Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
Látogatóban a losonci (Lucenec) csempegyárban Új lakása építésénél, régi lakása korszerűsítésénél keresse a losonci csempegyár termékeit. - így, ezekkel a szavakkal reklámozhatná esztétikus kivitelű fal- és padlóburkolóit Szlovákia egyetlen, de külföldön is jól ismert csempegyára, amely mutatós kerámiatáblácskáival konyhának, fürdőszobának, tussolófülkének ad színt, varázst, hangulatot. A reklám azonban elmarad. Miloslav Indro, a gyár igazgatója ugyanis elégedett hangon közli velem, hogy 1979-tól, az indulás évétől kezdve még egyetlen egyszer sem gyártottak raktárra. Mert ami volt, azonnal elkelt. Szinte egyik hétről a másikra. Égetés előtt A minőséget, a minták és a színek színes skáláját látva egy cseppet sem csodálkozom a szavain, mint ahogy Karol Dovala megjegyzésén sem. A gyár áru- értékesítő osztályának vezetője határozottan állítja:- Akármennyit gyártanánk is, minden darabra találnánk vevőt. Gondoljon csak bele: mint eső után a gomba, mostanában mindenütt úgy nőnek ki a földből a házak, a lakótelepek. És nemcsak nálunk van ez így, külföldön is ez a helyzet. Szép, divatos csempéből pedig sosincs elég.- Nézzük hát, hogy zárták a 7. ötéves tervidőszak utolsó évét. Hova és mennyit szállítottak tavaly?- A szocialista országok közül a Szovjetunió kapott a legtöbbet: 1 millió 16 ezer négyzetmétert. Lengyelországba 32 ezer, Magyarországra pedig 22 ezer négyzetmétert szállítottunk. A tőkés országok közül tizenöttel kötöttünk szerződést, köztük Szaúd-Arábiával, Afganisztánnal, Jamaicával, Svájccal, Belgiummal ... december végéig 269 500 négyzetméter csempét adtunk el nekik. A legtöbbet Kenyának, vele évek óta kitűnő kereskedelmi kapcsolatban vagyunk.- És 1986-ra milyen szerződéseket kötöttek?- Ami a nyugati piacot illeti: idén legalább akkora devizaösszeggel számolunk, mint tavaly, tehát a tőkés országok egyre növekvő igényeit megkülönböztetett figyelemmel kísérjük. De többet kapnak tőlünk a baráti országok is. A Szovjetunió 1 250 000, Lengyelország 114 000, Magyarország pedig 26 000 négyzetméter fal- és padlóburkolót rendelt.- Tűzbe nyúlok, ha ezek után azt kérdezem: mi marad a csehszlovák piacra?- Nem nyúl tűzbe. Gondolunk mi a hazai igényekre is.- Igen, igen, én mégis sok helyen azt tapasztaltam, hogy nem is olyan nagy a választék. Hogy szerencsésnek tarthatja magát, aki rátalál az ízlésének megfelelő csempére.- Nézze, mi egy kicsit máshogy ítéljük meg a helyzetet. Szerintünk a vevők a legtöbb esetben azért elégedetlenek, mert nem azt látják maguk előtt a pulton, mint amit megálmodtak. Ide, a gyár melletti mintaboltunkba is néha olyan elképzelésekkel állítanak be, s hadd jegyezzem meg: főleg a nők, hogy én csak hallgatok, és nem akarok hinni a fülemnek. Aztán mint mindenben, a csempében is minden évnek megvan a maga divatja. Ha a fehér színű a felkapott, akkor ezt keresik az egész országban. Ha az azúrkék, akkor meg arra várnak. A választék, amellyel évről évre szolgálni tudunk: 60-80 féle. Maga szerint ez kevés?- Szerintem nem.- De nem is hiszem, hogy a választékkal volna baj, hisz kéthetente új és új csempékkel állunk elő. Tervezőink jól tudják, mikor mi a divat a nagyvilágban; színben is, mintában is igyekeznek szépet, ízléseset alkotni. Talán, ha jobb volna az áruelosztás, ha a Csallóközben is ugyanazok közül a csempék közül választhatnának az emberek, mint mondjuk az ország keleti részében, vagy fordítva, akkor senki sem feltételezné, hogy csak az exportfeladatokat tartjuk szem előtt.- Ott vagyunk tehát, ahol a part szakad: több kellene a hazai piacra is.- Lehet. De nem biztos, hogy sokkal több! x Színes külföldi katalógust tesz elém Strbkáné Valko Mária, a gyár egyik fiatal csempetervezője. Lapozzak csak bele, biztat, aztán nézzem meg a losonci választékot, látok-e nagy különbséget a „kinti“ és az itthoni csempék között.-Talán csak az árnyalatokban. Mert a minták sokban hasonlítanak.- Igen, a fehér után most a pasztell színek jöttek divatba. Már erre is felkészültünk.- És a minták közül melyek köszönnek vissza mostanában?- A virágcsokrok, a csendéletek, a madarak. A múlt héten én is egy madaras csempét terveztem, csontszínű alapon halványkék sirály repül csőrében halat tartva. Még nem tudom, elfogadják-e? Majd ha összeül a képzőművészeti tanács, kiderül.- S ha azt mondják: nem kell, akkor mi lesz?- Semmi. Akkor egy másik ötletemet „veszik meg“. Szép ez a munka, én nagyon szeretem, de vannak napok, amikor semmi sem jut az eszembe. Máskor meg öt-hat mintát is megrajzolok egy műszak alatt. Tudja, hogy van: ha ihletem van, tele vagyok új és új elképzeléssel, ha meg nincs, bele is szakadhatok, akkor sem megy. A harmadik évemet töltöm a gyárban; tíz év múlva talán már nem lesznek „terméketlen napjaim“.- Ha most lakást kapna, melyik csempéből rendelne az itt gyártottak közül?- Jaj, csak ezt ne kérdezte volna! Hát azt hiszi, hogy tudnék választani! Nem. Vagy ha mégis, akkor hetente cserélgetném. x Ülünk az igazgatói irodában - Miloslav Indro nyugodt arccal jegyzi meg:- Tavaly a fehér csempe volt a legfelkapottabb, s a belgáknak is ez tetszett a leginkább. Olcsó is, mutatós is... rákapcsoltunk és a tervezettnél jóval többet gyártottunk belőle. Hogy mit tartogat a holnap? Reméljük, továbbra is „egészséges“ terveket tesznek elénk. Olyanokat, hogy 580 dolgozónk közül senki sem esik kétségbe, ha meghallja a számokat. SZABÓ G. LÁSZLÓ Strbkáné Valko Mária Festés előtt (Gyökeres György felvételei) Sajtológép régi alkatrészekből Hét karbantartó kezdeményezése A lovinobanai Szlovák Magnezit Művek a Losonci (Luöenec) járás és egyben Közép-Szlovákia déli részének legrégibb üzemei közé tartozik. S bár termelési csarnokaiba új gépek, berendezések is kerülnek, könnyítve a magnezitgyártók nehéz munkáján, némely üzemegységeiben még kézi munka folyik. Példa erre a bázisos épületidomok előállítása, amelynek során a magnezittéglákat SGP típusú sajtológépeken készítik. Ezek kézi keze- lésúek, ami miatt az épületidomok minősége nem volt mindig kielégítő. Ezenkívül a termékeket kézzel szedik ki belőle, amivel megsértik a biztonsági előírásokat. Végül is ezt több baleset bizonyította. Az üzem jelenleg régi termelési egységeinek generáljavításán munkálkodik, ezért új sajtológépeket csak a következő években vásárolhatnak. Ezekről a gondokról tudnak az üzem dolgozói is. Vannak köztük azonban olyanok, akik szívükre vették a dolgot. A műhelyekben dolgozó karbantartók, villanyszerelők és lakatosok, összesen hat munkás és vezetőjük, akik az itteni üzemben már sok évet ledolgoztak. Ismerik azt, s szakmájuknak igazi mesterei. Jozef Králik, Ján Beracka, Duéan Kliment, Ján Marcinek, Ján Miőianik, Rudolf Kliment, Július Simo. Bántotta őket, hogy a bázisos épületidomok előállítását végző üzemegységben kollégáiknak problémát okoz a keresett magnezittéglák gyártása. Ezért egy évvel ezelőtt összedugták a fejüket, s elgondolkoztak azon, hogyan lehetne megoldani ezt a régóta tartó problémát. Az üzemben több kiselejtezett régi sajtológép van. Felújítani ezeket? Nem lett volna belőle semmi hasznuk, sem anyagiakban, sem a minőség javulásában.- És mi történne, ha megpróbálnánk a régi, kihasználatlan SGP sajtológép alkatrészeiből egy újat előállítani? - tették fel maguknak a kérdést a sajtoló üzemegység karbantartói. Ez nem volt rossz ötlet. Megvalósítása azonban sok szabad idejükbe került volna, túlórákban, szombatokon, vasárnapokon kellett volna elkészíteniük. Ez néhány hónapos munka. - Ha sikerül - mondták közülük többen- megjavul termékeink minősége, de főleg az emberi munka lesz könnyebb. Végül is mind a heten döntöttek: megpróbálják. Bármiképpen, de sikerülnie kell. ötletüket elmondták az üzem vezetésének is. Kezdeményezésüket mindenki örömmel fogadta. Hisz ehhez hasonlóra több gépipari vállalat sem vállalkozik, azoknak pedig minden feltételük adott a termeléshez: a tervezéstől, a prototípusok előállításán keresztül a termelés beindításáig. Az üzem vezetése támogatta a karbantartók kezdeményezését, s a kúntapolcai (Kunová Teplica) testvérüzemben biztosították a sajtológép néhány részének legyártását. Ók heten pedig Lovinobaőában munkához láttak. Lassan, tökéletesen és igazi mesteri fogásokkal napról napra bizonyították, hogy munkájuk végül is sikeres lesz. Szereltek, hegesztettek, hidraulikát és villamosáramot kapcsoltak be, szemük előtt született az új sajtológép.- És mi lenne, ha az olajmeghajtást mással pótolnánk? Találjunk ki valamit - javasolta Jozef Králik karbantartómester. ötletét megvalósíthatónak tartották. A gondolat megszületésétől annak megvalósításáig alig három hónap telt el. Az olajmeghajtást vízmeghajtással pótolták. S ehhez csak ipari víz kellett. Szeptemberben, amikor nagy részüknek a legtöbb munkája volt a ház körül és a kertben, már elkezdték az új sajtológép kipróbálását. Közben az üzemben azt suttogták, nem fejezik be, ez lehetetlen, nem sikerülhet nekik. Az első próbák mégis a kezdeményezőket igazolták. Naponta állították elő a kiváló bázisos épületidomokat, amelyek paraméterei megfeleltek a külföldi megrendelők elvárásainak. Közel egy hónapig tartott a próbaidőszak. Később hibák ugyan előfordultak, de felmerülésük után azokat rögtön felszámolták. És amikor az új sajtológép hibátlanul dolgozott, bejelentették kötelezettségvállalásuk teljesítését. A közelgő XVII. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásuk megvalósítása után elkezdték az érintett üzemegység dolgozóinak betanítását. Ez már nem volt olyan nehéz, mint az új gép legyártása. Hisz a régi gépekhez viszonyítva az egész sajtolási ciklust teljesen automatizálták. S közben felszámolták a nehéz fizikai munkát, növelték a munkabiztonságot és ami ugyancsak fontos, az új sajtológépről lekerülő termékek kiváló minőségűek. A hét szakember kezdeményezése nem volt fölösleges. Megértették ezt kollégáik az üzemben, feletteseik, s családtagjaik, akiknek otthon nemegyszer hiányoztak. Több száz órát áldoztak fel a gép elkészítésére. Szabad idejükből. S ezzel üzemüknek devizaeszközöket takarítottak meg. összehasonlításképpen a nem szocialista országokból importált új sajtológép legalább 15 millió koronába kerül. Ók ezt régi alkatrészekből állították elő. Nemcsak pénzt takarítottak meg az üzemnek, hanem egyben hozzájárultak ahhoz, hogy a lovinobafiai üzem (amelyben Franciaországba is exportál) termékei mindenhol keresettek legyenek. Jelenleg világszerte a minőség diadalmaskodik, aminek elérése a lovinobaöai magnezitgyártóknak is sikerült. Ezért értékes annyira a szóban forgó karbantartók kezdeményezésének eredménye. MILAN KOSEC ACSKP XVII. KONGRESSZUSA
