Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
LÁTOGATÁS BELORUSSZIÁBAN . INTÉZMÉNYESÍTETT NÉPI IPARMŰVÉSZET ■ Minszkbe érkezésem első napján betértem a Jubilejnaja Szálló közelében levő könyváruházba, s némi meglepetéssel vettem észre a bejáratnál foglalatoskodó fiatal lányt. Ugyanis - mint később meg- i tudtam - a belorusz népi hímzés jellegzetes virágait festette fehér festékkel az üvegajtókra, miután már a kirakat üvegtábláit ily módon díszítette. Aztán sok helyütt láttam még az üzletek kirakatainak hasonló díszítését, de akkor még nem gondoltam, hogy közelebbi kapcsolatba kerülök ezzel a „szakmával". Minden esetre távozásomkor még jól megnéztem, s csodáltam az elmé- lyülten dolgozó kislány kézügyességét, akit cseppet sem zavart az éjszakai vonatozástól még kissé morcos idegen őszinte érdeklődése. • Készül az intarzia Másnap kora reggel meg már Gomelbe repültünk, ahol a régi negyedben leginkább a takaros faházak tetőzetének szegélyét képező deszka mintázata tűnt fel. Lakóik mintha egymásra akartak volna licitálni a díszítésben. Igaz, a hosz- szas városjárás után azt is meg lehetett állapítani, hogy a kivágott, faragott minták néhány változata időnként visz- sza-visszaköszön, azaz nem egyediek, valamiféle „sorozat- gyártásról" árulkodnak. Érdeklődésemre kísérőnk, Iván Gri- gorievics Bezuhov elmondotta, hogy a hélybeli népi iparművészeti szakközépiskola diákjai készítik... Innen már nem volt gond megszervezni az iskola- látogatást. Amikor a taxival megálltunk a városszéli iskola előtt, szinte ugyanabban a pillanatban kinyílt annak kapuja, s elénk sietett Valerij Alekszejevics Kopit- ko, a gyakorlati oktatásért felelős igazgatóhelyettes. A járdától az épületig mintegy ötven méter a távolság, s azt díszes faragású kopjafák díszítik, faragott az alacsony kerítés és a bejárati ajtó is. Belül a folyosón lépten-nyo- mon intarziák meg fafaragások láthatók, s valamennyi a diákok munkáját, hozzáértését, így az iskolában folyó szakmai munka színvonalát is dicséri. Az igazgatóhelyettes irodájában mindössze annyi a változás, hogy ott azok a tárgyak, használati cikkek, díszítések találhatók, amelyeket a tanulók szabad idejükben készítenek. Hobbiból. Hogy aztán a hobbi és a szakma gyakran egybevág, az már kinek-kinek a saját szerencséje.- Tíz évvel ezelőtt hozta a rendeletet a minisztertanács a népi iparművészeti szakközépiskolák létrehozásáról - tájékoztat az igazgatóhelyettes s az 1986-87-es tanév lesz a tizedik, amelyet elkezdünk az iskola falai között. A rendeletet az a tény sugallta, hogy számos, korábban virágzó szakma hanyatlásnak indult az elmúlt évtizedekben, s részben azok megmentése, valamint termékeik előállításának korszerűsítése volt a cél. Közelebbi információkat az iskoláról már az egyik tv-ka- merával s egyéb korszerű berendezéssel ellátott oktatóteremben kaptunk:- Nagy iskola a miénk, hiszen ebben a tanévben 836 diák jár ide. Csak két ilyen jellegű tanintézet van egész Belorussziában. Ennek megfelelően a gyerekek szinte az egész köztársaság területén elhelyezkedhetnek. Ugyanis a nagyobb városokban mindenütt vannak népi iparművészeti központok, ahol a vidék jellegzetes népi hagyományait formálják volt tanulóink. Dolgozhatnak a textil- és bőripari vagy éppen faipari üzemekben is, ahol a közszükségleti cikkéket díszítik népi motívumokkal. A diákok kiválasztása úgy történik, hogy minden tanuló a felvételi előtt eljuttatja hozzánk korábbi munkáit, mi elbíráljuk, s aki tehetséges, annak a tulajdonképpeni felvételi már nem túl nagy akadály. A nyolcadik osztály elvégzése után hároméves az oktatás, ha pedig valaki a tíz általános iskolaév után jön hozzánk, az egy év intenzív szakmai oktatás után kaphat oklevelet, mégpedig nyolc szakmában. A szakmai képzést 49 szaktanár végzi, 27 pedagógus pedig a többi tantárgyat oktatja és ilyen létszámú a nevelők testületé is, hiszen tanulóink itt laknak az intézet falain belül, és teljes ellátást kapnak. Megtekinthettük a gyakorlati oktatáson levő tanulók munkáját. Legelőbb az elsős lányok órájára kopogunk be, ók éppen a gépi hímzést gyakorolják. Szerintem jól csinálják, a különbséget csak akkor észlelem, amikor ugyanazt a harmadikosoktól látom. Ók a kézzel hímzett térítőikét akár a legnagyobb minszki áruház kirakatába is bátran kitehetnék. Egyszercsak azt veszem észre, hogy a folyosó díszítése csupra intarzia. Az ajtók borítása, a tűzcsap fedele, az ajtók melletti kis tábla az osztály megjelölésével... S már bent is vagyunk a műhelyben, ahol a másodikos lányok gyakorolják az intarziakészítés sok türelmet igénylő mesterségét. Egy teremmel arrább lányok szabásmintákat készítenek. Leginkább önállóan, ebből nem nehéz kitalálni, hogy már harmadikosok. Van aki el is készült a népviseletet sejtető blúzzal, amelyre majd népi hímzésminták kerülnek. A kész terméket aztán elviszi valamilyen kereskedelmi szervezet. Sajnos, a leginkább „fiús"- fafaragó, famegmunkáló- szakmák gyakorlóóráit más napokon tartják, így nem láthattuk, hogyan készülnek a sokszor megcsodált tárgyak, amelyeket szinte minden ajándékbolt polcain megtalálni. Ezzel szemben a kézifestő szakmát tanulók nagy üvegtáblákra éppen virágokat festenek, s ha már megtanulták — úgy a második évfolyam derekán - óvodák, iskolák, üzletek kirakatain végzik ugyanezt. Persze, hivatalos munkaszerződés alapján, s a munka bére az iskola számlájára érkezik a takarék- pénztárba, tekintve, hogy évi 120 ezer rubelt kitevő árutermelési tervet kell teljesítenie az iskolának. Ez utóbbi adat kissé meglep, soknak tűnik, de az iskola múzeumának megtekintése után kételyeim eloszlanak. Különösen a fából készült tárgyak bizonyítják, hogy itt nem gond a minőség. Ha figyelembe vesszük, hogy a diákok több mint egyharmada szinte az iskolaév teljes ideje alatt piacra termel, szép lassan összejön ez a sok pénz is. Néhány nappal később Minszkben ajándékot vásároltunk két prágai kollégámmal. Az elárusítótól megkérdeztük, akadnak-e olyan tárgyak, amelyek a gomeli népi iparművészeti szakközépiskolából valók. - Biztosan...! - hangzott a tájékoztatás. Aztán, vitatkoztunk, ki fizesse a vacsorát: az- e, aki gomeli ajándéktárgyat emel le az önkiszolgáló polcáról, vagy az-e, aki mást. Végül úgy döntöttünk, hogy az, aki az iskola diákjainak termékét választja, hiszen az dupla ajándékot kap! Szerencsém volt. Én fizettem a vacsorát... MÉSZÁROS JÁNOS • Nem könnyű egyszerre öt kötőtűvel bánni (A szerző felvételei) Nyine Nyikolajevna Levkun (Miroslav Tuieja felvétele) Új nemzedék - új nevelési módszerek Az SZKP nemrég befejeződött XXVII. kongresszusa az ország előtt álló legfontosabb feladatként a gazdasági és társadalmi fejlesztés meggyorsítását jelölte meg a tudományos-műszaki haladás alapján. A fejlesztés minőségi változása megköveteli, maga után vonja a munka tartalmának gyökeres megváltózását is. Tökéletesíteni kell a szakemberek, elsősorban a mérnöki és a műszaki káderek kihasználását, növelni kell a munkások és szakemberek ismereteit, fokozni kell továbbképzésüket. Az új nemzedéket, amely most ül az iskolapadokban, pedig már eleve úgy kell nevelni, oktatni, hogy az iskolákból kikerülve azonnal be tudjon kapcsolódni a termelő munkába, eleget tudjon tenni a fejlődés gyorsításából adódó, a tudomány és a technika haladásával járó új követelményeknek. Ezek a minőségileg új követelmények tették szükségessé a Szovjetunióban az általános képzést nyújtó tízéves iskolák és a szakiskolák reformját, melynek lényege: az egységes politechnikai iskola lenini elveinek alkotó továbbfejlesztése. Végeredményben pedig a folyamatos oktatás egységes rendszerének a kialakítása a cél. Nagyon fontos, hogy a fiatalok már az iskolapadban megismerkedjenek a számítógépekkel, az informatika és a számítástechnika alapjaival. Ennek érdekében javítani kell az iskolai szertárak, műhelyek és laboratóriumok felszerelését korszerű berendezésekkel, műszerekkel, szerszámokkal. A távlati cél: minden iskolának legyenek számítógépei. A következő ötéves tervidőszak alatt 7 millió tanuló számára építenek általános, 810 ezer tanuló számára műszaki szakiskolákat a Szovjetunióban, s ezeket már az új követelmények figyelembe vételével szerelik fel. Csak így érhető el az oktatás hatékonyságának emelése, így javulhat a fiatalok felkészítése az önálló életre és munkára. Erről a nagy, fontos feladatról sok szó esett a kongresszusi vitában is, részletesen foglalkoznak vele az elfogadott dokumentumok: a pártprogram, a gazdasági és társadalmi fejlesztés fő irányelvei, a központi bizottság politikai beszámolója. Erről beszélgettünk Nyina Nyikolajevna Levkunnal, az irkutszki 15. iskola tanítónőjével, aki az irkutszki terület kommunistáit képviselte a tanácskozáson.- Tizenöt éve tanítok, orosz nyelvet és irodalmat. Ezek a tantárgyak természetesen kimaradnak a tudományos-műszaki forradalom hatása alól: én az órákon nem használok számítógépeket, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell változtatnom tanítási módszereimen. Az irkutszki terület iskoláiban összesen 1500 számítástechnikai kabinet van, többek között a mi iskolánkon is. A gyerekek szeretik, élvezik ezt az új oktatási módszert, a korszerű technika használata számukra mindennapi, természetes dologgá válik, könnyen sajátítják el a bonyolult műszaki ismereteket, és ez így helyes. De mivel azt szeretnénk, hogy nyitott, a környezetükre érzékenyen reagáló, sokoldalúan művelt emberek legyenek, a humán tantárgyak oktatásának színvonalát is emelnünk kell. Egy számítógép mégsem lehet konkurencia Puskinnak - mondja nevetve, majd ismét komolyra váltja a szót: - Nem féltem a gyerekeket, nem félek attól, hogy érzéketlenek maradnak a szép iránt. Gyakran járok színházba - városunkban négy szinház van -, s örömmel látom, hogy a közönség döntő többsége fiatal. Ugyanez a helyzet a koncerteken is, a mozikról nem is beszélve. A könyvtárak olvasóinak meghatározó része is a fiatalok soraiból kerül ki. Nyina Levkun nagy elismeréssel beszélt az oktatási reformról, melynek célja, hogy szellemileg és fizikailag fejlett, sokoldalú, széles látókörű, a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak befogadására, alkalmazására képes fiatalok lépjenek ki az iskolákból és kezdjenek önállóan dolgozni.- Nálunk, Irkutszkban, de a terület és az ország más városaiban, falvaiban is elkezdődött egy új, rendkívül érdekes és - szerintem- felettébb hasznos kísérlet, mondja. - Eddig diákjaink a nyári szünidő alatt építőtáborokba mentek, ahol segítettek a mezőgazdasági termények begyűjtésében, segédmunkások voltak az építkezéseken vagy a városszépítésben vettek részt. Igazán nem mondhatjuk, hogy- miután pihentek is - haszontalanul töltötték volna a nyarat. Most azonban a nyári szabadságok idején a betanulást követően az üzemekben a munkások helyére állnak. Meg kell mondanon, nem vallanak szégyent, teljesítményük megközelíti, sőt néha meg is haladja a munkások teljesítményét. Rendes bért kapnak, de ami sokkal fontosabb: lehetőségük nyílik arra, hogy felmérjék képességeiket. Növekszik a felelősségtudatuk, az egészséges önbizalmuk, szélesedik látókörük, megismerik az alkotó munka örömét és a pénz értékét, ami szintén nem elhanyagolható. Ilyen dolgos nyár után öröm dolgozni a gyerekekkel - mondja Nyina Nyikolajevna. - Mintha kicserélnék őket. Sokkal fegyelmezettebbek, szorgalmasabbak, javulnak tanulmányi eredményeik. S amikor eljön a pályaválasztás ideje, nem bizonytalankodnak annyit, mint korábban, pontosxelkép- zeléseik vannak arról, mit akarnak csinálni, hiszen ismerik már magukat, képességeiket és az igazi munkát. Az oktatási reform beindult, s az évtized végéig már minden szovjet iskolában az új módszerek alapján fognak tanítani. A fiatal nemzedék tehát minden szükségeset megkap ahhoz, hogy képes legyen a rá váró nagy feladatok teljesítésére. (görföl)
