Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-28 / 13. szám

*

ÚJ szú

17

1986.111.28.

TUDOMÁNY

TECHNIKA

ősi Jerikó helyének ma Teli esz Szultán a neve. Az első régészeti ásatások itt már századunk elején elkezdődtek. Jóval később, 1955-ben történt, hogy Kathleen Kenyon amerikai régészkutató a korábban feltárt és a bibliai időkből, azaz az i. e. II. évezred utolsó harmadából származó bronzkori maradványok alatt felfedezett egy kőfalat és egy kőtornyot, amelyek az i. e. IX. évezredben keletkezett alluviális - üledékes - rétekegre épültek.

A fal magassága 3,60 méter, vastagsága az alapnál 1,80 méter, a párkányzatnál 1,10 méter. Északi végén igencsak megrongálták egy közeli folyó áradásai: csak az alapok maradtak sértetlenek ezen a szakaszon.

A kúp alakú tornyot nagy kőtömbökből emelték, éspedig a falon belül. Magassága 8,20 méter, átmérője az alapnál kilenc, fölül hét méter. Bejáratától nagy kőlapokból rakott lépcső vezet föl a tetejére (a lépcsőn kívül semmiféle más építészeti szerkezet nem tartozott hozzá.)

E mindeddig példátlanul régi- mintegy 11 ezer esztendős- építészeti maradványokat felfedezőjük városvédő erődítménynek vélte, s éppen ezeknek az ősfalak - nak köszönhette Jerikó „a világ legrégibb városa“ címet. Az utóbbi évtizedek során azonban annyira megszaporodtak ismereteink a Közel-Kelet újkori történetéről, hogy kétségessé tették a jerikói ósfalak rendeltetésével kapcsolatos korábbi elképzeléseket. Felvetődött a kérdés: bizonyosak lehetünk-e benne, hogy itt eródfalakról van szó? S valóban: újabban egyre több adat szól ama másik feltevés mellett, hogy ezek a falak a várost védték ugyan, de nem ellenséges rohamok, hanem egy szomszédos vádiban (időszakos folyómederben) ismétlődő áradások ellen oltalmazták a lakosságot.

A legmélyebben fekvő régészeti réteg keletkezésének kora: i. e. 8350-7430, vagyis amire itt leltek a kutatók, az újkökor legrégebbi szakaszában, a prekeramikus új- kőkor A-szakaszában keletkezett. A falat és a tornyot annak idején többször is javítgatták, ám ennek a művelődéstörténeti szakasznak a vége előtt mégis rombadölt. I. e. 7200 és 6000 között azután a régi fal helyén újat építettek, de ez már csak alacsonyabb, teraszos kiképzésű, lejtős támfal lett.

Kathleen Kenyon elmélete szerint Jerikó három-négyezer lakosú városka volt. 2,4 hektáron terült el az eródfalak ölelésében. De a természeti bajokon kívül kik, milyen ellenséges hadak fenyegették Jerikó lakóit? E tekintetben néhány, kellően még fel nem derített mozzanatnak nagy jelentősége lehet. Mindenekelőtt annak a ténynek, hogy Jerikó az egyetlen erődítettnek vélt település, amelyről a fazekasság előtti újkökornak ebből a szakaszáról van tudomásunk - a következő kétezer évvel fiatalabb. Továbbá: mivel magyarázható, hogy ezt a körfalat a városlakók mégis veszni hagyták, nem pótolták másikkal, hanem a következő időszakban egy támfalat is elegendőnek tartottak a város oltalmára? Végül: a városvédő falak tornyait mindig a falba, illetve

a fal külső oldalára építették. Ez a jerikói torony miért került a falakon belülre?

Az erőd-hipotézis azonban nemcsak ezektől az ellentmondásoktól kérdéses, hanem azoknak az újabb ismereteknek alapján is, amelyekre a kutatás a közelmúltban tett szert azokkal a nagy társadalmi átalakulásokkal kapcsolatban, amelyek a Közel-Kelet új- kőkori történetében.zajlottak.

I. e. 12 000 és 6000 között nagy változások következtek be a Közel-Kelet vadászó-gyűjtögető közösségeinek életében. Megnőtt a csoportok lélekszáma (gyakran elérte az 50-80 főt), és kezdtek letelepedni is, miközben gazdasági életük szintén sokrétűbbé vált: akik addig csak vadásztak, halásztak és növényi táplálékot gyűjtöttek, 8300 és 7500 között-vagyis a fazekasság előtti újkökori A-szakaszában már hüvelyesek és gabonafélék termesztésével is próbálkoztak, a fazekasság előtti újkőkor B-szakaszában pedig tenyészteni kezdték a háziasított aprójószágot, a birkát és a kecskét, részben ezzel az állattartással helyettesítve a vadászatot és a halászatot. Később, az i. e. VII. évezred végén a szarvasmarha, a ló, a szamár és az öszvér háziasításához, illetve szaporításához is hozzáfogtak. Ekkorra benépesült a Közel-Kelet valameny- nyi termékeny területe, nemcsak az Eufrátesz és a Jordán völgye, hanem a Jordánon túli felföld, a damaszkuszi síkság is, sőt - bizonyára az éghajlati feltételek javulása nyomán - a vadászó-gyüj- tögetö csoportok már a Negev- és a Sinai-sivatagban is berendezkedtek, s e tájegységek között

szoros kapcsolatok alakultak ki, amiről a művészetükben, kultikus szertartásaikban és temetkezési szokásaikban tapasztalható számos átfedés tanúskodik. Ugyanakkor semmi jele annak, hogy a közösségek között harcok lettek volna. A Közel-Kelet számos lelőhelyén egyetlen olyan nyomra sem bukkant a régészet, ami fegyveres összetűzésre vallana - sem elégett házak maradványai, sem erődítések, sem tömegmészárlások nyomai nem kerültek elő a föld alól. Valamennyi ásatási helyen minden feltárt épületrom arra vall, hogy e téglahajlékok természetes módon omlottak le, sőt legtöbbjüknek alapján házakat építettek.

Ha azonban semmi nem erősíti meg a feltevést, hogy Jerikó erődített város volt, feleletet kell találni arra a kérdésre, hogy mi célt szolgáltak Jerikó falai? E titok megfejtésére a választ a hely földrajzi fekvését tanulmányozva érdemes keresni.

A Közel-Kelet valamennyi újkökori lelőhelye - kivált a legrégebbiek - vízfolyás mellet s nem pedig magaslatokon találhatók: az őslakók mindig víz közelében és művelésre alkalmas területen telepedtek le. S minthogy ilyen termékeny területek rendre üledékes rétegekből állnak, a Libanonban és Jordániában, Szíriában és Anató- liában feltárt újkökori telepek is vastag üledékréteg alól kerültek ki.

A jerikói lelőhely szintén egy rendszeresen elárasztott síkságon található. Nyugat felé alacsony hegyvonulat szegélyezi a területet, ettől északra és délre egy-egy vádi határolja a tájat. A déli vádit fel-feltöró víz forrásvidéke a judeai hegyek között van, és ez a folyó az évmilliók során óriási mennyiségű hordalékot terített szét a síkságon: e vízhozta réteg vastagsága megközelíti az 500 métert is! Mi több: az i. e. évezeredekben az itteni vádik vízhozama jóval nagyobb volt a mainál, és a sok víz eróziós munkája ott is hagyta nyomait a térség északi részén. Itt a folyó - amikor a vádi megtelt - kicsapott a síkra, és 15 méter széles, 1,5 méter mély „csatornát“ ásott magának.

Valóban lehetséges tehát, hogy Jerikó falai nem támadó hadak, hanem áradások ellen szolgáltak

A világ legősibb városa

fi AD AB

SZÍNES INLINE KÉPCSÖVEK

A színes televíziózásban sokáig delta képcsöveket alkalmaztak. Ennek fő jellemzői a lyukmaszk és a háromszög alakban elhelyezkedő elektródrendszer. Az újfajta inline képcsőben is hasonló módon helyezték el a három alapszínt előállító elektronsugárforrást. A régi eljárásnál a forrás és a képernyő között elhelyezkedő maszk csak az ernyő bizonyos helyein engedte az elektronok becsapódását, a kép tisztaságának beállítása azonban bonyolult kiegyenlítési eljárást kíván. E probléma mellett meg kellett oldani a perifériaáramkörök egyszerűsítését és az elektronsugár-eltérő teljesítményfelvételének csökkentését. Ez vezetett el végül az inline képcsőhöz, ahol a gyors kapcsolótranzisztorok beépítése nagyban javította a képernyő teljesítményét. Az inline képcsőben mindhárom elektródrendszer vízszintes síkban fekszik. A középső - a zöld színt előállító - egység pontosan a képcső tengelyében fekszik. Az önálló elektronsugár-források az elektronoptika legújabb eredményeit alkalmazó integrált rendszert alkotnak. A maszk kivágásai nem kör, hanem csík formájúak. Az eltérítő tekercsek az elektronsugár irányítása mellett elvégzik a képtisztaság korrekcióját is. A képcső mérete is kisebb lett.

Rozsdafaló. Gyorsan és alaposan eltávolítja a rozsdát a 3M vállalat 9115-ös rozsdafalója, még a nedves felületekről is. Ellentétben a hagyományos rozsdaátalakítókkal a puszta fémig eltávolítja a rozsda- bevonatot, még a pórusokból, likacsokból is. Mindezt csupán csiszolással nem lehet elérni, mert az a veszély fenyeget, hogy a csiszolással átszakítják a viszonylag vékony karosszérialemezt. A járulékos vegyi kezelés nagy biztonsággal megakadályozza az újbóli rozsdásodást és jól tapadó alapot hoz létre a lakkréteg felépítéséhez. Ehhez csupán néhány perc elteltével vízzel kell alaposan leöblíteni a szórópalackból kiszórt anyaggal bevont felületet. Minthogy nem tartalmaz oldószert és ólmot, belső terekben is veszély nélkül használható.

védelmül. A régészek kiszámították, hogy e szerény falak felépítésével száz férfi három hónap alatt végezhetett. A következő időszakban pedig, amikorra a térség már erősen feltöltődött hordalékkal, s áradások csak nagyritkán fenyegették az itt élőket, feltehetően elegendő védelmet nyújtott a víz ellen egy teraszos támfal is. Az sem kizárható, hogy ez a támfal a házak alapjául szolgáló talajt erősítette oldalról.

Ezt az értelmezést az ásatások több eddigi eredménye is bizonyítani látszik. A jordániai Petrától északnyugatra, Beidhánál, amely egy nagy vádiban fekszik. D. Kirkbridge, a jeruzsálemi brit archeológiái főiskola régésze nemrég kiásott egy két méter magas támfalat, amely a folyó kiáradásakor védte a települést, erősítette, amit a lakosság hordalékhomokból emelt. Több más lelőhely, például a Jordán völgyében Netiv Hagdud-nál végzett ásatás is erre vall.

Továbbra is megoldandó rejtély azonban a jerikói torony titka. Ez az építmény ugyanis - elhelyezése miatt - valóban nem lehetett egy erődítmény része. A toronynak a falhoz viszonyított épsége is (a felső részen vitathatatlan átépítés-nyomokkal) erre vall. Sajátos szerkezete - lépcsője van, de közfalai nincsenek - különleges rendeltetésére enged következtetni: esetleg vallási szertartások helye volt. A közelében feltárt víztárolók vagy „silók“ szintén azt a feltevést valószínűsítik, hogy közösségi épület lehetett. Mindenesetre ez az egyetlen ismert toronyépítmény a fazekasság előtti újkökor A-sza- kaszából.

Ebben az időszakban - a jégkorszak utolsó hullámát követő első felmelegedés nyomán - a klímaviszonyok a Közel-Keleten sokat javultak, kedvezve a szántóvető-állattartó közösségek megjelenésének és fejlődésének. Új társadalmi struktúrák tűntek fel, de csak az i. e. VI. évezredben épültek fel az első erödítéses védelmi rendszerek (egyes régiókban). Megjelenésük több tényező együttes hatásának tulajdonítható: éghajlati ingadozásoknak, demográfiai nyomásnak (túlszaporodás), és olyan pásztortársadalmak kialakulásának, amelyeknek belső rendje a vadászó, növénytermesztő, kisállattartó csoportokétól eltérő társadalmi szervezetté változott stb.

Jerikó falai tehát, amelyek az i. e. IX. és Vili. évezredben épültek, nem hadi célokat szolgáltak: az itt lakó emberek nem idegen hordák, hanem a természet támadásai ellen akartak védekezni. Természetesen mindez nem zárja ki - sőt megalapozta - annak lehetőségét, hogy a városlakók a későbbi évezredekben, amikor már volt okuk félteni javaikat, az idegen erőszaktól, erödfalakkal kerítették körül az immár valóban várossá fejlődött hajdani kis települést.

ELEK ISTVÁN

Komputerizálás a KGST-országokban

A mikrokomputer valósággal kozmikus sebességgel hatol be életünkbe. „A jövőben - állítják a tudósok — a mikrokomputer ugyanolyan hűséges segítőtársunk lesz, mint a könyv, a telefon, a televíziós készülék“.

Bár méreteit tekintve „elődeinél" több százezernyivel kisebb, de sokkal gyorsabban működik - a mikrokomputer le tudta küzdeni „az ársorompót“, és mindenki számára elérhetővé vált.

Orvostudomány, kultúra, sport, közoktatás, ipar és mezőgazdaság - az életnek nincs olyan területe, ahol a mikroprocesszornak ne volna helye. A mikroprocesszor - az áruk, a szolgáltatások, az irányítás új minőségét jelenti. A mikroprocesszorokon alapuló elektrontechnológia mindenütt sokszorta nagyobb hatásfokot ér el: egyfelől ugrásszerűen fokozza a munka termelékenységét, másfelől rohamosan csökkenti a tüzelőanyag- és nyersanyag-költséget.

A mikroelektronika előtérbe helyezése - a KGST-tagországok gazdasági fejlesztésének megkülönböztető vonása. Többségükben ez az ágazat a fejlődés ütemét tekintve megelőzi a többi népgazdasági ág haladását. Az NDK-ban a legutóbbi években gyártott szerszámgépeknek több mint a felét mikroprocesszor-technikával szerelték fel. Csehszlovákiában, Bulgáriában, Magyarországon, Romániában és a Szovjetunióban szintén nagy eredményeket értek el a mikroprocesszorok alkalmazása terén a nemrég véget ért ötéves tervidőszak során. 1980-hoz képest például a Szovjetunióban nyolcszorosára nőtt a mikroprocesszorok alapján működő számítókomplexumok mennyisége; az új ötéves időszakban a termelési folyamatok irányítására szolgáló mikrokomputerek gyártásának összvolumene hússzorosára bővül.

A KGST-tagországok 2000-ig érvényes tudományos-műszaki fejlesztésének Komplex Programja különösen hangsúlyozza a mikroelektronika jelentőségét, a gazdaság fejlesztésében játszott forradalmasító szerepét. Úgy döntöttek, hogy a szocialista államok egyesített erőit és anyagi eszközeit a mikroelektronikai termékek egységesített rendszerének kidolgozására összpontosítják. Az egyeztetett műszaki politika, a gyártott termékek szabványosítása - az együttműködés legfontosabb követelménye, a kölcsönös szállítások további bővítésének záloga.

A Komplex Programban kitűzött, elsőrendű feladatok között szerepel a szupernagy és szupergyors integrált áramkörök új családjának létrehozása. Országaink tudósainak, műszaki szakembereinek e célból széleskörűen fel kell használniuk az új fizikai elveket, valamint az új anyagokat, a különösen tiszta anyagokat is beleértve, úgyszintén a speciális technológiai berendezéseket.

Az ezen a területen már érvényes, sokoldalú egyezmény széles körű nemzetközi munkamegosztást irányoz elő. A tagországok megállapodtak abban, hogy az NDK az optikai-mechanikai berendezések, Magyarország a mérőműszerek gyártására, Románia a félvezető anyagok megmunkálásának technikájára, Csehszlovákia pedig az NDK-val együtt az analitikai műszerek készítésére szakosodik. Lengyelország és a Szovjetunió viszont, valamennyi szocialista állam szükségleteit tekintetbe véve, megszervezi az integrált áramkörök előállításához szükséges berendezések gyártását. Ezenkívül Bulgária és a Szovjetunió feladatává tették a gépi tervezési rendszerek előállítását.

... A mérnök nem közönséges rajztábla - hanem képernyő előtt áll. Ceruza és vonalzó helyett fénytollat használ. Másik keze a billentyűkön van, amelyeken ilyen feliratok láthatók: „körvonal“, „spirális“, „egyenes vonal“... És a képernyőn máris megjelenik a műszaki rajz. Gyors és kényelmes? Nemcsak erről van szó.

A gépi tervezés memóriájában megőrzi a legkülönbözőbb szerkezeti elemeket. A számítógéppel folytatott párbeszéd során meg lehet könnyűszerrel tudni valamelyik alkatrész méreteit, térfogatát, súlyát, ábrázolni lehet bármilyen vetületét. Nem nehéz az sem, hogy egyetlen gombnyomással „lehívjunk“ az elektronikus számítógép memóriaegységéből egy olyan szerkezetet, amelyet a tervezők egy hónappal, sőt egy évvel ezelőtt dolgoztak ki.

Mint a Komplex Program megállapítja, a gépi tervezés lehetővé teszi azt, hogy a KGST-országokban végzett tudományos kutatásoknak, a mérnöki és szerkesztési megoldások kidolgozásának az idejét felére-harmadára csökkentsék. JURIJ SZINYAKOV