Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)
1986-12-20 / 300. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban December 13-tól 19-ig Szombat: Elhunyt Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos elnöke Vasárnap: Karachiban kiújultak és egész héten tartottak a véres etnikai zavargások Hétfő: Mihail Gorbacsov Moszkvában fogadta Gary Hart amerikai demokrata párti szenátort Kedd: Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter befejezte szófiai tárgyalásait Szerda: A minőségi változások meggyorsításáról hozott határozatot a LEMP Központi Bizottsága Csütörtök: Bohuslav Chňoupek befejezte pekingi tárgyalásait és Ulánbátorba utazott - Véget ért a Vietnami KP VI. kongresszusa, amely Nguyen Van Linh személyében új főtitkárt választott Péntek: Befejeződött a bécsi utótalálkozó első szakasza A Vietnami KP VI. kongresszusa blrálóan elemezte az ország társadalmi és gazdasági helyzetében tapasztalható hiányosságokat és kitűzte a stabilizálás konkrét programját. Három korábbi pártvezetó - Truong Chinh, Pham Van Dong és Le Dúc Tho - távozott tisztségéből, az új pártfőtitkár Nguyen Van Linh lett (ČSTK felvétele) Bécsi szünet Az összeurópai utótalálkozó első szakasza tegnap ért véget Bécsben, s a küldöttségek most rövid szünetet tartanak. Igaz, a november eleji nyilvános nyitóhét után zárt ajtók mögött folyt a tanácskozás, az elmúlt néhány napon a résztvevők mégis gyakran nyilatkoztak, több delegátus felszólalását hozták nyilvánosságra. Ezekből következtetni lehet az utótalálkozó munkájának menetére, légkörére. Nos, a tanácskozás a kezdeti ,,tapogatózás" stádiumában van, bár a szocialista országok gondoskodtak árról, hogy a találkozó ne fenekeljen meg a huzavona, az érdektelenség zátonyán. Javaslat- dömpingjük remélhetőleg ébren tartotta a nyugati résztvevők figyelmét is, s a következő szakasz már konkrét eredményeket is hozhat. A stockholmi konferencia mandátumának az egész európai haderócsökkentésre való kiterjesztése lengyel kezdeményezés, a Szovjetunió moszkvai, humanitárius kérdésekről szóló értekezlet összehívását, Bulgária összeurópai környezetvédelmi fórum megrendezését javasolta, s a többiek is számos indítványt terjesztettek elő az európai együttműködés fejlesztésére. Csehszlovákia természetesen szintén nem maradt adós, s figyelmét olyan fontos problémára összpontosította, mint az európai gazdasági kapcsolatok fellendítése. A prágai gazdasági fórum összehívására vonatkozó, Bohuslav Chňoupek külügyminiszter által a nyitóülésen felvetett javaslatot Bécsben ezen a héten Jaromír Johannes külügyminiszter-helyet- tes konkretizálta. A gazdasági fórumon a kormányképviselők mellett az ipar, a kereskedelem, a technika, a pénzügyi és a tudományos élet szakemberei vennének részt, hogy a kereskedelmi és ipari együttműködésről, ezen belül nem utolsósorban a technológiacseréről tárgyaljanak. Szóba kerülnének a közös üzemek létesítésének kérdései, pénzügyi és hitelproblémák is. Jaromír Johannes külön hangsúlyozta, hogy a szocialista országok készek figyelembe venni a prágai fórum napirendjére vonatkozó minden javaslatot. A gazdasági területen kínálkozó összeurópai együttműködés jól kiegészítené a politikai kapcsolatokat. Ez azért is fontos, mert ma még gyakran a nem egészen tiszta politikai szándékok visszavetik a „gazdasági enyhülést". A nyugati országok részéről tapasztalható korlátozások, az esetenkénti „szankciók“ a példái ennek. Viszont ha a gazdasági területen a kelet-nyugati együttműködést szilárd alapokra helyeznék, az stabilizálná a politikai enyhülést. (Ezzel kapcsolatban örvendetes tényként könyvelhető el, hogy lépések történtek a közvetlen kapcsolatok felvételére a KGST és a Közös Piac, illetve az EGK és az egyes szocialista országok között.) Az indítvány tehát az asztalon van, s a csehszlovák diplomácia nagy sikere lenne, ha a bécsi utótalálkozó hátralevő szakaszaiban döntés is születne a prágai gazdasági fórum összehívásáról. Nicaragua körül a héten - ahogy mondani szokás - összejöttek az események. A térség egyébként is évek óta a nemzetközi figyelem előterében áll, most azonban van erre egy „plusz ok“ is - igaz, nem ez az első ilyen eset. Korábban többször bebizonyosodott, ha az USA valamilyen belső problémával áll szemben vagy el akarja vonni a figyelmet pl. a szovjet leszerelési kezdeményezésekről, esetleg más országok elleni agresszív akcióiról (lásd: Líbia), kinyitja a kö- zép-amerikai „szelepet“, vagyis a térségben lépéseket tesz a feszültség további éleződésére. Most is jó oka van erre, ugyanis az iráni titkos fegyverszállítások körül kipattant botrány hullámai csak nem akarnak csitulni. A hon- durasi-nicaraguai határösszetü- zések a múlt héten néhány napra talán el is vonták a figyelmet az Irangate-ről, ám az e heti események éppen ellenkezőleg sültek el: az iráni kapcsolat és a nicaraguai kontrák támogatása közötti összefüggéseket még jobban megvilágították, s megint csak az amerikai belpolitikai válságra terelték a figyelmet. Történt ugyanis, hogy még a múlt pénteken egy nicaraguai légibázisnál kémkedés közben tetten érték és őrizetbe vették Sam Hall amerikai állampolgárt, akiről - a CBS tévétársaság szerint - bebizonyosodott, hogy kapcsolatban állt North alezredessel, a nemzetbiztonsági tanács azóta távozásra kényszerült tagjával. North volt az, aki megszervezte, hogy az iráni fegyverszállításokból származó pénzt a nicaraguai kontráknak utalják át. Daniel Ortega nicaraguai elnök egyébként szerdán közölte, hogy Hallt ugyanaz elé a népbíróság elé állítják, amely néhány hete 30 évi börtönbüntetésre ítélte Eugen Hasenfus amerikai pilótát, aki fegyvereket szállított az ellenforradalmároknak, s akinek gépét október elején lőtték le Nicaragua fölött. A Hasenfus-ügyben figyelemre és elismerésre méltó lépésre szánta el magát Managua: kegyelemben részesítette a pilótát. Mint arról Ortega beszámolt, több amerikai egyházi és közéleti személyiség járt közben az elítélt érdekében, s Managuában tárgyalt Dodd demokrata párti szenátor is, akinek kíséretében távozhatott Hasenfus Nicaraguából. Ez a megoldás rávilágít arra, hogy a managuai vezetés nincs híjában a jószándéknak, amikor a nicaraguai-amerikai kapcsolatok békés rendezéséről van szó. Ez a gesztus mellesleg késóbb is meghozhatja gyümölcsét, ugyanis januárban az amerikai kongresszust a demokraták veszik kézbe, s talán fékezhetik az elnököt és munkatársait Közép-Ameri- ka ügyében. A Washington részéről megszervezett, valószínűleg szintén figyelemelte- reló manőverként értékelhető az a felreppent hír is, miszerint Hondurasból kivonják a nicaraguai ellenforradalmárok egységeit. Több kérdés is felvetődik ezzel kapcsolatban: hogy-hogy lemondanak a kontrák jól kiépített bázisaikról, és egyáltalán hová mennek? Nyilván a határ nicaraguai oldalára, itt viszont ki vannak téve a teljes felmorzsolódás veszélyének. Kútba dobná Washington a kontráknak éveken át folyósított dollármilliókat? És egyáltalán, szó lehet-e a hondurasi kormány és az ellenforradalmi csoportok önálló, Washingtontól független megállapodásáról? Aligha, hiszen Tegucigalpa mindeddig rendszeresen szót fogadott Washingtonnak. De ha mégis komoly lenne az „áttelepítési“ szándék, Nicaragua nem hagy kétséget afelől, mit tenne. Többek között ebben az összefüggésében kell tekinteni a sandinista hadsereg és a milíciák e heti hadgyakorlatára, amely a hondurasi határhoz közel fekvő térségben zajlott le a héten. Nicaragua nem támadó szándékkal fitogtatta erejét, hanem azt kívánta demonstrálni, hogy felkészült minden behatoló visz- szaverésére. A határon kialakult helyzet vizsgálatára a Contadora-csoport és az őt támogató limai csoport külügyminiszterei riói értekezletükön bizottság felállítását határozták el az ENSZ bevonásával. Ez a felügyeleti szerv is sokat segíthet a térségben uralkodó feszültség enyhítésében, illetve a problémák tisztázásában. PAPUCSEK GERGELY Az AFP alkalmazottai folytatják több hete tartó sztrájkjukat (képünkön). Francia- országban egyébként a vasutasok, egy légitársaság alkalmazottai, az erőművek dolgozói is beszüntették a héten a munkát - ezzel támasztva alá béremelési követeléseiket (ČSTK felvétele) (IBS ________________________________________________ V NYELVŐR Kimagyarázkodhatunk-e valamit? Figyeljük meg a következő csúnya mondatot: „Van, aki abban bizakodik, hogy egy szánom-bánom közepette a közlekedési rendőr előtt kimagyarázkodja a szabálytalanság elkövetését...“ Bizonyára észrevették, hogy valami nincs benne rendben. Mások talán már meg is állapították, hogy a kimagyarázkodja igealak kakukkfióka itt. Ilyen igealakunk ugyanis nincs. Van kimagyaráz igénk, amely ezt jelenti: kifogásolt vagy helytelenítő kijelentést, magatartást magyarázattal érthetővé, elfogadhatóvá, megbocsát- hatóvá tesz. Tehát kimagyarázhatjuk a félreértést, a sértést stb. A kimagyaráz jelentése egy kicsivel eltér a megmagyaráz-étói. Ez utóbbi ugyanis bármilyen esemény, jelenség, viselkedés okainak feltárását, világossá tételét jelenti, a kimagyaráz pedig a kifogásolható esemény viselkedés okaiét. Csakhogy a mondatban - sajnos - nem a kimagyaráiz, hanem a kimagyarázkodik ige szerepel, mégpedig tárgyas ragozású alakban, mert határozott tárgy áll mellette. S ez a baj. A -kodik, -kedik,- ködik képzős, tehát visszaható igék tárgyatlanok: nem állhat mellettük tárgy, s nincs is tárgyas ragozásuk. Tehát a mondat szerkesztője két megoldás között választhatott volna. Vagy elhagyja a tárgyat (úgyis nyilvánvaló, miről van szó), s ezt írja: Van, aki abban bizakodik, hogy egy szánombánom közepette a közlekedési rendőr előtt kimagyarázkodik... Vagy pedig a kimagyaráz igét használja tárgyas ragozású alakban a tárgy kitételével: Van, aki abban bizakodik, hogy egy szánombánom közepette kimagyarázza a szabálytalanság elkövetését... Ha megfigyeljük nyelvhasználatunkat, az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk - főként az élőbeszédben, így a televízióban is - a visszaható igék tárgyas használatával. Ilyen mondatokat hallhatunk: „A kikötőben éppen a szállítmányt rakodják ki"; „Nemigen érünk rá az ilyesmit bámészkodni"; stb. A rakodik és a bámészkodik szintén visszaható képzős igék, tehát egyik mellett sem állhat tárgy, s tárgyas ragozásban sem használhatjuk őket. A kikötőben csupán rakodhatnak most; ha a tárgy is fontos, akkor a rak tárgyas igét kell használnunk: A kikötőben éppen a szállítmányt rakják ki. Bámészkodni is csak valamire lehet, valamit nem. Tehát Az ilyesmit bámulni nincs időnk, nem bámészkodni; ugyanis a bámul tárgyas ige, így használható tárggyal és tárgyas ragozásban. Aki még esetleg nem értené pontosan, miről is van szó, annak hadd magyarázzam ezt meg egy egyszerű példával. A fésül tárgyas ige, vagyis állhat mellette tárgy (hajat fésül), sőt tárgyas ragozásba is kerülhet (fésüli a haját). De ha ellátjuk a visszaható -ködik képzővel, már másképp fog viselkedni: a fésülködik mellé nem tehetünk tárgyat, nem mondhatjuk, hogy hajat fésülködik, s maga az ige sem kerülhet tárgyas ragozásba, vagyis ilyen szókapcsolatba; fésülködi a haját. Nem, mert a fésülködik már önmagában is azt jelenti, hogy valaki fésüli magát. Ha a tárgy is fontos, akkor a cselekvő igei fésül alakot használjuk: hajat fésül, kendert fésül, a kutya szőrét fésüli, a cikkét fésüli (ha javítgatja, csiszolgatja) stb. Vannak álvisszaható igéink is, amelyek már nem fejezik ki a cselekvésnek az alanyra vgló visszahatását - ilyen a rakodik, bámészkodik is, de mivel visszaható képzősek, nem használhatók tárgyas igeként. A kimagyarázkodik valódi visszaható ige, hiszen ezt fejezi ki: kimagyarázza magát, nyilvánvaló tehát, hogy nem állhat tárggyal és tárgyas ragozású alakban. JAKAB ISTVÁN Stílus és stílustalanság A névátvitelen alapuló szókép nem csupán a szépirodalmi stílusra jellemző, szép számmal találunk ilyeneket a köznyelvben is. Az említett módon alkotott szókép egyik fajtája a metafora, amely két fogalom közt bizonyos külső vagy belső egyezésen, esetleg, funkcióbeli hasonlóságon alapuló névátvitel. A bölcső főnév alapjelentésében nyelvhasználatunkban egyre ritkábban szerepel, átvitt jelentésben leginkább az irodalmi stílusban honos, és a születést, szülőhelyet, szülőföldet jelenti. Nagy költők, Vörösmarty például így ír: ,,Bölcsőd az s majdan sírod is". ,,ltt ringatták bölcsőm, itt születtem" - vallja Petőfi egyik legnépszerűbb versében. De még Ady, a modern magyar líra megteremtője is ezt írja egyik versének címéül: ,,Séta a bölcsőhelyem körül". A bölcső, bölcsőhely egyaránt a szülőföldet jelentő metafora. A névátvitellel alkotott efféle metafora stílushatása mindenekelőtt abban van, hogy két fogalom közt teremt kapcsolatot, s e két pólus között keletkező feszültség megmozgatja az olvasó képzeletét. A helytelenül alkalmazott névátvitel azonban sokat ronthat stílusunk hatásán. A képzavart eredményező esetlen névátvitel tipikus fajtájával találkozunk ebben a mondatban: „A köztársaság születésének bölcsőjénél - nem utolsósorban - ott állt az 1917- es nagy októberi szocialista forradalom is." A „születésének bölcsője" zavaros képet még tovább bonyolítja a nagy októberi szocialista forradalom megszemélyesítése (ott állt). A többszörös képzavar következtében, szövegkörnyezetéből kiragadva, csak sejteni lehet a mondat jelentését. Mindennapi szavakkal ezt így fejezhetnénk ki: „A köztársaság megszületésére - nem utolsósorban - nagy hatással volt a nagy októberi szocialista forradalom is." A példa fölveti azt a kérdést is, vajon az ilyen képszerű kifejezésmód illik-e a történelmi vagy társadalomtudományi jellegű szakszövegbe. Ha ugyanis a szépirodalmi stílusra jellemző stíluseszközöket tudományos vagy szakszövegben használjuk, fennáll annak a veszélye, hogy stílustalanságot követünk el. Idézetünkben nyilván erről is szó van: a szerző nem a stílusnak megfelelő eszközt választ, s ráadásul rosszul is alkalmazza. MORVAY GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 20.
