Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-14 / 11. szám
*++***+**+++************** Négyszemközt Antónyné Rákócza Éva gyermekorvossal, az SZLKP kongresszusának küldöttjével kk-Akiikkrltirkk******* AAirAfckk-k-k ÁCS KP XVII Kelet-Szlovákiában az egészségügyi szolgáltatás aránylag magas színvonalú, jóllehet a tervszerű fejlesztésben továbbra sincs megállás. Kassán (Koáice) az utóbbi ötéves tervidőszakban például átadták rendeltetésének az új egyetemi kórházat, amely Kö- zép-Európa egyik legkorszerűbb egészségügyi intézményének számít. Persze nemcsak e Hernád-parti városban, a kerület járási székhelyein és a központi községekben is megkülönböztetett figyelmet fordítanak a dolgozók egészségügyi ellátására. Ezt sok egyéb mellett az is bizonyítja, hogy az egészségügyre fordított költségek értéke 1980-tól 1,6 milliárd koronáról 2,28 milliárd koronára nőtt. A 7. ötéves tervidőszakban 3400 fővel gyarapodott az egészségügyi intézetekben dolgozók száma, köztük az orvosoké 625-tel. A Kelet-szlovákiai kerületben jelenleg közel 28 ezer ember dolgo zik az egészségügyben, s az orvosok száma 4510. Ezek egyike, Antónyné Rákócza Éva, aki a brnói egyetem gyermekorvosi karán szerzett orvosi oklevelet 1978-ban. Küldöttként ó is ott lesz a kommunisták szlovákiai kongresszusán. Ismerkedjünk meg vele.- Hogy miért lettem gyermek- orvos? -ismétli meg csendesen a feltett kérdést, de nem azért, mintha ezen most gondolkodna el először. A válasz nagyon is kézenfekvő: - Második osztályos voltam, amikor sárgaságot kaptam. Kórházba kerültem. Az a kedves bánásmód, ahogy ott foglalkoztak velem, az a szeretetteljes törődés, amit kaptam, nagyon megnyugtatott és jólesett. Talán ekkor ébredt fel bennem először az a gondolat, hogy gyermekorvos leszek én is. Egy kis megszorítással azt is mondhatom, hogy tulajdonképpen tudatosan készültem erre a pályára. Nem is tudom mi történt volna, ha nem vesznek fel az egyetemre. Különben a Komáromi (Komárno) járás egy kis falujában, Szitáson (Brestovec) születtem. Alapiskolába a szomszéd községbe, középiskolába pedig a Nagymegyeri (Calovo) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumba jártam. Kiváló tanáraim voltak, jól felkészítettek a továbbtanulásra. Erre szükség is volt, hiszen az egyetem első évfolyamát 75-en kezdtük, de már csak 43-an államvizsgáztunk.- És hogy kerül egy csallóközi doktornő Kelet-Szlová- kiába?- A férjemmel egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg. Ó is Brnóban tanult, mérnöknek készült. Kohászati üzemek termelésirányításának automatizálására, illetve robotizá- lására szakosodott. Mikor végzett, munkalehetőséget Ostra- vában, illetve Kassán kapott. Az utóbbit választottuk, már csak azért is, mert a férjem gömöri származású. Most a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozik. Én a Kassai Városi Egészségügyi Központ irányításával pályámat szintén a vasmű áacai kórházának csecsemőosztályán kezdtem el, azzal a kikötéssel, hogy az első fokú orvosi szakvizsga letétele után körzeti orvos leszek. El kell mondanom, hogy a Sacai kórház rendkívül jól felszerelt, s a gyermekklinikán Prekop főorvostól rengeteget tanultam. Kiváló szakember, s mint ember is tiszteletre méltó. Az első szakvizsgámat 1982-ben tettem le, azóta Kassa legújabb lakótelepén, a Dargói Hősök nevet viselő városrész egyik körzetében dolgozom gyermekorvosként.- Ezen a lakótelepen harmincezer ember, zömében fiatal házasok találtak otthonra. Az ön körzetében hány gyermek egészségéről kell gondoskodnia?- Hozzám hatéves korig jelenleg 1170 gyerek tartozik. Négy éve dolgozom itt, de mindenkit ismerek akinek gyereke van. 1983-ban f50 gyerek született a körzetemben, tavaly már csak 80. Hiába, az új lakótelep is „öregszik“ - mondja tréfásan, majd hozzáteszi, hogy még a Krosnianská utcai 4-es számú alapiskolának is ő az iskolaorvosa, s olykor a szomszédos körzetben is helyettesít, sőt időnként éjszakai ügyeletre a sacai kórház újszülött osztályára is kijár, tehát rengeteget dolgozik.- Nekünk nem szabad elfáradni - mondja meggyőzően -, végtelen türelemmel kell foglalkoznunk a gyerekekkel. A ki- lencvennyolcadik betegre is ugyanolyan szeretettel kell mosolyogni, mint az aznapi elsőre. Ugyanúgy kell vele beszélgetni, a bizalmába férkőzni, meghallgatni. Anya vagyok én is, tudom milyen érzés az, ha beteg a kicsi. Segíteni kell odaadóan, és vigyázni rájuk, mint a szemünk fényére.- Ezt minden szülő megteszi?- Sajnos, nem! Vannak, akik figyelmetlenek, nem veszik komolyan a gyereknevelést. Előfordul, hogy amikor megkérdezem az anyukát beadta-e a gyereknek a gyógyszert, rávágja: persze, reggel is és este is! Hát igen, de én hatóránként írtam elő... Vagy ha megkérdezem, hogy van-e láza a gyereknek, akkor megint: már csak 37,6 — aztán kiderült, hogy nem is mérte. De nemcsak ilyen magatartásformával találkozom. Úgy tapasztalom, hogy egyes szülök igen kevés időt fordítanak a gyermekük gondozására, nevelésére. Mintha nem tudnák, hogy a gyerekekkel játszani is kell, mesélni is kell nekik, ugyanakkor hagyni kell, hogy ők is „megtanítsanak“ bennünket valamire. A törődés szinte éltető eleme a gyereknek. Ott, ahol ez hiányzik és a gyerekek a szobába zárva a televízió előtt nőnek fel, előbb-utóbb jelentkeznek az úgynevezett ne- uraszténiás megbetegedések, az idegi alapon fellépő fejfájások, hasfájások stb. Ezeknek a lakótelepi gyerekeknek sokkal több mozgásra is szükségük lenne. A szülőknek a háztartási munka okosabb megszervezésével aktív pihenésre, természetjárásra, sportolásra kellene felhasználni a hétvégeket.- És az általános, az úgynevezett gyerekkori megbetegedések okoznak-e különösebb gondokat ebben a körzetben?- Minden betegség gyógyítására fel vagyunk készülve. Mióta itt dolgozom, nem is adódtak különösebb problémáim. 1990-ig ezen a lakótelepen is fel keli épülnie egy korszerű egészségügyi központnak. Ezt bizony nagyon várjuk, mert most még a szakkivizsgálásokra kénytelenek vagyunk a belvárosba küldeni a betegeket. Jó lenne továbbá az is, ha minél előbb sikerülne a higiéniai állomás tevékenységét is kiszélesíteni, jobban mondva intenzivebbé tenni. A laboratóriumi kivizsgálások eredményére ugyanis elég hosszú ideig, egy hétig is várni kell. Visz- szatérve a saját praxisomhoz, azt is elmondhatnám, hogy a gyerekek gyógyításánál igyekszem minél kevesebb esetben antibiotikumot használni, ugyanis ennek, mint az ismeretes, nemcsak jó, káros hatása is lehet. Nem sajnálom az időt, a törődést, hetente kétszer és ha kell háromszor is találkozom egy-egy beteg gyermekkel. A felvilágosító munkában viszont még sok tartalékunk van. Ha kiírom a gyerekeknek például a teákat, szirupokat stb., a szülő még megkérdezi, hogy a fő gyógyszer, vagyis az antibiotikum hol van?! Csak az érdekesség kedvéért mondom, Kelet-Szlovákiában tavaly több antibiotikumot fogyasztottak el, mint a fél Csehországban együttvéve...- Befejezésképpen már csak egy kérdést: mit vár a kongresszustól?- A városi és a kerületi pártkonferencián nekem nagyon tetszett, hogy az eredményeink számbavételén kívül a küldöttek nyíltan szóltak a mulasztásokról, a megoldásokra váró feladatokról, azok elvégzésének hogyanjáról. Nekem meggyőződésem, hogy a kongresszuson is ilyen alkotó légkörben, tudományos megalapozottsággal fogjuk megvitatni népgazdaságunk, társadalmunk helyzetét, s olyan programot fogadunk el, melynek megvalósítása nemzetközi viszonylatban továbbra is versenyképessé teszi országunkat. Dr. Antónyné Rákócza Éváról még el kell mondanunk, hogy 1979-től tagja a CSKP- nek. Orvosi hivatása mellett lakótelepükön aktív tagja a polgári bizottságnak, s ö irányítja a kassai városi egészségügyi központ SZISZ-szervezetében a fiatalok ideológiai nevelését. Két gyermek édesanyja. A kislánya, Borbála hároméves, Tamás pedig a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola első osztályos tanulója. SZASZÁK GYÖRGY N em is olyan régen még őket pellengérezték. A mezőgazdaság irányítói a különböző tanácskozásokon, hivatalos összejöveteleken, sót nem egyszer a sajtóban is előszeretettel hasonlították össze a Losonci (Luőenec) járás két szomszédos gazdaságának, a rátkai és a rappi (Rapovce) földműves-szövetkezeteknek a hozamait, eredményeit. Kár lenne tagadni, nem örültek ennek az utóbbiak, hogy számukra az egyébként is rivális szomszéd falu legyen a példakép. Nem örültek, de sokáig nem is tettek sokat a változások érdekében. A hullámvölgybe került gazdaságot öt évvel ezelőtt a legelmaradottabb szövetkezetek közé sorolták. A nem éppen kitüntető címnek az időközben megválasztott új vezetés sem tapsolt, de - szóljon dicséretükre - ők már nem a valós vagy vélt sérelmek hangoztatásával, kibúvók keresésével akartak változtatni státusukon, hanem tettekkel, a korábbinál összehasonlíthatatlanul jobb munkával.- Az új időszak kezdetén a szövetkezet vezetősége elsősorban a párt tagjaira támaszkodott - mondotta Stefan Drugfa elvtárs, a szövetkezet pártszervezetének elnöke -, s ez a döntés jelentette a szövetkezet gazdálkodásában bekövetkezett kedvező fordulatot. A munkafegyelem minden szinten megszilárdult, a szervezés színvonala emelkedett, s lassan az eredmények is javulni kezdtek. A részsikerek után tavaly már a gazdálkodás legtöbb szakaszán jó eredmények születtek, s hosszú évek, sőt évtizedek óta először megszűnt szövetkezetünk függősége az állami támogatástól.- A gabonatermesztésben például tavaly feladatainkat 106,8 százalékra teljesítettük. Érdekes megemlíteni, hogy a tervidőszak kezdete óta az össztermék 2152 tonnáról 3252 tonnára, a hektárhozamok pedig 3,1-ról 4,6 tonnára növekedtek. Persze, nem csupán a gabonatermesztésben értünk el kedvező változásokat, hanem a takarmánytermesztésben is, melynek hozama 26 százalékkal növekedett, s a jelen időszakban már mind mennyiségi, mind minőségi szempontból ki tudjuk elégíteni az állatállomáy szükségletét. Meg kell még említeni a cukorrépa termesztését is, melynek feladataival kerületi viszonylatban is csak kevés gazdaság birkózott meg. Mi e kevesek közé tartozunk, mert az utóbbi tervidőszakban 101,6 százalékra teljesítettük a tervet. Arról sem szabad Egy fordulat háttere azonban megfeledkeznünk, hogy a dohány termesztése minden igyekezetünk ellenére sem gazdaságos. Sajnos, kevés a munkaerőnk, márpedig ez a növény sok munkáskezet kíván. Csak a termesztés nagyobb fokú gépesítése oldhatja meg gondjainkat. Az állattenyésztés is látványosan fejlődött a legutóbbi tervidőszakban. Az 1981 -es esztendő 2 millió 255 ezer literes tejtermelését 3 millió 800 ezer literre emeltük, az egy tehénre eső fejési átlag pedig közel ezer literrel nőtt, s ma már meghaladja a 3500 litert. A hízósertéseknél a napi súlygyarapodás 43 dekagrammról 59 dekagrammra, a borjúnevelés ugyanekkor 91-röl 100 darabra emelkedett. Viszont korántsem lehetünk elégedettek a malacelválasztás vagy a vágómarha-hizlalás eredményeivel. Mindenesetre örvendetes, hogy tavaly már 2 millió koronát meghaladó nyereséget „gazdálkodtunk“ ki, kizárólag a mezőgazdasági termelésből. Ezek után az idei feladatokról beszél a pártszervezet elnöke, mert az talán természetes: nem elégedhetnek meg az elért eredményekkel. Az idén az 1332 hektáros szántóterület 52 százalékán termesztenek kalászosokat, s ha valami rendkívüli körülmény nem jön közbe, elérhetik az öttonnás terméshozamot, s hasonló arányú termelésnövekedésre számítanak takarmányfé- lékból, cukorrépából és dohányból is. A kapásnövények sikere már az elkövetkező napokban eldőlhet, hiszen a talajelökészítés és a tavaszi árpa vetése után a cukorrépa és'a sikókukorica vetése következik. Nagyon sok múlik majd a műszaki felkészültségen. Hogy ennek a gépesítés dolgozói is tudatában vannak, meggyőződhettünk a Sós János elvtárssal folytatott beszélgetésünk folyamán is.-Tulajdonképpen az őszi munkák befejeztével kezdődött számunkra a főidény - mondotta a javítóműhely vezetője - amikor valamennyi vetögépet, begyüjtögépet és traktort szemügyre vettünk, továbbítottuk alkatrészigényeinket, majd elkészítettük a javítások ütemtervét. Először természetesen a tavaszi munkák első szakaszában számításba jövő talajművelő és vetógépeket javítottuk meg, ezt követően a takarmánybegyűjtö gépek kerültek a szerelőműhelybe. Napjainkban pedig már a nyári és őszi időszakban számításba jöhető gépek javításán fáradozunk. Az is nagy előny, hogy a gépjavító törzsgárda évek óta változatlan, s mind szakmai, mind emberi téren jó közösséget alkotnak. Bizony sokszor olyan javításokat is elvégeznek, melyeket csak szakosított gépállomásokon és szervizekben szokásos. Ha a javításoknál hosszú a várakozási idő, nem várunk, inkább magunk látunk munkához. Legutóbb például egy kombájn motorját építettük be egy DT típusú traktorba, de szinte minden héten akad egy-egy ilyen kisebb fegyvertény a javítók kollektívájának. Persze, vannak feladatok, amelyeket csak a legjobb szakemberekre bízhatunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Ondrej Bednár elvtárs, a rappi javítóműhely szocialista munkabrigádjának vezetőié -, márpedig a mi tíztagú közösségünk ilyen szakemberekből áll. Többségük kommunista, s ha többletmunkára, áldozatvállalásra van szükség vagy a hétvégeken is dolgozni kell - elsősorban ők állnak csatasorba. Sajnos, néha az akarat, az elszántság is kevés. Ha nincs megfelelő alkatrész, s házilag sem állítható elő, csak dühönghet az ember; hüvelyeket, csapágyakat, gyűrűket nagyon nehéz szerezni. Most éppen az NDK-ban gyártott rakodógépekkel bajlódunk, melyek alkatrészellátása különösen hiányos. Bosszúsak vagyunk a kijavított akkumulátorok rendkívül rövid élettartama miatt is, hiszen túlnyomó többségük csak egy-két hónapig üzemképes. A sok nehézség ellenére jól haladnak a javítási munkálatok, s bizony alig várjuk már, hogy kitavaszodjon, hogy a jó felkészültséget bizonyítani tudjuk. Rappi látogatásunk során lépten-nyomon tapasztaltuk, hogy az idén nemcsak a javítóműhely szerelői, hanem a szövetkezet valamennyi dolgozója bizonyítani szeretné: az utóbbi évek sikereit nem a véletlen szülte, hanem a megalapozott, gondos termelőmunka, s hogy a szomszédokkal való összevetésben is állják majd a versenyt. HACSI ATTILA mnrw (>1 [MEpnfinnw «ImJUIjuU í/u liUuMUOliuljű mar
