Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)
1986-12-11 / 292. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1986. XII. 11. Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott program és az SZLKP legutóbbi kongresszusán hozott határozatok teljesítésének helyzetéről Jozef Lenárt elvtárs előadói beszéde Tisztelt elvtársak, a CSKP Központi Bizottsága 4. ülésén megtárgyalta az elnökség beszámolóját néhány kül- és belpolitikai kérdésről, valamint a gazdasági és a szociális fejlesztés 8. ötéves tervéről szóló beszámolót. Husák elvtárs előadói beszéde magába foglalja a CSKP XVII. kongresszusa irányvonala megvalósításának első tapasztalatait és értékeli azt, hogy a párt szervei és szervezetei, az állami, a gazdasági szervekben és a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták hogyan fogtak hozzá a kongresszusi határozatok konkretizálásához és teljesítéséhez, és milyenek megvalósításuk eredményei. Ülésünk feladata, hogy a CSKP Központi Bizottsága tanácskozásai és eredményei alapján ugyanígy értékeljük a CSKP XVII. kongresszusa, illetve az SZLKP kongresszusa határozatainak teljesítését a Szlovák Szocialista Köztársaságban. A CSKP Központi Bizottságához hasonlóan az SZLKP Központi Bizottsága is annak tudatában fog hozzá tanácskozásához, hogy sorsdöntő fontosságú a XVII. kongresszus határozatainak megvalósítása. Tudjuk, hogy a szociális és a gazdasági fejlesztés meggyorsításával minden területen összefügg társadalmunk előrehaladása sürgető fontosságú problémáinak megoldása. Ennek a stratégiai irányvonalnak a megvalósítása napjainkban objektíve elkerülhetetlenül szükséges nemcsak a Szovjetunióban és nálunk, hanem - amint arról a testvérpártok kongresszusai tanúskodtak- a szocialista közösség valamennyi országában is. Ennek magyarázata, hogy irányvonalunk közös lényege kifejezi a jelenlegi rohamos történelmi fejlődés követelményeit. Ez - amint azt Husák elvtárs hangsúlyozta - szélesebb összefüggésekbe illeszti problémáinkat és feltárja megoldásuk új lehetőségeit. A fejlődés nemzeti és nemzetközi tényezőinek szerves kapcsolata lehetővé teszi igyekezetünk összehangolását a testvéri szocialista országokkal és ezáltal erőnk meghatványozá- sát. S mirtd nyilvánvalóbb, hogy minden egyes szocialista ország sikerétől, az egész szocialista közösség egységétől, erejétől és befolyásától függ a szocializmus kapitalizmussal folyó versengésének alakulása, a szocializmusnak, a békének sorsa, az emberi civilizáció jövője. Elvtársak! A CSKP XVII. kongresszusa feladatul tűzte ki: A népgazdaság, valamint az élet valamennyi területe intenzifi- kálása bázisán meggyorsítani a társadalom szociális és gazdasági fejlesztését, ami az életszínvonal további emelésének és javításának előfeltétele. Ennek érdekében hatékonyan ki kell használnunk Szlovákia területi, termelési és emberi potenciálját, s növelnünk kell részvételét az egységes csehszlovák gazdaság fejlesztésében. Döntő hangsúlyt kell helyeznünk a gyártmányok minőségének és az innovációs folyamatnak a jelentős javítására, a tudomány és a technika határozottabb alkalmazásával, a szocialista gazdasági integráció elmélyítésével és a perspektív termelési ágazatok fejlesztésével. Fejlesztenünk kell és el kell mélyítenünk a szocialista demokráciát, fokozatosan alkalmazva a szocialista önigazgatás elemeit, ami előfeltétele az állampolgárok mind cselekvóbb és gyümölcsözőbb részvételének az irányításban és az igazgatásban, valamint általában az emberi tényező sokoldalú aktivizálásának. Tökéletesítenünk kell az ideológiai munkát és arra kell orientálnunk, hogy fordulatot érjünk el az emberek gondolkodásmódjában s az új embert gondos gazdává és öntudatos állampolgárrá formáljuk. Fokoznunk kell a párt cselekvő- képességét, szilárdítva a kommunisták élcsapatszerepét és küldetését, növelve a társadalomban a párt vezető szerepét. Ennek érdekében javítanunk kell a tagállományt és a káderek felkészítését, következetesen alkalmaznunk kell a lenini alapelveket és normákat, tökéletesítenünk kell a munka stílusát. Hazánkban a szocializmus tartós értékeként kell fejlesztenünk és el kell mélyítenünk barátságunkat, szövetségünket és együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal. Hozzá kell járulnunk a Varsói Szerződés keretében védelmi szövetségük szilárdításához és minden területen együttműködésük fokozásához. összhangban a CSKP KB megállapításával, amelyet magába foglalt Husák elvtárs előadói beszéde, leszögezhetjük, hogy országosan és Szlovákiában is az említett vonatkozásokban már megtettük az első lépéseket. . Szlovákia kommunistái és valamennyi dolgozója vállalta és vállalja a kongresszusi célokat és cselekvóen megvalósítja azokat. Erről tanúskodott a képviseleti szervek általános választásának lefolyása és eredményei, ezt igazolja az a munkakezdeményezés, amely sok esetben elősegítette és elősegíti az irányítás, a tervezés, a szállítói-megrendelői kapcsolatok problémáinak megoldását. Ezzel egyidejűleg mind nagyobb igényességet tanúsít számos dolgozókollektíva, amely nyíltabban és kritikusabb szellemben ítéli meg a fogyatékosságok lagymatag kiküszöbölését, a felelőtlen megközelítés megnyilvánulásait. Mindebben kifejezésre jut az a nem csekély szervező és tömegpolitikai munka, amelyet a párt szervei és szervezetei fejtettek ki a kongresszusi határozatok megvilágításában és megvalósításában. A kerületi és a járási pártbizottságok a kongresszusi határozatok konkretizálása során a problémák tárgyszerű és bíráló szemléletű megközelítésére törekedtek. Megvalósító képességük növeléséhez hozzájárult a CSKP KB 3. ülése határozatának konkretizálása és teljesítése is. Ez az ülés a tagállomány további fejlődésével és javításával foglalkozott. E pozitív megnyilvánulások mellett nem lehet szem elől téveszteni, hogy a kifejtett igyekezet egyelőre még nem jár a kívánt eredményekkel. Ennek magyarázata egyebek között az, hogy a pártnak nem minden szerve és szervezete bontotta le konkrétan és megfelelő, cselekvésre ösztönző formában a kongresszusi irányvonalat, az új feladatok megmagyarázása bizonyos mértékben népnevelő jellegű, s nem ritkán a központ valamiféle utólagos ösztönzésére várnak. Ennek következtében időt veszítünk és elveszíthetjük azt a hitelt is, amelyre a párt a társadalom szociális és gazdasági fejlesztése meggyorsítása merész programjának, annak a programnak kitűzésével tett szert, amely számunkra az egyetlen követhető út, s amelytől népünk érdekei és szükségletei kielégítését várja. Ézekkel a gyönge pontokkal összefüggnek egyes tisztázatlan kérdések is a kongresszusi irányvonal értelmezésében és azok a problémák, amelyekre a dolgozók felhívják a figyelmet. A pártós a szakszervezeti szervezetek tapasztalatai, valamint a közvéleménykutatások is arra utalnak, hogy állampolgáraink jelentős hányadának véleménye szerint nem elegendőek azok az intézkedések, amelyeket a CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresz- szusa irányvonala teljesítésének biztosítására hoztunk, valamint intézkedéseink a termelés tökéletesítésére és a fogyatékosságok kiküszöbölésére. A megkérdezettek mintegy 50 százalékának véleménye szerint kezdeményezéseik, javaslataik és ajánlásaik nem találnak megfelelő támogatásra a vezető dolgozóknak, a párt- és a társadalmi szervezetek tisztség- viselőinek körében. Sokan rámutatnak arra, hogy munkahelyükön szépítik a valóságot, elkendőzik a fogyatékosságokat. Nagy tartalékokat látnak a munkafegyelem megtartásában is. Komolyan el kell gondolkodni az ilyen tények fölött, le kell vonni belőlük a tanulságokat és a következtetéseket. Elvtársak. a CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa után kibontakozott igyekezetünk hozzájárult ahhoz, hogy a népgazdaságban néhány területen jó eredményt érünk el, elsősorban az ipar, az építőipar, az állattenyésztési termelés mennyiségi feladatainak teljesítésében, a személyi és a társadalmi fogyasztásban. Nyugtalanító azonban, hogy nem teljesítjük a kongresszusi feladatokat a fejlesztés minőségi * mutatóiban, elmélyül a feladatok teljesítésének egyenetlensége, ami komoly zavart kelt főleg a szállítói-megrendelői kapcsolatokban. Tapasztalataink szerint ezeket az illetékes irányítási szinteken nem tárgyalják meg eléggé hatékonyan és felelősségteljesen, s ez csökkenti a feladatok súlyát és kötelező jellegét. Ezen a ponton feltétlenül újra emlékeztetnünk kell arra, amit hangsúlyozott az SZLKP kongresszusa, miszerint a szerződésekkel meg kell teremteni annak előfeltételeit, hogy növekedjen a megrendelők szerepe a gyártmányok műszaki színvonalának, választékának és minőségének, valamint a szállítási határidőknek a meghatározásában. Nem sikerült teljes mértékben biztosítanunk az anyagigényesség és általában a költségek csökkentése feladatainak teljesítését. Nincs megfelelő előrelépés az értékesítési folyamatokban, a jelentős pénz- és anyagi eszközöket befagyasztó készletek feltárásában és ésszerűbb kihasználásában. A követelményeknek nem felel meg a beruházási folyamat sem, amelyben továbbra is súlyos fogyatékosságok tapasztalhatóak. Nagy elégedetlenségünket fejezzük ki elsősorban azzal kapcsolatban, hogy megkésetten fejeznek be számos társadalmilag fontos építkezést, s növekszik a befejezetlen létesítmények száma. A legnagyobb problémákat látjuk a beruházási terv teljesítését illetően az SZSZK Iparügyi Minisztériumának tárcájában, az általános gépipar, az elektrotechnikai és a gyógyszeripar szervezeteiben. A legfontosabb építkezéseken sem biztosítják a prioritást élvező feladatok teljesítését. így például a tervezett határidőre nem adtak át rendeltetésének olyan fontos létesítményeket, amilyen a Vág- menti Gépgyár vörösrézöntődéje, a Slavošovcei Papírgyár energetikai központjának rekonstrukciója, a Chirana új humennéi üzeme, a nagykürtösi (Veľký Krtíš) UAZ II. üzeme stb. Elégedetlenek vagyunk a szociális és az egészség- ügyi létesítmények építésével is. A felelőtlenség megnyilvánulása, hogy azok a beruházások, amelyeknek építéséhez a következő két esztendőben kell hozzáfogni, tervezési, valamint műszaki-gazdasági vonatkozásban a korábbi időszakhoz képest rosszabbul előkészítettek. A beruházók, a tervezők és a kivitelezők ilyen megközelítése arról tanúskodik, hogy nem értik meg a gyorsítás stratégiájának kategorikus követelményét. Aggasztó dolog, hogy az építkezések többsége esetében egyelőre még nem teremtették meg az olyan szintű paraméterek elérésének előfeltételeit, amelyek egybevethetőek lehetnének a világ fejlett beruházóinak, kivitelezőinek és gyártóinak paramétereivel. Tegyük fel tehát a kérdést: tulajdonképpen hogyan is valósítjuk meg ezen a területen az SZLKP kongresszusának határozatába foglalt, a korszerűsítésre és a rekonstrukcióra vonatkozó fontos feladatot, amiben alapvető módját látjuk a tudomány és a technika ismeretei hatékony népgazdasági alkalmazásának? A válasz így hangzik: elégtelenül. A jelenlegi helyzet nem szavatolja a szükséges módon gazdaságunkban a szerkezeti és a minőségi változások megvalósítását. Az SZLKP kongresszusán feladatul tűztük ki, hogy 1990-ig az árutermelés 25 százalékos hányada feleljen meg a magas műszaki és gazdasági színvonal követelményeinek. Kritikus szellemben meg kell állapítanunk, hogy a jelenlegi lassú ütem mellett lemaradás mutatkozik e hányad megközelítésében. A minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok, de egyben a kutatásifejlesztési bázis szervezetei túlnyomó többségének az önbírálat szellemében kellene vallatnia lelkiismeretét, hogy miért nem reagált teljes megértéssel a párt felhívására? E tekintetben a legrosz- szabb a helyzet a gép- és az elektrotechnikai iparban, ahol a gyártmányoknak csak hozzávetőleg a 10 százaléka éri el a magas műszaki-gazdasági színvonalat. Az SZSZK-ban az értékelt termékek volumenjének még mindig több mint 50 százalékát a második minőségi osztályba sorolták. A rossz minőségű termelés miatt nem csekély a veszteség, Szlovákiában ez idén meghaladja a 200 millió koronát. A tárcák, a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok és a kutatási-fejlesztési szervezetek többségének innovációs aktivitása sem felel meg az intenzifikálás követelményeinek. Kis hányadot képviselnek főleg a magasabbrendű innovációk. Ugyanakkor már ma olyan megoldásokra van szükségünk, amelyek új gépek és új technológia kifejlesztéséhez vezetnek. E tekintetben elégtelen az igyekezetünk és nem éltünk maradéktalanul a gazdasági eszközökkel, valamint a politikai ráhatással sem. Nem kis tartalékok vannak a pártszervezetek és az illetékes területi pártszervek munkájában is. A CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa a gyorsabb előrelépés érdekében kijelölte a tudományos-műszaki fejlesztés fő irányait. Ezek kiindulnak a nemzetközi szocialista munka- megosztás szükségleteiből, s a tudományos-műszaki haladás komplex programjára támaszkodnak. Megvalósításuk számunkra létfontosságú. Ez azonban az eddigi megközelítésben elégtelenül nyilvánul meg. A vállalatok, a kutatóintézetek, a termelési-gazda- sági egységek és a minisztériumok egyelőre csekély értékű kezdeményezést tanúsítanak annak érdekében, hogy megtalálják a helyüket ebben a programban és éljenek lehetőségeivel a kutatástól a termelésig, a célszerű szakosodás és termelési együttműködés érdekében. így van ez annak ellenére, hogy az SZLKP kongresszusán egyértelműen leszögeztük: „Nem tekinthető jónak az olyan vezető dolgozó, aki nem értette meg a komplex programba foglalt új intézkedések értelmét és célját, aki semmit, vagy csak keveset tesz elérésükre saját érdekünkben, valamint az egész szocialista közösség fejlődése érdekében.“ A szükséges szerkezeti változások elégtelen megvalósítása problémákat idéz elő a belpiacon. Az egyik oldalon a termelésben és a kereskedelemben nagy termékkészletek halmozódtak fel, amelyek iránt kisebb érdeklődés vagy érdektelenség nyilvánul meg, a másik oldalon hiányoznak a magas fokú használati tulajdonságokkal rendelkező, a lakosság által igényelt új gyártmányok. Jogosak azok az észrevételek, hogy elégítsük ki a jó minőségű fogyasztási cikkek, főleg az elektrotechnikai, a háztartási gyártmányok, illetve a szabadidő-termékek keresletét. Továbbra is bírálják az ésszerű és egészséges táplálkozáshoz szükséges élelmi- szeripari termékek választékát és minőségét. Amennyiben nem akarjuk kockáztatni állampolgáraink bizalmát és munkaigyekezetét, gyökeres javulást kell elérnünk az egész szolgáltatási szférában is. Nem teljesítik a CSKP KB 6. ülésének határozatait. Ez termőtalaja különféle csoportok és egyének jogellenes vállalkozásának, amely gyakran ellentétben áll a társadalmi érdekkel és a lakosság körében nem kelt egészséges politikai légkört. Mindannyiunknak azonban tudatosítanunk kell, hogy nemcsak igényes fogyasztók vagyunk, akik szorgalmazzuk a világ jelenlegi paramétereinek megfelelő termékeket, hanem egyidejűleg a használati javak és szolgáltatások termelői is. A magas fokú igényességnek ezért meg kell nyilvánulnia minden munkatevékenységben. Továbbra is fogyatékosságok tapasztalhatóak a termelés külkereskedelem iránti viszonyában, főleg a nem szocialista kivitelben. A termelés nem törekszik eléggé rugalmasan jó minőségű és versenyképes termékek előállítására. Ha ehhez hozzátesszük, hogy hiányosságok vannak a kereskedelmi tevékenységben is, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy árucserénk a külfölddel nem eléggé hatékony. Ez kedvezőtlenül hat a technológia és a gyártmányok gyorsabb innoválását szolgáló szükséges berendezések és alapanyagok behozatalának lehetőségére. Az SZLKP kongresszusán feladatul tűztük ki a hatékonyság és a jövedelmezőség jelentős növelését, a lemaradozó ágazatokban és termelési-gazdasági egységekben a vállalatok veszteségességének kiküszöbölését. Ez idén tíz hónap alatt az SZSZK gazdálkodó szervezeteiben a nyereség volumene 13,3 százalékkal növekedett. Viszont tekintettel arra, hogy továbbra is sok vállalat veszteséges, nem érjük el a nyereség tervezett növekedési szintjét. Ebből egyértelműen következik az, hogy következetlenül teljesítjük a teljesítőképesség és a hatékonyság növelése programjai kidolgozásának és megvalósításának feladatát. A gazdasági eredmények azt bizonyítják, hogy a gazdasági mechanizmus még mindig nem gyakorol megfelelő nyomást a legsúlyosabb problémák megoldására. A tapasztalatok tanúsága szerint a gazdasági vezetőknek is szerepük van a fogyatékosságok lassú megoldásában. Ez megnyilvánul munkastílusukban, a rutinszerű és óvatos hozzáállásukban, alibista döntéseikben. A vállalaton belüli irányításban számos szervezetben nem használják ki megfelelően az olyan szabályozókat, mint a kalkuláció és a költségvetés. Alacsony színvonalúak az elemzések is. Az irányításban nem értékelik megfelelően ezeket a tevékenységeket, amelyeket sokszor a bürokrácia, a formális és adminisztratív hozzáállás jellemez. Ez komoly fogyatékosságokat okoz a döntési folyamatban, amelynek színvonalától függ az irányító munka hatékonyságának növelése és a gazdasági eredmények. A kollektívák gyakran nem tudják mennyiért és milyen hatékonysággal termelnek. Érvényesíthető-e ilyen esetben következetesen a javadalmazás szocialista alapelve? Bizonyára nem! Ezért fordul még mindig elő az egészségtelen egyenlósdi, (Folytatás a 4. oldalon)
