Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 1. szám

□ Henryk Jacek Schoen új név a lengyel film világában. Első önálló filmje, az Örvény Pirandello két elbeszélésének motívumai nyomán készült; egy tizenéves fiú történetét mondja el, amelyet álomszerű, homályos, titokzatos képsorok szőnek át. J ames Dean-fotó a falon. Rim- baud-plakát az ajtó mögött. Színes Mozart-képek a polcon. Három illúzióromboló zseni. A másság megtestesítői. A kon­venciók vad ellenségei. Magány, gyengédség, szenvedély és láza­dás egy szobába zárva. Három örök-kamasz, s köztük ö: Gálffy László. Álmos és borostás. Mintha na­pok óta bezárva élne. Mintha seb­zett lélekkel élvezné a csendet. Mintha minden szó nehezére esne.- Á, dehogy - bizonygatja fakó mosollyal. - Csak egy kicsit fáradt vagyok.- Az utolsó tekercstől?- Nem. Nem az előadástól. In­kább a bemutató körüli bonyodal­maktól. Attól, hogy még a premier előtti napon sem volt biztos, hogy eljátsszuk-e a Vígszínházban Beckett két egyfelvonásosát. Már nem is reménykedtem, amikor vá­ratlanul megkaptuk a szerző bele­egyezését.-De hisz ez a Krapp, akiről a darab szól, egy rigolyás öregem­ber, jóval túl a hatvanon.- No és? A színészi munka ob­jektivitást, felüllátást követel. Aki szerelmes, abból nehezen lesz jó most eszembe. Neki is voltak nagy hallgatásai Wagner mellett. Ami­kor csak a szeme, az arca be­szélt... olvastam is néhány angol és olasz lapban megjelent írást; ha a sorozatot fanyalogva fogad­ták is, önről felső fokon beszéltek a kritikusok.- Magam is érzem: ez a szerep kapukat nyitott előttem. Bárhova megyek is a Rimbaud-estemmel, most épp az angliai Glasgowba készülök, mindenütt visszakér­deznek a jegypénztárban: tényleg ö jön? II. Lajos? S ha már Rim­baud is szóba került - arról is megpróbáltak lebeszélni. Még a bemutató után is arra kértek: hagyjam abba. Hogy nem nekem való. Hogy csináljak inkább valami mást. Hogy minek ez a sok bukta­tó. Nem adtam fel. Nem fogadtam meg a „jó tanácsokat“, mert tud­tam, ha előbb akarok jutni a pá­lyán, igen is játszanom kell Rim- baud-t. És az igazi nagy dobások, remélem, még csak most jönnek. Most, amikor megtanultam járni, mozogni, beszélni. Újítani, feltalál­ni nem akarok. Csak meglepeté­sekkel szolgálni. És a csodát nem mástól várom, hanem magamtól. A közönség ugyanis mindig valami újra vágyik. Aki megnézett az Equusban, az el sem tudja kép­„ÉN BELÜLRŐL SMINKELEK“ □ Robert Bresson francia rendező a görög Niko Papata- kis A nagy élet című regényé­ből készít filmet. □ Geraldine Chaplin a fő­szereplője egy kubai filmnek, amely a múlt században ját­szódik. □ Margarethe von Trotta, a neves rendező, Volker Schlöndorff felesége filmet for­gatott Rosa Luxemburgról, a német munkásmozgalom nagy alakjáról és mártírjáról. A filmben Barbara Sukowa kel­ti életre Rosa Luxemburgot. Clara Zetkint Doris Schade alakítja, August Bebelt pedig Jan-Óaul Biczycki. □ Isabelle Huppert a Ca­mille Claudel című új francia film főszereplője; Claude Chabrol rendezi. □ Jean-Louis Trintignant játssza A kékszemú ember cí­mű Pierre Granier-Deferre film főszerepét. □ A nagy honvédő hábo­rúban játszódik az Erdei séta című új szovjet film cselekmé­nye, szereplője, Kirill Lavrov. □ Valerij Zolotuhin alakítja A harmonikás ember című új szovjet film címszerepét. □ Életrajzi film készül Jo­sephine Bakerről; a világhírű énekes-táncosnőt Diana Ross személyesíti meg. Szombat délután Gálffy Lászlónál Rómeó. Krapp hatvanhét éves, de ha egy idős színész játszaná... nem, szerintem ez fiatal színész­nek való szerep. És egyébként is: ez a darab nem az évekről szól, hanem a bűnökről, az elmulasztott lehetőségekről. Arról, hogy amit egyszer elpasszoltunk az életben, az már sosem jön vissza. Mutatok valamit... Ezeket a gépelt oldala­kat tizenhat éves koromtól őrzöm a könyveim között. Már akkor is komolyan foglalkoztatott ez a da­rab, pedig az első nagy mulasztá­saim huszadik évemhez kötődnek.- De akkor is: ilyen fiatalon ilyen öreget játszani.- Mindenki ezzel áll elém. Hogy merész vagyok. Hogy a síromat ásom. Mondták is sokan: nem jön­nek el az előadásra, mert nem akarják látni, hogy teszem tönkre magam. Meg azt jósolták, meg fogok bukni. Más valami történt: aki látott, megértett engem is és a darabot is. Tehát nem az idős öregembert keresték benne, ha­nem az ember megcsömörlésére figyeltek. És elgondokoztak. Mert nagy csendek, hosszú szünetek vannak a darabban, és ez nagyon fontos.- II. Lajos bajor király jutott zelni, hogy lehetek én egy idült alkoholista Az utolsó tekercsben. Hát úgy, hogy nekem ez a dolgom. Az eksztatikus hősöket már meg­szokták tőlem - eljött az ideje, hogy szerepkört váltsak.- Új tévéfilmszerepeivel: Ibsen Rank doktorával és Csehov Grófjával, gondolom, már új utakon jár.- Szerepeimnek több mint a fe­lét az élet hozza, én csak nagy ritkán dönthetek abban, hogy mit játszom el és mit nem. És így a jó. Ennél izgalmasabb játékot nem ismerek. Mostanában csak a kül­sőmmel van gondom, hiszen a legveszélyesebb korban vagyok. Ahhoz, hogy továbbra is labilis idegzetű kamaszokat játsszak, már öreg vagyok. De ha megbo­rotválkozom, akkor meg huszon­ötnek nézek ki, pedig már a har­mincat is rég betöltöttem. Ez a bo­rostás arc is a tegnapi Beckett- hóshöz kellett... Szóval ezt'a szá­momra nehéz időszakot karakter­szerepekkel evickélem át. Például Rank doktorral. Hogy ilyen fiatalon még senki sem játszotta? Most Nóra sem egy javakorabeli, ha­nem egy fiatalabb nő lesz: Ven- czel Vera. A Dráma a vadásza­ton Grófja pedig azért fontos ne­kem, mert ebben is nagy szünete­ket és tőlem szokatlan gesztuso­kat kap majd a néző. Ez a Gróf egy ronda, gusztustalan ember - sza­kállt és maszkot akartam, aztán mégis levettem, s inkább belülről sminkeltem. Abból indultam ki, hogy állandóan beszél. Hogy egy­folytában izeg-mozog. Hogy le sem lehet lőni. De ha teljes apátiá­ba esik, meg sem mozdul. Hogy kicsoda is ő valójában, hogy egy rendkívül gyáva ember, aki azt hiszi, hogy élettel, szerelemmel csak úgy játszani lehet, az csak a nő halála után, az utolsó jelenet­ben derül ki, amikor elveszti a fe­jét. Én valóságos partitúrát írtam a szerephez; magam is kíváncsi vagyok, hogy sikerül majd a leg­nehezebb jelenet, amikor hajnal­ban, részegen kel fel. És izgatot­tan várom a kollégáim reakcióit, mert úgy akarom eljátszani a sze­repet, hogy én irányítsam őket a játékommal, s ne ők engem. — Már a szavaiból is érzem: ez a Báró valóban más lesz, mint a korábbiak. De én már Szabó István Redl ezredesében is egy új Gálffy Lászlóval találkoztam, aki még csak arcrezzenéseivel, szempillantásaival sem hasonlít a tegnapelőtt játszott dekadens hősökre.- Ez talán azért is van így, mert Velocchio szerepét Szabó István­nal közösen írtuk. Úgy, hogy itt ült nálam és feljegyezte minden sza­vamat. Van egy útikönyvem, ab­ban kerestem egy kis falut, egy olyan kicsit, ahol meg sem áll a vonat - ezzel akartam utalni arra, hogy Velocchio is, akárcsak Redl lentről indult az életbe. Aztán a találkozásuk... egy téli este a palota előtt. Velocchio egy lám­paoszlop alatt vár az ezredesre. Az jön, karonfogja és elmennek. Ezt követte volna egy izgalmas, ötperces jelenet, amelyet szintén ón találtam ki - Szabó Istvánnak tetszett is az ötlet, de Brandauer nem ment bele. Velocchio... Fekete kalap, fe­kete palást, hosszú fehér sál. Ahogy négykezest játszik az ezre­dessel. Ahogy ott fekszik a szobá­jában. Ahogy a nap felé fordítja az arcát a hóbari - csupa kérdő- és felkiáltójel. Gálffy László felejthetetlen per- cei SZABÓ G. LÁSZLÓ ' B ambi, a bátor óz, Felix Salten népszerű regénye és Walt Disney - ma már klasszikusnak számító. - rajzfilmje nyomán foglalta el örök helyét az olvasók és mozikedvelök nemzedékei szívében. Éppen ezért keltett világszerte érdeklődést a hír: Moszk­vában bemutatták a korábban már harminc alkotásban főszereplőként látott Natalja Bondarcsuk filmjét, a Bambit, amely mint Walt Disney műve, ugyancsak Salten írása nyomán készült. Csakhogy Natalja Bondarcsuk állatokkal és emberekkel vitte vászonra mindazt, amit Disney ceru­zával és ecsettel. A valóságnak tehát az írói fantázia és a festői lehetősé­gek korlátlan világával kellett megbirkóznia. Már ez a tény ezreket és ezreket csábított és csábíthat világszerte a mo­zikba.- A Bambi gyermekkorom egyik kedvenc meséje volt - mondja a színésznő, aki az új Bambi rendezését is magára vállalta. - Jurij Nagibin fordításában akkor jelent meg először orosz nyelven amikor én kisgyerek voltam. Szüleim megvették a könyvet és édesanyám felolvasta nekem. Azóta - noha már nekem is gyermekem van - Bambi mindig velem van, mindenhová elkísér, a múló évtizedek során is megmaradt egyik legkedvesebb regé­nyemnek, történetemnek. Ez késztetett arra, hogy a műfor­dító Jurij Nagibinnal összefogva, vele közösen dolgozva elkészítsük egy zenésfilmnek képzelt mű forgatókönyvét. Mondanivalónk mindenben megegyezik az íróéval, Felix Saltenével: minden élőlénynek joga van az élethez. Ami­lyen egyszerűnek tűnik a mondanivaló, amilyen magától értetődőnek a regény története, olyan bonyolult, nehéz munka volt a filmes megvalósítás formájának megtalálása. Végülis sok vergődés után, a mesevilág ténynek elfogadott valósága adta kezünkbe a megoldás kulcsát. Hőseink - a vad és szelídített állatok is - emberhangon beszélnek, énekeinek, sírnak, nevetnek. Sőt filmemben az özek, nyulak, hattyúk, pillangók - hőseink és barátaink - mind emberré is változnak. Bambiból például a hét esztendős Ványecska lesz, őzmamából pedig egy gyengéd asszony. Mindez nem egyszerű technikai fogás, vagy mesebonyolí­tási megoldás, hanem mondanivalónk szerves része: az ember és természet élő kapcsolatának bizonyítéka. A ter­mészetben senki és semmi sem felesleges: minden és mindenki egyformán fontos a virágzó mezőkön, az erdők­ben, a földön. A felvételek színhelyéül a Szovjetunió legszebb tájait választották. Megfordultak például Lettországban a gaujai nemzeti parkban. Hajóra ültek és átkeltek az Azovi-tenger A BAMBI PRÓBÁJA Natalja Bondarcsuk a kamera mögött Birjucsij nevű festői szigetére. Majd visszatértek a Krímbe, a világhírű krími természetvédelmi területre és még sok­sok helyen forgattak. A nagyszabású tömegjelenetekben - ezekben is bővelkedik a film - a színészeken kívül vad- és szelídített állatok százai „léptek fel“. Színészi játék, akrobatika, balett, állatidomítási attrakciók, költészet ötvö­ződik a film jeleneteiben. Az új Bambiban igen nagy szerepet játszó zene szerzője Borisz Petrov, a dramatur­giai szerepet is hordozó dalszövegek írója a színészként is jól ismert Nyikolaj Burljajev, Natalja Bondarcsuk férje. A film jelmezeit a világhírű szovjet divattervező, Moszkva „divatdiktátora“, Vjacseszlav Zajcev tervezte. A film címszerepét, Bambit, egy őzike és Ivan Burljajev, Natalja Bondarcsuk és Nyikolaj Burljajev hét esztendős kisfia alakítja; az özmamát egy őz és Natalja Bondarcsuk kelti életre. Nagy szerepet vállalt két balett-táncos - Maris és llze Ljepa; a Durov állatidomár-család egyik legfiata­labb, de máris híres tagja, Lev Durov; Jekatyerina Licseva, valamint sok más között a már színésznőként világhírű Galina Beljajeva; fontos szerepe van Natalja Bondarcsuk édesanyjának, Inna Makarovának is. Az új Bambi a költőiség és képi varázs filmje. Érdekes, hogy rendezője, Natalja Bondarcsukot eredetileg tragika- ként ismerhette meg a közönség. Még növendék volt a világhírű VGIK-en, a moszkvai filmművészeti főiskolán, amikor megkapta első filmszerepeit, azután A tónál; a Te meg én a Vörös és fekete, A mosolygó szerencse csillaga című filmekben és sok más műben láthatta a közönség. Huszonkét évesen ismerte meg nevét a világ, a lengyel Stanislaw Lem regénye nyomán készült Solaris című film főszereplőjeként nemzetközi hírnevet is szerzett. Mint neves színésznő vállalkozott arra, hogy ismét főiskolás legyen. „Pótlólag“ elvégezte a filmrendezői szakot. Egy rövidjátékfilmmel debütált, mint rendező, majd még két filmet készített. A Bambi eddigi legnagyobb vállalkozása. Életében először lett önmaga rendezőjévé.- A Bambi készítése közben megértettem, hogy ez a film többet jelent nekem egy alkotásnál. Egy témakör: az ember és a természet viszonyának szerelmese lettem, nyilván ez foglalkoztat majd következő rendezői munkám témájának kiválasztásakor is - mondja Natalja Bondar­csuk. - Talán már ezzel a filmmel megvalósíthatom egyik legrégebbi álmomat: rendezőként szeretnék egyszer együttdolgozni édesapámmal, Szergej Bondarcsukkal is. Már csak az a kérdés, hogy vajon neki szüksége van-e az én munkámra. Mindenesetre a Bambit megnézte, gratulált, azután keményen elővett - egyik-másik jelenetért... FENYVES GYÖRGY ÚJ szú 14 1986.1.4. (Inkey Alice felvétele) Szerepkört váltok

Next

/
Thumbnails
Contents