Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)
1986-12-08 / 289. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1986. XII. 8. A CSKP KB 4. ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) ban, akkor felül kell vizsgálni az e célra szánt eszközök folyósításának módját. Ezeket az eszközöket egyelőre nagy részben az ötéves tervidőszak utolsó két évére koncentrálják. Számos további problémát is fokozatosan meg kell oldani. A kerületben ez a cseh ipari tárcához tartozó 108 ezer dolgozót érint. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek a dolgozókollektívák nem szorgalmazzák a terv csökkentését, hanem olyan körülmények megteremtését, hogy feladataikat folyamatosan, színvonalasan teljesíthessék és így keresetük is tisztességes legyen. Elnézést kérek, de érzésem szerint a cseh kormány egyelőre ezzel nem nagyon törődik, Manapság gyakran beszélünk arról, hogy változtatni kell a gondolkodás és a cselekvés módján. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban megemlítsek egy példát, amelyről már beszéltem a vezető titkárok tanácskozásán. A köztársaságban kevés a gumiabroncs, viszont az elhasználtak futóztathatóak. De nem elegendő a kapacitás s ennek következtében a mezőgazdaság tehergépkocsijai és traktorai híján vannak százezer gumiabroncsnak. Kerületünkben szabaddá tehetnénk olyan helyiségeket, amelyekben a futóztatást végezhetnék. A Cseh Gumi- és Műanyagipari Művek vezérigazgatóságával karöltve ütemtervet dolgoztunk ki, amelynek alapján térítéses devizahitel fel- használásával megvásárolhatják a szükséges berendezést és hét hónap múlva, vagyis 1987. július 1-én megkezdődhet a futóztatás. Egyesek szorgalmazzák az új megközelítést, hogy gyorsabban oldjuk meg a problémákat, de visszahőkölnek, ha csak kis jelét látják valami újnak. Tüstént ilyen című cikkek jelennek meg az újságokban: Kire vonatkoznak a kormányrendeletek? A szerepükre nem méltó újságírók, de elsősorban az őket adatokkal ellátók számos megalapozatlan érvet sorakoztattak fel. Nekem jobban tetszenek az ilyen címek; Ki felel az adott helyzetért?; Ki az, aki nem teljesíti a kormány rendeleteit, s ebből milyen következtetéseket vonnak le; Mikor lesz elegendő új és futóztatott gumiabroncs? A miniszterek ne levelezzenek egymással, hanem üljenek le egy asztalhoz és tárgyszerűen oldják meg a problémát, söpörjék le az asztalról az új és a futóztatott gumiabroncsok hiányának problémáját. Ne öt év múlva, hanem hét hónap alatt. Ehhez azonban a nem hagyományos megközelítés szükséges. LADISLAV AOAMEC elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a cseh kormány alelnökének felszólalása A dolgozók, a kommunisták és a párton- kívüliek egyre erőteljesebben követelik a tényleges pozitív változtatásokat, annak konkrét bizonyítását, hogy a vállalatoknál, a termelési-gazdasági egységekben, a minisztériumokban és máshol komolyan foglalkoznak a fogyatékosságok felszámolásával. Az idei terv teljesítése során szerzett tapasztalatok megerősítik azt a nézetet, hogy a gazdaság irányítási rendszerének, az anyagi érdekeltség érvényesítésének a módszerei nem elég hatékonyak. Ismételten megmutatkozik a kongresszuson bírált félmegoldások, a reszortizmus, bürokrácia és formalizmus káros jellege. Felteszem a kérdést, hogy miért nem sikerül az évek óta tartó fogyatékosságokkal megbirkózni. Az opportunista következetlenség betegsége miért gyengíti ilyen hosszú ideje pártunk egészséges szervezetét? Mit kell tennünk azért, hogy becsületesen teljesíthessük a kongresszuson kitűzött feladatokat? Véleményem szerint elsősorban az irányítás színvonala és ezzel összefüggésben a káderek minősége tartozik az alapvető okok közé. Ennek a kulcsfontosságú kérdésnek a központi bizottság ülésein már az ötvenes évek végétől kezdve nagy teret biztosítottunk. Tény azonban, hogy nem mindig találtuk meg idejében a szükséges megoldásokat. Ez volt az egyik előidéző oka is a hatvanas évek végén kialakult válságos helyzetnek. A Tanulságokban mindannyian megfogadtuk, hogy ezt már soha többé és semmiféle formában nem engedjük meg. Állandóan vissza kell térnünk a történelmi tapasztalatoknak ehhez a fontos forrásához, mert semmit sem lehet egyszer s mindenkorra befejezettnek tekinteni. Nem véletlen, hogy a mi közvéleményünkben is nagy visszhangra talált a szovjet társadalom átépítésének a programja, amely a szocializmus hatalmas előnyeinek és lehetőségeinek alkotó érvényesítéséből indul ki. A szovjet kommunisták a pártszervek vezetése és kezdeményező iránymutatása alatt következetesen, lépésről lépésre, az egyik területről a másikra haladva tűzik napirendre és oldják meg az egyik problémát a másik után. Tárgyilagosan, a lenini gondolatok alkotó kihasználása alapján váltják valóra a XXVII. kongresszus határozatait. Arra az egységes folyamatra támaszkodnak, amely egyrészt felülről, a központi szervektől, másrészt alulról, a pártkollektívákból és a dolgozók közösségeiből indul ki. A Szovjetunió Kommunista Pártjától a szocialista építés minden időszakában tanultunk. A jelenlegi változtatásokat igénylő időszakban ennek különösen nagy a jelentősége. Amint azt a kongresszus is feladatul adta, az intenzifikálás szükségleteinek megfelelően előtérbe kell helyezni az irányítás új módszereinek a keresését. Nézetem szerint megérett az idő arra, hogy elvégezzük az eddigi irányítási struktúrák mély elemzését, megvizsgáljuk egyes elemeinek, az irányítási dolgozók létszámának, munkájuk tartalmának és módszereinek jogosultságát. Ezen a szakaszon is elég sok az olyan megszokott módszer, amely a gazdaság extenzív fejlesztésének az időszakából származik. Az emberek gyakran beszélnek egymás között arról, hogy aránylag kis országunknak valóban szüksége van-e olyan sok minisztériumra és további hivatalokra, s el tud-e tartani egyi ilyen terjedelmes apparátust. Vitathatatlan, hogy érzékeny ügyről van szó, de hallgatással nem szabadulunk meg ettől a gondtól. Ebben a kérdésben felelős és elvi állásfoglalásra van szükség. Nem elégedhetünk meg azzal a megállapítással, hogy az adminisztráció csökkentésére hozott intézkedések nem sok eredményhez vezettek. Az ügyin-' tézéssel foglalkozó dolgozók számát nem lehet csupán a létszámkeretek mechanikus lebontása útján korlátozni. Bizonyára hatékonyabb eljárás lenne, ha csak az adott béralap keretét határoznák meg, s így az anyagi érdekeltség érvényesítéséből kiindulva minél kevesebb dolgozó látná el az ügyintézéssel járó feladatok végzését. Ebben az összefüggésben azon a jelenlegi gyakorlaton is el kellene gondolkoznunk, hogy a Nemzeti Front minden társadalmi szervezetének és egyes szakmai szövetségeinek helyi, járási, kerületi, köz- társasági és szövetségi szintű szervei vannak. Ezek a szervek csak a CSSZK-ban több mint harmincezer embert foglalkoztatnak. Valóban szükség van erre és hasznunk van ebből? Úgy tűnik, hogy nincs. A túlságosan nagy adminisztráció nem növeli, hanem csökkenti a választott szervek szerepét. A bürokrácia burjánzása gyengíti a szocialista demokráciát. A gazdaságpolitika kulcsfontosságú problémája az irányítás színvonalának az emelése. Ebben a kérdésben csak akkor jutunk előbbre, ha megszabadulunk a szervezési intézkedésekben, az előírások és rendeletek apró-cseprő módosításaiban megnyilvánuló gondolkozás szűk kereteitől, ha mindenhol gazdasági szempontokat fogunk érvényesíteni, de nem csak ágazati érdekeket látva, hanem a szélesebb politikai összefüggéseket és a távlati társadalmi szempontokat is figyelembe véve. Véleményem szerint ehhez csak az egész gazdasági mechanizmus átfogó tökéletesítése vezethet. A gyorsítás stratégiáját nem lehet megvalósítani a régi módszerekkel, azt keresve, hogy miként férjünk be az egyes mutatók számszerű adatai közé. A terv teljesítéséről való gondoskodás nem fejeződhet be bizonyos mennyiségű termék előállításával, hiszen a fogyasztói szükségleteket nemcsak mennyiségileg, hanem a választék és a minőség szempontjából is ki kell elégíteni. A mutatókra korlátozott gondolkozásból nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kár is származik. Nem tűrhetünk tovább olyan helyzeteket, hogy egyesek a terveket túlteljesítik, ugyanakkor bizonyos alapvető dolgokból hiány mutatkozik Dolgozóink többségükben munkaszere- tö emberek, s igyekeznek jó művet alkotni. Elismerik a teljesítmények szempontjait és igazságérzetük is van. Annál inkább bosz- szankodnak azon, ha rossz minőségű a nyersanyag, s rendszertelen a termelés anyagellátása. Az akadozó munka a szocialista munkaszervezés durva megsértését jelenti, ezért mielőbb meg kell találni a kiutat ebből a kedvezőtlen helyzetből. Különösen sok problémát okoznak a szállítói-megrendelői kapcsolatokban tapasztalható visszásságok. A gazdasági bírósági eljárás nem pótolja a hiányzó anyagot, s nem árt a vétkesek zsebének. Éppen a becsületes dolgozók érdekében világosan rá kell mutatnunk, hogy egyes emberek életszínvonala felülmúlja azok tényleges munkaérdemeit. Ebben az a legrosz- szabb, hogy az ilyen embereknek a nehézségek nem okoznak problémát, megtanultak járni bennük, sőt hasznot húzni belőlük. Országunkban az életszínvonal jónak mondható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szociálpolitikánkkal, kereskedelmi és szolgáltatási szervezeteinkkel kedvezően hatunk a munkateljesítmények növelésére. Néha könnyebben hozzá lehet jutni a pénzhez, mint azt célszerűen, a kívánt áru beszerzésére felhasználni. Elég sok hiánycikkünk van, de csúszópénzzel csaknem minden beszerezhető. Az évek folyamán már csaknem hozzászoktunk, hogy számos vendéglőben árdrágítás folyik, a zöldség- és a húsáru súlya és minősége nem mindig felel meg az érte kifizetett összegnek, s számos szolgáltatási ágazatban a megvesztegetés természetes szokássá vált. A jogtalan vagyonszerzés éles bírálat tárgyát képezi, s igazságos felháborodást okoz. Minél tovább tűrjük az ilyen jelenségeket, annál jobban terjed a tanácstalanság és a tehetetlenség érzése. Kezünkben van a helyzet javításának a kulcsa, s ahol valami hiány mutatkozik, ott meg kell változtatni a jogi normákat, szigorítani kell az ellenőrzést, esetleg le kell váltani az embereket is. A káros reszortizmus leküzdése érdekében növelni kell a kormányok szerepét az egész újratermelési folyamat irányításában. Ezzel összefüggésben célszerűnek tartanám, ha a vegyipar, az építőanyagok és az építőipari gépek gyártása a szövetségi kormány hatáskörébe kerülne, ami elősegítené a tudományos-műszaki fejlesztésben és a beruházások területén kitűzött hosszú távú célok elérését. Ez nem gyengítené, sőt inkább megerősítené a nemzeti kormányok szerepét a gazdaság területén, hiszen a nemzeti érdekek hatékony érvényesítése nem a termelési-műszaki szakmai problémák megoldásában, hanem az optimális szerkezetű területfejlesztésben nyilvánul meg. Emellett az integrációs folyamatokban rejlő lehetőségekre is gondolni kell. Nem vagyok híve a szuperminisztériumok minden áron való kialakításának, azonban nálunk is napirendre kerül az átmenet az ágazati irányításról az egyes ágazatközi komplexumok irányítására, amilyen például a mezőgazdaságiipari komplexum, a kohászati-gépipari komplexum, s a jövőben ilyenné alakulhat az építőipari-beruházási tevékenység területe is. A központi irányítás szerepét a tudományos-műszaki haladás lehetőségeinek koordinált és hatékonyabb kihasználásával a környezetvédelem területén is meg kell erősíteni. Az ezzel kapcsolatos ügyek intézése eddig eléggé alkalomszerűen és szétforgácsoltán történt az egyes kormányok, tanácsadó szervek és ágazatok keretében. Felmerül a kérdés, hogy nem volna-e célszerű e rendkívül nagy társadalmi jelentőségű ügyek intézését egy széles jogkörrel rendelkező és felelős központi szerv által irányítani, ahogy az egyes szocialista államokban történik. A gazdaság irányításában sorra kerülő változtatásokkal összefüggésben időszerűvé válik a nemzeti bizottságok munkájának a tökéletesítése is, főleg a szocialista demokrácia és az emberek aktivitásának a fejlesztésében. Ebben a vonatkozásban sok ötletet meríthetünk abból, ahogy aszov- jet kommunisták tökéletesítik a szovjetek munkáját. Városaink és falvaink igazgatásában egyre több új szempontot kell érvényesíteni. Főleg arról van szó, hogy kibővüljön az alsó szintek hatásköre, s ennek megfelelően kell kialakítani a munkamódszereket. El kell gondolkozni a magasabb szintű nemzeti bizottságok munkáján is, ahol fokozni kell a nemzeti bizottságok felelősségét a területfejlesztést érintő tervezésben, s az egyes reszortoknak is jobban figyelembe kell venniük a területi szervek állásfoglalását a felmerülő kérdésekben. \ JARMILA KLUKANOVÁ, elvtársnönek, a CSKP KB tagjának, az Uničovi Gépgyár elektromechanikusának felszólalása A Vítkovice konszernhez tartozó Uničovi Gépgyárban a XVII. pártkongresszus után tudatosítottuk, hogy mivel a további gazdasági fejlődés minőségi mutatóinak az igényessége mintegy kétszeres mértékben növekszik, így nekünk is fokoznunk kell a pártmunkával szemben támasztott igényességet. Ezért az alapszervezetekre összpontosítottuk a figyelmet, hogy aktivizáljuk a kommunistákat, s mindent megtegyünk a kongresszusi határozatok teljesítéséért. Ilyen céllal rendeztük meg a termelési értekezleteket is, amelyeken a gazdasági vezetésben, a szak- szervezet és a SZISZ szerveiben működő kommunistákkal együttműködve pontosítottuk az egyes munkahelyek feladatait. Ezek teljesítésére széles körű munkakezdeményezés bontakozott ki. A politikai és az ideológiai munkában kihasználtuk a választások előkészítési időszakát is, s a választási gyűléseken dolgozóinkat megismertettük a kongresszusi határozatokkal. Befejeztük a vállalat termelési és értékesítési intenzi- fikációs tervének a kidolgozását. E törekvéseink eredményeként az Uničovi Gépgyár az idén egyenletesen teljesítette az egyes hónapokra előirányzott feladatokat, s jó feltételeink vannak hozzá, hogy a saját termelési érték, a nyereség és a kiviteli termelés idei évi tervét túlteljesítsük. Mi is elfogadtuk a Szakszervezetek Központi Tanácsának a kezdeményezését, így a munkatermelékenység növelésének idei tervét egy százalékkal túlteljesítjük. Az alapszervezetek bizottságai és az üzemi pártbizottság rendszeresen ellenőrzi és értékeli a határozatok teljesítését. Ez elősegítette, hogy a pártalapszervezetek politikai-szervező munkájának a hatására emelkedjen a termelés és a termékek gazdasági és műszaki színvonala, fokozódjon a kereskedelmi tevékenység hatékonysága, s meggyorsuljon az állóalapok korszerűsítése és felújítása. Saját munkánk bíráló elemzése alapján megállapítottuk, hogy a kongresszusi határozatok teljesítése alapvető változtatásokat tesz szükségessé a vállalaton belüli irányításban. Elsősorban a folyamatos és rugalmas munkához szükséges feltételek kialakítására törekszünk. Én például elektromechanikusként dolgozok egy olyan kollektívában, amely fontos feladatot teljesít a tüzelőanyag-energetikai komplexum fejlesztése érdekében. Jelenleg a K 2000 jelzésű új tárcsás kotrógép gyártásában veszünk részt. Ez a kotrógép a TC 2 N technológiai komplexum részét fogja képzelni a bilíni Maxim Gorkij Külszíni Bányában. Az erre vonatkozó kormányhatározat értelmében a gépet 1987 júniusában kell üzembe helyezni. Ez lesz a legnagyobb tárcsás kotrógép a vállalatunknál eddig gyártottak közül, tömege 5700 tonna, s üzemeltetésére az Észak-csehországi Szénmedence rendkívül nehéz bányageológiai feltételei között kerül sor. Az új kotrógép kifejlesztésére 1982 júniusában kaptunk megrendelést. Figyelembe véve e megrendelés fontosságát, a vállalat tervezői kapacitásának döntő részét erre a feladatra összpontosítottuk. A vezér- igazgatóság további kiegészítő müszaki-terve- zési és konstruktőri kapacitásokról is gondoskodott, így a gyártás gondos előkészítésének köszönhetően e rendkívüli gép első részegységeinek a kivitelezését már az 1984-es év végén elkezdhettük. Azt gondoltuk, hogy ismételt gyártásról lesz szó, mivel a Szövetségi Tüzelőanyag- és Energiaügyi Minisztérium annak idején tizenkettőt kért belőle. Nagyon meglepődtünk azonban, amikor az említett ágazathoz tartozó vállalatok fokozatosan visszavonták eredeti megrendeléseiket. Most olyan a helyzet, hogy a 8. ötéves tevidőszakban csak egy ilyen gépet készítünk el, s ígéretet kaptunk rá, de nem kötelező jelleggel, hogy a 10. ötéves tervidőszakban egy másikat is gyárthatunk. Mindenki elképzelheti, hogy ez az állapot milyen politikai légkört teremtett a vállalatnál. Ráadásul a K 800-as tárcsás kotrógépre vonatkozó megrendelések száma is csökken. Az idén még 350 millió koronával növekszik e kotrógépek szállításának az értéke, jövőre azonban már csak 230 millió, 1988-ban pedig előreláthatólag csak 120 millió koronával. Ez a helyzet új szemléletet követel meg a vállalat termelési programjának meghatározásánál. A kotrógépek csökkenő termelése szükségessé tette, hogy pótlólagos gyártási programokat keressünk, amihez a Vítkovice konszern vezérigazgatósága megértő támogatást nyújtott. A vállalat dolgozói azonban, különösen a mi üzemegységünkben nagyon bírálóan nyilatkoznak a helyzetről, amely az eddigi előrejelzésekkel szemben nagyon váratlanul érte őket. A termelés átállítása ugyanis számos nehézséggel jár, beleértve a dolgozók szakmai átképzését, az új alapanyagokkal végzett munka elsajátítását stb. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy a vállalat jelentős műszaki kapacitást összpontosított a K 2000-es kotrógép kifejlesztésére, sőt a konszern más tervezőirodái is jelentős segítséget nyújtottak hozzá, s az erők ilyen összpontosítása következtében más szakaszokon lemaradt a fejlesztési munka. Ez megnehezítette a 8. ötéves tervidőszak feladatainak a teljesítését. Ha nem így alakult volna a helyzet, lényegesen meggyorsíthattuk volna például az ún. kompakt kotrógép kifejlesztését, amely csatornák és vízi utak mélyítésére is felhasználható. Szeptemberben a vezérigazgatóságtól átvettük a jövő évre lebontott tervmutatókat. A feladatokat elosztottuk az egyes munkahelyekre, megtárgyaltuk az illetékes szervekben, a termelési értekezleteken és az egyes munkahelyek kollektíváiban. Ma már elmondhatjuk, hogy dolgozóink ismerik a feladataikat. Az üzemi pártbizottság október közepén tartott ülésén felülvizsgálta a helyzetet, s konkrét intézkedéseket tett az egyes nyitott problémák megoldására. Az egyes igazgatóhelyettesek és szakosztályvezetők konkrét pártfeladatokat kaptak. Jelenleg a pártalapszervezetek jövő év elején sorra kerülő évzáró gyűléseire készülünk. Ezeken részletesen megvizsgáljuk, hogy a tényleges eredményeink összhangban vannak-e a kongresszusi határozatok lebontása során kitűzött célokkal. Felmérjük a termelés intenzifikációs programjának a teljesítését, s azt, hogy az egyes kommunisták hogyan járultak hozzá a teljesítéshez. Tudjuk, hogy a kongresszusi határozatokat lelkesen és harcos szellemben teljesítő kommunisták mellett olyanok is vannak, akik, mint mondani szoktuk, csak vitetik magukat. Ezért az évzáró taggyűléseken bíráló légkört akarunk kialakítani, hogy az alapszervezetek felelősen értékelhessék tagjaik munkáját.
