Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)
1986-12-22 / 301. szám, hétfő
ÚJ szú 5. 1986. XII. 22. Nataša és a véletlenek Az autóversenyzési idény egyik szenzációja kétségtelenül egy losonci (Lučenec) kislány, Nataša Oláhová szereplése: a szlovákiai versenyrendszer második vonalát jelentő kerületek közötti egyéni bajnokság győztese lett. öt futam közül kettőt megnyert, kétszer pedig a második helyen végzett, egy alkalommal műszaki hiba miatt feladta a versenyt. Idei eredményei alapján jövőre már az élvonalban folytathatja. Vajon ki is ez a Nataša Oláhová, aki az erősebb nemet megszégyenítő ügyességgel és bátorsággal nyerte meg a zvoleni és a podbrezovái futamokat, Zlaté Moravcéban és Partizánskéban pedig a dobogó második fokára léphetett? A kérdésre a járási székhelytől mindössze négy kilométerre eső Fabianka pusztán kerestük a választ, ahol immár negyedik éve él és dolgozik Nataša. Hogyan is került kapcsolatba az autózással?- kérdem a törékeny alkatú, tizenévesnek látszó könyvelőnőtől.- A véletlenek sorozatáról kel- ' lene szólnom, de azt hiszem erről többet tud mondani kollégám és versenyzőtársam, Vladimír Kostka.- Hát igen - veszi át a szót a fabiankai autósklub vezetője- a történet már nem újkeletű, jó másfél évtizeddel ezelőtt kezdődött. Abban az időben már aktív versenyző voltam, Nataša pedig talán hétéves lehetett. Egyszer a város legforgalmasabb utcáján egy álló jármű mögül kiugrott az úttestre. Minden tudásomra szükség volt, hogy az autó kormánykerekét az egyetlen biztonságosnak tűnő irányba tereljem. Annyira sikerült, hogy Nataša megúszta kisebb ágyrázkódással és karcolásokkal. Három napot töltött orvosi megfigyelés alatt. A sokkhatás egyikünknél sem múlt el nyomtalanul: az idő azonban lassan behegesztette a sebeket. Aztán több mint tíz éven keresztül nem is találkoztunk.- Időközben én elvégeztem az alapiskolát, majd a mezőgazdasági szakközépiskolát, ahol többek között járművezetői jogosítványt is szereztem - folytatja a történetet Nataša. - A növénytermesztés és az állattenyésztés azonban nem nagyon érdekelt, annál inkább a gépek, a motorok. Órák hosszat ólálkodtam az autóműhelyekben, s elméletben is foglalkoztam műszaki dolgokkal. Persze ennek legfeljebb ismerőseim látták hasznát: esetenként megjavítottam személygépkocsijukat. Ha lehetett, szívesen ültem volán mögé magam is. Az autózás ekkor még csak hobbi - kikapcsolódás volt számomra. A második véletlenszerű találkozás történetét ismét Vlado meséli, aki közben Nataša edzője lett-Talán négy esztendővel ezelőtt - már működött a klubunk - síkirándulást szerveztünk az Alacsony-Tátrába. A jelentkezők között egy ismerős névre, a Nata- šáéra bukkantam. Kiváncsi voltam, emlékszik-e még a történtekre, ezért felkerestem, elbeszélgettem vele. Kiderült: emlékszik. Bár furcsa módon nem érez semmiféle gátlást vagy félelmet. Azt is megtudtam, érdeklődik az autózás iránt, s olyan műszaki felkészültséggel rendelkezik, amilyennel csak kevesen. Abban az időben én raliztam, partnerem éppen abbahagyta a versenyzést. Felajánlottam, próbáljon szerencsét. Az edzéseken megcsodáltam remek tájékozódási képességét, hidegvérét, kötélidegzetét. Ennek ellenére tartottam az első versenytől. Mi lesz, ha „begyullad“ ez a vézna kislány? Szerencsére minden jól sikerült. Több futamban az élmezőnyben végeztünk. Hosszútávon is megbízható partnert láttam benne.- Aztán jött a harmadik véletlen, ami ismét új utakra terelte sport- pályafutásomat - folytatta a gondolatmenetet Nataša. - Klubunk egy régi, tapasztalt versenyzőjének vásárolt egy használt, de jó karban levő versenyautót. Mindenki rácsodálkozott a kocsi tudására. Jómagam is. Aztán valaki felajánlotta, próbáljam ki egy kör erejéig. A próba annyira sikeres volt, hogy a versenyautót meg sem kapta szegény kollégám. Nekem adták. Azzal, hogy készüljek a tavaszi versenysorozatra.- Azt hiszem, kár lett volna Na- tašának az én ralikocsimban a másodhegedűs szerepét játszani - mondja őszintén Vlado, a jóbarát -, mert meggyőződésem: terepversenyzóként még nagyon sokra viheti.- A neheze csak ezután következik - jegyzi meg egy mély sóhaj kíséretében Nataša. - A versenyeken most már mindenütt az esélyesek között tartanak számon, a nézők is körülvesznek, bíztatnak Egy kicsit nyomasztó érzés. Szerencsére nem zavarnak a külső körülmények, ha beülök a buggyba, számomra már csak a pálya, a verseny létezik. bzekután terveiről, elképzeléseiről beszél:- Az idei utolsó nyílt versenyen már a legjobbak között indultam Magam is kíváncsi voltam, mit érek a menők között. Az első kör után ott voltam az élbolyban, aztán elhatároztam, hogy az elre állok. Abban a pillanatban oldalról hatalmas ütközést éreztem, belém rohant az egyik versenyzőtársam. Buggym csinált néhány bukfencet, majd a feje tetejére állt. Azt mondják, nagy szerencse, hogy ép bőrrel megúsztam. Csak a fejvédőm horpadása ijesztett meg - utólag. Most javítani kell a kocsit, de az egyesület vezetősége azt fontolgatja, egy jobb, erősebb gépet vesz számomra. Már köteleznek eredményeim, s minden idegszálammal az edzésekre és a jövő évi versenyekre összpontosítok. Célom, hogy hazai viszonylatban a legjobb négy közé kerüljek, ez egyben már nemzetközi minősítést is jelentene. A többit majd meglátjuk... —h. a.— ötvenéves a szímői (Zemné) sportegyesület Eredményekben gazdag múlt, kevésbé sikeres jelen Félévszázada, 1936 elejen Szímön az igen aktív helybeli kommunisták kezdeményezésére létrejött a Proletár Testnevelési Egyesület, melyet kezdetben és a továbbiak folyamán nagymértékben támogatott és javaslataival segített az Érsekújvári (N. Zámky) Munkás Sportegyesület. Csakhamar megalakult az első futballcsapat a községben, azonban közlekedési eszköz hiányában nem volt lehetősége benevezni a bajnokságba, így a szímőiek rendszeresen a szomszéd falvak labdarúgóival mérték össze tudásukat. Otven év alatt a helyi fabdarúgás nem egy szép sikert ért el, jelenleg azonban az utóbbi idők leggyengébb teljesítményét nyújtja a focicsapat.- Már több mint öt éve csak küszködünk a járási bajnokságban - kezdi a beszélgetést Nagy György, a labdarúgó-szakosztály egyik vezetője. - Nem és nem tudunk előbbre lépni, az igazat megvallva, most sincs ütőképes csapatunk. Hiába, az akarás nem elég a sikeres szerepléshez, pedig nagyon szeretnénk magasabb osztályban játszani. Egyelőre nem lehetnek vérmes reményeink, hiszen a járási bajnokságban a sereghajtók között várjuk a márciusban kezdődő tavaszi idényt. Csak egy célunk van: elkerülni a kiesést. Borka Béla, a szakosztály titkára sem vidámabb, inkább a sikeres múltra tér vissza, a szímői foci fénykorára: - A hetvenes évek elejétől tíz éven át minden idők legjobb eredményével dicsekedhettünk: bejutottunk a kerületi bajnokság B-csoportjába, majd 1975-ben egy osztállyal feljebb léptünk, ahol öt éven át sikeresen szerepeltünk. Igazi ünnepnap volt a faluban, ha odahaza játszottunk, több mint ötszázan szurkoltak a fiúknak a Vág-partján. Idegenbe is rendszeresen két autóbusz kísért el. Mindenki alig várta a vasárnapot, a focit, a győzelmet. Most viszont?... Néhány perc bizony eltelik, amíg Borka Béla egy kicsit lehan- goltan, de annál őszintébben elkezdi a közelmúlt problémáit fejtegetni.-Amikor 1981-ben az Elektrosvit leigazolta Molcsán Bandit és Szabó Lacit, ezen kívül többen befejezték az aktív sportolást, nagyon meggyengültünk. Két év alatt két kiesés következett, s a járási bajnokságban kötöttünk ki. Amíg a csapatnak jól ment, nem mertünk fiatalítani, tartalékegyüttessel sem rendelkeztünk, így az ificsapatból kiöregedett focisták nem játszhattak. Később egyik napról a másikra kerültek a nagyok közé, akkor, amikor szükség volt rájuk. Ezek a tapasztalatlan játékosok természetesen nem sok vizet zavartak a kerületi bajnokságban. Jelenleg a szímői csapat a kiesés ellen küzd a járási bajnokságban. Az együttesnek és új edzőjének Erdélyi Bélának nem lesz könnyű dolga a téli alapozási időszakban és a visszavágó sorozatban. A vezetőség azonban bízik a szakemberben, hiszen a tavalyi sikeres ificsapatból - amelyet szintén ő vezetett - heten is tagjai a felnőtt együttes bővebb keretének.- Csak akkor lehetünk eredményesek, ha a játékosok komolyan veszik a felkészülést, az edzéseket. Februárig nincs probléma. Ám ha megkezdődnek a szezonmunkák és a fóliázás, egyszeriben szétesik a csapat. Alig jön el valaki a délutáni edzésekre, jobbára csak a bajnoki meccsek elótt találkozik a társaság. Ezért nem tudunk előbbre lépni. Azon fáradozunk, hogy ezen változtassunk. A múltban ez sikerült, s megvoltak az eredmények. Mindent megteszünk, reméljük a játékosok is - bizakodik a szakosztály titkára. Szímón az utóbbi időben jóval többen járnak az ificsapat találkozóira, mint a felnőtt együttes mérkőzéseire. Hogy miért? A fiatalok fordulóról fordulóra gólzáporos győzelmeket aratnak, ez vonzza a szurkolókat a Vág-parti pályára.- Nagyszerűen szerepel az ifjúsági együttesünk a járási bajnokságban: az őszi idény után toronymagasan vezeti a mezőnyt, a gólaránya is párját ritkító. Tizenhárom mérkőzésen 106 gólt rúgott és csak nyolcat kapott! Az első fordulóban rekordgyőzelmet arattunk a csúziak (Dubník) ellen (28:0). Ez a gárda tavaly még a kerület bajnokságban játszott, de egy-két fegyelmezetlen, magáról megfeledkezett labdarúgónknak köszönhetően kénytelen volt elbúcsúzni a mezőnytől, mert kizárták a kerületi bajnokságból. A Sigma elleni rangadón két játékosunk is piros lapot kapott, igaz, a bíró kicsit a hazaiakkal szimpatizált. Már ekkor figyelmeztetést kaptunk a szövetségtől. Ezután jött a Zseliz (Želiezovce) elleni balszerencsés hazai összecsapás, amely verekedéssel zárult, s büntetésként kiestünk - mondja Borka Béla. A felnőtt és az ifjúsági csapaton kívül igen aktív az öregfiúk együttese, amely már évek óta eredményesen szerepel a járás üzemek közötti bajnokságában. Ez a csapat azokból a játékosokból áll, akik egy évtizede a kerület legjobbjai között szerepeltek. Jelenleg csak labdarúgó-szakosztálya van a félévszázados jubileumát ünneplő szímői sportegyesületnek. A közelmúltban volt asztalitenisz-, röplabda- és kézilabdacsapatunk is. Most azonban nincsenek meg a kellő feltételek, hogy ezek a sportágak létezzenek. Ha lenne a községben tornaterem, akkor talán más volna a helyzet, habár évekkel ezelőtt sem volt tornaterem, mégsem jelentett ez akadályt. Két évvel ezelőtt szűnt meg az asztaliteniszszakosztály, mert a helyi kultúr- házban egyszerűen nem volt hely a részükre. Talán a község lakosainak összefogásával és egy kicsivel nagyobb kezdeményezéssel zöld utat kaphatna más sportá9 is ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Nataša Oláhová és versenyautója (A szerző felvétele) Vannak fontosabb dolgok is, de... Köbölkúton (Gbelce) jövőre ünnepük a szervezett labdarúgás fennállásának 60. évfordulóját. Ritka szép jubileum. A község sportberkeiben azonban azt tapasztaltam, hogy a készülő ünnepi hangulatba némi keserűség vegyül. A keserűség oka: az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban, ahol Köbölkút is fekszik, a bajnoki idény előtt végrehajtották a bajnokság mindenhol esedékes átszervezését. Mindössze egy ponŕ Mm . • *" f| Barta János ton múlott, hogy az egy csoportra szűkült járási bajnokságban maradjanak. S azt mondják, azt az egy pontot egy eléggé vitatható mérkőzésen veszítették el, amelyen valójában 3:2 arányban nyertek. Nehéz lenne most utólag igazságot tenni, és már semmi szín alatt sem lehetne változtatni a javában folyó bajnokságon. Mindenesetre a kétcsoportos alacsonyabb osztály B-csoportjába kerültek, ami Szűri Béla egyesületi elnök szerint nem annyira elszomorító - bár némi törést okozott a korábban jól szereplő csapat teljesítményében -, mint az ezzel összefüggő bonyodalmak. Melyek?- A csapat egy kicsit ugyan megtorpant - mondja az egyesületi elnök, az ismert kerületi játékvezető -, de nem csüggedünk, és nem adjuk fel a harcot. Bizakodom, hogy hamarosan feljutunk. Sokkal rosszabb: az ifjúsági egyúttesünk egy foghíjas, kis létszámú bajnokságba kerúlt. Legfeljebb 5-6 meccset játszik egy idényben, és ez nagyon kevés. A fiúknak elmegy a kedve a rendszeres edzéstől; a mai fiataloknak már amúgy sincs sok kedve a felkészüléshez. Pedig mi mindig büszkék voltunk arra, hogy különös gondot fordítunk a fiatalok nevelésére. Innen származik Hornyák Gabi a DAC, és a Slovan játékosa, aki most Banská Bystricában katonáskodik. Vagy Remes Sanyi; egykoron Érsekújváron II. ligát játszott, ma testnevelő tanító a faluban, ezenkívül a serdülőkkel foglalkozik. Valójában neki köszönhető, hogy olyan sok tehetség tűnik fel nálunk, és van utánpótlás. Csakhogy az előbb említett okok miatt a serdülőket sem tudjuk foglalkoztatni, s az egyik csapatot feloszlattuk Pedig korábban nálunk 30 - 35 fiú edzett Remes Sanyi keze alatt. Szóval ilyen bonyodalmat okozott az átszervezés Köbölkúton. De ez még nem minden. A pálya és az öltöző olyan siralmas állapotban van, hogy siralmasabban már nem is lehetne. Az egész község sportszerető közönsége kíváncsian várja, van-e remény a változásra. Annál is inkább, mert a választási programban nem szerepel a sportpálya felújítása, ezt a nyilvános választógyűléseken mindenki megtudhatta. A kérdést éppen ezért a legilletékesebbnek, Barta János egyesületi alelnöknek tettem fel, aki ráadásul „hivatalból“ hnb-titkár:-Tudom, mennyire fáj községünk lakosainak a pálya szánalmas állapota. Valóságos szégyen. De ha valakinek, akkor nekem igazán a szívügyem a pálya. Úgyis, mint hnb-titkárnak, és úgyis, mint egyesületi alelnöknek. Sajnos, a választási programba nem fért be. Ezt mint a község egyik vezető tisztségviselője mondom; vannak sokkal fontosabb dolgok is, és ezt a község minden józan ítélőképességű lakójának meg kelh értenie. Jövőre be kell fejeznünk az óvodát, programba Szűri Béla (A szerző felvételei) vettük a halottasház, a bevásárló- és egészségügyi központ felépítését. Ugye, milyen fontos dolgok ezek. De azért a sportpálya ügye sincs elnapolva. Úgy vélem, semmi akadálya, hogy a testnevelési szövetség járási bizottságának támogatásával - nem akarok elébe menni a dolgoknak, de az ügy jó úton halad - 2-300 ezer korona ráfordítással már jövőre felépítsük az öltözőt. Remélem, községünk polgárai is kiveszik a részüket, elvégre nem egyszer bizonyították: szeretik a sportot. A következő választási programban pedig egész biztos benne lesz a pálya felújítása is. PALÁGYI LAJOS
