Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-21 / 12. szám
MÉSZÁROS JÁNOS A földmunkák az elejétől kezdve tartanak... (Gyökeres György felvételei) Itt termelik majd az áramot Á llok a zajló Duna bal partján, akárcsak úgy hét évvel ezelőtt. A Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer csallóközi névadó falujának határában ezen a helyen alig észlelni valamit abból, ami néhány száz méterrel - és persze, kilométerekkel is - arrébb a csallóközi rónán lejátszódott. Akkor viszont úgy kellett keresni, vajon merre vannak azok a helyek, ahol elkezdték az erdőirtást; később fokozatosan a termőtalaj „legyalulá- sát“, tárolását, széthordását. Most elég megfordulni, elnézni a4alu felé, és a nádas fölött - amerre egykor erdő is volt, toronydaruk „árbocait“ látni, a serény munkát pedig jelzi a gépek moraja. Persze, nagyot változott a táj úgy húsz kilométerrel feljebb is - meg az egész szakaszon sót a Duna folyásának irányában lefelé is... Immár nyolcadik éve.hogy elkezdődött a hazai vízgazdálkodás legnagyobb beruházásának építése, amelyről túlzás nélkül állítható: a világ legnagyobb hasonló létesítményeivel is elbírja az összehasonlítást. Az első két évben tulajdonképpen az előkészületek kezdődtek meg: a felvonulási imwam koronát használtak fel az építők, ami az építkezési költségvetés 35,1 százalékát jelenti. Ami az eddigi munkálatokat illeti, a nagyobb részfeladatokból teljes egészében a két munkagödör fenékszigetelése tekinthető véglegesen befejezettnek, a 0,6 millió köbméter bentonit felhasználásával. Ugyanilyen mennyiségű folyékony bentonit fogyott el a föld alatti falak szigeteléséhez, de itt még lesz tennivaló. Az eddigi 24,2 millió köbméternyi földkotrással és a termötalaj-letakarítással ezek a munkák az elmúlt esztendő-* ben túljutottak a felén (51,4 százalék). A felénél valamivel több az elkészült töltés, de alig valamivel több az előírt kavicsmennyiség egynegyedénél az úszókotrógépekkel nyert kavics (27,7 százalék), míg az elmúlt év végéig felhasznált 0,3 millió köbméter beton és vasbeton a tervek alapján szükségesnek ítélt mennyiség 17,6 százaléka. Ezzel együtt számos objektív és szubjektív körülmény közbejöttével a tavalyi kivitelezési tervet csak 87,6 százalékra sikerült teljesíteni az építkezésen. Az előírt 902,4 millió koronát érő összmunkából csak 790 milliót „könyvelhettek el“ az erőmüépítök. Messze látszanak a karcsú daruk a csallóközi tájban Géphiány, munkaszervezési gondok, a meglevő géppark nem gazdaságos kihasználása volt az oka a legtöbb esetben a lemaradásnak. Ez azonban utoljára fordulhatott elő. Ugyanis a 8. ötéves tervidőszaknak csak az utolsó évében lesznek vízgazdálkodási szempontból - kisebb feladatok. Az idén például kis híján 1 milliárd 220 millió koronás tervet kell teljesíteni, pedig az építkezés tulajdonképpeni energetikai részén csak jövőre kezdik a munkát. A milliárdos értékeket - az előírt munkákra vonatkoztatva - az energetikai részen majd 1990-ben lépik először túl. Akkor - júliusban - azonban már kezdődik az áramtermelés! lesz a Csallóközi síkság szintje fölött, s partjai között mintegy 17 kilométer hosszan eltéríti majd a Duna vizét sok évezredes medréből. Két óriási betonfalat látni a falutól nyugatra. A majdani úszókamra falai. Azon innen, az építők telephelyeihez közel, ahol most már két nagy gödör is tátong - igaz, korántsem üresen - különös, nem mindennapi gépekkel terep „akadálytalanitása“, az útban levő ingatlanok kisajátítása, szállásépítés a vízlépcsőrendszer első dolgozóinak. Aztán elkezdődött... Különböző földgépek, földgyaluk, kanalas kotrógépek, mederkotrók, teherautók jelentek meg. Előbb ideiglenes épületek, fabarakkok készültek s szerelő- csarnokok, később lakások - sőt valóságos lakótelepek, munkásszállók, adminisztratív épületek. Egyszer csak a falu végétől nem messzire azt is tapasztalhatta a kíváncsi szemlélődő - idegen, környék- vagy falubéli -, hogy egészen Palkoviőovóig akár el is lehetne már hajózni az alvízcsator- nán, kis híján bele az öreg Dunába. Egymás után jöttek azok a vállalatok, amelyek egyetlen hasonló nagy- beruházásról sem hiányozhatnak. Hydrostav, Váhostav, Doprastav, Elektrovod... S jönnek majd még ezután is, miközben mások távoznak, míg többen végig itt maradnak. A falu határában magasfeszültségű áramvezeték jelent meg; összekötötték a vízműépítő-telep „szivét“ a járási székhely vaútállomásával; s ma már aligha tudná valaki is kapásból megmondani hány új épülettömb nőtt ki a földből csak a csallóközi vízlépcső környékén, a felvízcsatorna és a víztározó mentén épült továbbiakat nem is említve. Aztán a Duna legnagyobb szigete közepén messziről akár erődítménynek is beillő földhányás kezdett nőni... A felvízcsatorna töltése, amelynek pereme vagy 18 méterre majd félszáz méter mélységig földalatti falakat létesítettek, s azokkal behatároltak két, nagyjából 8-9 hektárnyi területet. Itt hónapokon keresztül ömlött a bentonitkeverék vastag tömlőn a falak vájatába és a gödörfenék szigetelése céljából a faderéknyi vastag csöveken keresztül a mélybe, 45-60 méterig. A cementtel dúsított bentonitkeverékböl elfogyott több mint 1 millió 200 ezer köbméternyi, de manapság óránként a gödörfenékböl nem kell sok vizet szivattyúzni, s ez a szakemberek munkájának kiugró sikere. Jelenleg a legnagyobb munka az erőműtelepen folyik, amely a Dunához közelebb eső munkagödörben épül. Mégpedig az úgynevezett betonprogram keretében, amely során a turbinák és generátorok vasbeton „ágya“ készül el. Az aszfaltprogram során pedig már a felvízcsatorna töltését szigetelik. Mindeddig még csak nagyjából vázoltuk a kezdetkor az „évszázad építkezésének“ is nyilvánított vízlépcsőrendszer építési munkálatait, pontosabban azokat, amelyeket már befejeztek, vagy amelyek most éppen folyamatban vannak. Ezek illusztrálására szolgáljon néhány fontos számadat is az alábbiakban. Eddig - mint ahogy az a fentiekből kitűnhetett - az elvégzett munkák túlnyomó része a 7. ötéves tervidőszakra esett. Nos, a kezdéstől számított esztendők során 4 milliárd 558 millió KÖZÖSEN, GYORSABBAN IPARI ROBOTOKKAL A CÉL FELÉ Alig egy hónappal a CSKP XVII. kongresszusa előtt, amely a jövő héten értékeli hazánk politikai-gazdasági fejlődésének elmúlt öt évét, a brnói vásárcsarnokok egyikében ipari robotok és manipulátorok nemzetközi kiállítására került sor, amelyen a már ismert külföldi (osztrák, angol, svájci, NSZK-beli) cégek mellett hazánk legjelentősebb robotfejlesztője és -gyártója, a .presovi Fémipari Kutatóintézet is jelen volt legújabb gyártmányaival. A kiállítás tehát épp a legjobbkor adott számot arról, milyen eredményeket értünk el az utóbbi években népgazdaságunk intenzív fejlesztése terén, milyen a fejlettségi foka az itthon gyártott automatizált termelési eszközöknek, hol tartunk, milyen úton haladunk legfontosabb iparágaink robotizálásában. A tények, a számok, de elsősorban a látottak megnyugtatóak. A gépiparban (a mechanikai megmunkálás, öntés, hegesztés, felszíni és hömegmun- kálás terén) és az elektrotechnikában alkalmazott ipari robotok és manipulátorok által jelentős mértékben tudják csökkenteni a termelési költségeket és növelni a termelési folyamatok műszaki-gazdasági színvonalát, valamint a munka termelékenységét. De bármilyen jók is az eredmények, elégedettek mégsem lehetünk. A nyolcadik ötéves tervidőszak tervei újabb és még igényesebb feladatok elé állítják szakembereinket. A 05-ös állami célprogram - A technológiai folyamatok robotizálása - még többet „kér“, mint a korábbi. A jövőben ugyanis már nem különálló robotok, hanem egész „robotcsaládok“ fokozzák majd a termelést.- Az ipari robotok gyors és széles körű alkalmazása nélkül az elkövetkezendő években aligha vehetnénk fel a versenyt azokkal az országokkal, amelyek fejlett elektronikai és mikroelektronikai cikkeikkel hódították meg a világpiacot - állítja Milan Damits, a preáovi Fémipari Kutatóintézet tudományügyi titkára. - De ugyanilyen nagy szerepet játszanak a robotok a legújabb típusú hajtóművek, váltás- és felvevéstechnikai berendezések, valamint a hidraulikus és pneumatikus szerkezeti elemek gyártásában is. Kutatóintézetünk 1969-ben épp azzal a céllal alakult, hogy robotjainkkal és manipulátorainkkal a lehető leggyorsabban lendítsük fel hazánk kulcsfontosságú iparágainak - a gépipar, az energetika, a papír-, az üveg-, a cipó-, a textil-, az élelmiszer- és az építőipar - termelését. A robotizálás koncepcióját állami célprogramok határozzák meg; az 1975-ben kiadott állami feladat nemcsak az ipari robotok és manipulátorok gyártását írta elő, hanem a robotokkal felszerelt munkahelyek üzemelési ellenőrzését is. 1981 és 1985 között a 07-es célprogram szerint tovább folytatódott az adaptív ipari robotok és egyesített manupulátorok tökéletesítése. Munkánk eredménye az innovált manipulátorokon és a szovjet szakemberek közreműködésével kifejlesztett robotokon is lemérhető, amelyek különféle anyagmegmunkálásokat, formálást és nyomásöntést végeznek. Pontosan, megbízhatóan, korszerűen. És most mondom csak ki: a 7. ötéves tervidőszak feladatait sikeresen teljesítettük. Termelési bázisunk szélesítésével több mint 4700 robotot és manipulátort adtunk át, és megerősítettük a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködést a KGST-országokkal. 1990-ig 7000 ipari robotot iktatunk be a termelésbe és legalább 3750 munkahelyet robotizálunk. Ezek között azonban már olyan gyártási részlegek is lesznek, ahol robotok „foglalkoztatják“ majd a robotokat. S ha számításaink valóra válnak, a 8. ötéves tervidőszak éveiben 10 ezer dolgozó munkáját sikerül megtakarítanunk, tovább csökkentjük a termelési költségeket, adottak lesznek a robotok és manipulátorok kiviteli feltételei, javítani tudjuk a késztermékek minőségét és nem utolsósorban: alaposan megkönnyebbedik végre az ember dolga. A brnói robotkiállítás külföldi résztvevői a nemzetközi együttműködés legjobb példájaként emlegették azt a tudományos-műszaki egyesülést, amelyet hazánk és a Szovjetunió 1985-ben Robot néven alapított. Jozef Cerny vezérigazgató-helyettes így nyilatkozott a szervezet tevékenységéről:- Egyesülésünknek csehszlovák részről 300 ezer, szovjet részről pedig 700 ezer dolgozója van. A számok önmagukért beszélnek, de azt azért hozzá kell tennem: mindkét részről a legjelentősebb konszernek, ipari vállalatok fogtak össze, azok, amelyek eddig is a legjobb eredményeket érték el a rugalmas termelési rendszerek gyártásában. Egységes tudományos-műszaki politika megvalósítása és a lehető legmagasabb színvonal elérése a robotizált komplexumok fejlesztése terén - ez a célja az egyesülésnek, amely terv szerint koordinálja a csehszlovák és szovjet szervezetek kölcsönös együttműködését. Tavaly 12 millió koronát kaptunk termelési rendszereinkért, idén pedig 30 millió korona értékben szállítottunk a Szovjetunióba.- Sok ez, vagy kevés?- Inkább sok, mint kevés. De lehetne még több is, akár a tízszerese. Szovjet partnereink ugyanis még többet átvennének tőlünk.- Ha jól tudom, csehszlovák részről két kutatóintézet tevékenykedik a Robotban. A vállalatok közül hányán léptek be?- öt konszern 25 vállalata működik együtt a legnagyobb moszkvai és leningrádi egyesülésekkel.- De ha igaz: az elmúlt hónapokban újabb konszernek vártak az együttműködés lehetőségére.- Egyelőre minden marad a régiben. Most épp annyian fogtunk össze, amennyien előbbre is tudjuk vinni a robotgyártás közös ügyét. S hogy milyen eredménnyel, az majd a legközelebbi Robot kiállításon ugyanitt, Brnóban biztosan kiderül. (szabó) Bl I M
