Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)
1986-12-08 / 289. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1986. XII. 8. A CSKP KB 4. ülésének vitája VASIL BILAK elvtársnak, a CS KF* KB Elnöksége tagjának a KB titkárának felszólalása Tisztelt elvtársak, Amint azt beszédében Husák elvtárs aláhúzta, a gazdasági és társadalmi fejlesztés meggyorsításának sürgető szükségessége a bonyolult nemzetközi feltételekből is ered. Arról van szó, hogy még nagyobb mértékben tudatosítsuk a belpolitikai és a külpolitikai feladataink közötti összefüggést. A szocialista országok gazdasági és szellemi potenciáljának eredményes fejlődése okozza a szocialista közösség békéért, nemzetközi biztonságért, egyetemes társadalmi haladásért vívott harcának hatékonyságát. Ebből a szemszögből is meg kell vizsgálni azokat a problémákat, amelyek tanácskozásunk tárgyát képezik. A nemzetközi helyzet alakulása nap mint nap arról győz meg bennünket, hogy a leszerelés, a béke kérdése kardinális kérdés. Nem titkoljuk, hogy a leszerelés területén elért legkisebb haladás is lehetővé tenné, hogy még több erőt és eszközt fordítsunk a gyorsabb előrehaladásra. Ezzel nemcsak mi nyernénk, hanem kivétel nélkül minden nemzet. A világ biztonságosabbá, a béke szilárdabbá válna. Nem a félelem, hanem a bizalom elmélete, nem a fegyverkezés, hanem a leszerelés, nem a fenyegetés, hanem a megértés alkotja politikánk lényegét. Ez a fő mondanivalója az atomfegyverek nélküli és erőszakmentes világ alapelveiről szóló delhi nyilatkozatnak is, amelyet néhány nappal ezelőtt a Szovjetunió és India írt alá. Ez a rendkívül jelentős felhívás amely az emberi civilizáció megőrzését és fejlődését tartja szem előtt, s amely mögött ma több mint egymilliárd ember áll, a csehszlovák néphez is közel áll, érthető és népünk is teljes mértékben támogatja. Csehszlovákia szilárd láncszeme a szocialista közösségnek, amely minden területen kitűzte a további dinamikus és újszerű előrehaladás útjait. Ez teljes mértékben tükröződik a szocialista országok külpolitikai aktivitásában és messzemenő békekezdeményezéseikben. Elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjának a külpolitikája az, amely nyíltságával, érthetőségével, mély békelogikájával a világ népei számára egyre vonzóbbá válik. Ez olyan politika, amely széttöri a hagyományos sablonokat, a rágalmakat, hazugságokat, amelyeket a szocializmusról terjesztenek. Olyan politika ez, amely kompromisszumok nélkül leplezi le a béke és a leszerelés ellenségeinek antihumánus és önző céljait, s arra kényszeríti őket, hogy az igazi arcukat mutassák. Ez a politika ugyanakkor új erőt ad a háborúellenes, haladó és demokratikus mozgalomnak. A nukleáris korszaknak megfelelő új gondolkodásmód, e korszak problémáihoz való új hozzáállás Reykjavíkban, ahogy arról Husák elvtárs beszélt, a legkoncentráltabb formájában mutatkozott meg. A Szovjetunió olyan új, merész platformot fogalmazott meg, amely közelebb hozta napjaink legidőszerűbb kérdésének, a nukleáris leszerelésnek a megoldását. A történelemben először került a gyakorlati tárgyalások szintjére az atomfegyvereknek nemcsak a korlátozása, hanem teljes felszámolásuk is. A szovjet hozzáállás kiegyensúlyozott, senkinek sem biztosít előnyt és elfogadásával mindenki nyerne. A világ határozott lépést tenne a nukleáris szakadéktól való eltávolodás irányába. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a többi szocialista állam, ahogy azt a moszkvai értekezleten is hangsúlyozták, fenntartások nélkül támogatta a reykjavíki tárgyalásokon tanúsított szovjet magatartást és a Szovjetunió által előterjesztett javaslatok komplexumát. Ezeknek a javaslatoknak a vonzó jellege, s az emberiség előtt Reykjavíkban megnyílt reális távlatok megmutatták, hogy a szocializmus ismeri a jelenlegi fegyverkezési labirintusból kivezető utat. A találkozó - amely annak próbája lett volna, milyen valódi engedményekre kész az USA - a Mihail Gorbacsov elvtárs által előterjesztett merész javaslatoknak köszönhetően a világ számára az igazság órája lett. A világ népei kezdik megérteni, hogy a békéről, a leszerelésről, a szabadságról, a demokráciáról, a humanizmusról és az emberi jogokról hangoztatott amerikai nyilatkozatok nem őszinték. A reykjavíki találkozó után rögtön megkezdték a szovjet javaslatok lényegének kiforgatását, a tárgyalások tartalmának elferdítését. Amellett döntöttek, hogy folytatják a támadó és provokatív politikát. A katonai-ipari komplexum szélsőségesen jobboldali erői így képletesen bizonyítják, hogy valójában ki uralkodik Amerikában. Erről tanúskodik annak az 55 szovjet diplomatának a kiutasítása, akik az ENSZ munkatársai voltak. A Szovjetunió címére durva sértések hangzanak el, amelyeket a legprimitívebb antikommunizmus időszakának szótárából vesznek át, s amelyeknek semmi közük a nemzetközi kapcsolatok kultúrájához. Az USA agresszív köreinek hibájából pattanásig feszült a helyzet Nicaragua és Szíria körül, durván megsértik a SALT-II szerződést és a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló megállapodást. Mindez a Reykjavíkban elért elvi megállapodások meghiúsításához vezet. Az Iránnak szállított amerikai fegyverek körüli botrány nyilvánvalóan magában hordozza az elnöknek címzett komoly figyelmeztetést, s arra kényszeríti őt, hogy még agresszívabb politikát folytasson. Az amerikai kormányzat politikája továbbra is azokból a hamis illúziókból indul ki, hogy az ún. hadászati védelmi kezdeményezés segítségével technológiai fölényre tesznek szert a szocialista közösség országaival szemben és így megvalósíthatják világuralmi terveiket. Nem leplezik örömüket afelett, hogy nem jött létre megállapodás, hogy a fegyverkezés még magasabb szinten tovább fog folytatódni. Elég emlékeztetni Kenneth Adelmannak, az amerikai fegyverzetellenőrzési hivatal igazgatójának a szavaira, miszerint „az ún. hadászati védelmi kezdeményezés feláldozása egy aranytojást tojó tyúk megölését jelentené“. Nem leplezik politikai törekvéseiket sem, amelyek a társadalmi revansra irányulnak. Maga az Egyesült Államok elnöke jelentette ki, hogy nemcsak a háború elhárításáról, hanem a szabadságjogok ún. kibővítéséről, a politikai rendszer megváltoztatásáról is szó van a szocialista országokban, főleg a Szovjetunióban. Egyes nyugati politikusok ma úgy tesznek, mintha egyáltalán nem tudnák, miről is volt szó tulajdonképpen Reykjavíkban. Szinte bámulatos, hogy a korábban a fegyverkezés ellenőrzésének szükségességéről, a nukleáris fegyverek kiegyensúlyozott és szerződéses alapon történő felszámolásáról beszélő nyugat-európai politikusok is hirtelen megijedtek az atommentes Európa távlatától. Az AFP hírügynökség 1986. november 5-én beismerte - idézem -, hogy ,,az összes nukleáris fegyver teljes felszámolásának távlata a Nyugat számára szörnyű“. Mintegy új érvként ugyancsak gyakran halljuk, hogy nem engedhetik meg az „atomernyő“ megszüntetését Nyugat-Európa felett, mivel a Varsói Szerződés államai fölényben vannak a hagyományos fegyverek tekintetében. A Varsói Szerződés képviselőinek budapesti értekezletén idén júniusban igen konkrét program született a leszerelésre, mégpedig az Atlanti-óceántól egészen az Uraiig. Azóta öt hónap telt el és a NATO államai mindeddig nem adtak választ erre a programra. Azt állítják, hogy a javaslatokat tanulmányozzák. A Varsói Szerződés és a NATO szakértői közötti közvetlen tárgyalásokra vonatkozó új javaslatot elutasították. A nyugati hatalmak azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a rakétákról szóló megállapodás lehetséges lenne, ha a Szovjetunió „felbontaná a csomagot“, kiemelné annak egyes részeit, vagyis visszavonná azt a javaslatát, miszerint az ún. hadászati védelmi kezdeményezés kísérletei kizárólag a laboratóriumokban folytathatók. Minden erejükkel igyekeznek bebizonyítani, hogy az ún. hadászati védelmi kezdeményezés nem veszélyezteti a szocialista országok biztonságát. A probléma azonban épp a szovjet javaslatok átfogó jellegében van. Kivonni az összes rakétát és ugyanakkor megengedni az ún. hadászati védelmi kezdeményezést - „a csillagháborút“ - képletesen szólva olyan lépés lenne, mintha a kertész a kertje körül lebontaná a kerítést és a szomszéd kecskéjét szabadon engedné. Aggodalommal figyeljük, hogy a nukleáris leszerelés kérdéseinek megoldását elősegítő tartózkodás helyett Nagy-Britannia és Franciaország kormánykörei mindent megtesznek azért, hogy fokozzák országuk nukleáris ütőerejét. E tekintetben a Német Szövetségi Köztársaság jobboldali erői a szekundáns szerepét játsszák, s újabb fegyvereket, újabb rakétákat követelnek. Egymást túlszárnyalva szónokolnak arról, milyen veszélyekkel járna Nyugat-Európa számára a nukleáris leszerelés. A leszerelésben tehát nem békét, nem rendet, nem nyugodtabb és nagyobb biztonságot, hanem valami szörnyű dolgot látnak. Szeretnénk hinni, hogy a nyugat-európai politikai körökben végül a realizmus, valamint a népeik és egész kontinensünk sorsa iránti közös felelősségük tudata kerekedik felül. Reykjavíkban olyan történelmi lehetőség alakult ki, amelyért állhatatos harcot kell folytatni. Úgy tűnik, ez a harc nem lesz könnyű. A békére irányuló törekvésekben fontos, hogy az emberek tudatosítsák; a szocializmus és a béke ugyanazt jelenti. Le kell leplezni az imperializmust, mint az összes térségben tapasztalható feszültség okát. Erősíteni kell a szocialista országok egységét, gazdasági, politikai és katonai erejüket, a közösséget mint egészet, és külön-külön az egyes országokat tekintve egyaránt. Ez pártunk és szocialista államunk politikai-nevelő munkájának magva. A Szovjetunióval együtt ebben a bonyolult helyzetben is derűlátóak maradunk. Továbbra is hűek leszünk békepolitikánkhoz. Mindent megteszünk azért, hogy a Reykjavíkban megkezdődött folyamat tovább folytatódjon. Tisztelt elvtársak, a békéért, az imperialista politika ellen, a világ szociális átalakulásáért vívott harcban jelentős politikai erőt képez a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. A kongresszus meghatározta, hogy állandó figyelmet fordítsunk a mozgalom egységének megszilárdítására és támogassunk minden olyan kezdeményezést, amely az osztályszolidaritás erősítését szorgalmazza, a közös célokért, a békéért és a szocializmusért vívott harcban folytatott együttműködés fokozására irányul. Erre kihasználunk minden kapcsolatot és kontaktust mind kétoldalú, mind sokoldalú szinten. Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttségei aktívan vesznek részt a testvérpártok kongresszusainak túlnyomó többségén. Lektorok, tanulmányi és hivatalos küldöttségek cseréje valósul meg. Ezáltal hozzájárulunk a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem közös formáinak kereséséhez. Elmélyítjük és bővítjük kapcsolatainkat azokkal a kommunista és munkáspártokkal, amelyekhez hagyományosan jó viszony fűz bennünket. A legszélesebb együttműködést természetesen az európai testvérpártokkal folytatjuk. Főleg a szocialista országok pártjaival. Mindent megteszünk a kapcsolatok normalizálásáért azon pártok vonatkozásában is, amelyekkel nézeteltéréseink is voltak, s amelyek álláspontja eltérő volt a mienktől. Amint azt már a kongresszuson leszögeztük, az egyes kérdésekben felmerülő nézetkülönbségeket nem tartjuk természetellenesnek. Az egyenjogúság elvéből és abból indulunk ki, hogy tiszteletben tartjuk az egyes pártok különböző feladatait és tevékenységük eltérő feltételeit. Eközben mindannak a megerősítésére törekszünk, ami összeköt bennünket a kommunisták nagy és haladó küldetésének megvalósításában, az egész világ dolgozóinak érdekeiért és jogaiért vívott harcban. A világon mintegy 95 kommunista párt működik, melyeknek összesen több mint 80 millió tagja van. Néhány kivételtől eltekintve egészében véve a világ összes testvérpártjával jó viszonyt tartunk fenn. örülünk annak, hogy normalizáltuk kapcsolatainkat a Japán Kommunista Párttal, amely a szigetországban és az egész ázsiai kontinensen jelentős politikai erőnek számít. Indiában két nagy kommunista párt működik. Tovább mélyítjük a hagyományosan jó együttműködést az Indiai Kommunista Párttal és nemrég felvettük a kapcsolatot az ún. marxista Indiai Kommunista Párttal. Tiszteletben tartjuk az indiai kommunista mozgalomban kialakult helyzetet és üdvözöljük, hogy itt is folyamatban van a közeledés. Az elmúlt években meggyengültek kapcsolataink a Francia Kommunista Párttal. Ma elmondhatjuk, hogy ez a viszony normális. így látják ezt a Francia Kommunista Párt vezetői is. Jelentős lépések történtek az Olasz Kommunista Párttal fenntartott kapcsolataink terén. Hisszük, hogy a teljes normalizáláshoz vezetnek. Spanyolországban ma két kommunista párt van, a Spanyol Kommunista Párt és a Kommunista Párt (Spanyolország), amellyel megalakulása óta jó az együttmü- ködésünk. Ami a Spanyol Kommunista Pártot illeti, beismerte a pártunkkal szembeni állásfoglalásaiban elkövetett hibákat és szorgalmazta a kölcsönös kapcsolatok felújítását, amely kapcsolatokat 1969-ben egyoldalúan szakította meg. A Spanyol Kommunista Párt küldöttségével Prágában folytatott tárgyalások után kapcsolatainkat ezzel a párttal is normalizáltuk. Ma tehát mindkét spanyol párttal kapcsolatokat tartunk fenn és támogatjuk a marxizmus-le- ninizmus elvein történő egyesítésükre irányuló erőfeszítéseiket. Európában, a kapcsolatokat tekintve, csak az Albán Munkapárt és a Holland Kommunista Párt alkot kivételt, amelyekkel nem a mi hibánkból nincs semmilyen viszonyunk. Amint azt a testvérpártok fő- és első titkárainak moszkvai értekezletén Gorbacsov elvtárs hangsúlyozta, nyolcvan testvérpárt a kommunista és munkáspártok világméretű ialálkozójának összehívása mellett foglal állást. Egy ilyen találkozó hasznosságáról meg vagyunk győződve és ezt a gondolatot támogatjuk. A mozgalmunkban jelenleg tapasztalható helyzetet azonban realista módon kell megítélni. Fontos, hogy a gondolat megvalósítása ne gyengítse, hanem ellenkezőleg, erősítse a mozgalmat. Osztjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja és további testvérpártok véleményét, miszerint egy ilyen találkozó összehívása, akkor is, ha hasznos lenne, még bizonyos időt igényel. Elvtársak, jelentős lépést tettünk a Kínai Kommunista Párttal való kapcsolatok helyreállítása felé. Számos nézetkülönbség ellenére helyesnek tartottuk, hogy kapcsolatot teremtsünk a Kínai Kommunista Párttal és így lehetőség nyíljon a közvetlen vélemény- cserére. Pekingben folytatott tárgyalásaink után most Prágába várjuk a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttségét, amellyel megvitatjuk együttműködésünk további iehetőségeit. Pártunk XVII. kongresszusának irányvonalával összhangban bővülnek kapcsolataink Kínával, mégpedig gazdasági, politikai és más területeken egyaránt. A két ország miniszterelnök-helyettesei és miniszterei által vezetett küldöttségek kölcsönös látogatásaira került sor. Az együttműködés további fejlesztéséhez és erősítéséhez kíván hozzájárulni a külügyminiszterek küszöbön álló tanácskozása és Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök feltételezett kínai látogatása. Arra törekszünk, hogy a Kínai Népköz- társasággal fenntartott kapcsolataink fejlesztésével a szocialista közösség országainak közös irányvonala keretében hozzájáruljunk a béke és a szocializmus erőinek megszilárdításához. Elvtársak, a kongresszusi irányvonal szellemében fejlődik és mélyül aktív párbeszédünk és együttműködésünk a szociáldemokrata és szocialista pártokkal, csakúgy, mint az összes demokratikus erővel, amelyek aktívan lépnek fel a békéért, a leszerelésért és a biztonság megszilárdításáért Abból indulunk ki, hogy a pártjaink közötti ideológiai ellentétek nem akadályozhatják az együttműködést. A békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban résztvevő valameny- nyi erő egyesítéséről van szó. E téren igyekszünk továbbfejleszteni a pártközi kapcsolatokat az SPD-vel. Együttműködésünk konkrét kifejezője a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó közös munkacsoport létrehozása. Az NSZEP-vel és az SPD-vel együtt kezdeményeztük az európai vegyifegyver-men- tes övezet létrehozását. A CSKP nemrég csatlakozott az NSZEP és az SPD arra vonatkozó politikai kezdeményezéséhez, hogy Közép-Európában hozzanak létre atomfegyverektől mentes folyosót. Mindenekelőtt azokra az államokra összpontosítunk, amelyek a fejlődés szocialista és haladó útját választották és az imperialista erők nyomása alatt vannak. Határozottan elítéljük az USA agresszív politikáját a független Nicaraguával szemben és készek vagyunk további támogatást nyújtani az ország függetlenségének és szabadságának védelméhez. Líbia oldalán állunk, amely az Egyesült Államok durva fegyveres agressziójának célpontjává vált. Ugyancsak egyértelműen elítéljük azokat a provokációkat, amelyeket az imperializmus reakciós erői szerveznek Szíria ellen. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk az ún. afrikai frontállamokkal, amelyek a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság és a világimperializmus összpontosított katonai, gazdasági és politikai nyomásának vannak kitéve. A békéért és a leszerelésért vívott küzdelemben egyre aktívabb szerepet játszik az el nem kötelezett országok mozgalma. A mozgalom hararei konferenciáján elfogadott határozatok arról tanúskodnak, az el nem kötelezett országok eljutottak annak megértéséhez, hogy a leszerelés és a fejlődés egymástól elválaszthatatlan. Az országoknak ez a hatalmas csoportja támogatja a békeeröfeszítéseket, s ezt az imperializmus agresszív tervei ellen, a leszerelésért vívott küzdelem fontos tényezőjének tartjuk. Ugyancsak nagyra becsüljük az ún. delhi hatok békeaktivitását, a csoport hozzájárulását korunk bonyolult problémáinak megoldásához. Tisztelt elvtársak, mind belpolitikai, mind nemzetközi szempontból kötelességünk, hogy minden területen gondoskodjunk Csehszlovákia egészséges fejlődéséről Minden egyes hiányosságunk végeredményben a szocia(Folytatás a 4. oldalon),
