Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-22 / 301. szám, hétfő

H úsz év telt el a megalakulá­sa óta, nagykorú lett immár a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt nemzeti vállalat szakszervezeti üzemi klubja, mely a maga nemé­ben egyedülálló intézmény a Lo­sonci (Lučenec) járásban. A kerek évforduló alkalmából fényképkiál­lítás nyílt a város közepén álló kétszintes épület előcsarnokában, betekintést kínál a munkáskultúra és -művelődés múltjába, jelenébe. Persze, a klub nem csupán a 3400 főt foglalkoztató gyáré, hanem a családtagoké, a fiataloké, az tos szerepe van a város életében, a polgári ügyek testülete is gyak- ra(i kéri őket szereplésre. Az el­múlt években gondot okozott az utánpótlás biztosítása, ezért meg­állapodás született a helyi művé­szeti alapiskolával, miszerint min­den évben egy-két zenészt nevel­nek a 28 tagú együttes számára, melynek vezetője Kovács József. A város határain túl is ismert, népszerű popzenekar az LG Systém, vezetője Gordos László, aki az idén bejutott a Melódia ’86 országos döntőjébe, ahol a szer­zői kategóriában nyert díjat. Gor­dos László - Mázik István Várj című dalát Oláh Erika adta elő. A Zsákszinház sikerei ugyan­csak sok szállal fűződnek Mázik István nevéhez. Most újabb dara­bot próbálnak, Csehov Sirályát, melynek a bemutatóját a jövő év elejére tervezik. Az amatőr szín­játszás utánpótlásáról is gondos­kodik a Pipitér. Ez a gyermek színtársulat sem ismeretlen, az idén egyik díjazott együttese volt a Duna Menti Tavasznak. Az idén megalakult a Kazinczy Irodalmi Együtt a gyerekekkel Közelebb a közönséghez EGY ÜZEMI KLUB JELENE egész városé is, amatőr együtte­sek és szakkörök állandó otthona, fogad országjáró művészeket, művészegyütteseket.- Üzemi klubunk tevékenysége a haladó hagyományokra épül, emellett keressük az új, a mai fiatalok érdeklődését is felkeltő művelődési és szórakozási formá­kat - mondja Ján Molnár, a klub igazgatója. - Könyvtárunk például valamennyi olvasó igényeit igyek­szik kielégíteni. Minden kedden változatos műsort kínál filmklu­bunk. A bemutatókat rendszere­sen ismertetések előzik meg. A péntek általában a fiataloké, ekkor klubesteket tartunk, melyek műsorán beszélgetések, vetélke­dők, zene és tánc szerepel.- Sokrétű munka folyik az üze­mi klub keretében működő amatőr művészeti együttesekben - egé­szíti ki az elhangzottakat Kerekes- né Cs. Blanka, aki e fontos terület irányítója. A férfi énekkar tagjai hétfőn, a nők kedden tartanak próbát, Bó- di Erzsébet vezetésével. Mindkét énekkar repertoárja gazdag; állan­dó résztvevői énekkari fesztiválok­nak, emellett mind gyakrabban tesznek eleget alkalmi meghívá­soknak. Nagy sikert arattak a ha­zai közönség előtt, a gyáralapítás nyolcvanadik és az emlékezetes füleki munkássztrájk ötvenedik év­fordulója alkalmából rendezett ün­nepségen. A tervek szerint a kö­zeljövőben fellépnek a magyaror­szági Gyöngyösorosziban, az ot­tani pávakör vendégeként. A fúvószenekarnak szintén fon­Szinpad, melynek vezetője Szabó Klára. Szabó Szilveszter irányítá­sával működik egy szlovák nyelvű irodalmi színpad, az ötödik kerék, mely tavaly kategóriájában járási első lett. Az amatőr együttesek sorába jól beilleszkedik a Modem Break táncegyüttes, ennek Dren- ko Csaba a vezetője. Az öttagú együttes jelentős módszertani se­gítséget kap, próbáikat videofelvé­telek vetítése előzi meg. A két éve alakult csoport bemutatói iránt kü­lönösen a fiatalok körében nagy az érdeklődés. A szakkörök közül elsősorban a*fotósok munkáját kell megemlí­tenem - kapcsolódik beszélgeté­sünkbe Molnár Brigitta, a terület „gazdája“. - Lauko Tibor vezeté­sével már a korábbiakban is ered­ményes munkát végeztek. Ugyan­csak aktív a numizmatikai szak­kör. Az utóbbi időben igény mutat­kozik szabó-varrótanfolyam iránt, melynek Urbancsok Rozália lesz a vezetője. Ezenkívül mást is sze­retnének az emberek, további szakköröket, ezekhez azonban előbb meg kell teremtenünk a sze­mélyi és anyagi feltételeket. A klub fiatal vezetőinek munká­ját dicséri egy időszaki kiadvány, valamint egy műsorfüzet is, mely­nek legutóbbi számában ankétot rendeztek. A műsorok szervezői és összeállítói kíváncsiak a kö­zönség véleményére, várják a hasznos észrevételeket és ja­vaslatokat, hogy azok figyelembe­vételével még jobb programokat állíthassanak össze. HACSI ATTILA Próba közben A teremben nagy a zaj, gye­rekek ugrándoz­nak a színpadon, örülnek a játék­nak. Óvári Ildikó csendre inti, majd körbe állítja őket. Határozott és tétova léptek, dobogás, párke­reső mozdulatok. Figyelő tekinte­tek. Különös, ti­tokzatos játék ez. A lábak köve­tik az ' ütemet. A tánc csaknem egy óra hosszat tart. A gyerekek leugrálnak a színpadról. Szarka Marian megbeszéli Kar­dos Márta osz­tályfőnökkel a következő pró­ba időpontját. Megérkeznek az idősebb táncosok, Marian „beve- zényli“ a zenészeket, akik eddig egy másik teremben gyakoroltak, és kezdődhet a próba. Ez a táncos-zenész baráti kör 1982-ben alakult a vágsellyei (Ša­ľa) művelődési központ csoportja­ként. A zenekar mindössze egy­éves. Aki a csoportot összetartja, Szarka Marian, főiskolai hallgató. Hét-nyolc évvel ezelőtt kezdett el táncolni, még a vágsellyei alapis­kolában, később a galántai (Ga­lanta) gimnázium tánccsoportjá­ban szerepelt.- Hetente kétszer próbálunk - mondja - többnyire hétvégén, mert a tagok az egész járás terüle­téről vannak, sót messzebbről is. Nem könnyű a próbákat szervez­ni. Hogyan állt össze a tánckar? A környéken nincs lehetőség nép­tánc tanulására, ezért alakult meg a csoport. Megmozgattuk a régi barátokat és a galántai gimnazis­tákat is. A legtöbben ismertük egy­mást, tudtuk, ki mihez ért, miben tud fejlődni. Eleinte nem volt zene­karunk, magnóval gyakoroltunk.- A zenekar is kezdőkből ala­kult?- Nem egészen. Mezei Mária, a prímás, a konzervatóriumban ta­nul. Bartos Andrea a galántai gim­názium zenekarában hegedül, a brácsát kedvünkért vette kezé­be. Pálffy Zsolt, bőgős, a zenekar mozgatórugója, ó szerzi be a_ kot­tát, az eredeti felvételeket. Ó fe­dezte fel Lakatos Robit, aki mind­össze tizenhárom éves, de pár hónap alatt nagyon ráérzett a nép­zenére. Tehetséges hegedűs, ta­lán prímás is lehet belőle egyszer.- Kész koreográfiákat tanítsz be?- Nem a színpadi megvalósítás a lényeg, nem a koreográfia, ha­nem az, hogy a gyerekek megta­nuljanak táncolni. Természetesen szükség van fellépésre is, fenntar­tó szervünk színpadon is akarja látni az eredményt, de kell a fellé­pés azért is, mert általa megmére­tik a tudás. Egy olyan csoportnak azonban, amelyben sok táncos kezdő, hosszabb időre van szük­sége, amíg ,.színpadképessé“ válik. LEMEZ Régi nóták Kitűnő magy^rnóta-lemez jelent meg a közelmúltban Cselényi József énekel címmel. A harmincas-negyve­nes években Cselényi József volt a magyar nóták legnépszerűbb elő­adója. Amint megindultak a rádió­adások, a rádió mikrofonján keresztül is tolmácsolta a szebbnél szebb nótá­kat a rádióhallgatók egyre növekvő tábora felé. 1930-ban a rádióban sze­replő művészek népszerűségi verse­nyén ő kapta a legtöbb szavazatot a rádióhallgatóktól. 1931-ben a Zenea­kadémián ünnepélyes keretek közt rendezték meg ezredik nótahangver- senvét. Óriási repertoárja volt, dalai Ugye, maradhatok még.:.!? ,,Nem értem, sehogysem értem. Tőlük tanultam meg beszélni, s mégis, sokszor mintha idegenek lennének. Például most is. Ebéd után leengedtek ide a ház elé játszani. Ók persze nem is sejtik, ez mit jelent. Én tudom: mindent. Van itt homokozó, hinta, mászóka, és itt vannak a barátaim, akikkel rengeteg játékot találunk ki. Na jó - mondták - lemehetsz, csak vigyázz magadra, meg az új ruhádra, össze ne piszkold! Mintha ez lenne a leg­fontosabb. Mármint a ruha. Pedig én tudom, meny­nyit mos anyu, és szeretem is ezt a pöttyös ruhát jól áll nekem, nem? - persze hogy vigyázok rá. De minek ezt folyton mondani? Egyébként? már meg­szoktam. Ők mondják, én bólogatok. Mert minél előbb le akarok jönni. Nem ez a baj. Hanem, hogy nem értik meg, mi történik éppen most velem. Ezért olyan furák, olyan idegenek. Mondom. Belekezd- tünk egy jó játékba. Bújócskába. Van itt fa, meg bokor, fal is, kuka is... szóval a terep pont jó. (Mellesleg erre a játékra anyu tanított még akkor, amikor járni kezdtem és jobban ráért, mint most.) Hát játszunk vagy félórája, éppen kezdünk beleme- legedni, amikor... (alig tudom folytatni úgy fáj!) ... amikor leszól az erkélyről, hogy már elég volt, hagyjam abba azonnal és menjek fel. Miért kell nekem felmennem és hallgatnom, hogy láb alatt vagyok, hogy üljek le és csendben legyek, meg ilyesmik, amikor olyan jó lenne itt maradni? Nem, nem estig. Tudom, mi a dolgom. Enni, mosakodni, lefeküdni. De az még messze van, még süt a nap és olyan jó a többiekkel... Legalább még tíz percig... Nem, csak öt percig lehessek még lenn. Ugye, maradhatok...!?“ V. A. Könözsi István felvétele sok száz lemezen (akkor még csupán 78 fordulatszámú kislemezeken) jutot­tak el a nótakedvelőkhöz. Népszerűsé­ge egyedülálló a magyarnóta-éneklés történetében. Minek köszönhette ezt a hatalmas sikert? Kétségtelenül kivételes tehet­ségének. Kellemes hangjára már gyer­mekkorában felfigyeltek, amikor a fóti gyermekkórusban énekelt. Fiatalon az eláfek között tanulta be az akkor dia- dalútját járó Kacsóh-daljáték, a János vitéz összes dalait. Mindezek ellenére nem az énekesi, hanem a színészi pálya vonzotta. Amikor 1914-ben egy vándortársulat Fóton vendégszerepeit, az akkor tizenöt esztendős Cselényi József, szüleinek tiltakozása ellenére, csatlakozott a társulathoz. Több éven át volt tagja, s miután bejárta velük az országot, 1919-ben a Műszínkör, egy évvel később pedig az Óbudai Kisfa­ludy Színház tagja lett. 1921-ben már a Városi Színházban szerepelt, 1925- ben pedig a Nemzeti Színház szerződ­tette. Tíz éven át volt a színház tagja, ahol elsősorban a felújított népszínmű­vek férfi főszerepeiben remekelt, de kisebb prózai szerepekben is nagy si­kert aratott. A Nemzeti Színházból való távozása után már csakis a nótaének­lésnek szentelte életét. Az archív-felvételekből összeállított Qualiton-lemez az énekes fentebb em­lített gazdag repertoárjának mindössze kis hányadát tartalmazza, az ügyes válogatás, a lemez kitűnő dramaturgiá­ja azonban így is lehetőséget nyújt a rendkívüli tehetségű nótaénekes mű­vészetének megismerésére. Cselényi József előadásmódját rendkívül tiszta intonáció, kellemes hangorgánum, tiszta szövegmondás, nem mindennapi muzikalitás, a dalok hangulatával és mondanivalójával való tökéletes azo­nosulás jellemzi. A művész valójában nem csupán énekel, hanem előad. Ez bizonyára színészi tapasztalatainak is köszönhető. Amikor énekel, nem az a benyomásunk, hogy énekesnek is kiváló színészt hallunk, hanem kiváló színészi képeségekkel is rendelkező vérbeli nótaénekest. A tizenhat dalt hallgatva elhisszük, hogy a harmincas­negyvenes évek legnagyobb magyar nótaénekesét halljuk. Nem feledteti ezt az archív-felvételek itt-ott - érthetően - gyengébb minősége sem. SÁGI TÓTH TIBOR (Ján Matušek felvétele)- Milyen táncokkal foglalkozta­tok eddig?- Jókai (Jelka) és szatmári tán­cokkal, a dunántúli ugrással. Leg­közelebbi tervünk, hogy koreográ­fust hívunk meg, aki színpadra állít egy vasvári táncot.- Az alapiskolás gyerekek hogy kapcsolódtak be a tánctanulásba?- Megbeszéltük Kardos Márta tanítónővel, hogy szívesen foglal­kozunk a gyerekekkel. Az iskolá­ban nincs táncoktatás, mi vállaljuk a gyerekeket, akik szeretnek tán­colni, és, mivel egy osztályból va­lók, jó közösséget is alkotnak. Ve­lük együtt szeretnénk eljutni az országos gyermektáncfesztivál- ra. ÉCSI GYÖNGYI A nemzeti bizottságok, de más irányító szervek gya­korlatában is sokszor találkozunk azzal, hogy a határozatok és dön­tések szövegezése túl ,,jólfésült", ritkán tartalmaz elegendő konkré­tumot és még ritkábban kritikus. Ugyanakkor ezeknek a szervek­nek az említett dokumentumaiból hiányzik a pozitívumok megfelelő értékelése is, azok elismerése, akik jó munkát végeznek, akik va­lóban megérdemelnék a dicsé­retet. Ezért kellemesen meglepőd­tem, amikor a Liptovský Mikuláš-i Járási Nemzeti Bizottság határo­zatában találtam többek között Bírálni és dicsérni egy olyan fejezetet, amelyben a nemzeti bizottság tanácsa kife­jezi elismerését több helység hnb elnökének, azaz elégedett ,,a kul- turális-közmüvelődési tevékeny­ség egységes terve feldolgozásá­nak és megvalósításának a szín­vonalával“. Csak természetes, hogy a határozatban feltüntették valamennyi község nevét, amely ezt a dicséretet megérdemelte. A járási nemzeti bizottság tanácsa a határozat egy további pontjában pedig elmarasztalja azokat a köz­ségeket, amelyekben az egysé­ges terv kidolgozásában és meg­valósításában fogyatékosságot ta­pasztaltak. Az ilyen hozzáállást ki kell emelni, mert jó, ha efféle kritikus szemlélet érvényesül a nemzeti bizottságok munkájában, amiként annak is jelentősége van, ha elis­merik az eredményesen dolgozó emberek vagy szervezetek tevé­kenységét. Mindezzel párhuza­mosan pedig növekszik az egysé­ges kulturális-közművelődési terv rangja a községen belül. Tudjuk ugyanis, hogy milyen nehéz az újat elfogadtatni és érvényesíteni, s ez talán kétszeresen érvényes a szóban forgó tervre. Bár ma már nem is számít annyira újnak mű­velődéspolitikánk gyakorlatában, mégsem könnyű meghonosítani ezt a formát valamennyi érdekelt szervben, szervezetben, intéz­ményben. Ahol a nemzeti bizott­ságok tisztségviselői felismerték az egységes kulturális-közműve­lődési tervnek a hasznát, ott sike­rül eredményeket elérni. Ezért jó, ha bírálunk és dicsé­rünk. F-y ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents