Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
imtBtr MHUAun nuimni mu a 1986. II. 21. Gyakorlat a gomeli Népi Iparművészeti Szakközépiskolában. Szemben a falon látható szovjet címer és a Szovjetunió köztársaságainak címerei - intarzia - a diákok tudását dicsérik A Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosának, Minszknek egyik korszerű lakótelepe a Jubilejnaja szálló tizedik emeletéről nézve majd a gazdaságirányításban tervezett változások. Igaz, eltart egy ideig, amíg beidegződik, hogy például egy kolhoznak a traktorgyár nemcsak a hiányzó alkatrész miatt fog kötbért fizetni - ha a traktor alkatrészhiány miatt nem dolgozhat - hanem azt a munkát is meg kell térítenie, amit a traktor e műszaki hiba miatt nem tudott elvégezni. Vagyis azt is mondhatnánk, hogy változtatni kell a fejekben is. Elmondhatom, hogy a dolgozók üdvözlik a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítására tett és a jövőben teendő intézkedéseket. Hiszen ezáltal csökken a fizikai munka mennyisége, könnyebbé válik a termelőmunka. Persze, ennek technológiai fegyelem javításával is párosulnia kell. Lényeges, amit elértünk a közelmúltban a robotizáció területén, ugyanis köztársaságunkban az elmúlt ötéves tervidőszakban mintegy négyezer robotet állítunk a termelésbe, de a jövőben ennél sokkal több kell, hogy a párt gazdasági stratégiáját követhessük. Közismert szerte a világon, hogy a Szovjetunió rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, tehát nyersanyagokban, egyéb anyagokban, óriási fűtőanyagkészleteink, energia- forrásaink vannak. Annyira azonban nem vagyunk gazdagok, hogy azokat ne a lehető leghatékonyabban használjuk ki. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg a gyártmányok, termékek műszaki szín vonalának kérdése, vagyis a minőség. Termékeink gyakran korszerűtlenek, feleslegesen sok nyersanyagot használnak fel. A programban világosan megfogalmazták, hogy a jó minőségnek rangot kell biztosítani, a selejtet minimálisra kell csökkenteni. Az az óhaj, hogy a termék minősége legyen a szakmai -és a hazafias büszkeség tárgya. Még sokáig beszélt Vlagyimir Mikulics, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának alelnöke a két dokumentumról, amelynek megvalósításával — úgy tűnt lépten-nyomon - nem várnak a Szovjetunióban addig, amíg azok a kongresszusi határozatokban nem jelennek meg. Országjárásunk során megállapíthattuk, hogy jelentős nemzedékváltozás zajlott le a közelmúltban. Vezető beosztásokba kerültek a közép-, sőt a fiatal nemzedékből olyanok, akik nagy tudásúak és a kor követelményeinek megfelelő - a legújabb technikai és technológiai ismeretekkel rendelkeznek. Az egyes üzemek, vállalatok nagyobb önállóságot kapnak, elmélyül a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás. Mivel az eddigi, szinte csak szimbolikusan differenciált jövedelmek nem hatottak eléggé ösztönzően, most az sem elképzelhetetlen, hogy a jól dolgozó munkás akár a kétszeresét is megkeresse annak, amit társa, aki csak a felét dolgozza. Az egyes üzemekben felmérik valamennyi munkahely tényleges munkaigényét, s ahol erre szükség van, még a meglévő berendezések mellett is újjászervezik a termelést. Jobb munkaszervezéssel csökkentik a kézi m inka arányát különösen a szállításban és anyagmozgatásban. Tökéletesítik a meglévő berendezéseket, fellendült az újítómozgalom, s ahol lehet, rohamosan szerelik az új, korszerű technikai berendezéseket. A munkahelyeken jobb munkával, új kötelezettségvállalásokkal - amelyek szintén magukon viselik a változások igényének jegyeit - készültek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának köszöntésére. Ugyanis akivel csak beszéltem, mindenki úgy nyilatkozott, hogy az idei esztendő legjelentősebb politikai eseményét soha nem tapasztalt várakozás előzi meg. MÉSZÁROS JÁNOS (Folytatás az J. oldalról)- a fegyelem, a szervezettség, rend a munkában. Tudom, hogy ehhez elsősorban az emberek gondolkodásában kell jelentős változásnak bekövetkeznie. De mindenképpen nyíltan kell beszélnünk a jövőben is, mégha ez szokatlan, vagy esetleg kellemetlen is sokak számára. Például olyan kényes kérdésben, mint a káderpolitika. Ugyanis eddig szinte mindenhol az volt a gyakorlat, hogy alig fordult elő, amikor valakit leváltottak. Pedig gyakran megbizonyosodhattak afelől főnökök és beosztottak, hogy az a bizonyos valaki alkalmatlan a számára „kijelölt“ tisztség betöltésére. A jövőben azonban másként lesz. Időről időre felteszik majd a kérdést az illetékeseknek, hogy „mit csináltak?!“ A döntő ugyanis az lesz, hogy ki mit tett az asztalra! Sőt a káderpolitika hatékonyságának növelése érdekében kidolgoztak egy általános érvényű elvet is a legfelsőbb pártszervek. Nos, az azonban továbbra is érvényben marad, hogy az ilyen káder- kérdésekben tapintatosan kell eljárni. Van, akinek négyszemközt kell megmondani, hogy - sajnos - alkalmatlan egy tisztség betöltésére, van sokoldalú fejlődésének elősegítése a társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsításával nagyon is reális elképzelés, hiszen rengeteg tartalékunk van. Már az utóbbi évben is jelentős előrelépést értünk el a munkaszervezés területén, s ennek is köszönhetően a gazdasági szakemberek megállapították, hogy az ipar növekedésének üteme megkétszereződött a korábbi évekhez viszonyítva. Nagyon nagy fontosságot tulajdonítunk az emberi tényezőnek a gazdasági élet hatékonyságának növelésében, hiszen a most kezdődött ötéves tervidőszak idején feltételezhetően csak mintegy hétezerrel nő a dolgozók száma. Tehát a munkaerő növekedésével a jelenlegi viszonyok mellett jelentős növekedést a termelésben elérni lehetetlen. Ez, persze, csak az egyik tényező, a fő feladat, hogy a népgazdaságot elvileg új, tudományos-műszaki és szervezési-gazdasági szintre kell emelni. Intenzív fejlődést csakis így lehet elérni. Az új technika, új technológiák mielőbbi bevezetése számunkra korparancs. Jelentős szociális változások is várhatók. Úgy is szoktuk mondani, hogy nemcsak a munka lesz több, akivel nyilvánosan, s a párttagoknak általában a pártbizottságon. És közölni velük, hogy adják át a helyüket az arra alkalmasabbaknak. Az egyedüli helyes út, hogy az egyes funkciókat az arra legalkalmasabbak töltsék be! Útravalóul talán ennyi is elég. Ha pedig valamit kérhetnénk ennek fejében, az az volna, hogy utatok során ésszel és szívvel figyeljetek! Csernov elvtárs „útravalójával“ gazdagodva aztán a Belorusz-pályaudvarról folytattuk utunkat az éjszakai expresszel a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába, Minszkbe. A hazai tapasztalatok alapján attól tartottam, hogy a tél, meg a sűrű hóesés miatt ugyancsak késve érkezünk. De a vonat pontosan indult, és a menetrend szerint meg is érkezett Minszkbe. Azt már Vlagyimir Mikulicstól, a belorusz legfelsőbb tanács alelnö- kétöl tudhattuk meg, hogy ennek a szovjet köztársaságnak a fővárosa szinte teljesen újjáépült, sót az új városközpontot másutt kellett felépíteni, a németek a második világháború alatt annyira tönkretették. Tekintve, hogy Belorusszia szenvedett talán a legtöbbet a háborúban, és a minszkihez hasonló rombolást végeztek a fasiszták az egész országban, a gazdaságot is teljes mértékben át kellett építeni. A legfelsőbb tanács alelnöke részletesen ismertette a köztársaság gazdaságának eredményeit, majd áttért arra a két dokumentumra, amely a leginkább foglalkoztatta a szovjet közvéleményt. Elmondotta, hogy Belorusszia lakosságában is visszhangra talált mind a pártprogram, mind az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányait megszabó dokumentum.- Véleményünk szerint - mondotta Vlagyimir Mikulics - a társadalom hanem az érte járó bér is. Persze a bérek -és a reálbérek - növekedése a szociális fejlesztésnek csak egyik oldala. A társadalom részéről a dolgozók számára előirányzott juttatások ugrásszerűen növekednek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezetéről folytatott vita azért is váltott ki élénk visszhangot, mert az ezredfordulóig a termelési kapacitások megkétszerezésével számol. Minden esetre a belorusz gazdasági életben ez számottevő, eddig nem tapasztalt fejlődési ütemet követel meg. Például erre az ötéves tervidőszakra szinte minden termelőüzem, és a mezőgazdaságban a közös gazdaságok számára előírták, hogy ötven százalékkal kell növelni a termelés volumenét. Bizonyára ösztönzően hatnak A mozin kóoiaj- finomító vezérlőterme. Naponta 40-45 ezer tonna kőolajat dolgoznak fel A Szovjetunióban három helyen szaporítják szinte laboratóriumi körülmények között a zsen-sen gyökeret Az egyik a mozirí takarményélesztö-ovár amelynek raktárhelyiségében készült ez a felvétel [Jaroslav Téáinsky (2) és a szerző (2) felvételei)
