Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-22 / 301. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1986. XII. 22. Az intenzifikálás fontos tényezője írta: Nagy Kázmér, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere, az SZLKP KB tagja KÖRNYEZETVÉDELEM Több mint kétmil­lió korona érték­ben gyártanak új­fajta textíliákat- melyeknek hossza összesen 3800 km - a lévai (Levice) Levitex vállalat dolgozói. Új termékeik közé tartozik a kiváló minőségú Ev áld müszálas flanel. A képen Milan Bo- roš az újfajta anyagok minősé­gét ellenőrzi. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK) Eredmények és tervek Az intenzív fejlődés megkövete­li, hogy az eddiginél határozottab­ban és céltudatosabban érvénye­sítsük a jó tapasztalatokat, a be­vált irányítási módszereket, vala­mint azokat a haladó munkafor­mákat, amelyek lehetővé teszik, hogy kihasználjuk a kollektivizmus előnyeit, a dolgozóknak az irányí­tásban való részvételét és a kez­deményezést. A feladatok teljesí­téséhez való extenzív hozzáállás leküzdésének egyik módja a bri- gádrendszerü munkaszervezés és javadalmazás, amely már a gya­korlatban is bebizonyította létjogo­sultságát. Szlovákiában jelenleg 4286 kol­lektíva 127 ezer dolgozóval érvé­nyesíti a brigádrendszert, ami az egész Csehszlovákiában e haladó munkamódszer szerint dolgozók 43 százalékát jelenti. Az SZSZK kormánya által irányított szerveze­tekben 3728 kollektíva alkalmazza a brigádrendszert 98 980 taggal. Szlovákia területén a munkások 10,5 százaléka kapcsolódott be a brigádrendszerbe, míg Cseh­országban 6 százaléka. A brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás fejlődését tanúsítják azok az eredmények, amelyeket az utóbbi időszakban az SZSZK kormánya által irányí­tott termelési ágazatokban elér­tünk. Ezekben az ágazatokban a rendszer szerint dolgozó kollek­tívák száma 1985-höz viszonyítva 25 százalékkal, vagyis 2748-ról 3435-re nőtt. A brigádtagok szá­ma 68 ezerről 93 ezerre emelke­dett, vagyis 37 százalékkal lett több. A mennyiségtől a minőség felé Az elmondottak alapján leszö­gezhetjük, hogy a mennyiségi fej­lődés dinamikája aránylag kedve­ző. A továbbiak során a mennyi­ség helyett a minőséget kell elő­térbe helyezni és olyan kezdemé­nyezést kell kibontakoztatni, hogy ez a mozgalom ne csak a legfon­tosabb termelési ágazatokban, hanem a nemzeti bizottságok által irányított gazdálkodásban is érvé­nyesüljön. Hiszen ezen a jelentős területen, ahol Szlovákiában a gazdasági dolgozók több mint egynegyede tevékenykedik, egye­lőre csak 275 kollektíva 5200 tag­gal alkalmazza a brigádrendszert. Napjainkban sok önálló elszá­molási rendszer szerint dolgozó brigád magasabb munkatermelé­kenységet ér el, mint az adott munkahely átlaga, csökkenti az anyagköltségeket, a túlórák ará­nyát és ennek megfelelően növek­szik a brigádtagok átlagos bevéte­le is. így például a Nyitrai (Nitra) Gép- és Traktorállomás chrast’a- nyi javítóműhelyében tavaly a munkatermelékenység 115,8 százalék volt, míg a vállalatnál 103,7 százalék, az anyagköltsé­geket pedig 2,7 százalékkal csök­kentették, a vállalati 0,7 százalé­kos csökkentéssel szemben. A Považská Bystrica-i Vágmenti Gépipari Müvek Gördülócsapágy- gyárban a brigádokban a munka­termelékenység négyszer gyor­sabban növekedett mint az egész vállalatnál. A Georgi Dimitrov Vegyipari Művek 3. polipropilén­gyártó üzemegységének egyik bri­gádtagja két év alatt 2600 tonná­val növelte a termelését, miköz­ben jelentősen nőtt a munkater­melékenység, 8 millió koronát ta­karítottak meg a termelési költsé­geken, és annak ellenére, hogy a tervezettnél kevesebben dolgoz­tak, a túlórák számát 14 ezerrel csökkentették. Sajnos, ellenkező előjelű ta­pasztalataink is vannak valameny- nyi ágazatban. Az is előfordult, hogy felszámolták a brigádrend­szerű munkaszervezést és java­dalmazást alkalmazó kollektívá­kat így például a Harmaneci Pa­pírgyárban feloszlott egy kollektí­va, mivel nem tisztázták előre a feladatokat, hasonló okból esett szét egy kollektíva a zvoleni Buči- nában, a turanyi Drevinában pedig öt kollektíva oszlott fel a gyakori tervváltoztatás miatt. Az eddigi ismeretek, valamint egyes brigádok problémái azt ta­núsítják, hogy sok szervezetben még mindig előnyben részesítik a mennyiségi mutatókat a minősé­giekkel szemben. Felületesen, for­málisan vezetik be a brigádrend­szert, csupán azt tartva szem előtt, hogy emeljék a brigádok számát. A brigádrendszer haté­kony érvényesítése és további fej­lesztése azonban közvetlenül az előkészítés igényességétől függ. Mindenekelőtt megfelelő tömeg­politikai munkát kel végezni, meg­oldani a műszaki-gazdasági kér­déseket és megteremteni a felté­teleket a kollektívák folyamatos, zavartalan tevékenységéhez. Si­kertelen a rendszer ott, ahol lebe­csülik a komplex előkészítést, ahol a munkahely vezetősége nem szentel megfelelő figyelmet a bri­gádoknak. Ilyen esetekben a ter- melóbrigádok csak formálisan lé­teznek, tevékenységük nem folya­matos, nem érik el a kívánt ered­ményeket és esetleg fel is oszla­nak. Az új munkarendszer beve­zetésének erőszakos meggyorsí­tása sem vezet a kívánatos ered­mények eléréséhez. Helytelen, ha a termelőbrigádokban a brigád­rendszer bevezetésének időpont­ját összekapcsolják a nórmák ob- jektivizálásának időpontjával. Ilyenkor a szigorúbb normákat a dolgozók az első hónapokban csak nagyon nehezen teljesítik, rendszerint csökken a keresetük, s ezt a brigádrendszer negatív hatásának minősítik, mint ahogy az a vrbovéi Trikotában történt. Ahol a kívánalmaknak megfele­lően jártak el, ott jó eredményeket érnek el. A Kassai (Košice) Kerá­miai Üzemekben például a brigád­rendszert 1982-ben vezették be és a kísérlet értékelése után foko­zatosan valamennyi termelési részlegre kiterjesztették. Tapasz­talataik szerint nincs értelme, ha a brigádrendszert csak egy olyan kiválasztott kollektívában érvé­nyesítik, amelyben megteremtik ehhez az optimális feltételeket. Az egyik kollektíva előnybe helyezé­se kedvezőtlenül hat az elvtársi viszonyokra, a munkahelyi légkör­re. Ilyenkor a kapcsolódó tevé­kenységekben nem érvényesül ugyanaz az érdekeltség, s ennek következtében nem alakulnak ki a külső feltételek a termelóbrigád eredményes tevékenységéhez. Ez egyúttal választ ad arra a kérdés­re is, hogyan lehet, hogy a kerá­miai üzemekben már a munkások 92 százaléka a brigádrendszer szerint dolgozik. A dolgozók szé­les körű bevonása számos gazda­sági és más előnnyel járt. így pél­dául megváltozott a munkások vi­szonya a munkához. A gazdasági vezetők meggyőződtek arról, hogy a brigádrendszer nagy segítség számukra és megkönnyíti az irá­nyítómunkát. A vállalat évente há­rommillió koronát takarít meg a költségeken, ennek következté­ben nő a nyeréség és az átlagke­reset. Növekedett a bérek diffe­renciálása, azonos beosztásban dolgozók bére között 500, sót 900 koronás különbség is lehet. A kü­lönbségek tehát nagyok és mivel panasz csak elvétve fordul elő, azt kell mondanunk, hogy a bérek dif­ferenciálása reális. Ezt a tapaszta­lat is megerősíti: ahol helyesen érvényesítik a brigádrendszert ott nem kell félni a konfliktusos hely­zetektől sem. Előtérben a tudományos-műszaki fejlesztés Egyelőre a brigádok figyelme a könnyen mozgósítható tartalé­kok kihasználására irányul. Ritka a tudományos-műszaki fejlesztés kezdeményező érvényesítése an­nak ellenére, hogy ez a hatékony­ság és a minőség javításának fon­tos eszköze. Lényegesen na­gyobb mértékben kell kihasználni a nem beruházásigényes, gyorsan megtérülő racionalizációs intézke­déseket, a tudományos kutatóin­tézetek eredményeinek felhasz­nálását, fejleszteni kell az újító és feltalálómozgalmat. A brigádok to­vábbi fejlődése érdekében javítani kell a munka tudományos szerve­zését, jobban kell kihasználni a brigádtagok javaslatait és ta­pasztalatait. A munkatermelé­kenység növelésének aránylag könnyen kiaknázható tartalékát je­lenti a brigádon belüli munkaszer­vezés. A leggyakrabban a hiányzó dolgozók helyettesítését alkal­mazzák, ritkább, hogy valaki több gép kezelését sajátítja el. Fogya­tékosságokkal találkozhatunk a szakképzettség növelésében és egyszerre több szakma elsajátítá­sában is. A brigádrendszer eredményes érvényesítésének fontos feltétele a vállalaton belüli önelszámolás alkalmazása. A brigádon belül önelszámolás a gyakorlat szerint akkor hatékony, ha a vállalat fel­adatait és mutatóit megfelelő mó­don bontják le az üzemre, és olyan mutatókat határoznak meg, ame­lyeknek teljesítését a munkás köz­vetlenül befolyásolhatja. A javadalmazás - az ösztönzés eszköze Az irányítás és a munkaszerve­zés megfelelő feltételeinek megte­remtése mellett nem feledkezhe­tünk meg a brigádtagok javadal­mazásáról sem. A javadalmazás ott a leghatásosabb, ahol nem a brigádrendszer bevezetése volt az egyedüli cél, hanem a haté­konyságnövelés ösztönzése egyik hatékony szabályozójának tekin­tették. A brigádrendszer kereté­ben a végső eredmények szerinti javadalmazás alapelvét csak ott lehet sikeresen érvényesíteni, ahol megteremtik a feltételeket az eredmények objektív kimutatásá­hoz. Tapasztalataink azt mutatják, ha a szervezet megoldotta a fel­adatok lebontásának és teljesíté­sük ellenőrzésének kérdését, nin­csenek problémáik a javadalma­zás differenciálásával kapcsolat­ban. Példaként említhetjük az anyagi érdekeltségnek a Martini Nehézgépipari Művekben alkal­mazott módszerét. A brigádrendszer alkalmazása során előtérbe kerül a káder- és személyzeti munka szüntelen javí­tásának követelménye. Színvona­la ugyanis jelentősen befolyásolja a brigádok eredményes tevékeny­ségét. Sajnos, a tapasztalatok szerint ezen a téren csak nagyon kis figyelmet szentelnek annak, hogy megteremtsék a feltételeket a termelóbrigádok tevékenységé­hez. Csaknem sehol nem dolgoz­ták ki a brigádok szociális fejlesz­tésének programjait. Mindenek­előtt emelni kell a brigádtagok kul­turális, eszmei és politikai színvo­nalát, a kollektíváknak részt kell venniük a tapasztalatátadásban, a dolgozók kezdeményezésének fejlesztésében, az emberi kapcso­latok javításában, a közétkezte­tésről, a munkavédelemről való gondoskodásban, a szakképzett­ség jobb kihasználásában, a túló­rák, a nők nehéz éjszakai munká­jának csökkentésében. Ezen a téren haladást értek el a strážskéi Chemkóban A brigád­rendszer bevezetése itt szociális téren is érezteti hatását, nőtt a munkakollektívák jogköre a sze­mélyzeti, a bér- és a szociális kér­dések megoldásában, a munka- és technológiai fegyelem megszi­lárdításában, a gépek kezelésé­nek és karbantartásának javításá­ban. Az együttműködés és a köl­csönös segítségnyújtás elvtársi légköre alakult ki. Nagyobb figyel­met szentelnek az új munkaerők betanításának. A kollektíva na­gyobb felelősséget érez a terv­feladatok teljesítéséért. Megálla­píthatjuk tehát, hogy a brigádrend­szer bevezetése pozitívan befo­lyásolja a munkaerő stabilizálását, a munkafegyelem megszilárdítá­sát és a dolgozók közti kapcsola­tok javítását. A brigádrendszer alkalmazásá­nak eddigi eredményei azt bizo­nyítják, erős, életképes mozga­lomról van szó. A 8. ötéves terv­időszak végéig el akarjuk érni, hogy népgazdaságunkban meg­határozó legyen a munkaszerve­zésnek és javadalmazásnak ez a haladó módszere. A párt- és állami szerveknek, a gazdasági vezetőknek, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom, a SZISZ és többi társadalmi szervezet tagjai­nak és tisztségviselőinek meg kell teremteniük a feltételeket a mód­szer széles körű alkalmazásához. Érdekesen alakul a környezet a Tőketerebesi (Trebišov) járás­ban. Negyven évvel ezelőtt talán csak a vízgazdálkodásban lehetett beszélni negatív hatásokról. Ma a járás a negatív hatások szem­pontjából kerületi viszonylatban is vezető helyet tölt be. Ez annak tudható be, hogy a termelőerők gyors fejlődése során nem minden tekintetben vették tudomásul a környezet romlását előidéző új je­lenségeket. Márpedig ezek az ipar- telepítés, a mezőgazdaság fejlő­dése és a települési hálózat fejlő­dési folyamatának elmélyülésével arányosan egyre nagyobb hatást gyakoroltak. Olyan koncepciók kidolgozásá­ra és megvalósítására volt szük­ség, amelyek a 7. ötéves tervidő­szak végére megakadályozták környezetünk további romlását, és a 8. ötéves tervidőszaktól 2000-ig határozott javulást biztosítanak valamennyi ágazatban. De mi is történt a 7. ‘ötéves tervidőszak végéig? Nehéz volna mindent felsorolni. Annyi biztos, hogy több százmilliós beruházást eszközöltek a kívánt egyensúly helyroállitására. Háro.n vízi közmű megépítésé­vel (Battyán (Botany), Boščice, Sečovce) értékes ivóvizet nyert a járás. De még így is csak a járás lakosságának 40 százaléka jut ve­zetékes vízhez, míg a közműcsa­torna-hálózatnál még ennél is rosszabb az arány. A járás tehát messze elmarad a kerületi szinttől. Ezek a számok egyenes arányban állnak a városiasodás adataival, a járás lakosságának csupán 40 százaléka lakik városokban. Nagy összeget fordítottak az ivóvízforrások tisztaságának meg­őrzésével kapcsolatos munkála­tokra. Ágcsernyőben (Čierna nad Tisou) például lakótelepi szenny- víztisztitó-telep épült, de maga az átrakó állomás is megkezdte saját tisztítótelepének a megépítését. Sikerült felszámolni azt a derítőt, amelyben harminc éven át gyűlt az átrakóállomás üzemeltetésénél keletkezett szennyvíz és vegyi hulladék. Úgyszintén megkezdték Királyhelmecen (Královský Chlmec) a városi szennyvíztisztí­tó-telep építését. Ezek a létesít­mények a battyányi ivóvízkészle­tet védik a szennyeződéstől. A Boščice-i vízkészlet szennye­ződésének megszüntetését a szomszédos vranovi járás üze­meivel karöltve az Ondava vize további romlásának megakadá­lyozásával oldották meg. A levegőszennyeződés terén sajnos az elmúlt időszakban nem tudtak javulást elérni. A vajáni (Vojany) erőmű, a terebesi cukor­gyár továbbra is szennyezi a ter­mészetet és a közeli lakóterületet, mert a levegőbe kerülő gázok, por és pernye mennyisége nem válto­zott. Ebben a tekintetben sajnos csak a 8. ötéves tervidőszak végé­re, ill. a 9. ötéves tervidőszakban várhatunk javulást, ha a szűrőbe­rendezéseket kicserélik és ezáltal hatékonyabbá teszik. A gyakori hamufelhó sok gondot okoz a je­lenlegi központi fekvésű nagyköz­ségben, Vajánban. A vajáni erőmű hatalmas beru­házásokat eszközöl Tőketerebe- sen és Michalovcében a távfűtő­mű kiépítésére. így lehetőség nyí­lik majd a szénnel fűtött városi kazánok felszámolására. Sajnos a többi városban pillanatnyilag a táv­fűtés csak elképzelés. Ezekben a városokban az évezred végéig nincs lehetőség a kazánok felszá­molására. Kivételt képez Nagyka- pos egy része, ahol a szakmun­kásképző intézet és internátusa, valamint a város épülőben lévő strandtelepe meleg vízzel lesz el­látva a közeli kompresszorállo­másról. Továbbra is a mezőgazdaság a felszíni és talajvizek legfőbb szennyezőforrása. Az állatte­nyésztésben még ma sem tudják az istállótrágyát veszélytelenül ke­zelni. Hibák vannak a műtrágyák raktározásában is, mert sok he­lyen nincsenek lebetonozva a rak- területek. Hosszú távú terv szüle­tett a környezetvédelem szemszö­géből biztonságos építmények és berendezések kivitelezésére, a kí­vánatos munkaszervezésre, de sajnos ennek a programnak a tel­jesítése késik. Nemcsak az istál­lótrágyáról van szó, hanem a siló- gödrökről, a vegyszerekről, az üzemanyaggal való gazdálkodás­ról, a csomagolószerekről s más egészségre és a természetre ár­talmas dolgokról, a hanyagságról, a veszélyes munkafolyamatokról. Eredményesen teljesítik a lakott területek fejlesztésére vonatkozó programot. A múlt hibáit azonban nem sikerült mindenütt és minden­ben elhárítani. Három városban - Tőketerebesen, Nagykaposon és Királyhelmecen - nem fejezték be azokat a középületeket, ame­lyekre a lakosság már több mint tíz éve vár: iskolákat, kulturális köz­pontokat, szolgáltatóházakat, áru­házakat. .. Két városban nehézsé­gek merülnek fel a lakásépítésben is. Nagykaposon és Tőketerebe­sen nincs megfelelő kapacitású szennyvíztisztító telep. Valamennyi városban problé­mák merülnek fel a parkok,«zöld­övezetek és általában a pihenésre alkalmas zöldterületek kiépítésé­ben. Mindezen túl a városokban magas a zajszint. Ez részben a közúti és a vasúti forgalomból adódik, de sok esetben az üzemek is tekintélyes zajforrások. A távol­sági gázvezeték kompresszorállo­másán például nincs megoldva a zaj csökkentésének kérdése. A járás környezetvédelmi hely­zetéből arra következtethetünk, hogy Nagykapost és környékét érintik a legérzékenyebben a ne­gatív hatások. Ma már nem ele­gendő, ha a környezetet csupán járási szinten értékeljük, szükség van valamennyi körzeti jelentősé­gű város önálló környezetvédelmi koncepciójának kidolgozására, a városfejlesztés céljaival össz­hangban. A járásban a 8. ötéves tervidő­szakban megkezdenek 21 olyan építkezést, amelyek közvetlenül hatással lesznek a környezetvé­delem további alakulására. így például a víz minőségének javítá­sára 6 létesítmény épül, két város­ban szemétgyüjtótelep épül, a me­zőgazdasági vállalatok tíz új beru­házással akarják javítani a termő­földet illetve védeni a talajvizet, a lakáskultúra javítását fogja szol­gálni a vajáni erőműből táplált táv­fűtés Tőketerebesen és Michalov­cében. Ezenkívül terelőutak építé­sével Tőketerebesen és Nagyka­poson csökkenteni akarják a közúti közlekedésből származó zajt. Valamennyi nemzeti bizott­ság és vállalat saját tervet dolgo­zott ki. Az elmondottak alapján joggal számíthatnak az egész já­rás területén a környezetvédelmi helyzet további javulásával. VERES SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents