Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-27 / 304. szám, szombat

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A csehszlovák-szovjet együttműködésben megvalósuló atomenergeti­kai program keretében a Škoda Plzeň konszernvállalat Energetikai Gépgyára szovjet tervdokumentáció alapján gyártja a WER 440-es és a WER 1000-es reaktorokat. A szovjet szakemberek a gyártási folyamatok irányításában és ellenőrzésében személyesen is részt vesz­nek. A felvételen Jurij Bajcsikov, Szergej Alekszejev és Zdenék Smíšek mérnökök a védőcsövek blokkalapját ellenőrzik. (A ČSTK felvétele) Egyre erőteljesebb a társadalom átalakítása Mihail Gorbacsov beszéde a központi intézmények vezetőinek találkozóján SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Fegyelem és rend A gyakorlati élet bizonyítja, hogy ez a két szó többnyire együtt jár. Ha feltűnik az egyik, rövidesen mutatkozik a másik is. Manapság gyakran találkozunk velük írásban, szóban egyaránt. Többnyire óhajtó mondatban így valahogy: ideje lenne megszi­lárdítani a fegyelmet, rend a lelke mindennek. Ahol állandósul a fegyelem, nyomában a rend; minden emberi cselekedetnek a lelke. Ne sajnáljuk a fáradságot, vegyük őket szemügyre egy kicsit közelebbről: Tudós emberek írták le, hogy a fegyelem például azoknak az írott és íratlan szabályoknak, rendelkezéseknek a megtartása, azoknak a szempontoknak a figyelembe vétele, amelyek vala­mely közösség, vagy szervezet eredményes működését irányít­ják, biztosítják. így igaz! Csatlakoztatni kell azonban az elmon­dottakhoz bizonyos gondolat-láncolatot: arról van ugyanis szó, hogy a fegyelem is sokféle lehet: gépies, laza, önkéntes és öntudatos. Minket természetesen az utóbbiak érdekelnek: az önkéntes és öntudatos fegyelem. Társadalmi rendünket ilyen fegyelemre építjük. Hogy nem megy egyszerre? Ezer és egy oka lehet: nehéz tantárgy, nehezebb a matematikánál is. Ám az élet naponta új képleteket ír fel - nesze ember, old meg, ha tudod! Až „ikertárssal“ sem állunk jobban. Még válaszolni sem olyan egyszerű arra, mi mindent ölel fel ez a fogalom. Van, aki a rend alatt a réten .lekaszált füvet érti, vagy valamilyen szerzetet, mások állítják, hogy a tárgyaknak olyan állapota, amelyben mindegyikük a célszerű és megfelelő helyet foglalja el, vagy valamilyen történés, cselekvés zavartalan lefolyásának sora, olyan állapot, amely megfelel valamilyen szabálynak, törvény­nek és így lehetővé teszi valaminek a zavartalan menetét... Azoknak a szabályoknak és törvényeknek az összessége, ame­lyet valamely közösségnek, vagy valamely személynek követnie kell, hogy valami megfelelően történjék. És, ami a legfontosabb, amit követnünk kell: a társadalomban, a termelési mód alapján kialakult szervezet, állapot, amelyet az államhatalmi szervek révén - esetünkben, a munkásosztály - tart fenn. Az értelmezési fokozatokat sorolhatnánk tovább, erre azon­ban sem hely, sem idő, sőt szükség sincs, mivel a tények annyira kézenfekvőek. Az egymáshoz annyira közel álló fogalmak nem­csak többnyire együtt járnak, együtt bukkannak fel, kiegészítik egymást, hanem manapság ugyancsak közkézen forognak. Tudjuk, hogy ott, ahol otthonos a fegyelem, megtalálod a rendet. Ahol a renddel szemtől szembe találod magad, a fegyelem sem csupán vendég. Fegyelmet, rendet csupán puszta óhaj hangoztatásával nem lehet tartani, illetve teremteni. Meghonosításakor nem építhe­tünk csak az önkéntességre. Az emberek nem egyformák, nem egy társadalomban, de egy családban is vannak eltérések. Sokakkal még ma is nehéz megértetni, azt az egyszerű tényt, hogy az ember nem mindig teheti azt, amit szeretne, pedig többségük tudja, hogy életünk - ilyen vagy olyan formában - kötelességek sorozatából áll. Erről manapság is próbálnak többen megfeledkezni; habár tudják, hogy az együttélés a szo­cialista társadalomban is kötelezettségekkel jár. Mióta és miért hisszük azt, hogy csak azt kell tennünk, amihez éppen kedvünk van? Vagy talán egyesek azt hiszik, hogy, amit nem szívesen csinálunk azt igazában nem is kell megcsinálnunk. Márpedig ez nincs így. Az élet lényegében szolgálat. A költő szavával élve: „Az élet annyi, mint folyton adni / Ám ahhoz, hogy valaki adhasson, teremteni is kell valamit“. A teremtés a javak létreho­zásának állandó megújulása és megújítása azonban kötelezett­ségeket ró ránk, amelyeket a fegyelmet, rendet magáénak valló társadalom valamennyi tagjának vállalnia kell. Pártunk központi bizottságának negyedik ülésén Gustáv Husák elvtárs zárszavá­ban kitérve ezekre a kérdésekre a többi között így fogalmazott: „Megbecsüljük azokat az embereket, akik a különböző munka­helyeken, tekintet nélkül a különböző nehézségekre azon fára­doznak, hogy minél több, jobb eredményeket érjenek el... A dolgozók döntő többsége lelkiismeretesen dolgozik a szocia­lista társadalom, önmaguk, családjuk számára is... Az általunk kitűzött célok arra irányulnak, hogy minőségileg magasabb színvonalra emeljük a társadalmat, gondoskodjunk a nép anyagi és kulturális színvonaláról és életkörülményeiről. Ez mindig is a kommunista párt munkájának fő célja, értelme volt és az is marad“. Ha fegyelemről, rendről beszélünk, akkor azt a jobbítás szándékával, a haladás meggyorsítását szorgalmazó eltökélt­séggel tesszük. Jozef Lenárt elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára a KB legutóbbi ülésén mondotta: „javítani kell a szervezettséget, a fegyelmet és a rendet, szilárdítani a szocialista tulajdon védelmét, a szocia­lista törvényességet“. Tovább kell fejlesztenünk a szocialista demokráciát, fokoza­tosan alkalmazni, meghonosítani a szocialista önigazgatás ele ■ meit, aminek előfeltétele az állampolgárok mind cselekvöbb és gyümölcsözőbb részvétele az irányításban, közigazgatásban, az emberi tényezők sokoldalú aktivizálásában. Nélküle öntudatos fegyelemről, szilárd alapokra támaszkodó rendről nem lehet beszélni: olyanról, amely nem tűri a lazaságot, a fegyelmezetlen­séget: amelyben sem a vezetőnek, sem pedig a beosztottnak egyszerűen nem lehet szemet húnyni a közösségnek ártó cselekedetek fölött. Tökéletesítenünk kell az eszmei, ideológiai munkát, arra törekedve, hogy fordulatot érjünk el az emberek gondolkodásában, hogy a közös tulajdon éber gazdájává, öntu­datos védelmezöjövé, fegyelmezett, rendet szerető állampol­gárrá váljon: ne csak igényes fogyasztó legyen, hanem termelő­ként is becsülettel álljon helyt. Ez ma korparancs, mert a tét a fegyelem és a rend természetessé válása, a szocialista társadalmi rend vonzóerejének megtartása, népünk még értel­mesebb, tartalmasabb élete. SZARKA ISTVÁN (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottságának székházában szer­dán találkozót tartottak a köztársa­sági minisztériumok és hivatalok vezetőinek részvételével. Az érte­kezleten az 1986-os munkaered- ményekrő! és a jövő évi feladatok­ról, volt szó. A találkozót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyitotta meg. Beszédében többek között rámu­tatott, a párt határozatai egyre na­gyobb mértékben tükröződnek az egyének és a dolgozókollektívák gondolkodásában, s a gazdaság­ban és a szociális szférában a gyakorlatba vetítődnek át. A Szovjetunió biztató eredmé­nyekkel zárja az ötéves tervidő­szak első évét, a tények azt bizo­nyítják, hogy a népgazdasági terv fő mutatói teljesülnek. Változik a minisztériumok munkastílusa és nő a vállalatok kezdeményezése. Mihail Gorbacsov a továbbiak­ban hangsúlyozta, számos problé­ma még megoldatlan, a munka több területen még mindig nem felel meg a kor követelményeinek. Számos ágazatban és több terüle­ten nem fordítanak kellő figyelmet a szociális ügyekre. A minisztériu­mok gyakran elsősorban a terme­léssel és a kapacitások megte­remtésével foglalkoznak, s elha­nyagolják a szociális problémák megoldását. Ismételten hangsú­lyozni kell, hogy a termelésben és az egész népgazdaságban az elő­rehaladás lehetetlen az aktív szo­ciális politika nélkül. Ezért ezt a te­rületet állandóan ellenőrizni kell. A központi bizottság júniusi ülé­sén hangsúlyozta, a népgazdaság és a lakosság kiváló minőségű termékekkel való ellátásáért min­den egyes minisztérium felelős. Az összes tárca azonban még mindig nem vált a tudományos­műszaki haladás igazi törzskarává és teljes mértékben nem a kulcs- fontosságú irányokra összponto­sítják a tudományos-műszaki poli­tikát. Egyes ágazatokban a terme­lés műszaki színvonalának növe­kedése lassú. A legközelebbi időben a minisz­tériumok és a többi központi hiva­tal megvonja az ötéves terv első (Folytatás a 2. oldalon) SZOMBAT 1986. december 27. XXXIX. évfolyam 304. szám ★ Ára 50 fillér Szovjet tábornokok a békéért, a leszerelésért (ČSTK) - Nyugalmazott szovjet tábornokok és tengernagyok a bé­kéért és a leszerelésért - ez a ne­ve a szovjet békebizottság mellett csütörtökön megalakult új csoport­nak. Amint azt az alapító gyűlésen hangsúlyozták, a csoport legfőbb célja hozzájárulni a nukleáris ka­tasztrófa elhárításáért, a lázas fegyverkezés megszüntetéséért, az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtéséért és az űrfegyverkezés megakadályozásá­ért vívott harchoz. A nyugalmazott tábornokok és tengernagyok a csoport létrehozá­sával kívánják fokozni konkrét hozzájárulásukat a nemzetközi biztonság megszilárdításához. A csoport céljai közé tartozik a más országokban működő ha­sonló szervezetekkel való együtt­működés erősítése. Nyugat-Euró- pában például 1981-ben alakult meg a Tábornokok a békéért nevű szervezet, amely egykori NATO tábornokokból és tengernagyok­ból áll. E szervezet és a Varsói szerződés több nyugalmazott ka­tonai parancsnoka között együtt­működés alakult ki, s ennek kere­tében Bécsben számos találkozó­ra is sor került. Határidő előtt célba értek A Kelet-szlovákiai kerület szá­mos munkahelyéről érkeztek már jelentések az idei feladatok határi­dő előtti teljesítéséről. Az ágcser- nyői (Čierna nad Tisou) átrakóál­lomás dolgozói már a karácsonyi ünnepek előtt teljesítették egész évi rakodási tervüket. Az év elejé­től csaknem 7 millió 600 ezer ton­na árut raktak át, amivel eleget tettek a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettsé­güknek. E példás igyekezetnek köszön­hetően a tervezettnél rövidebb idő alatt jutott el a Szovjetunióból szállított áru a hazai piacra, illetve osztrák, NSZK, francia és más országok megrendelőihez. Jan Molčak mérnök, a Kelet­szlovákiai Vasmű igazgatóhelyet­tese arról tájékoztatott, hogy a tő- (Folytatás a 2. oldalon) S zomorú szemű kisfiúval találkoztam szerdán, va­lamivel lámpagyújtás elótt. Kér­désemre csaknem elpityeredve válaszolta, hogy náluk nem az­nap, hanem talán csak vasárnap lesz igazándi karácsony, mert édesapja, aki kamionos, nemrég telefonált valahonnan messzi után hazaérkezett. - Tudod, a hétköznapi feszített tempóban nemigen jut időm alaposan kö­rülnézni. Ha minden vasárnap azért nem is, de ünnepnap bizto­san ott találsz. Végigjárom az istállókat, az őrszobákat, elbe­szélgetek az emberekkel, akik talán ebből is megérzik, mennyi­Karácsonykor is északról, hogy a behavazott, csúszós utak miatt késve érke­zett meg, gépkocsiját már csak az ünnepek után rakják tele áru­val, kénytelen hát idegenben, magányosan vesztegelni né­hány napot. Tegnap kora este az egyik szövetkezeti elnököt kerestem a lakásán. A felesége nyitott aj­tót, s elmondta, hogy a férje éppen az istállókat járja.- Gyakran járok ki vasárna­ponként a telepre - mondta, mi­re számon tartjuk, becsüljük őket, hiszen olyan munkát vé­geznek, ahol nincs, nem lehet munkaszünet, ünnepnap. Két kis történet, amely szá­mos hasonlóval együtt ugyan­úgy hozzátartozik az elmúlt na­pok valóságához, mint a feldí­szített fenyőfa, a csillogó gyer­mekszemek, a boldog szülők és nagyszülők, a család, a barátok körében eltöltött meghitt órák. Az idén sem ünnepelhetett mindenki odahaza. Vannak, aki­ket hosszú hetekre, hónapokra, az otthontól távolra szólított a kötelesség és most legfeljebb telefonon vagy levélben tehették örömtelibbé szeretteik számára az elmúlt napokat. Tudjuk, hogy főleg modern korunkban sohasem állhat le tel­jesen a munka. A folyamatosan termelő gyárak, az ügy eletek és más munkahelyek nem marad­hatnak ember nélkül. Ezért kel­lett most is sokunknak otthagyni a családi fészek melegét, kilépni a zimankós hajnalba vagy a fog- vacogtató éjszakába, lelkiisme­retesen teljesíteni a feladatokat. Karácsonykor is. A piros betűs napok végén f \ valóban megérdemlik, hogy tisztelettel szóljunk helytál­lásukról. Sokan voltak, akik munkájukkal közvetlenül a mi gondtalan pihenésünket, kényel­münket szolgálták, s ezért nekik is köszönhetjük, hogy nyugodt, békés volt ez a karácsonyunk is. —yf—

Next

/
Thumbnails
Contents