Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-28 / 305. szám, vasárnap

A kreativitás fontossága BESZÉDFEJLESZTÉS A BÖLCSŐDÉKBEN A tudomány mai álláspontja szerint az első nyelv - a mi szóhasználatunkban az anyanyelv- elsajátításának két feltétele van: az örökölt nyelvi képesség és a megfelelő társadalmi közeg. Ta­pasztalataink azt mutatják, hogy a nyelvelsajátítás sajátosan em­beri, örökölt képesség, amely mintegy bele van építve a kisgyer­mekbe, de ahhoz, hogy megtanul­jon beszélni, megfelelő társadalmi környezetre van szüksége. Napjaink égető kérdése a be­szédfejlesztés didaktikai megala­pozása bölcsődés kortól az iskola- köteles kor befejeztéig, mert kísér­letileg és a gyakorlati tapasztala­tok által is igazolt tény, hogy az egyén - esetünkben a kisgyermek- társadalmi beilleszkedésének, aktivitásának, eredményességé­nek alapjait és feltételeit a beszéd- és kifejezóképesség fejlettsége határozza meg. Most a legkiseb­bek beszédfejlődésével, a be- szédfejlódés nehézségeivel sze­retnénk foglalkozni. Ma már megdőlt az az elképze­lés, hogy a kisgyermek utánzással sajátítja el anyanyelvét. Utánzás­sal is, de a környezettől hallott szavak vagy mondatok utánzása nem elég. A beszédfejlödés ettől sokkal bonyolultabb folyamat. A kisgyermek nem kész mondato­kat tanul, hanem maga alkotja meg közléseit, s gyakran használ olyan kifejezéseket vagy szava­kat, amelyeket senkitől sem hal­lott. A beszédtanulás alapvető jel­lemzője tehát a kreativitás és nem az utánzás. A kisgyermek alkotó módon sajátítja el anyanyelvét és eleinte csak a legfontosabb szük­ségletei, érdekei kifejezésére használja fel. A beszédtanulási folyamat tör­vényszerűségeit még nem tárta fel a tudomány, de azt tudjuk, hogy minden kisgyermek beszédfejlő­dése meghatározott fázisokon megy keresztül. Az első szakasz­ban szómondatokban beszél a kisgyermek. Az egyszavas mon­datok - vagy szómondatok - ki­mondásával az első életév végén számolhatunk. A kéttagú monda­tok időszaka viszont a másfél­kétéves kor közé esik. A harmadik szakasz a nyelvtani eszközök, a ragok és jelek sorának kialakulá­sa. Ez a gyermek környezete szá­mára érdekes időszak, mert a kicsi nagyon egyénien kapcsolja össze a szótöveket és a toldalékokat. H a a gyermek életvitelében változás történik, ha a csa­ládi otthonból bölcsődébe kerül, a beszédfejlódésben törés állhat be és lelassulhat. Kétségtelen, hogy a harmonikus családi légkör nagy mértékben járul hozzá a gyermek beszédkészségének fejlesztéséhez. Ugyanakkor a csa­ládban nevelkedő gyermekek szó­kincse sem egyformán gazdag, beszédkészségük is eltérő. Ennek számos belső és külső oka van. A gyermek intellektuális képessé­gei mellett befolyásoló tényező még a környezet, a szülők és nagyszülők beszédkultúrája, ér­deklődési köre, műveltségi szintje, olvasottsága és adottságai, a csa­lád szociális körülményei és a szükebb környezet ingerei. Ha viszont feszültség és türelmetlen­ség tapasztalható a családban, a gyermekek félénkek, magatartá­suk bizonytalan, beszédzavarok­kal küszködnek, nemcsak az ál­muk, egész viselkedésük nyug­talan. Mind a hazai, mind a nemzetkö­zi megfigyelések alátámasztják, hogy szoros összefüggés van a bölcsódelátogatás kezdete és a szókincs gazdagsága között is. Minél korábban kerül bölcsődébe a kisgyermek, annál kevésbé ké­pes a környezetéhez tartozó sze­mélyek, tárgyak és állatok megne­vezésére. A beszédfejlesztés ér­dekében bölcsődéinkben az eddi­ginél nagyobb figyelmet kell fordí­tani a jó személyes kapcsolatok kialakítására, a kommunikációs helyzetek kihasználására. Mind a családi, mind a bölcsődei közös­ségekben elsősorban a játékot kell a szókincsfejlesztés szolgálatába állítani. Az élet elsó éveiben a já­ték gazdagítja leginkább a gyer­mekek szókincsét, mivel a kicsi­nyek rendszerint mondják is, amit éppen csinálnak. Jellemző rájuk, hogy előre bejelentik, mit fognak csinálni. A beszédfejlődés szem­pontjából nagyon fontos, hogy gyakran ismétlődjön ugyanaz a cselekvéssor vagy játék és a ve­le kapcsolatos Deszédhelyzetek és mondókák (Csip, csip csóka, Hőc, hőc katona... stb.). Az utóbbi években a beszédfejlesztés szempontjából nagyon jól kihasz­nálható segédkönyvek, népi mon- dókagyűjtemények jelennek meg a különböző kiadóknál itthon is, külföldön is. Ezeket a szülők is, a bölcsődei gondozónők is nagy haszonnal forgathatják. Hozzáse­gítenek, hogy élménnyé váljanak az együttlét percei, fejlődjék kicsi­nyeink szókincse, ritmusérzéke, érzelmi élete. Remélhetőleg a böl­csődei nevelőmunka programját és módszertanát feldolgozó kézi­könyvek is foglalkoznak majd a nyelvi neveléssel, hisz a kisgyer­mek szocializációját elsősorban a nyelvi nevelés színvonala hatá­rozza meg. A kapcsolatteremtésre, a játé­kos beszédfejlesztésre minden al­kalmat ki kell használni. Ha a kis­gyermek nem is hajlandó ismételni a felnőttek mozdulatait és szavait, a szülők és gondozónők csak ma­gyarázzanak fáradhatatlanul, mondják a versikéket és mondó- kákat, vagy daloljanak még akkor is, ha látszólag nem figyel a kis­gyermek, mert a figyelmetlenség és közöny csak látszólagos. A gyermek valójában minden él­ményt magába szív és elraktároz. A beszédkészség fejlettsége, a szókincs gazdagsága ebben az életkorban a gyermek nemétől is függ. A lányok szókincse rendsze­rint gazdagabb, a versikéket, mondókákat, dalokat könnyebben reprodukálják, mint a velük azo­nos korú fiúk. A hároméves gyer­mekek nemcsak a személyeket és tárgyakat, a jelenségeket is képe­sek megnevezni, ha megvannak a megfelelő tapasztalataik, ha biz­tosítjuk számukra a változatos életet. Nagyon fontos például, hogy felhívjuk figyelmüket a nap­szakok változására, a környeze­tükben lejátszódó természeti je­lenségekre vagy társadalmi ese­ményekre. Ebben az életkorban mind az esztétikai, mind a nyelvi nevelés szempontjából nagyon fontos sze­repet játszanak az ízléses kivitelű, világos vonalvezetésű, könnyen áttekinthető képeskönyvek. A kis­gyermek szívesen nézegeti, meg­nevezi a képen látott személyeket, állatokat, tárgyakat és örömmel ismételgeti a képekkel kapcsola­tos mondókákat, rövid, jó ritmusú verseket. A bölcsődékben végzett kísér­letek eredményei itthon is, külföl­dön is erre hívják fel a figyelmet, mert rendkívül fontos a nyelvi ne­velés feltételeinek javítása, a be­szédfejlesztés optimális körülmé­nyeinek megteremtése. A gyer­mekekkel foglalkozó gondozónők számára reális és teljesíthető cél­ként tűzhető ki a feladat, hogy az érzelmileg fejlett hároméves kis­gyermeknek, mikor óvodába lép, mintegy ezer szót kell tudatosan használnia a különböző beszéd­helyzetekben és a megadott isme­retkörökön belül. Ehhez természe­tesen megfelelő körülmények kel­lenek. A bölcsődében is, a bölcső­dét körülvevő közegben is alapvetően fontos a kiegyensúlyo­zott légkör. A kisgyermekeket ne­velő gondozónőknek külső és bel­s ő stabilitásra, jó feltételekre van szükségük, hogy felelősségteljes és nehéz munkájukat megfelelő színvonalon tudják végezni. A tár­sadalmi megbecsülés nagyrészt a bölcsőde környezetén, a taná­csok segítőkész munkáján és a szülők megértésén áll vagy bu­kik. TOROK ZSUZSANNA Az anyanyelvi művelődés egyik forrása A „veszelka“ szó ugyanannak a csodálatos, félkör alakú, színes fényjelenségnek az ukrán neve, amit az orosz anyanyelvűek ,,rá- dugának“ ismernek, a szlovákok ,,dúhának“, mi pedig szivárvány­nak. Hazánk ukrán nemzetiségű szikráinak és pionírjainak mást is jelent e fogalom, mégpedig azt a külalakban és tartalomban egy­aránt színes gyermeklapot, ame­lyik több mint három és fél évtize­de rendszeresen tájékoztatja őket anyanyelvükön a hazai és külföldi fiatalok, s nem különben a felnőt­tek életéről; amelyik elviszi utánuk az iskolába, az autóbuszba, a könyvtárba, az olvasóterembe és családi hajlékukba a szép szót, a népmesét, a verset, a játékot, a tudományos ismereteket - mindazt, ami az alapiskolai tan­anyag, valamint a szülői, illetve családi nevelés kiegészítőjeként gazdag forrása a műveltségnek, az emberi értékeknek. Hazánk ukrán nemzetiségű gyermekei 1951. szeptember 15- én kapták kézhez lapjuk első szá­Közkedvelt a Veszelka mát. Szerkesztősége 1966-ban Bratislavából Kassára (Košice) költözött, s mai nevét is ugyanak­kor kapta a lap. A 12 oldalas lap egy-egy számából jelenleg kéthe­tenként 1500 példányt készít a prešovi Dukla Nyomda - öt esz­tendeje színes ofszetnyomással. A Smena Ifjúsági Lapkiadó gondozásában megjelenő Veszel­ka közkedvelt olvasói körében, hi­szen nekik szól és részben róluk is. Népszerűségét gazdag tartal­mának és tetszetős külalakjának köszönheti, no meg természete­sen a Milan Bobák vezette négyta­gú szerkesztőség ügyességének, áldozatkészségének, s nem utol­sósorban külső munkatársainak, levelezőinek. A nemzetiségi lap különös gon­dot fordít a szülőföld és a haza iránti szeretetre, a proletár nem­zetköziség és a tudományos világ­nézet elmélyítésére, s a munkára való nevelésre is. A Kalendárium című rovatban például a múlt és a jelen jelentős társadalompolitikai eseményeiről ír, írókról, politiku­sokról, tudósokról, hősökről emlé­kezik meg; a Panoráma és a Né­hány sorban rovatokban a pionír­szervezetek munkáját mutatja be - igen gyakran a fiatal tudósítók levelei alapján; a Kortársad bete­kintést nyújt a világ fiataljainak életébe; a riportoldalon többnyire a Humennéi, Svidníki, Prešovi, Bardejovi, valamint a Stará Ľubov- ňa-i járás iskoláiról, községeiről és üzemeiről olvashatunk; az irodal­mi oldalon főleg ukrán, orosz és szlovák szerzők versei, elbeszélé­sei és meséi jelennek meg, s ugyanott bemutatkoznak a fiatal író-, illetve költőjelöltek. A fiatal képzőművészek is lehetőséget kapnak alkotásaik bemutatására. Ugyanakkor van a lapban sport-, humor-, ének-, zene- és nyelvi rovat is. A Veszelkát sok ukrán felnőtt és gyerek igen hasznos családtag­nak tartja. A hazai sajtótermékek népes táborában is annak szá­mít. GAZDAG JÓZSEF- UJ FILMEK ­A csodálatos kalocsni (szlovák) Rokonszenves vállalkozás úgy­nevezett családi filmet készíteni, amely egyaránt szólhat a szülők­nek meg a gyerekeknek is, de könnyen megtörténhet - mint ahogy ebben az esetben meg is történt -, hogy a mű hatáselemei elkerülik egyik vagy másik nézőré­teget. Elképzelhető persze, hogy a gyerekek más szemmel nézik lyebb, mint a film sztorija. A Hans Christian Andersen sodró erejű, lendületű tündérmeséje alapján újraírt mű (Alex Koenigsmark munkája) meghagyja az alaptörté­netet - a csodálatos kalocsni csak­ugyan elképesztő dolgokra ké­pes, viselőjével valóban meghök­kentő dolgok történnek sót a mesék örök igazságát is kidom­Jelenet A csodálatos kalocsniból a filmet, mint a felnőttek és nem tartják unalmasnak azt, amit mi, felnőttek, esetleg annak vélünk. De a mese azért mese, hogy ter­mészetes egyszerűséggel szóra­koztasson, a maga mesés világá­val, szellemes ötleteivel, fortélyos varázslataival ragadja magával a nézőt - s persze a jókat és az igazságot szolgálja. Nos, ez utóbbival nincs is külö­nösebb baj a legújabb szlovák -nyugatnémet mesefilmben, hisz a csodaország csodaélete meg­szokott rendje szerint „működik“, mégha a klasszikus mesék fabulái varázslatosabbak és élménysze- rűbbek is. A Juraj Herz és társai által újramesélt mese eredetiben azonban egyrészt jóval egysze­rűbb, másrészt sokkal-sokkal mé­Párizs, Texas borítja, miszerint a boldogságot ki kell érdemelni és kinek-kinek ön­magának kell kiharcolni, de a fan­tasztikus játék körüli bonyodalmak túladagolása, az ötletkavalkád mégiscsak zavarólag hat. A fil­men valószínűleg kitört a kopro- dukciós betegség; vagyis az, hogy a készítők fél szemmel a megren­delőre - a müncheni OMNIAS FILM-re - és a nyugati filmpiacra néztek. Juraj Herz rendező munkája egyébként ízlésesen és elegán­san kivitelezett, látványos mese, kellemes moziélmény, mely szlo­vák, cseh és nyugatnémet színé­szek közreműködésével készült. Említsük meg közülük legalább Jana Brejchová, Tereza Pokorná, Jan Hrušinský, Marek Brodský és Vlado Müller nevét. (NSZK-beli) Valahol a sivatagban, kiégett pusztaságban, cél nélkül vándorol egy magányos férfi. Nem tudni, miért, mi okból tétovázik, amikor rátalálnak, nem hajlandó megszó­lalni. Eleinte azt hiszik, hogy né­ma, vagy elvesztette beszélóké- pességét, esetleg emlékezetét. Alakját valamiféle titok lengi körül. S ilyen varázslatosan titokzatos a film végletesen egyszerű törté­nete is, mely nem mentes a me­rész megoldásoktól sem. Kivételesen jól ós tudatosan szerkesztett ez a cannes-i nagydí­jas film, spirálszerúen indul el egy látszólag jelentéktelen és bizarr ponttól, hogy aztán még közelebb gördüljön a belső maghoz, egy emberpár kapcsolatához, egy kis­gyerek anyjára találásához. Tra­vis, az összeesett, csapzott hős, aki kezdetben nem tud vagy nem akar emlékezni a vele történtekre, lassan mégiscsak elkezdi vissza­gombolyítani a fonalat, s távoli összefüggésekből, talányos jelzé­sekből fokonként áll össze a múltja. A végtelen pusztaságban, or­szágutakon kezdődő történet Los Angelesben folytatódik: a férfi itt leli meg kisfiát, akit az apa eltűné­se óta annak öccse nevelt. S el­kezdődik egy furcsa, idegborzoló- an különös újra összeszokási fo­lyamat apa és fia között, párhuza­mosan azzal a másikkal, amely­nek során Travis először csak ködfoltokra, majd mind élesebbé váló képekre emlékezve, fölidézi magában egy valaha volt, de szét­hullott - vagy talán sosem volt csak remélt - harmonikus családi élet képét, s a valaha volt, de elveszített feleség arcvonásait. S ekkor Travis és kisfia elindul, nekivág Amerikának, hogy meg­keresse az elhagyott anyukát. Az asszonyt végül is egy „peep show“-ban, egy olyan kétes mula­tóban találja meg, ahol a férfiven­dég tükörablakon keresztül gyö­nyörködhet a hölgyek bájaiban. (A nő persze nem látja kliensét.) Travis - felesége vendégeként- itt mondja el, kezdetben tétován, majd mind zaklatottabban szerel­me történetét. A kukucskáló l<fcÉ>- ban lejátszódó jelenet a film igazi értéke, a művészi érzékenység­nek és a filmkészítési professzio­nizmusnak a remeklése: a képsor szívszorítóan érzelmes és tragiku­san döbbenetes. Az érzelmi nyo­morúság e poklában az emberi kiszolgáltatottság ábrázolása oly erőteljes, hogy feledtetni képes a film első felének néhány kimó- doltnak ható fordulatát és üresjá­ratát is. E lélektani játszmát két nagyszerű színész - Nastassja Kinski és Harry Dean Stanton- szuggesztív játéka valóban em­lékezetessé teszi. S amikor már- már úgy tűnik, hogy a férfi és a nő ismét megtalálja egymást, a törté­net megszakad, nem tudjuk meg, mi lesz a családdal, ahogy tisztá­zatlan marad az is, mi történt velük négy évvel korábban, amikor a férfi elhagyta fiát és feleségét. Csak sejthetjük, hogy az önsors- rontó férfi a családi harmónia he­lyett ismét a kívülállást választja. Érzelmes film a Párizs, Texas (ez a Párizs - amint az a mű címéből ki is derrül - az Egyesült Államokban, Texasban van, nem a francia Párizsról van szó), Wim Wenders eddigi életművéhez ké­pest talán meglepő és váratlan fordulatnak is látszhat (a félelme­tesen nagyszerű és megrázó A dolgok állása után bizonyára az). De lenyűgöző film, talán azért is, mert a nyugatnémet új hullám egyik legtehetségesebb egyénisé­ge megpróbálja a fogyóban-válto- zóban levő érzelmeket rögzíteni, megpróbál Amerikában is európai módon, egyéni sorsokban, helyze­tekben gondolkodni, még ha he­lyenként enged is az új érzelmes- ség csábításának. De hűvös-hi­deg távolságtartással fedezteti fel számunkra Los Angeles, Texas fura világát, választott otthonának otthontalanságát. - ym ­ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents