Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
A hús útjáról - amíg eljut unGHuziK Lassan alakul át a fogyasztói szokás • Piacot kereső bárányhús • Csomagolva vagy hagyományosan? • A szempontok és az érdekek jobb egyeztetésével. A vágóállatok felvásárlásával kapcsolatban gyakori egyes mezőgazdasági üzemek panasza, miszerint a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Húsipari Vállalat nem egy esetben késlekedve vásárolja fel az értékesítésre érett jószágokat. A felvásárlási ütemterv akadozó teljesítése egyrészt az állattartás jövedelmezőségét veszélyezteti, másrészt a vágósúlyban levő állatok felélik az amúgy is szűkös takarmánykészlet egy részét, mégpedig más haszonállatok rovására. Legutóbb éppen a Jesenskéi Állami Gazdaság illetékesei fejezték ki aggályaikat a juhtenyésztéssel, pontosabban a juhok és a hízóbárányok értékesítésével kapcsolatban, de hallottunk ilyen jellegű panaszokról egy sertéshizlaldában, sőt egy szarvasmarha- tenyésztő üzemben is. Az ilyen panaszok rendszerint helytállóak, de a másik oldalon a húsiparnak is megvannak a sajátos - nem is akármilyen - érvei. Ezekkel kapcsolatban hadd idézzük Pavot Slovák elvtársnak, a húsipari vállalat igazgatójának a járási pártbizottság egyik közelmúltban megtartott ülésén elhangzott szavait: ,,A sokfelé írt bírálatok ellenére kijelenthetem, hogy üzemünk minden évben eleget tesz valamennyi mezőgazdasági üzemmel szembeni kötelezettségének, a tervfeladatok teljesítésének. A hústermelésben azonban napjainkban a mennyiségen kívül mindenkinek látnia kell a minőségi követelményeket is. Régen elmúltak azok az idők, amikor üzleteinkben a vevők válogatás nélkül megvásárolták a húst és a húskészítményeket. Ezt nem panaszképpen mondom, mert jól van, hogy igy van. Csupán a valós helyzetet szeretném érzékeltetni, hiszen mi vevők és eladók is vagyunk egyúttal. Sajnos, az az igazság, hogy a mezőgazdasági üzemek kínálata a minőség szempontjából nem mindig megfelelő. Nem egy esetben adódnak nehézségek amiatt, hogy egyes nagyüzemek a kiselejtezett teheneket vagy üszőket is kedvező árakon szeretnék értékesíteni. Ugyanakkor mi az elmúlt évben a felvásárolt hús teljes mennyiségének 15,2 százalékát úgynevezett kényszervágási árakon voltunk kénytelenek eladni. Az ilyen arány még kerületi összehasonlításban is igen rossznak mondható."- Még kedvezőtlenebb a helyzet a juhok és a selejtbárányok felvásárlása és értékesítése terén - tájékoztatott a vállalatnál Csomós László mérnök, az értékesítési osztály vezetője, a pártalapszervezet elnöke. Amíg például 1984 első kilenc hónapjában 4629 darab pecsenyebárányt és selejtjuhot vásároltunk fel, 44,7 kg-os vágósúllyal, az elmúlt év hasonló időszakában már 5379 darab állat került vágóhídra, 32,5 kg-os átlagsúly- lyal. Felméréseink szerint a mezőgazdasági üzemek kínálata jelenleg is megközelíti a 4000 darabot, s mi tanácstalanok vagyunk, mert külföldi értékesítés szóba sem jöhet, s ekkora mennyiséget a hazai piacon nem tudunk elhelyezni. Megoldás talán a nagyobb arányú feldolgozás lenne, ám ehhez hiányzik a munkaerő, arról nem is beszélve, hogy a kiaszott juhok kicsontozása és további feldolgozása gazdaságtalan feladat lenne. A felvásárlás, a feldolgozás és az értékesítés láncrendszerében fontos szerepe van a kereskedelemnek. Az előbbiekkel kapcsolatban hallgassuk meg Elena RepaSová elv- társnőnek, a Zdroj rimaszombati vállalata igazgatójának a véleményét:- Ha a vásárló egy üzletben nincs megelégedve az árukínálattal, a kiszolgálás színvonalával, természetesen módjában áll felkeresni egy másik elárusítóhelyet, ezzel szemben a kereskedelemnek nincs választási lehetősége, tulajdonképpen kiszolgáltatott helyzetben van. Jellemző példa erre a Közép-szlovákiai Húsipari Tröszt egyik legutóbbi döntése, melynek értelmében a csontos marhahúst és a sertésoldalast csak csomagolva szállítja üzleteinkbe. Félreértés ne essék, nem a hús csomagaiása ellen van kifogásom, hiszen az értékesített hús teljes mennyiségének 28 százalékát kerületi viszonylatban is így rendeljük és értékesítjük, hanem azért, mert ezeket a döntéseket egyoldalúan hozza meg a feldolgozóipar, a kereskedőkkel és a vásárlókkal való előzetes megtárgyalás nélkül. Ami az egyes termékeket illeti, a kerületi húsipar az elmúlt ötéves tervidőszakban 29 innovált terméket hozott forgalomba. Érdekes felidézni, hogy mi lett a sorsuk: hét termék csupán egyetlen egyszer látott napvilágot, négy csak nagyon rövid ideig „élt“, s további három terméket is már régóta nem szállítottak az üzleteinkbe. A magas ár és a nem kielégítő minőség miatt hat termék iránt nincs érdeklődés, öt iránt csak enyhe a kereslet. Két terméket szívesen vásárolnak a fogyasztók, ám gyakoriak a minőségi panaszok. Két termék viszont sikeresnek mondható - a huszonkilenc közül. Ez bizony kevés. Ezek után kíváncsiak voltunk Michal Me- gela elvtársnak, a járási nemzeti bizottság elnökének a húsellátással, az áru minőségével kapcsolatos véleményére.- A húsipart valóban sok vád éri a minőséget illetően, s nem is mindig alaptalanul. Olykor elég egy pillantást vetni egyes termékekre, a befonnyadt virslikre és szalámikra, a nem túl tetszetős készítményekre. Ami az étkezési szokásokat illeti, az ismert egészségügyi szempontokból kiindulva a mi járásunkban is a sertéshúsfogyasztás visszaszorítására törekszünk. Nem könnyű feladat ez, hiszen éppen ezen a vidéken van nagy hagyománya a sertéshús és a zsír fogyasztásának. A könnyebben emészthető szárnyasokat, a halat, a borjú- és a marhahúst a lakosság egy rétege már szívesen fogyasztja. Más a helyzet az ugyancsak jól emészthető, ráadásul igen tápláló bárányhús esetében. A teljes húsfogyasztásból a bárány- és a juhhús részaránya szlovákiai viszonylatban mindössze három százalékot képvisel, Közép-Szlovákiában egy százalékkal nagyobb, járásunkban pedig az elmúlt „ hét évben a 7 százalékot is meghaladta. Mindezt jelentős felvilágosító munkával, kereskedelmi szerveink közreműködésével értük el, s újabban már az üzemi konyhák és a vendéglők étlapjáról sem hiányzik a finom báránypörkölt vagy a gulyás. Bármilyen jó is, egészséges is a bárányhús, az értékesítés terén azonban végesek a lehetőségeink. Ezért kell az ország többi részében is árusítani, értékesíteni a juhhúst, különben nem oldódnak meg a gömöri, a nógrádi és a liptói juhtenyésztó gazdaságok, valamint a húsipar problémái. Végezetül hadd csatlakozzon a húsellátás kérdéseiről szóló véleménycseréhez a vásárló is, Bán István személyében:- Faluhelyen nőttem fel, s bizony gyermekéveimben nem nagyon válogattam a húsfélékben, azt fogyasztottam, amit éppen nagy- nehezen megszereztek a szüleim. Persze, ma már más a helyzet, igazán nem szűkölködünk húsfélékből, s őszintén megörültem, amikor tavaly a sertés- és a marhahús mellett a csomagolt bárányhús is megjelent. Az első bevásárlás alkalmával szerencsém volt, kitűnő pörköltet készítettem belőle. Nemsokára ismét vásároltam, immár nagyobb mennyiségben, de baráti társaságomnak csalódást okoztam, mert a hús órák múlva sem puhult a kondérban, s egy másik alkalommal a marhahússal sem jártam másként. Azóta egyszerűen nem veszek mást, csak baromfit és sertéshúst. ÚJ SZÚ Befejezésként egészítsük ki néhány gondolattal az elmondottakat. Kétségtelenül minden félnek megvan a maga érdeke, a maga igazsága a vitatott kérdésekben. Ám valóban látnunk kell a minőség iránti igények állandó növekedését is. Ha a termelő jó minőségű állatokat hizlal és értékesít, jelentősen megkönnyíti a feldolgozóipar és a kereskedelem dolgát. Persze, a kiselejtezett, kiöregedett jószágokat is hasznosítani kell, de legyen a húsipar és a kereskedelem dolga, hogy ezek a megfelelő árakon és helyeken kerüljenek értékesítésre. HACSI ATTILA • Vladimír Záhorsky gépesítő Peter Stang hegesztővel a munkafeltételekről beszélget (A szerző felvétele) A Nagykürtösi (Vel'ky Krtíá) Állami Gazdaság javítóműhelyében sziszeg a hegesztőpisztoly, szikrázik a köszörű, surrog a fúrógép. Rokkant gépek sorakoznak egymás mellett. Van, amelyik csak komolyabb ápolást igényel, ám legtöbbjük szakszerű javításra szorul. A gépjavítók egy csoportja egy Zetor javításának befejező munkáit végzi, odább egy trágyaszóró alkatrészét cserélik ki.-A gépek javítását pontos ütemterv szerint végezzük - tájékoztatott Vladimír Záhorsky gépesítő, akivel a munkák menetét tekintettük meg. - A tavaszi munkák első szakaszához szükséges gépek szemléjére február második felében kerül sor, addig minden gépet üzemképes állapotba kell hoznunk.-A jelenlegi állapotot figyelembe véve, ez sikerülni fog?- Annak ellenére, hogy az elmúlt év őszén a talajelőkészítő munkák alaposan megviselték gépeinket és tüzetesebb ellenőrzést, javítást igényelnek, a munkában nincs lemaradás. Naponta általában egy erőgép javítását tudjuk elvégezni egyéb munkákkal együtt. Szerelőink, javítóink mellett természetesen jelen van maga a gépkezelő is, aki segítséget nyújt a hibák megállapításához, és segít gépének karbantartásában, javításában is. Egy traktor kivételével, amelyet Povaísky Chímecre küldtünk nagyjavításra, minden erőgépet időben ki tudunk javítani.- Milyen erőgépek javítását kell még elvégezni a gépszemléig?- Erőgépeink zömét a Zetor-család tagjai alkotják. A különféle típusokból húsz darab van, de a kerekesek közé tartozik a két ŐT 180-as is. Van ezen kívül két DT 75-M típusú lánctalpas traktorunk.-A száraz ősz hatását, gondolom, a talajművelő eszközök még jobban megsínylették.- Tény, hogy ilyen kegyetlen száraz talajban rendkívül nehéz volt magágyat készíteni a vetéshez. Kerekes traktoraink alig-alig boldogultak a határban, a tennivalók jelentős hányadát lánctalpasok végezték. Nehéz körülmények között, hosz- szabb ideig, hiszen a szokásos műveleteket hét-nyolc alkalommal is el kellett végezni, hogy ott a vetőgépek megjelenhessenek. A traktorok mellett 15 pótkocsit és több mint 50 különféle talajelőkészítő munkaeszközt: rögtörőt, tárcsát, boronát, hengert stb. kell megjavítani a munkaterv szerint.- Milyen ösztönzők serkentik a gépjavítókat a lelkiismeretes, jó minőségű és határidőre történő munkavégzésre? - kérdeztem Hujber Kamiitól, a gépesítő központ vezetőjétől.- Jelentős anyagi ösztönzőket helyeztünk kilátásba a feladatok sikeres elvégzése érdekében. Gépjavítóink kiváló munkát végezve igyekeznek, hogy mint a korábbi években két alkalommal, most is az első helyen végezzenek az üzemen belüli versenyben. Stang Peter gépjavító és hegesztő, Ján Slovák és Mikulás Bat- ka gépjavítók, és a többiek jó munkáját dicséri, hogy egyre több gép sorakozik kijavítva a gazdaság gépszínében a gépszemlére, illetve a tavaszi munkakezdésre várva. Munkájukra serkentőleg hat a CSKP közelgő XVII. kongresszusa is, melynek tiszteletére jelentős munkafelajánlást tettek. A javítóműhelyben látottak-hallottak arról tanúskodnak, hogy a Nagykürtösi Állami Gazdaság gépjavítói minden tőlük telhetőt elkövetnek annak érdekében, hogy a gépek tavaszérkezéskor üzemképes állapotban kezdhessék meg a határban a növénytermesztés idei igényes termelési feladatainak teljesítését. BOJTOS JÁNOS A Kassai (KoSice) Kelet-szlovákiai Tejipari Vállalat dolgozói kiváló eredményekkel zárták az elmúlt évet, s a 7. ötéves tervidőszakra előirt feladataikat két héttel korábban teljesítették. Az év végén még húszezer liter tejet dolgoztak fel terven felül. A kassai üzem dolgozói a járás. 300 ezer dolgozóját látják el tejjel és tejipari termékekkel. A felvételen Milena Frofová, Jindra Corejová és Ingrid Golierová vajat csomagolnak. (A ŐSTK felvétele) 986. II. 14. Wr^WvWlfSm ■ r ' f JB ▲ in iBmjer jm Wf Wp
