Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-18 / 16. szám
» ft ft • Még az éjszakát is átbeszélgetjük-Végre együtt - jönnek leplezetlen örömmel, aztán egymás szavába vágva újságolják: hosszú idő után újra lesz egy közös hetük. • Mióta is vártok erre a hétre?- Én egy éve - állítja a fiatalabb fiú.- Én meg száz - kacag az Idősebbik. Nézem az arcukat: szemük finom ívével, szájuk nemes vonalával hasonlítanak egymásra. Marian élvonalbeli tenisz- játékos, Jozef, a Szlovák Nemzeti Színház tagja, élvonalbeli színész. Az egyik is Vajda, a másik is. De hogy testvérek, azt kevesen tudják. Mint ahogy azt is, hogy ami az egyiknek életeleme, az a másiknak kedvenc időtöltése. És fordítva. Maros • Hogy tegnap délután szálltál le a repülőgépről. ..- Igen, Le Quintából jöttem. Califor- niából. • És jól ment a játék?- Hát nem tudod? Alighogy letettem a teniszütót, már hívtam is a bátyámat. Este, a színházba. Mert ha győzök, tudom, ő még nálam is boldogabb. • Én úgy képzeltem: örömödben előbb a legjobb barátod nyakába borulsz, aki ott van a közeledben, s csak aztán kapod fel a telefont.- Miloá Meőíf a legjobb barátom; rá valóban mindig számíthatok, de Jozo mindenkinél fontosabb az életemben. • Erre mikor döbbentél rá?- Tizennégy évesen, amikor először játszottam külföldön. Ó már színész volt akkor. De fájt, hogy nem lehetett velem... • Ennyire kötődtök egymáshoz?- Nem is az, hogy kötődünk. Valahogy mindig is biztonságban éreztem magam mellette. Óvott. Féltett. Vigyázott rám. Hozzám senkisem nyúlhatott, mert annak vele gyűlt meg a baja. Anyáméktól tudom, hogy amíg az utcabeli srácok a falu végén, Nemnica határában csínytevéseken törték a fejüket, addig az én kamasz- kodó bátyám engem pesztrált mérhetetlen örömmel. Bánkódtam is sokáig, amikor később, főiskolásként elkerült otthonról; alig vártam, hogy hazajöjjön. • A teniszütót ki adta a kezedbe?-Apám. Épp tízéves voltam, amikor elkezdtem játszani. Előtte nem nagyon volt kivel, hiszen Joío is inkább a másik bátyámmal, Peterrel járt ki a pályára. Az én szerepem ilyenkor mindig ugyanaz volt: visszahozni az elgurult labdát. • Joioval mikor játszottál először? De úgy igazából!- Csak évekkel később, amikor ó már ismert színész volt. • És?- Legyőztem. • S ha ma játszanátok?- Ez is összejön néhanapján. Olyankor hatvan pont előnyt adok neki, úgy kezdünk. De nehogy azt hidd, hogy gyenge ellenfél! Tavaly ö lett a győztes a hazai színészek között. Mindenkivel elbánt a pályán. Még Jifí Bartoákával is. • Ha jól emlékszem, tavaly irtát egy lapot neki...-...pardon, én mindenhonnan írok neki, ahol megfordulok. Nem mutatta még? Jókora képeslapgyüjteménye van tőlem. • Igen, de köztük egy olyan is, amelyen ez áll: ,,Ezt a győzelmet neked köszönhetem. “-Ja, azt Tuniszban adtam fel. Hát persze, akkor kaptam tőle azt a fantasztikus krimit. Emlékszem, olyan ideges voltam a mérkőzés előtt, hogy azt hittem, Még spárgából is visszaüt (Gyökeres György, Karel Kouba és Jaromír Fort felvételei) • A megszállottja vagyok ■■■■■■■■ Jozo reiről írtak a lapok, én csak a színháznak éltem. Ot évvel ezelőtt vettem elő újra az ütőt; emlékszem, Maróé éppen akkor jött meg Ausztráliából, tizenhat éves volt és már jegyezték a nevét a világranglistán. Hogy profi játékos legyen belőlem, az sosem fordult meg a fejemben; engem minden sport érdekelt. A futás, az úszás ugyanúgy, mint a tenisz. De leginkább mégis a színház vonzott. Maróét meg semmi más nem izgatta, csak a tenisz. • Erős, pajkos gyerek volt?- Nem. Csendes, beteges, sápadt és vézna. Pelenkás kora óta ott álltam mellette. Anyám még ma is sokszor emlegeti: a húgom, aki csak egy évvel fiatalabb nálam, fele annyi időt sem töltött Maroé- áal, mint én. Ő mindig csak a könyveit bújta, tanult és tanult. Én meg minden .szabad percemben Maroáéal voltam. Örültem, ha a nyakamban lógott. Hiányzott is nagyon, amikor kirepültem otthonról! Tizennégy éves volt, már élsportoló, amikor újra itt lehetett mellettem, de bármennyire talpraesett, önálló is volt, én sokszor úgy éreztem: bátyja is, apja is vagyok egy személyben. • Belső arcotok mennyire hasonlít egymáshoz?-A szorgalmunk, a kitartásunk egy tőről fakad, de ahogy elnézem öt: benne sokkal nagyobb felelősségtudat munkál, mint bennem. Én könnyebb, játékosabb viszonyban vagyok az élettel, mint ót. És amit csodálok benne: történjék bármi, a szavát akkor is megtartja. Ellenfelei nyilatkozataiból tudom: a legkorrektebb játékosok egyike. • Mást is gyakran emlegetnek vele kapcsolatban. A gyors reflexeket.-Tudom. Meg azt is, hogy robbanékony, dinamikus, hogy spárgából is képes visszaütni. • Te mikor láttad őt legutóbb játszani? Tavaly nyáron, amikor Kitzbühelben Westphall ellenfele volt. • Ültél a képernyő előtt...-... és alig bírtam uralkodni magamon. Zengett a ház, úgy drukkoltam. A feleségem nem győzött csillapítani: „Ne őrjöngj, nem történik semmi, ha veszteni fog". Mi az, hogy nem?! Én belepusztulok! • Ezt Maróé is tudja?- Persze, hogy tudja, hisz milliószor megbeszéltük már: nekem minden játszmája egy nagy fogyókúra. Ezért aztán jobb, ha nem is tudom mikor, kivel áll ki a pályára, és csak másnap, a játszma után közli velem, hogyan áll a szénája. • Gyakran hív?- Majd minden héten telefonál. Ha Párizsban játszik, akkor onnan, ha Floridán, akkor Floridáról. Előbb persze, ki kell, hogy számítsa, hány óra van nálunk. Mert a színházba hív, előadás előtt. Ott ér utol a legkönnyebben. SZABÓ G. LÁSZLÓ felfutok a falra. Aztán eszembe jutott az a könyv... az teljesen megnyugtatott'. És győztem. • Negyvenötödik vagy a világranglistán - Japánon és Dél-Amerikán kívür sokfelé jártál, sok helyen játszottál, sok minden láttál. A Nemzetiben, Jozónak mikor tapsoltál legutóbb?-Tavaly, a Jövedelmező állás végén. Ami viszont mind a mai napig nagyon bánt: A Karamazov testvérekben egyszer sem láthattam őt. • De ott voltál mellette, amikor arra az emlékezetes beugrására készült a III. Ri- chárdban.- Az igaz. De Aljoákája akkor is úgy ment el, hogy nem láthattam. • S te most merre mész?- Milano, Rotterdam, Brüsszel, Madrid, Monte Carlo, Párizs - ez a legközelebbi program. • Vagyis egyszer itt, máskor ott.- Igen, de a címem az változatlan: ha itthon vagyok, Jozónál lakom. Van nála egy külön szobám, ott beszélgetjük át az éjszakát. jó közérzettel. Nekem a tenisz nemcsak sport - játék is, kikapcsolódás is. És ami a legfurcsább számomra: sosem fáraszt. • Te is tízévesen kezdted, mint Maróé?- Nem. Én tizenhárom voltam, amikor apám magával vitt a pályára. Emlékszem: szabadságra készült a család, Romániába utaztunk azon a nyáron, s apám azt mondta: velem akar teniszeni majd a tengerparton. Hát ehhez előbb meg kellett tanítania... • Aztán letelt a szabadsága... és alig lehptett bírni velem. Mert mindig csak teniszezni akartam. És ez így ment éveken át, amíg csak el nem kerültem otthonról. A főiskolás évek alatt ugyanis alig volt a kezemben az ütő. Teljesen kiestem a játékból. • Ha nem tévedek: Maróé épp ezekben az években aratta első nagy győzelmeit.- Igen, ebből a szempontból elég furcsán alakultak a dolgaink. Amikor én már javában teniszeztem, ö még csak hároméves volt, amikor pedig első külföldi sike- Ne csodálkozz rajtunk, hisz napközben nem sokat vagyunk együtt. Nekem itt a tévé, a rádió, este a színház, Maróé meg jóformán egész nap a teniszpályán van. Marad az éjszaka, este tizenegytől. Bár tegnap is... én már rég ágyban voltam, talán éjfél felé járt az idő, amikor Maróé megjött. Hagytam, hogy lefeküdjön, hisz fáradt lehetett. Edzésen volt. A sportcsarnokból jött. • Oda jársz te is, vagy nem?- De igen. Télen hetente kétszer, este tízkor, előadás után. A legtöbbször Milan Köazko az ellenfelem, ö nagyszerű játékos, és ugyanolyan megszállotja a tenisznek, mint én. Ha belejövünk, csak az éjfél visz haza bennünket. Tavasszal és nyáron viszont kora reggel, úgy fél hét fele járunk ki a pályára. Aztán háromnegyed tízkor rohanás a színházba; frissen. $ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommur»6ta Párt|a Központi Bizottsága, főszerkesztő. Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon 309 331-252 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39 Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon. 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közülieteknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15 II emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnap« kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13,- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expédícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwakfovo námestie 6
