Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-30 / 307. szám, kedd

A 8. ötéves terv - részletesebb megvilágításban A Rudé Právo és a Pravda szerkesztői széles körű sajtóértekezle­tet közvetítettek a napokban Svätopluk Potáč elvtárs, a szövetségi kormány alelnöke, az Állami Tervbizottság elnöke és a két központi pártlap olvasói között a 8. ötéves tervről. Az olvasók az egész ország területéről számos kérdést tettek fel a jelenlegi tervidőszak fó vonásaival, a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításával, a gazdaság intenzifikálásával, az irányítási rendszer továbbfejlesz­tésével, továbbá egyes szakágazatok fejlesztési kérdéseivel kap­csolatban. Potáč elvtárs részletes válaszait a Rudé právo és a Pravda három részben közölte. Az alábbiakban a lényegesebb kérdésekre adott válaszokat foglaljuk össze. A feltett kérdések többsége a 8. ötéves terv előkészítési munkála­taira, a terv koncepcionális felépí­tésére, alapvető összefüggéseire vonatkozott. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy melyek a lé­nyeges különbségek a 7. ötéves tervidőszakban elért eredmények és a 8. ötéves tervben kitűzött célok között, Potáč elvtárs rámu­tatott a teljesítmények növelésé­nek, a hatékonyság fokozásának, s a források gyorsabb ütemú létre­hozásának alapvető jelentőségé­re. Mindez fóleg abban nyilvánul meg, hogy amíg a 7. ötéves tervi­dőszakban a nemzeti jövedelem 11,3 százalékkal növekedett, s az egész növekményt lényegében a külgazdasági egyensúly helyre- állítására kellett felhasználni, ugyanakkor a 8. ötéves tervbeh a nemzeti jövedelem 19 százalé­kos növekedésével számolunk, s ebból az életszínvonal gyorsabb ütemú emelésére, a környezet vé­delmére és fejlesztésére, beruhá­zásokra és népgazdasági tartalé­kok képzésére is meríthetünk. Ezeket a célokat azonban a nép­gazdaság fejlesztésének jelenlegi igényesebb külső és belső feltéte­lei között csak következetes és sokoldalú intenzifikálással érhet­jük el. Ez azt jelenti, hogy az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva kétszeresére növekszik a minősé­gi mutatók igényessége. Elsősor­ban a társadalmi munkatermelé­kenység növeléséről, a fajlagos energiaszükséglet dinamikusabb csökkentéséről, s általában véve a termelési költségek és az anyagfelhasználás gyorsabb üte­mű csökkentéséről van szó. Ami a 8. ötéves terv előkészíté­si munkálatait illeti, Potáč elvtárs kifejtette, hogy az ebben alkalma­zott célprogramos módszer a CSKP 2000-ig előirányzott hosszú távú gazdasági és szociá­lis stratégiájából, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kapcsolatos gazdasági és tudo- mányos-múszaki együttműködés 2000-ig szóló programjaiból, vala­mint a KGST-országok tudomá­nyos-műszaki haladásának 2000- ig előirányzott komplex program­jából indult ki. Rámutatott továbbá, hogy a 8. ötéves tervre vonatkozó törvény elfogadása előtt még be kellett fejezni a népgazdasági ter­vek egyeztetését a KGST-orszá- gokkal, s meg kellett oldani né­hány lényeges népgazdasági vo­natkozású kérdést. Mindez alap­vetően fontos volt a terv reális jellegének alátámasztása szem­pontjából, s alapvető feltétele volt annak is, hogy a terv törvényerőre emelkedjen. A továbbiak folyamán a Szövetségi Gyűlés szervei rend­szeresen fogják értékelni és ellen­őrizni az ötéves terv részeit ké­pező éves végrehajtási tervek tel­jesítését, s ezzel a 8. ötéves tervre vonatkozó törvény végrehajtását is. Mire jut a költségvetésből? Az állami költségvetéssel kap­csolatban feltett kérdésekre vála­szolva Potáč elvtárs megemlítette, hogy a szövetségi köztársaság ál­lami költségvetéséből 75 milliárd koronát fordítunk a szövetségi szinten irányított szervek és szer­vezetek pénzügyi ellátására, míg a két nemzeti köztársaság költ­ségvetésének kiegészítésére 134 milliárd koronát fordítunk belőle. Egyúttal arra is rámutatott, hogy milyen szempontok érvényesültek ennél az elosztásnál. Figyelembe kellett venni többek között a lakos­ság összetételét és demográfiai fejlődését, az ipari ágazatok eltérő szerkezetét, az építőipar és a me­zőgazdaság sajátosságait, a ter­melés állóeszközökkel való ellá­tottságát, a jellegzetes természeti feltételeket, a szállítási feltétele­ket, a társadalmi fogyasztás intéz­ményes rendszerének a színvo­nalát stb. Emellett az egyes köz­társaságok különböző céljuttatá­sokat is kapnak egyes nagyberu­házások finanszírozásához és egyes kiemelt körzetek fejleszté­séhez. Az életszínvonal alakulásában a 8. ötéves terv a CSKP XVII. kongresszusának azon határoza­tából indul ki, mely szerint „a gaz­daság fejlesztésében elért ered­ményektől függően gondoskodni kell a nép életszínvonalának to­vábbi fejlesztéséről.“ Ennek meg­felelően a terv a személyi fogyasz­tás 12 százalékos, a reális pénzjö­vedelmek 13 százalékos, valamint az átlagos reálbér több mint 5 szá­zalékos növekedésével számol. Az egy lakosra számított társadal­mi fogyasztás értéke 2395 koro­nával növekszik, s eléri a 14 019 koronás szintet. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi alapokból ha­vonta 1168 korona ;ut minden la­kosra. Potáč elvtárs azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az említett szempontokból az 1986- os év gazdasági eredményeivel nem lehetünk elégedettek, s a to­vábbi évek eredményeitől függ majd, hogy milyen intézkedésekre kerülhet sor a szociálpolitika terü­letén. Változások a mutatók rendszerében Egyes kérdések a tervben al­kalmazott mutatókra vonatkoztak, bírálva, hogy még mindig nagy jelentősége van a bruttó termelési érték mutatójának, valamint a ter­vek lebontásánál alkalmazott in­dex módszernek. Potáč elvtárs megmagyarázta, hogy a bruttó termelési érték mutatója 1980 óta már csak tájékoztató jellegű muta­tó, tehát nem jön számításba sem a termelő szervezetek gazdálko­dási eredményeinek értékelésé­nél, sem az anyagi érdekeltség területén. Ennek ellenére helytele­nek az olyan nézetek, amelyek szerint ez a mutató már teljesen elvesztette a létjogosultságát. Bi­zonyos vonatkozásokban tovább­ra is szükség lesz a bruttó terme­lési érték kimutatására, amely egyaránt magába foglalja az ele­ven és a tárgyiasult munkát, pél­dául a termelés dinamikájának meghatározásánál, egészében véve, valamint ágazatokra, szaká­gazatokra és vállalatokra lebont­va. Ennek a mutatónak a szállítói megrendelői kapcsolatoknál is sa­játos jelentősége van. Hasonló a helyzet a munkaerő tervezett létszámának a mutatójá­nál is. Ez is csak tájékoztató jelle­gű, miközben a gazdasági szerve­zeteknél a saját termelési érték és a béralap függvénye a meghatáro­zó. Ez gyakorlatilag lehetővé teszi az átlagbérek gyorsabb ütemű nö­velését a munkatermelékenység növekedésével összefüggésben, illetve a műszaki-szervezési intéz­kedések által felszabadított mun­kahelyek arányában, de ezeket a lehetőségeket a vállalatok több­ségénél még nem használják ki. Az viszont hiba, jegyezte meg Potáč elvtárs, hogy egyes helye­ken még mindig ragaszkodnak az index módszer mechanikus alkal­mazásához a tervfeladatok ala­csonyabb szintekre való lebontá­sánál. Ezt a helytelen gyakorlatot meg kell szüntetni. Ugyancsak helytelen az elvég­zett építőipari munkák mutatójá­nak az alkalmazása, amely az épí­tőiparban az extenzív jellegű brut­tó termelési érték mutatójának fe­lel meg. A 8. ötéves terv szervezé­si irányelvei már új mutatókkal számolnak az építőipari teljesít­mények értékelésénél, elsősorban az építkezések idejében való be­fejezését, a próbaüzemelés terve­zett időben való elkezdését, az építkezés hatékonyságát és gaz­daságosságát, valamint az elő­irányzott termelési paraméterek elérését veszik figyelembe. Mi várható a cserearányok fejlődésében Azokra a kérdésekre válaszol­va, amelyek a cserearányok vár­ható fejlődésére, illetve a kőolaj és a kőolajszármazékok árváltozá­sainak következményeire vonat­koztak, Potáč elvtárs az elmúlt időszakban kialakult helyzetből in­dult ki, amikor az 1970-től 1984-ig terjedő időszakban a nyersanya­gok ára mintegy hatszorosára, a késztermékeké viszont csak há­romszorosára nótt. Ez rendkívül kedvezőtlenül hatott a csehszlo­vák népgazdaság fejlődésére, s olyan intézkedéseket tett szüksé­gessé, amelyek a 7. ötéves terv­időszak első két évében a gazda­sági növekedés lefékezéséhez vezettek. Jelenleg a kőolaj és egyes más nyersanyagok világpi­aci ára lecsökkent, a KGST-orszá­gok kölcsönös kereskedelmében azonban a konjunkturális hatások kiszűrése céljából a világpiaci ár legutóbbi ötéves átlagát veszik alapul. Ez az ár 1987-ben kezd majd számunkra kedvező irány­ban változni, s a jelenlegi világpia­ci árcsökkenés a tervidőszak vé­gén fog legjobban megnyilvánul­ni a KGST-árakban. Ez azonban a cserearány kérdésének csupán az egyik oldala. Számunkra in­kább annak lesz jelentősége, hogy miként tudunk eleget tenni a gyárt­mányfejlesztés nemzetközi szintű követelményeinek, milyen műsza­ki színvonalú és használati értékű termékekkel jelentkezünk a világ­piacon, s milyen kiviteli árakat érünk el ezeken a piacokon. A 8. ötéves terv a tudományos- műszaki fejlesztés területén, a ter­melés szerkezeti átalakításával, a beruházások szakaszán a kor­szerűsítések és a rekonstrukciók részarányának növelésével, s a hatékony nemzetközi munka- megosztásba való szélesebb körű bekapcsolódással, főleg a KGST- országok keretében, sokoldalúan megteremti az ehhez szükséges feltételeket. Emellett számos in­tézkedés lép érvénybe a hatékony kiviteli termelés anyagi ösztönzé­sére. Az irányítási rendszer tökéletesítése Sok kérdést tettek fel az olva­sók a gazdaság tervszerű irányítá­si rendszerének tökéletesítésével, illetve a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban. Ezekre a kérdésekre válaszolva Potáč elvtárs elmondotta, hogy az irányítási rendszer tökéletesítése tulajdonképpen az 1978-1980-as években kezdődött, a hatékony­ság és a minőség szabályozásá­nak komplex kísérleti alkalmazá­sával. A kísérleti alkalmazás ta­pasztalatainak összegezése után a CSKP KB és a szövetségi kor­mány jóváhagyta a népgazdaság tervszerű irányítási rendszer töké­letesítését célzó komplex intézke­déseket, amelyek 1981. január el­sejével léptek érvénybe az egész népgazdaságban. Habár ezek ér­vényesítésénél bizonyos fogyaté­kosságok is előfordultak, beveze­tésük eredményességét általában véve pozitívan értékeljük. A ter­melés fajlagos anyagráfordítása például kétszer nagyobb mérték­ben csökkent, mint az előző terv­időszakban. A gyorsítás stratégiája azonban határozottabb döntéseket tesz szükségessé az irányításban, a tervezésben és a gazdasági me­chanizmusban, ezért a szövetségi kormány a CSKP XVII. kongresz­szusának határozatai alapján szé­les körű programot fogadott el a gazdasági mechanizmus foko­zatos átalakítására, amely már az 1988-1989-es években aktív ha­tást fog gyakorolni a 9. ötéves terv előkészítésére és annak végrehaj­tására. A program egyes elemeit már a 8. ötéves tervidőszakban is érvényesíteni fogjuk. Az átalakítás arra irányul, hogy javuljon a köz­ponti irányítás színvonala, s a cso­port- és társadalmi érdekek azo­nossága alapján, valamint a sza­bályok tartós érvényesítésével megfelelő feltételek alakuljanak ki a szocialista vállalkozáshoz. A gazdasági mechanizmusban bekövetkező változások egyúttal elősegítik a nemzetközi szocialista gazdasági integráció elmélyítését is, például a közvetlen kapcsola­tok fejlesztésével, közös vállalatok és nemzetközi egyesülések létesí­tésével. A gazdasági mechaniz­mus fokozatos átalakításának első lépéseként komplex kísérletet ve­zetnek be egyes termelési-gazda­sági egységeknél és vállalatoknál a gazdasági szervezetek fokozot­tabb önállóságának és a termelés hatékonyságáért viselt nagyobb felelősségének érvényesítésével. A szállítói-megrendelői kapcsolatokról Az olvasók úgyszintén sok kér­dést tettek fel a szállítói-megren­delői kapcsolatok rendezésével kapcsolatban. Potáč elvtárs meg­állapította, hogy ezen a területen mindig voltak problémáink, de az idén tűrhetetlen méreteket öltöt­tek. Az okok részben objektív, részben szubjektív jellegűek. A devizaeszközök elégtelensége miatt például nem lehet elég rugal­masan gondoskodni egyes nyers- és alapanyagok beszerzéséről, s gyakran a gazdasági fejlődés is változtatásokat tesz szükségessé. A jelek szerint a tervidőszak kez­detén a szállítói kötelezettségek teljesítésére nem fordítottunk kellő figyelmet. Sok probléma származik a ter­melési terv egyenlőtlen teljesíté­séből is. Az év elsó 11 hónapja alatt a tervet nem teljesítő vállala­tok 4,8 milliárd korona értékű ter­mékkel maradtak adósak, ugyan­akkor más vállalatoknál 8,6 milli­árd koronával túlteljesítették a ter­melési tervet. Számos költsége­sen felépített új üzemben nem érték el a tervezett paramétereket, ezek termékei szintén hiányoznak, fóleg a vegyiparból. Egyes vállala­toknál olyan termékeket gyártot­tak, amelyek iránt nem volt érdek­lődés és csak a raktári készleteket növelték. Ezeket a hibákat tovább tetézi a szállítók és a megrendelők fe­gyelmezetlensége, ami egyrészt a túlméretezett anyagigénylések­ben, másrészt a kevésbé jövedel­mező termelés korlátozásában, valamint a gazdasági szerződések megkötésének, illetve teljesítésé­nek elhanyagolásában nyilvánul meg. Az alapvető ok abban rejlik, hogy a gazdasági tervek kidolgo­zásánál sok bizonytalanság és nyitott probléma megoldatlan ma­rad, s az indulásnál a „majdcsak lesz valahogy“ szemlélet érvé­nyesül. Ezzel összefüggésben a szállítói-megrendelői tárgyalá­sokat gyakran nem zárják le szer­ződéskötéssel, ahogy azt az elő­írások megkövetelik. Ezért a ter­melő szervezetek értékelésénél olyan rendszer bevezetésére kerül sor, amelyben a gazdasági szer­ződésekhez anyagi érdekeltség is fűződik. Erdőgazdálkodás és faipar A feltett kérdések között olyan is szerepelt, hogy fakitermelésünk nem haladja-e meg a megenged­hető mértéket. Más kérdések a fa­ipari termelés műszaki ellátottsá­gára vonatkoztak. Az előbbivel kapcsolatban Potáč elvtárs meg­állapította, hogy a 8. ötéves terv a fakitermelés reális lehetőségei­ből indul ki. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ebben a tervidőszak­ban a fakitermelés mértéke 5 szá­zalékkal alacsonyabb lesz, mint az előzőben. Azonban távlatilag is fi­gyelembe vesszük, hogy az er­dőknek más fontos funkcióik is vannak, főleg a környezeti feltéte­lek formálásában, ezért nem aka­runk „rablógazdálkodást“ folytat­ni, sőt inkább nagyobb összegeket fordítunk az erdők felújítására, vé­delmére. Ami a faipari termelés műszaki ellátottságát illeti, Szlovákiában az utóbbi években számos új üzem építésével fejlődött a cellulózgyár­tás, a faforgácslapok és a furnér­lemezek gyártása, valamint a bú­toripar [Ružomberok, Žilina, Vra­nov, Pravenec, Nyitra (Nitra), Ki- rályhelmec (Kráľovský Chlmec), Pukanec], ezért elsősorban ezek teljesebb kihasználására kell összpontosítani a figyelmet, emel­lett azonban az SZSZK Ipari Mi­nisztériuma 2,9 milliárd koronás beruházási kerettel is rendelkezik, főleg technológiai korszerűsíté­sekre, elsősorban a bútorok vá­lasztékának bővítése céljából. Eb­ből az összegből ugyanis csak 1 milliárd koronát lehet felhasznál­ni új építkezésekre. Tömegközlekedés és lakásépítés Számos kérdés vonatkozott a tömegközlekedés fejlesztésére, valamint a szövetkezeti lakásépí­tés előirányzott terjedelmére. Az egyik olvasó azt a kérdést is feltet­te, hogy indokolt-e Bratislavában a metróépítés, mivel ilyen közle­kedési eszköz általában csak az egy milliónál több lakosú városok­ban létezik. Az utóbbi kérdéssel kapcsolatban Potáč elvtárs rámu­tatott, hogy Bratislava gyors üte­mű fejlődése megköveteli a tö­megközlekedés radikális megol­dását. A város területi elrendezé­sének leginkább a gyorsvasút fe­lelne meg. Leggyorsabban a 150 ezer lakosú petržalkai lakónegyed és a városközpont összekötését kell megoldani. Az ezzel kapcsola­tos tanulmányok kidolgozásában szovjet szakemberek is részt vet­tek, s a szövetségi kormány egy gyorsvasút építése mellett döntött, melynek egy része föld alatt ha­ladna. A gyorsvasúton szovjet gyártmányú kocsiállomány közle­kedne. Meg kell jegyezni, hogy ilyen megoldást más városokban is elfogadtak, amelyek lakossága nem éri el az 1 milliót, például a franciaországi Strasbourgban. Arra a kérdésre, hogy lesz-e trolibusz Havíŕovban, Potáč elv­társ úgy válaszolt, hogy ez az illetékes területi szervek hatáskö­rébe tartozik, s az egész Ostrava- Karviná-i agglomeráció tömeg- közlekedési rendszerének keretén belül kell megoldani. A trolibuszok bevezetésére egyébként Banská Bystricában, Ústí nad Labemben és České Budéjovicében kerül sor, ahol már kialakultak hozzá a szükséges feltételek. A szövetkezeti lakásépítéssel kapcsolatban Potáč elvtárs kifej­tette, hogy habár a lakásépítés nagy igényeket támaszt a beruhá­zási és tüzelőanyag-energetikai forrásokkal, valamint az építőipari kapacitásokkal szemben, a la­kásépítés terjedelmében megtart­juk a 7. ötéves tervidőszakban elért szintet, vagyis a 8. ötéves tervidőszakban 480 ezer új lakás épül fel, a szükséges járulékos beruházásokkal együtt. A tervben emellett 30 ezer lakás korszerűsí­tése is szerepel. A beruházási ke­retből új lakások építésére 108 milliárd koronát fordítunk, a lakások korszerűsítésére pedig nem beruházási forrásokból 4,5 milliárd korona áll rendelkezésre. A szövetkezeti lakásépítés kereté­ben 218 ezer lakás épül, továbbá egyéni lakásépítéssel 139 ezer családi ház felépítésével számo­lunk. Tovább javulnak a lakásépí­tés pénzügyi ellátásának a feltéte­lei, a szövetkezeti lakásépítésnél a hitelnyújtás ideje 30 évről 40 évre növekszik, s mintegy 90 ezer lakás építéséhez folyósítanak sta­bilizációs hozzájárulást. Az olvasók további kérdései egyes szakágazatok, főleg a ko­hászat, az ivóvízellátás, a lenfel­dolgozás, a vasúti szerelvényjaví­tás, egyes könnyűipari ágazatok fejlesztésére, valamint a pótalkat­rész-ellátás helyzetére vonatkoz­tak. Potáč elvtárs ezekre a kérdé­sekre is kimerítően válaszolt, s egyúttal az Állami Tervbizottság munkáját, feladatait és hatáskörét is részletesen ismertette. ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 30.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents