Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-21 / 8. szám

imtBtr MHUAun nuimni mu a 1986. II. 21. Gyakorlat a gomeli Népi Iparművészeti Szakközépis­kolában. Szemben a falon látható szovjet címer és a Szovjetunió köztársaságainak címerei - intarzia - a diákok tudását dicsérik A Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosának, Minszknek egyik korszerű lakótelepe a Jubilejnaja szálló tizedik emeletéről nézve majd a gazdaságirányításban terve­zett változások. Igaz, eltart egy ideig, amíg beidegződik, hogy például egy kolhoznak a traktorgyár nemcsak a hiányzó alkatrész miatt fog kötbért fizetni - ha a traktor alkatrészhiány miatt nem dolgozhat - hanem azt a munkát is meg kell térítenie, amit a traktor e műszaki hiba miatt nem tudott elvégezni. Vagyis azt is mond­hatnánk, hogy változtatni kell a fejek­ben is. Elmondhatom, hogy a dolgozók üdvözlik a tudományos-műszaki fej­lődés meggyorsítására tett és a jövő­ben teendő intézkedéseket. Hiszen ezáltal csökken a fizikai munka mennyisége, könnyebbé válik a ter­melőmunka. Persze, ennek techno­lógiai fegyelem javításával is páro­sulnia kell. Lényeges, amit elértünk a közelmúltban a robotizáció terüle­tén, ugyanis köztársaságunkban az elmúlt ötéves tervidőszakban mint­egy négyezer robotet állítunk a ter­melésbe, de a jövőben ennél sokkal több kell, hogy a párt gazdasági stratégiáját követhessük. Közismert szerte a világon, hogy a Szovjetunió rendkívül gazdag ter­mészeti erőforrásokban, tehát nyers­anyagokban, egyéb anyagokban, óriási fűtőanyagkészleteink, energia- forrásaink vannak. Annyira azonban nem vagyunk gazdagok, hogy azo­kat ne a lehető leghatékonyabban használjuk ki. Ezzel a kérdéssel szo­rosan összefügg a gyártmányok, ter­mékek műszaki szín vonalának kérdé­se, vagyis a minőség. Termékeink gyakran korszerűtlenek, feleslegesen sok nyersanyagot használnak fel. A programban világosan megfogal­mazták, hogy a jó minőségnek ran­got kell biztosítani, a selejtet minimá­lisra kell csökkenteni. Az az óhaj, hogy a termék minősége legyen a szakmai -és a hazafias büszkeség tárgya. Még sokáig beszélt Vlagyimir Mi­kulics, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsá­nak alelnöke a két dokumentumról, amelynek megvalósításával — úgy tűnt lépten-nyomon - nem várnak a Szovjetunióban addig, amíg azok a kongresszusi határozatokban nem jelennek meg. Országjárásunk során megállapíthattuk, hogy jelentős nem­zedékváltozás zajlott le a közelmúlt­ban. Vezető beosztásokba kerültek a közép-, sőt a fiatal nemzedékből olyanok, akik nagy tudásúak és a kor követelményeinek megfelelő - a leg­újabb technikai és technológiai isme­retekkel rendelkeznek. Az egyes üzemek, vállalatok nagyobb önálló­ságot kapnak, elmélyül a brigádrend­szerű munkaszervezés és javadal­mazás. Mivel az eddigi, szinte csak szimbolikusan differenciált jövedel­mek nem hatottak eléggé ösztönző­en, most az sem elképzelhetetlen, hogy a jól dolgozó munkás akár a kétszeresét is megkeresse annak, amit társa, aki csak a felét dolgozza. Az egyes üzemekben felmérik vala­mennyi munkahely tényleges mun­kaigényét, s ahol erre szükség van, még a meglévő berendezések mel­lett is újjászervezik a termelést. Jobb munkaszervezéssel csökkentik a ké­zi m inka arányát különösen a szállí­tásban és anyagmozgatásban. Tö­kéletesítik a meglévő berendezése­ket, fellendült az újítómozgalom, s ahol lehet, rohamosan szerelik az új, korszerű technikai berendezése­ket. A munkahelyeken jobb munká­val, új kötelezettségvállalásokkal - amelyek szintén magukon viselik a változások igényének jegyeit - ké­szültek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának kö­szöntésére. Ugyanis akivel csak be­széltem, mindenki úgy nyilatkozott, hogy az idei esztendő legjelentősebb politikai eseményét soha nem ta­pasztalt várakozás előzi meg. MÉSZÁROS JÁNOS (Folytatás az J. oldalról)- a fegyelem, a szervezettség, rend a munkában. Tudom, hogy ehhez elsősorban az emberek gondolkodá­sában kell jelentős változásnak be­következnie. De mindenképpen nyíl­tan kell beszélnünk a jövőben is, mégha ez szokatlan, vagy esetleg kellemetlen is sokak számára. Pél­dául olyan kényes kérdésben, mint a káderpolitika. Ugyanis eddig szinte mindenhol az volt a gyakorlat, hogy alig fordult elő, amikor valakit levál­tottak. Pedig gyakran megbizonyo­sodhattak afelől főnökök és beosz­tottak, hogy az a bizonyos valaki alkalmatlan a számára „kijelölt“ tisztség betöltésére. A jövőben azon­ban másként lesz. Időről időre felte­szik majd a kérdést az illetékesek­nek, hogy „mit csináltak?!“ A döntő ugyanis az lesz, hogy ki mit tett az asztalra! Sőt a káderpolitika haté­konyságának növelése érdekében kidolgoztak egy általános érvényű elvet is a legfelsőbb pártszervek. Nos, az azonban továbbra is ér­vényben marad, hogy az ilyen káder- kérdésekben tapintatosan kell eljár­ni. Van, akinek négyszemközt kell megmondani, hogy - sajnos - alkal­matlan egy tisztség betöltésére, van sokoldalú fejlődésének elősegítése a társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsításával nagyon is reális elképzelés, hiszen rengeteg tartalé­kunk van. Már az utóbbi évben is jelentős előrelépést értünk el a mun­kaszervezés területén, s ennek is köszönhetően a gazdasági szakem­berek megállapították, hogy az ipar növekedésének üteme megkétsze­reződött a korábbi évekhez viszo­nyítva. Nagyon nagy fontosságot tu­lajdonítunk az emberi tényezőnek a gazdasági élet hatékonyságának növelésében, hiszen a most kezdő­dött ötéves tervidőszak idején felté­telezhetően csak mintegy hétezerrel nő a dolgozók száma. Tehát a mun­kaerő növekedésével a jelenlegi vi­szonyok mellett jelentős növekedést a termelésben elérni lehetetlen. Ez, persze, csak az egyik tényező, a fő feladat, hogy a népgazdaságot elvi­leg új, tudományos-műszaki és szer­vezési-gazdasági szintre kell emelni. Intenzív fejlődést csakis így lehet elérni. Az új technika, új technológiák mielőbbi bevezetése számunkra kor­parancs. Jelentős szociális változások is várhatók. Úgy is szoktuk mondani, hogy nemcsak a munka lesz több, akivel nyilvánosan, s a párttagoknak általában a pártbizottságon. És kö­zölni velük, hogy adják át a helyüket az arra alkalmasabbaknak. Az egye­düli helyes út, hogy az egyes funk­ciókat az arra legalkalmasabbak tölt­sék be! Útravalóul talán ennyi is elég. Ha pedig valamit kérhetnénk ennek fejében, az az volna, hogy utatok során ésszel és szívvel figyeljetek! Csernov elvtárs „útravalójával“ gazdagodva aztán a Belorusz-pálya­udvarról folytattuk utunkat az éjsza­kai expresszel a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába, Minszkbe. A hazai tapasztalatok alapján attól tartottam, hogy a tél, meg a sűrű hóesés miatt ugyancsak késve érkezünk. De a vonat ponto­san indult, és a menetrend szerint meg is érkezett Minszkbe. Azt már Vlagyimir Mikulicstól, a belorusz legfelsőbb tanács alelnö- kétöl tudhattuk meg, hogy ennek a szovjet köztársaságnak a fővárosa szinte teljesen újjáépült, sót az új városközpontot másutt kellett felépí­teni, a németek a második világhá­ború alatt annyira tönkretették. Te­kintve, hogy Belorusszia szenvedett talán a legtöbbet a háborúban, és a minszkihez hasonló rombolást vé­geztek a fasiszták az egész ország­ban, a gazdaságot is teljes mérték­ben át kellett építeni. A legfelsőbb ta­nács alelnöke részletesen ismertette a köztársaság gazdaságának ered­ményeit, majd áttért arra a két doku­mentumra, amely a leginkább foglal­koztatta a szovjet közvéleményt. El­mondotta, hogy Belorusszia lakossá­gában is visszhangra talált mind a pártprogram, mind az ország gaz­dasági és társadalmi fejlesztésének fő irányait megszabó dokumentum.- Véleményünk szerint - mondot­ta Vlagyimir Mikulics - a társadalom hanem az érte járó bér is. Persze a bérek -és a reálbérek - növekedé­se a szociális fejlesztésnek csak egyik oldala. A társadalom részéről a dolgozók számára előirányzott jut­tatások ugrásszerűen növekednek. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak programtervezetéről folytatott vi­ta azért is váltott ki élénk visszhan­got, mert az ezredfordulóig a terme­lési kapacitások megkétszerezésé­vel számol. Minden esetre a belorusz gazdasági életben ez számottevő, eddig nem tapasztalt fejlődési üte­met követel meg. Például erre az ötéves tervidőszakra szinte minden termelőüzem, és a mezőgazdaság­ban a közös gazdaságok számára előírták, hogy ötven százalékkal kell növelni a termelés volumenét. Bizonyára ösztönzően hatnak A mozin kóoiaj- finomító vezér­lőterme. Na­ponta 40-45 ezer tonna kő­olajat dolgoz­nak fel A Szovjetunióban három helyen szaporítják szinte laboratóriumi körülmények között a zsen-sen gyöke­ret Az egyik a mozirí takarményélesztö-ovár amely­nek raktárhelyiségében készült ez a felvétel [Jaroslav Téáinsky (2) és a szerző (2) felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents