantáziámat!-Azt hiszem, elnök úr — és most szabadjon az ön szavaival élnem, - a dolog pontos megnevezése: a szovjet veszély!... Az elnök élete legboldogabb pillanatainak egyikét élte át. A válaszok annyira magukkal ragadták, hogy észre sem vette titkárát, aki már néhány perce mellette állt.- Amint látja, főnök, a legjobbat utoljára hagytam, mo­solygott Dolton. Igaz ugyan, hogy az egészből nem értett semmit, de arra már rájött, hogy az állását megmentette.-Jól van Dolton - ujjongott az elnök. - így kell ezt csinálni! Ezek után a titkár kétszeresen boldogan és hosszasan szorított kezet Brown Ádámmal, aki még jó ideig ámult szerencséjén... ZERNOVÁCZ IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents