Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-20 / 300. szám, szombat

ÚJ szú 5 .. 1986. XII. 20. Nincs ok a kételkedésre A Kelet-szlovákiai Vasmű kommunistái tapasztalataik hasznosításával készülnek a taggyűlésekre Közeleg az év vége, amikor minden munkahelyen elkészül az elvégzett munka mérlege, s néhány hét múlva megkezdődnek az évzáró pártgyűlések. Társadalmunk mindenkitől elvárja, hogy meg­tegye a magáét; a kommunistáktól különösen, s azt is, hogy a számadásban is példát mutassanak. Az immár több mint negyedszá­zada fontos népgazdasági felada­tot teljesítő, évenként 16 milliárd koronát meghaladó árut termelő Kelet-szlovákiai Vasműben csak­nem négyezernyolcszáz kommu­nista dolgozik, s - amint arról már korábban több alkalommal beszá­moltunk - jelenlétük jól érzékelhe­tő a vasmű 25 ezres kollektívájá­ban. Az, hogy ebben a gigantikus kohászati üzemben jól szervezett pártmunka folyik, nem a véletlen­nek, hanem a vállalati pártbizott­ság, s az általa irányított 12 üzemi és 89 alapszervezet, valamint 411 pártcsoport céltudatosságának és elkötelezettségének az ered­ménye. A taggyűlések, különösen az évzáró taggyűlések előkészítése nagy felelősségtudatot követel a kommunistáktól Hogy ezen a téren milyen tapasztalatai van­nak a vasmű vállalati pártbizottsá­gának, arról annak elnökével, Va­sil Pačuta elvtárssal, a CSKP KB tagjával beszélgettünk.- Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy hasznos tapaszta­latokról számolhatok be a párt- alapszervezeteinkben lezajló taggyűlések színvonalát illetően - hallottuk tőle. - Ennek viszont megvan a szervezési háttere, amely a céltudatos, következetes, minden formaságtól mentes elő­készületeknek, s a pártmunkában teremtett széles körű, közvetlen kapcsolatoknak az eredménye. Arra mindannyian büszkék va­gyunk, hogy felszámoltuk a párt­munka túladminisztrált, úgymond asztaltól történő irányítását. Rend­szeresen, hetenként találkozunk pártszervezeteink elnökeivel, és negyedévenként tartunk az egyes munkahelyek, üzemek problémáival foglalkozó üzemi ak­tívaértekezletet. Itt beszéljük meg, hogyan mozgósíthatjuk a dolgozó­kat a legcélravezetőbben a párt gazdaságpolitikájának, s vállala­tunk feladatainak megvalósításá­ra. Ezeken az értekezleteken az illetékes üzemi pártszervezet ha­tározataiból kiindulva, a vállalati pártbizottság aktivistái, az egyes üzemek vezetői, valamint a párt­csoportok - és ha szükséges, a társadalmi*'szervezetek - képvi­selői jelenlétében értékeljük a pártmunka színvonalát, a politi­kai és gazdasági feladatok teljesí­tésének eredményeit, s meghatá­rozzuk a további tennivalókat. Nem „mindenről és semmiről“ van szó, hanem egy-egy üzem eredményeiről, fogyatékosságai­ról és az ottani tennivalókról. Sze­retném hangsúlyozni, hogy ezek az értekezletek nagyon igényesen előkészített tanácskozások, me­lyek jelentős mértékben hozzájá­rulnak a vállalati és üzemi párt- szervezetek pontos helyzetfelmé­réséhez és ellenőrző tevékenysé­gének javításához, s mind a szer­vezési, mind a tartalmi kérdéseket illetően elősegítik a soron követ­kező taggyűlések sikeres lebo­nyolítását.- Elnök elvtárs, új jelenség ez, vagy már korábban meghonoso­dott formája a vasműben végzett pártmunkának?- Nem újdonság, hiszen már jó néhány éve intenzív munkát igényelünk pártszervezeteinktől. Igaz, eleinte ez nem ment köny- nyen, a rendszeresség, a követke­zetesség és folyamatosság bizto­sítása komoly erőfeszítésbe ke­rült, de megérte. Ha kell, bírálunk, de segítünk is, és nincs szándé­kunkban látványosan kipellengé­rezni még a mulasztásokat elkö­vetőket sem. Azokban a pártszer­vezetekben, ahol a határozatok megvalósítása nem kielégítő, vagy valamilyen formában problé­mák jelentkeznek a pártmunká­ban, a vállalati és üzemi bizottság hathatós segítséget nyújt. Ezt a jobbító szándékú segítséget a kommunisták nálunk nagyon he­lyesen értelmezik: megértik, hogy elkötelezett és becsületes munká­ra való ösztönzés a célja, és nem utolsósorban a példamutató helyt­állásra való nevelés.- Pačuta elvtárs, beszélgeté­sünk alatt említést tett arról, hogy az aktívaértekezleteken megbe­szélik a legidőszerűbb kérdéseket, s ezek megtárgyalása kedvezően hat a soron következő taggyúléj sekre is. Milyen formában?- Nem véletlen, hogy ezeket az értekezleteket az egyes üzemek­ben közvetlenül a taggyűlések előtt egy-két nappal tartjuk, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen a soron következő taggyűléseket készítjük elő. Miért jó ez? Minde­nekelőtt azért, mert így a párttag­gyűlések napirendjén a megoldás­ra váró legidőszerűbb problémák szerepelnek, és a tagság jelen­tős része a kérdések ismereté­ben felkészülten érkezik. Vál­lalatunk üzemeinek nagyobb ré­szében megszakítás nélkül, több műszakban folyik a munka, tehát nem könnyű meghatározni a tag­gyűlések legmegfelelőbb időpont­ját. Ennek ellenére októberben és novemberben 89 alapszerveze­tünkben 91,6 százalékos volt a ta­gok jelenléti aránya, s az acélmű­ben, a karbantartó üzemben meg­haladta a 93 százalékot. Az sem a véletlen müve, hogy a nyilvános pártgyüléseken is kedvezően érté­kelhető a jelenlét. A legutóbbiakon például csaknem 20 ezer dolgozó vett részt. A kommunisták 91 szá­zalékban képviseltették magukat.- Mindezek alapján elmondhat­juk: jó felkészülés előzi meg a vas­műben a közelgő évzáró taggyűlé­seket...-Természetesen. Nincs okunk kételkedni ebben, hiszen nálunk minden egyes taggyűlést, a kom­munisták minden egyes tanácsko­zását gondos előkészítés előzi meg. Az utóbbi évek folyamán igyekeztünk megtanulni, hogyan kell a kommunistáknak helyesen tanácskozniok, s ennek a terme­lésben is megvan a kedvező hatá­sa. KULIK GELLÉRT A Figaro vállalat megalakulásá­nak 90. évfordu­lója alkalmából sok éven át elért kiváló gazdasági eredményeiért és a dolgozók szociális ellátá­sának javításáért a Szlovák Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, va­lamint az Élelmi- szeripari Dolgo­zók Szakszerve­zetének Szlová­kiai Bizottsága a Szocialista Munka Vállalata elmet adományozta. A képen Cecília Véghová, a kézi csomagoló vezetője és Alžbeta Gelnícká az Adria desszert csomagolá­sát ellenőrzi. (Štefan Petráš felvétele - ČSTK) Új, azofestékek gyártására szolgáló gépsort adtak át az Ústi nad Labem-i Vegyi és Kohóipari Egyesülésben. Tizennégyféle azofestéket gyártanak majd rajta, elsősorban textilfonalak festésére. A képen: Josef Obr a gépsor beállítása közben. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) Húsz év a volán mögött TÚL AZ EGYMILLIÓ KILOMÉTEREN Húsz kerek esztendő egy mun­kahelyen s ráadásul éjjel, nappal, hőségben, fagyban, csúszós uta­kon a volán mögött, valljuk be, szép teljesítmény. Kitartásra, hű­ségre, munkaszeretetre vall. Jacs- man József a Kassai (Košice) Au­tóközlekedési Vállalat szepsi (Moldava nad Bodvou) részlegé­nek dolgozója a közelmúltban tel­jesítette balesetmentesen az egy- milliomodik kilométert. Ebből az alkalomból elismerő oklevelet s ju­talmat kapott a vállalattól. Jacsman József megfontolt, nyugodt ember. Munkájáról, életé­ről beszélgettünk, s arról, hogy egymillió még kilométerben sem kicsiség.- Hogy őszinte legyek- mondja - mi egészen pontosan nem je­gyezzük a kilométereket. Me­gyünk a menetrend és az útirány szerint. A vállalatnál azonban szá­mon tartják minden sofőr teljesít­ményét. Jólesik az elismerés, de számomra éppen ilyen fontos az az érzés, hogy ennyi éven keresz­tül, ennyi kilométeren át jó kezek­ben voltak az utasok tízezrei. A di­cséret sikerélményt jelent, mely további jó munkára sarkallja az embert, de ha magát ellenőrzi, s nagy ritkán megállapíthatja, hogy no, most ezt jól csináltam, ez a legszebb.- Emlékezem, mint apró gyerek mindig az állami gazdaság műhe­lye körül sündörögtem, ha traktor­ra ülhettem, az volt a legnagyobb boldogság - vallja. - A gépek érdekeltek, vonzott az olaj, a ben­zin szaga. Természetes volt, hogy az alapiskola elvégzése után olyan iskolába jelentkeztem, ahol megismerhettem a gépeket. így jutottam Mecenzéfre (Medzev) a mezőgazdasági szaktanintézet­be a gépszerelő szakra. A szak­munkás-bizonyítvánnyal együtt megszerezhettük a jogosítványt TÁRSADALMUNK AZ IDŐSEKÉRT A gondoskodás új formái Az idős emberekről, a nyugdíjasokról való gondoskodás szociálpolitikánk szerves részét képezi. Az utóbbi esztendők párthatározatai és kormányrendeletei nyomán a Losonci (Lu­čenec) járásban is minőségi változások történ­tek a nyugdíjasok foglalkoztatása, anyagi ellá­tása, étkeztetése, gyógyítása terén. Az idős emberek közérzetére és kedélyálla­potára köztudottan jó hatással van a szellemi és fizikai állapotuknak megfelelő foglalkozta­tás, a munka. Népgazdaságunk egyes ágaza­taiban nagy szükség van az idős emberek munkáskezére, gazdag tapasztalatára. Gaz­dasági szervezeteinkben mégis csak az utóbbi időkben foglalkoztak behatóan a nyugdíjasok foglalkoztatásával. Tavaly a járás ipari és mezőgazdasági üzemeiben összesen 3668 nyugdíjast foglalkoztattak, közel ezer fővel többet, mint a korábbi esztendőben. A lehető­ségek azonban még korántsem kihasználtak, s különösen egyes szellemi munkakörök ellá­tásában jelentősek a tartalékok. Az elmúlt esztendőben a nyugdíjasoknak 342 millió koronát folyósítottak, ami szemé­lyenként átlagosan 255 koronás növekedést jelent. Tudni kell azonban, hogy két éve az év végén általános nyugdíjemelés volt. Szükség is volt az alacsony nyugdíjak eme­lésére, hiszen életkörülményeink, a megélhe­tési lehetőségek is változtak az utóbbi évek­ben. A kedvezőtlen körülmények között nehéz szociális helyzetben élők számára a rendsze­resen folyósított nyugdíjon kívül alkalomkénti anyagi és pénzbeli juttatásokra tavaly több mint 1 millió 200 ezer koronát fordítottak. Az idős emberek egészségéről való gon­doskodás, a betegségek megelőzése és be­tegellátás terén is jelentős javulásról beszél­hetünk az utóbbi években. Különösen a hosz- szan tartó betegségben szenvedők ellátására szenteltek nagy figyelmet a járási egészség- ügyi intézet és a házi szociális gondozás keretében. A házi szociális gondozást jelenleg 154 önkéntes gondozó végzi, több mint 250 idős nyugdíjast látogatnak rendszeresen. A költsé­gek évenként meghaladják a 800 ezer koro­nát. Az elképzelések szerint az évtized végéig ilyen formában 420 személyről kell majd gon­doskodni. Tervek születtek a gondozószolgá­lat illetve a rászorulók összpontosítására is. Losoncon már tavaly átadtak a nyugdíjasok­nak egy 36 lakásos épületet, s az évtized végéig még több ilyen ház épül. Az idős emberek életkörülményeit javítják (különösen azokét, akik nem rendelkeznek összkomfortos lakással) a tervezett tisztálkodási központok is. Losoncon már működik egy ilyen központ, s hasonló létesítmény épül jövőre a város más részén és Ragyolc (Radzovce) községben is. Ez utóbbi helyen a tisztálkodó helyiség mellett mosoda is épül, csak a nyugdíjasok számára. Az idős emberek egészségét szolgállak a szűrővizsgálatok, a nyugdíjas klubokban rendezett orvosi szakelőadások (az egészsé­ges táplálkozásról és a rendszeres testedzés, a mozgás szükségességéről) valamint a kirán­dulások és a fürdői gyógykezelések. Az elmúlt esztendőben például 302 nyugdíjas volt fürdői gyógykezelésen. Sokat javult az utóbbi időben a nyugdíjasok étkeztetése is. Az elmúlt évben már 1584 nyugdíjast étkeztettek, s az évtized végéig a járási székhelyen külön étkezde épül majd, ahol diétás ételeket szolgálnak fel. Megélénkült a nyugdíjasok kulturális és tár­sadalmi tevékenysége is. Az elmúlt évben Füleken (Fiľakovo) és Kokavában létesítettek klubokat, így tizenháromra emelkedett a nyug­díjasklubok száma a járásban. A jelenlegi ötéves tervidőszakban további három létesítését tervezik, melyek felszereléséhez és üzemeltetéséhez a helyi nemzeti bizottságo­kon kívül hozzájárulnak a területileg illetékes gazdasági szervezetek is. A megromlott egészségi állapotú, magate­hetetlen emberek száma járási viszonylatban meghaladja a háromszázat. A két meglévő szociális otthon kapacitása viszont ennek csak a fele, hosszú a várakozási idő. Mindenkép­pen indokolt lenne tehát a járás területén egy újabb otthon létesítése. Az elképzelés szerint jövőre egy 64 lakásos lakóházat építenek, amelyet szociális otthon céljaira használnak majd. Ebben az épületben 110 rászoruló idős embert tudnak elhelyezni, s így enyhül a két szociális otthon túlzsúfoltsága is. -h.a­a legkülönbözőbb gépjárművekre és erőgépekre. így a kötelező ka­tonai szolgálat alatt autóbuszt ve­zettem. Nagy iskola volt. Megtaní­tottak az önuralomra, a kocsi ke­zelésére, javítására s elsősorban a fegyelemre. Talán ennek a két évnek köszönhetem, hogy a sok kilométert minden baleset, komoly géphiba nélkül tettem meg. A munkahelyemen összetartó, jó kollektíva dolgozik. A forgalomirá­nyítók, sofőrök, karbantartók, mind egymásra vagyunk utalva, segítjük egymás munkáját, bará­tok vagyunk. Reggel négykor kez­dődik a munkanapom s éjfél után viszem garázsba a kocsit. Ezután szabadnap következik, de van eset, hogy kiesik egy vezető, vagy a busz romlik el, ilyenkor minden szó nélkül beugrunk helyettesíte­ni. Naponta átlagban négyszáz ki­lométert teszek meg. Komjáthy Dezsővel váltjuk egymást egy au­tóbuszon immár tizenkét éve. Jó kollégák vagyunk s a magánélet­ben is jó barátok. Szerintem na­gyon fontos, hogy a váltótársak megértsék egymást, ismerjék egy­más képességeit. Ha valami prob­léma adódik a kocsival, nem bíz­zuk csupán a szerelőkre, szabad­napunkon is segítünk a hiba elhá­rításában, hogy minél előbb üzemképes legyen a jármű. Ne értsen félre, nem bizalmatlanság ez a szerelőkkel szemben, csupán a munka meggyorsítására törek­szünk, látni akarjuk hol a hiba, miként lehet megelőzni, hogy mi­nél ritkábban kelljen leállni. Ennek köszönhetjük, hogy a mostani ko­csinkkal 540 ezer kilométert tet­tünk meg felújítás nélkül. Ezt az eredményt csak úgy lehet elérni, ha állandóan gondozza, ellenőrzi, karbantartja az ember a gépét. Egyébként versenyben állunk a ,,példás járat“ cím elnyeréséért.- Ha már itt tartunk, milyen az utazóközönség?- Mit mondjak? Reggel álmos, este fáradt. Mindenkinek az a cél­ja, hogy mielőbb munkahelyére, illetve haza érjen. Járataink meg­lehetősen zsúfoltak, ezen azon­ban az üzem vezetői sem tudnak nagyon változtatni. Akadnak az utasok között olyanok is, akik unalmukban, vagy ,,szórakozás­ból“ tépik az üléseket s ezzel nem kis anyagi kárt okoznak. Mi min­den utasra nem figyelhetünk, a többieknek kellene minket figyel­meztetnie ilyenkor. Általában ál­landó utazóközönségem van. Min­denki ismer s én is ismerek min­denkit. Rengeteg ismerősöm van, ami a mi szakmánkban természe­tes. Éveken keresztül jártam távol­sági vonalon, Kassa és Komárom (Komárno) között. Itt is kialakult az ismeretségi kör. Egy-egy út néha olyan volt, mint egy vidám családi kirándulás. Jacsman József bevallása sze­rint szereti a munkáját, s ha újra kezdené, ismét ezt választaná.- Nincs szebb, mint amikor egyenletesen fut az út a kerekek alatt - mondja mosolyogva. Családi élete nyugodt, kiegyen­súlyozott. Egy középiskolás fiú és pályaválasztás előtt álló kislány büszke édesapja. A boldog csalá­di élet is hozzátartozik, alapját ké­pezi eredményes munkájának. FECSÓ PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents