Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
I Anna" A jó tanítók dicsérete 1. Egy kislány mondja acélkapu, Reggel kérdezte anyácskám, nehézfalu, mit álmodtál, kicsi lánykám? nekimenne egész falu: Sírtál, féltél, nem nyílna ki az a kapu! mosolyogtál, felnevettél. Nekimennék,- Azt álmodtam, úsztam mélyen, mire mennék? tenger alatti sötétben, gyalu, satu, sírtam, féltem, traktor, daru, s lámpa gyúlt a sötét éjben. nem nyílna ki az a kapu! Álmodtam, barlangban jártam, Gábor bácsi odalépett, jaj, sötétben botorkáltam, mosolyogva körülnézett, sirtam, féltem, kulcsot vett ki, és a csendben s lámpa gyúlt a sötétben. a nagykapu kinyílt menten. Magda néni jó kezében Azt álmodtam, Afrikában gyúlt ki az a fény az éjben, szomjaztam a Szaharában: s minden szép lett, szemem akármerre kutat, amerre a lámpa fénylett: izzó, kopár kelet, nyugat, tengerfenék csupa csillag, nincs egy fa, bármily sovány is, liliomok, szegfűk nyíltak, sehol kút, sehol oázis! lámpafényben . Térkép hiába mutatja, gyémánthalak úsztak szépen. szemem hiába kutatja, csak homok van, égő, forró, Kézen fogott Magda néni: csobogj, forrás! hol vagy, korsó?- A barlangban sem kell félni, nyelvem száraz! torkom éget! mert a lámpa csak egy kortyot! jaj, elégek! mindig felgyúl a homályba. csak egy kortyot, s álom, álom! Gábor bácsi teveháton 2. Egy kisfiú mondja jött, iránytű a kezében, Reggel kérdezte anyácskám, leszállt, megitatott szépen... mit álmodtál, én fiacskám? felvett tevéjére máris: Forgolódtál, kiáltoztál, ott a forrás, az oázis! mosolyogtál, megnyugodtál. Gábor bácsi, aki tudja, merre vezet biztos útja,- Kincses kapu előtt álltam, kulccsal, ésszel, iránytűvel, bemehessek, arra vártam, mosolyog örök derűvel. A TANÍTÓNAK... nem gratulálunk, amiért oktatja, HOGY KÉTSZER KETTŐ NÉGY. GRATULÁLNI TALÁN AHHOZ LEHET, HOGY EZT A SZÉP MESTERSÉGET VÁLASZTOTTA. Camus Kamoncza Márta a segítőkész méhecske Nagyapó és nagyanyó takaros kis házban élt a falu szélén. Magányosan éldegéltek, a postáson kívül senki sem látogatta őket. Megszokták már az egyedüllétet, a faluba is csak bevásárolni jártak. Nagyapó naphosszat tett-vett a kertben, nagyanyó pedig a házban szorgoskodott. Télen a kandalló mellett töltötték idejük nagy részét. Az egyik kora tavaszon hívatlan látogatók érkeztek a házba, egy népes egércsalád. Mindjárt megdézsmálták a kolbászt, szalonnát, ittak a tejből, megrágták nagyanyó szépen megfoltozott ruháit. Erősen törték fejüket az öregek, miként lehetne kiűzni a házból a betolakodókat. Gondolkoztak, különböző terveket eszeltek ki, de hiába, az egerek maradtak, sőt egyre jobban élvezték nagyapó és nagyanyó szorgalmas munkájának eredményeit. Az egyik reggel nagyapó bement a faluba és egy fehér kiscicával tért vissza. A cicát nagyanyó javaslatára Cirmosnak nevezték el. - Majd kiűzi ö innen az egereket - mondta nagyapó, és egy nagy darab szalonnát tett a cica tányérjába, nagyanyó pedig tejet adott neki. - Gyűjtse csak az erőt - mondta. S ahányszor elment Cirmos mellett, mindig tett valami finomságot a tányérjába. Mondani sem kell, Cirmos jól érezte magát új otthonában. Nagyapó viszont kezdte elveszíteni a türelmét, hiszen az egerek még mindig megvoltak. Nem csoda, hogy nem volt megelégedve az időközben alaposan meghízott Cirmossal. Cirmos egész napja, éjszakája evéssel és alvással telt el. Nagyanyónak tetszett, hogy a nagyapón kívül a cicával is törődhet. Ezért nagyon mérges volt, ha nagyapó szidta kedvencét. Egy különösen meleg, napfényes dél- előttön nagyapó a gazt szedegette a kertben. Egyszer csak egy méhecske szállt le a virágágyásra, és szorgalmasan gyűjtögette a virágport. - Bárcsak Cirmos is ilyen szorgalmas lenne és végezné macskakötelességét - sóhajtott fel nagyapó és panaszkodni kezdett a méhecskének. A méhecske nemcsak szorgalmas és ügyes, hanem éleseszú is volt. Megértette nagyapó bánatát, és minthogy ó sem kedvelte a lusta cicákat, sem az egereket, elhatározta, segíteni fog nagyapónak. A méhecske gyorsan felderítette az egerek tanyáját, ahonnan gyorsan Cirmoshoz repült, aki szokásához híven a tornácon élvezte a meleg napsugarakat. Óvatosan zümmögni kezdett Cirmos fülébe. A cicát zavarta a zümmögés, de feküdt tovább, majd elrepül, gondolta. De a méhecskének esze ágában sem volt elrepülni Cirmos füle mellől. Végül is a cica megsokallta a dolgot és a méhecske után kapott. Csakhogy a méhecske ügyesebb volt és elrepült. - Na végre - örvendezett a lusta macska és tovább heverészett a tornácon. A méhecske azonban visszarepült Cirmoshoz, aki erre végképp elveszítette a türelmét és a méhecske után eredt. Az meg csak repült, repült egyenesen az egerek felé. Az egerek rögtön észrevették a feldühödött cicát, és uzsgyi, futottak, ahogy csak bírtak. A méhecske belebújt egy virágke- helybe és folytatta a gyűjtést. Cirmos visszaballagott a tornácra. Nagyapó és nagyanyó ezután újra nyugodtan élt, szorgalmasan dolgoztak és büszkék voltak ügyes cicájukra, aki örökre elkergette házukból az egereket. Csúfolódó Ádám, egér fut a hátán! Boriska! Ad-e tejet a Riska? Gyurka! Kell-e kutyahurka? Jóska! Miért nem kell a sóska? Laci! Rúgjon meg a paci! Miska! Tejfeles a sipka! Péter! Bajuszod egy méter! Zsiga! Fejeden egy csiga! Holló mossa a fiát A csallóközi rónán, a lápok és vadvizek fölött hűvös fuvallat lengeti az ébredező fák koronáját. Az éjszakai fagyok még őriznek itt-ott kisebb jégfoltokat, árkok mélyén, árnyékosabb helyeken. De már arany virágpor száll, dallamos suso- gással telik meg a fák birodalma, csupán egy-egy vidám szajkó rikkant bele olykor a simogató nyugalomba. Az ébredező mezőn másféle zsongás hallatszik. A Csiliz-patak és a Csallóközt behálózó csatornák mentén meg a laposabb helyeken megtelepedett selymes fűzek körül méhek és darazsak zümmögése. A kökény- és galagonyabokrokat is csoportosan látogatják a mézéhes rovarok. Március vége felé a rövidgyepú legelő apró, fehér daravirágokból szőtt kendőket tereget magára. De mi van a madarakkal? A nagyobb erdők legsietösebb szárnyasa a fekete holló (a Csallóközben már igen ritka). Sokszor alighogy megindul az olvadás, már üli tojásait. Tudják ezt az öregemberek, azért is szól így a nóta: „Nagypénteken mossa a holló a fiát“. De nemcsak az erdőkben sürgetik a madarak a tavaszt, hanem a mezőkön, szántókon is. A kis mezei pacsirta már visszajött meleg téli szállásáról, lelkesen fújja nászdalát magasan a kék égen. És itt a seregély. Rügyező bokor vagy tarfa hegyére telepedve énekelget édes-susogó hangján. Még nincs békabrekegés, csak a vadrécék járják a tocsogókat, hogy dagadó fűszálakat és édeskés gyökereket tép- dessenek föl a megpuhult talajból. Az ürge és a hörcsög a hosszú fagyos hónapokban téli álomba merül. Igaz, enyhe teleken, melegebb napokon eszeget az ősszel összehalmozott élelemből. A pockok nem is alszanak télen: a tavasz melegét azonban ók is alig várják. Derék tapsifüles mezei nyúlunknak március közepére már kicsinyei is vannak. Ószi avarral és korhadékkal melegre bélelt vackából ilyenkor bújik ki az álmos sündisznó. Az egyre melegedő időben kimerészkedik földalatti várából a borz is, és a régi almot messzire hordja téli otthonából. Odvakból, kérgek és jól szigetelt tetők alól egyre sűrűbben járnak ki a denevérek. Amikor pedig eljön az este, rovarok, mindenféle bogarak röpködnek a levegőben. Tavasz van. Molnár Ferenc GONDOLKODOM, TEHÁT... MELYIK A iAAMI I 9 Húsvétra árnykép készült nyuszi komáról. • A négyesikrek közül melyikük ült modellt? Illllllllllllllllllllllllllllll NYUSZIGOND Segfts, kedves olvasó, mert nem találom meg az útilapumhoz szükséges két egyforma felsőrészt, pedig' igen sürgős a dolgom, hiszen, ha nem kötik föl időben az útilapumat, nem jutok el a festett tojásokkal a címzetthez. És hátha te vagy a címzett. Nos, melyik az útilapuhoz való két egyforma felsőrész? MEGFEJTÉS A március 14-i számunkban közölt feladatok megfejtése: mindegy, hogy Kovács gazda hova teszi a kutat, mindenhonnan ugyanannyi csőre van szüksége. Ezúttal kevés megfejtés érkezett, és közülük is csupán egy teljesen hibátlan. Két másik megoldásba egy-egy apró hiba csúszott be, de elfogadtuk ezeket is, tekintettel a feladatok nehézségi fokára. Nyertesek: Soltész Beáta, Ág- csernő (Őierna nad Tisou); Pócsik Márta, Nyitracsehi (Nitrany); Fekete Gertrúd, Dunaszerdahely (Dunajská Streda). KANIZSA JÓZSEF RÜGYEK PETÁRDÁI vadgesztenye fán gyertyák lángja lobban tavasz-fény-világban rügyek petárdája robban s a fényben úszó integető zöld fasorban gyermekzsivaj árad, árad egyre hangosabban
