Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-11 / 15. szám
ben a munkatermelékenység évente több mint 10 százalékkal emelkedett. A Szovjetunióban a tudományos-műszaki fejlesztés legfőbb központjai az ágazatközi és tudományos-műszaki komplexumok. Ezeknek részei a legkülönbözőbb ágazatokhoz tartozó kutatóintézetek, konstrukciós és technológiai kutatásokat folytató intézmények. Az elkövetkező években - összehangolva az ötéves terv szellemével ezek az intézmények és szervezetek egységes terv alapján végzik majd munkájukat, ami lehetővé teszi, hogy tevékenységük összehangolásával hatékonyabban működjenek és felszámolják a korábban tapasztalt dupA tudományos-műszaki haladás ösztönzése a KGST-országokban A KGST 41. (rendkívüli) ülésszakán jóváhagyták a tagországok tudományos-műszaki fejlesztésének 2000-ig szóló komplex programját. Sikeres megvalósításának egyik alapvető feltétele a gazdasági ösztönzés ésszerű megszervezése. Az egyes tagországok a nemzeti tudományos- műszaki feladatok megoldása során számos értékes tapasztalatot szereztek, s ezeknek kellő figyelmet kell szentelni. Ez annál is inkább így van, mert a komplex program megvalósítása szükségessé teszi az ösztönzéssel kapcsolatos problémák átfogó megoldását, amelyek egyaránt kiterjednek a tervezésre és az irányításra, az egyes akciók finanszírozására és hitelezésére, valamint a szakemberek anyagi ösztönzésére. Tervezés és irányítás Az egyes tagországokban a tudományos-műszaki fejlesztés programjai a népgazdasági tervek fontos részét alkotják. A legtöbb KGST-országban ebből a programból indulnak ki a beruházások egyeztetésénél, a nyers- és alapanyagok elosztásánál, a munkaerő széthelyezésénél, a termelés volumenének meghatározásánál és a gyártott termékek értékesítésénél. Ezzel párhuzamosan a tudományos-műszaki fejlesztés megszervezésének állandóan újabb és tökéletesebb formáit keresik. A szakemberek törekvései elsősorban a legégetőbb probléma megoldására irányulnak, nevezetesen arra, hogy lerövidítsék azt az időt, amely az ötlet és annak gyakorlati megvalósítása között eltelik. E formák közül a legjelentősebbek azok a termelési-gazdasági komplexumok, amelyek biztosítják a tudomány és a termelés közti szoros kapcsolathoz a megfelelő optimális feltételeket. Az NDK-ban például sikeresen működnek olyan kombinátok, amelyekben a termelési részlegek mellett megtalálhatók a tudományos-műszaki fejlesztéssel foglalkozó részlegek, és hasonlóképpen speciális egységek szavatolják a. tudósok és konstruktőrök kutatásai legújabb eredményeinek a lehető leggyorsabb alkalmazását a termelésben. Ide tartoznak azok a részlegek, amelyek speciális szerzámok, korszerűsített munkaeszközök és kísérleti mintapéldányok előállításával, s az egyes vállalatok megrendeléseinek megfelelően bizonyos konkrét kutatási területtel és alkalmazott kutatással foglalkoznak. Az NDK ilyen kombinátjaiban kedvező tervezési és gazdasági feltételek jönnek létre a termelés állandó korszerűsítéséhez, hatékonyságának fokozásához. Elegendő megemlíteni, hogy az NDK vezető népgazdasági ágazataiban többek között épp ennek köszönhetően a termékeket minden négy-hat évben innoválják. Az 1970-es évhez viszonyítva jelenleg már tizenötszörösére nőtt az első minőségi osztályba besorolt termékek száma. Számos üzemlicitásokat, s emellett az sem mellékes szempont, hogy leküzdik az egyes ágazatokban tevékenykedő, kutatással foglalkozó intézmények szűk reszortszemléletét. Finanszírozás és árképzés A tagországokban a tudományos-műszaki fejlesztés ösztönzése érdekében egyre inkább kihasználják a hitel ösztönző szerepét. Megfelelő hitelnyújtási politikával lehetővé válik az új, progresszív gyártmányok termelésének a korábbinál hamarabb történő beindítása. E tekintetben figyelemre méltóak például Magyarország tapasztalatai, ahol 1980 óta folyósítják az ún. innovációs hitelt. Ezt a bankok új termékek gyártására és tökéletesebb technológiák alkalmazására folyósítják olyan vállalatoknak, amelyeknek mindehhez nincsen elegendő pénzforrásuk. Ezenkívül létrehozták az ún. innovációs alapot, amely lehetővé teszi a szakembereknek a műszaki újdonságok kísérleti jellegű kipróbálását, a piackutatást, és az érdekelt szervezetekkel a megfelelő szerződések megkötését. Bulgáriában a nemzeti bank ' például rugalmas hitelformákat alkalmaz a tudományos-műszaki haladás ösztönzésére. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy a csúcsszínvonalat jelentő új termékek gyártásának a beindításához a szokásosnál jóval alacsonyabb kamatláb mellett folyósítanak kölcsönöket, sőt, egyes indokolt esetekben a hitel folyósítása teljesen kamatmentes. A szocialista országokban elterjedt módszer a termelés műszaki tökéletesítéséhez rendelkezésre bocsátott célirányos finanszírozás. Ennek legfőbb forrásai a műszaki fejlesztési alapok, amelyeket az egyes minisztériumokon belül, egyesülésekben és vállalatokban képeznek. A legtöbb tagországban a termelés műszaki korszerűsítéséhez egyre fokozottabb mértékben használnak fel saját vállalati alapokat. A Szovjetunióban például széles körű gazdasági kísérlet keretében próbálták ki a saját pénzeszközökből történő finanszírozás új elveit a gyakorlatban. Beigazolódott többek között, hogy az illető vállalaton belül jelentős mértékben meggyorsította a tudományos-műszaki ismeretek alkalmazását az, ha a nyereség képzése és elosztása szorosan összefüggött a vállalat munkaeredményeivel. Ezzel párhuzamosan nagy figyelmet szentelnek az új termékek gyártása bevezetésének. Nem titok, hogy ebben a folyamatban olykor egyes termelési mutatók átmenetileg romlanak és csökken a nyereség. Éppen ezért a legtöbb vállalat, finoman fogalmazva, óvatos és nem siet túlságosan az újdonságok bevezetésével. Az átfogó gazdasági kísérlet keretében kell például megoldást találni erre is. Jelenleg a legtöbb vállalat a tudományos és műszaki fejlesztési alapból fedezi azokat a kiadásokat, amelyek hibás kockázatvállalás esetén hárulnak rá. A KGST többi tagállamában is tovább keresik azokat a hatékony intézkedéseket, amelyek támogatják az ésszerű kockázatot vállaló intézményeket és vállalatokat. így az MNK-ban, az NDK-ban, Lengyelországban és Csehszlovákiában is megnövekedett a tartalékalapok szerepe. Ezekben az országokban a kutatással járó pótlólagos költségek fedezésének legfőbb forrása a műszaki fejlesztési alap. Emellett kihasználják a prototípus és a szabadalmak értékesítéséből származó bevételeket is. Az árrendszer is olyan hatékony eszköz, amely lehetővé teszi az innovációval járó pótkiadások fedezését, egyebek között az ún. lépcsőzetes árak révén. Ezeket széles körben alkalmazzák például Bulgáriában. Ennek a módszernek a lényege az, hogy egy termékre több árat határoznak meg, ez az ár a gyártás beindításakor magasabb és magába foglalja az ösztönző pótlékot. Amikor már az illető terméket sorozatban gyártják, a második árfokozatot használják. Végső soron pedig a már hosszú évek óta gyártott és erkölcsileg elavult termékek esetében jóval alacsonyabb árakat határoznak meg. Ez a módszer a vállalatokat kétségtelenül állandóan új termékek folyamatos bevezetésére és műszaki korszerűsítésre készteti. Anyagi ösztönzés Bármely ágazatban is folyik a kutatás és a kifejlesztés, a végeredmény a szakemberek ismereteinek alaposságától, tapasztalataitól, kezdeményező készségüktől és aktivitásuktól függ. Vajon a KGST-országokban hogyan oldják meg az egyének ösztönzésének kérdését? Az NDK-ban a tudományoskonstrukciós és tervezőintézetek szakemberei például bérpótlékot kapnak. E rendkívül fontos mutató objektív megszabásához hozzájárulnak azok a rendszeresen vezetett jegyzékek, amelyekbe beírják a konkrét tudományos-műszaki feladatokat, a termékek paramétereit és a kutatáshoz rendelkezésre bocsátott forrásokat. Érdekes megoldás, hogy a szakemberek a gyártmányok, illetve termelési eljárások kifejlesztéséért először csak az említett összeg 50 százalékát kapják meg, a fennmaradó részt csak akkor, ha kutatásaik eredményének hasznosítását megkezdik a termelésben. A szovjet üzemekben a konstrukciós és technológiai tevékenységet folytató szakemberek munkáját az alapján ítélik meg, hogy milyen mértékben járultak hozzá az egyes feladatok megoldásához. Az alapfizetés felét is elérheti a jól megoldott kutatási feladatért járó jutalom. E tekintetben rendkívül hasznos tapasztalatokat szereztek a leningrádi tudományostermelési egyesülésekben, ahol azt kísérték figyelemmel, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban ösztönzi a konstruktőröket és kutatókat. Beigazolódott, hogy kisebb létszámú kollektívával is tudták teljesíteni a feladatokat, s így a béralapból mindegyiküknek nagyobb hányad jutott. A premizálásnál a legfontosabb szempont az volt, hogy a kutatók milyen mértékben járultak hozzá a szervezet végeredményeinek eléréséhez. A munkatermelékenység 15-17 százalékkal emelkedett, viszont az anyag- és munkaigényesség 7 százalékkal csökkent. Csehszlovákiában bevált módszer szerint a kiemelt kutatási feladatokba bevont alkalmazottaknak az adott bérkategóriában megadják a fizetési „plafont“ és kiemelkedő eredmények esetén ezt 10 százalékkal túlléphetik. A legjobb kutatók az említett „plafont“ több mint 30 százalékkal meghaladó összeget is kaphatnak. A felsoroltakból is látható, hogy a KGST-országok szüntelenül új utakat, lehetőségeket keresnek a tudományos-műszaki fejlesztés ösztönzése érdekében. Fontos, hogy az utóbbi időben egyre szaporodó, a tagállamok közötti közös tudományos-termelési egyesülések dolgozói ösztönzésének is megtalálják a leghatékonyabb formáit. O. BARINOV, Ekonomicseszkaja Gazeta A Bardejovi Nehézgépipari üzem idén kezdte meg a Belaz- típusú szovjet tehergépkocsikhoz használatos motorok tengelyeinek a gyártását, amelyeket aztán a Martini Nehézgépipari Müvekben szerelnek össze. A bardejovl gyártóknak ugyan már nagy tapasztalataik vannak a tengelygyártás terén, hiszen évente mintegy 28 ezer darabot állítanak elő, az említett fajták gyártása azonban a korábbiaknál sokkal igényesebb. Felvételünkön Jozef Marcin, a Belaz gépkocsikba szerelhető bütyköstengelyt egyensúlyozza ki. (ŐSTK-felvétel) A rugalmas rendszereké a jövő Budapesten az elmúlt hónapban tartották meg a KGST-országok gépipari együttműködési bizottságának ülését. Ezen értékelték az egy évvel ezelőtt létrehozott bizottság tevékenységét és leszögezték, hogy számottevő eredmények születtek a többoldalú gépipari együttműködés fejlesztésében és hatékonyságának javításában. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a következő évek gyorsabb fejlődését a tagországok elsősorban a hatékonyság és a termelékenység növelésével kívánják elérni. Ehhez szükség van a húzóágazatok, főként a gépipar gyorsabb fejlesztésére, amelynek feltételeit többek között az eddiginél korszerűbb műszaki-technológiai megoldások alkalmazásával lehet megteremteni. Ilyen „csúcstechnológiának“ számit a rugalmas termelési rendszerek alkalmazása. Éppen ez az oka annak, hogy az említett ülésen kiemelten foglalkoztak e technológiák fejlesztésével, gyártásával, alkalmazásával és külön munkacsoport vitatta meg az együttműködés új lehetőségeit. Ezekről nyilatkozott a tanácskozás után Nyikolaj Panyicsev, a Szovjetunió szerszámgépipari miniszterének első helyettese. • Hogyan értékeli a bizottság tevékenységének mérlegét?- A tagországok tavaly írták alá a kormányközi egyezményt a rugalmas termelési rendszerek összehangolt fejlesztéséről, gyártásáról, és alkalmazásáról. A részletek kimunkálására koordinációs bizottság alakult, amelynek munkatervét ezen az ülésen fogadtuk el, s most felgyorsulhat a közös munka. Megítélésünk szerint az automatizálás széles körű alkalmazásában, a fémmegmunkálási technológiák hatékonyságának növelésében a jövő a rugalmas rendszereké. Ez nem jelenti azt, hogy ügyes gépsorok elterjedésével valamennyi égető hatékonysági és minőségi p’roblémát azonnal fel lehet számolni, de a meghatározó területeken fel lehet gyorsítani fejlődésünket. Nagyon lényegesnek tartom ezért, hogy a tagországok által kifejlesztett berendezések legyenek csereszabatosak és a kiegészítő számítástechnikai, mikroelektronikai perifériák fejlesztését és gyártását is szabványosítsuk, valamint egységesítsük. Ez lehet az alapja a szélesebb körű munkamegosztás kialakításának. Lényeges az is, hagy a tagországok tárják fel és építsék »be rövidebb és hosszabb távú népgazdasági terveikbe a gyártás és alkalmazás lehetőségeit. • Hol és milyen arányban alkalmazzák a Szovjetunóban ezt a fejlett technológiát?- Főként az autóipar, a mezőgazdasági gépgyártás, a szerszámgépipar és a repülőgépgyártás területein kívánjuk bevezetni a korszerű megoldásokat, kombinálva a robottechnikával, a számítástechnikai irányítással, valamint ellenőrzéssel. Ma még elenyésző számban működnek ilyen gépsorok, de az ezredfordulóig például a fémmegmunkálást már 70 százalékban rugalmas termelési rendszerekkel kívánjuk végezni. • Hogyan értékeli az ülésen a csehszlovák küldöttség részéről elhangzott javaslatokat?- A csehszlovák küldöttség javaslatai megfontolandóak, ezért részletesen ki kell dolgozni megvalósításuk lehetőségeit. Ez az indítvány többek között magában foglalja a közös technológiai fejlesztést, részegységgyártást, illetve közös tervező- és fejlesztőbázis kialakítását. Ez utóbbiban személy szerint igen nagy fantáziát látok. A Szovjetunió eddig is szorgalmazta közös vállalatok alapítását. Két termelóegyesülést már létrehoztunk Bulgáriában, a csehszlovák szakemberekkel pedig a robottechnikai eszközök közös fejlesztésére vállalkoztunk. (bk) Számok, tények, adatok • A KGST-tagországokban a nemzeti jövedelem 1951 és 1985 között összesen 9,4-szeres növekedést ért el, míg viszont a Közös Piac országaiban 3,5-szörösére emelkedett. Az ipari termelés a KGST országaiban ugyanezen időszak alatt a 14 és félszeresére növekedett, viszont a nyugat-európai országok gazdasági közösségében csupán 3,7 százalékkal. • A Turnu Szeverinben működő legnagyobb román vagongyárban a hónap elején készült el a jubileumi 75 ezredik tehervagon. Az elmúlt ötéves tervidőszakban az itteni és az aradi gyárban együttvéve 13 700 teher- és több mint ezer szállítóvagont gyártottak. A román vagonok jelentős részét külföldre exportálják, elsősorban Lengyelországba és a Szovjetunióba, ezen kívül Ausztriába, Egyiptomba és Kínába. • Kubában jelenleg mintegy 39 ezer szakember dolgozik a tudományos kutatásban. A karibi szigetországban jelenleg 1 millió lakosra 725 tudományos és kutatómunkát végző dolgozó jut, s ezzel Kuba a tudományos kutatást tekintve az' első helyet foglalja el a latin-amerikai országok között. • Minszkben a számítástechnikai berendezéseket gyártó termelési egyesülésben megkezdődött a személyi számítógépek gyártása. Ezeket a termelés automatizált irányítási rendszereiben és számítóközpontokban lehet használni. A személyi számítógépek könnyűek, kicsik, viszonylag olcsók és kezelésük is egyszerű, ezért egyaránt használhatók az oktatásban, a tudományos kutatómunkában és az egészségügyben. ÚJ SZÚ 10 1986. IV. 11.
