Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-19 / 299. szám, péntek

Panaszok a panaszkönyvre KOMMENTÁLJUK GYORSABBAN ÉS KÖVETKEZETESEBBEN Gazdasági és szociális fejlődésünk előirányzott program­jának egyik kiemelkedő feladata az élelmiszerekből való önellátás mértékének fokozása, s az egyre növekvő fogyasz­tói igények mind tökéletesebb kielégítése. E követelmény fontosságát a CSKP XVII. kongresszusának határozata ismé­telten aláhúzta, ami a 8. ötéves tervidőszakban az eddiginél még igényesebb feladatokat jelent a mezőgazdasági terme­lés számára. Az új tervidőszak első évi eredményeinek végleges értéke­lése előtt már most is megállapíthatjuk, hogy bár egyes területeken a mezőgazdasági üzemeknek sikerült előbbre lépniük, a mezőgazdaság azonban egészében véve nem tudott eleget tenni az évi állami terv elvárásainak. Az átlagos­nál jóval kedvezőtlenebb időjárási feltételek ezúttal lényeges mértékben csökkentették a termelői igyekezet eredményes­ségét, ám a szerzett tapasztalatok egyértelműen arra utalnak, hogy ebben számos egyéb tényezőnek is szerep jutott. Konkrét példák bizonyítják, hogy az efsz-ek és az állami gazdaságok dolgozói még nem tettek meg mindent a helyi adottságok lehető legtökéletesebb kihasználására, a ráfordí­tások ésszerű csökkentésére, vagyis a termelés eredmé­nyességének és hatékonyságának növelésére. Bátrabban kellene alkalmazni az új, hatékonyabb munkaszervezési és termelési eljárásokat, s a tudományos-múszaki haladás vív­mányait is szélesebb méretekben kellene kihasználni. Főleg az elmaradozók között szép számban vannak még olyan gazdaságok, ahol nem becsülik meg, tehát nem is támogat­ják a kezdeményezést, nem segítik az újítók munkáját, és helytelenül viszonyulnak a jobbító szándékú bírálathoz. Ezekről és a fejlődést hátráltató egyéb problémákról is szó esett a felső szintú pártszervek közelmúltban megtartott ülésén, amelyek többek között kiemelték, hogy az idei szeré­nyebb eredmények növelik a mezőgazdaságra háruló további feladatok igényességét. Ez nyilvánvaló, hiszen az életszínvonal tervszerű emelése érdekében a mezőgazda­ságnak is maradéktalanul teljesítenie kell a 8. ötéves tervidő­szakra előirányzott feladatait. Ezek teljesíthetők, de megfe­lelő hozzáértéssel és átgondoltan kell hozzálátni a feltételek megteremtéséhez. A megnövekedett kötelezettségek teljesí­tését az említett fogyatékosságok felszámolásán kívül az is komoly mértékben segítené, ha a mezőgazdasági vállalatok a tapasztaltnál gyorsabban és szélesebb körben alkalmaznák a haladó munkaszervezési formákat, a belüzemi önelszámo­lást, illetve a brigádrendszerű munkaszervezést és javadal­mazást. A somorjai (Šamorín) Kék Duna Egységes Földmü- ves-szövetkezetben, a csilizradványi (Čilizská Radvaň) Csi- lizköz Efsz-ben, a Veľké Zálužie-i Efsz-ben és más mezőgaz­dasági vállalatoknál szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkaszervezésben és a javadalmazásban alkalma­zott progresszív módszerek kidomborítják az egyénnek és a munkakollektívának az adott munkaszakasz eredményei­hez fűződő anyagi érdekeltségét, és ezzel összefüggésben hozzájárulnak a technológiai és a tervfegyelem megszilárdu­lásához, a termelés, a gazdálkodás mennyiségi és minőségi mutatóinak lényeges javulásához. Nem véletlen, hogy Július Varga elvtárs, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere a szlovákiai mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum vezető dolgozóinak Nyitrán (Nitra) megtartott szeptemberi aktívaértekezletén elmarasztalóan szólt azokról a mezőgazdasági vállalatokról, amelyek még mindig csak mérlegelik a progresszív munkaszervezésre és javadalma­zásra való áttérés előnyeit és lehetőségeit, más vállalatoknál pedig felületesen, vagy csak egy-két kiválasztott kollektívá­nál alkalmazzák az új módszereket. A CSKP Központi Bizott­sága 4. ülésének és az SZLKP KB ezt követő ülésének a tanácskozása ilyen vonatkozásban is a gyorsítást szorgal­mazta- « KÁDEK GÁBOR Négy éve már, hogy hatályba lépett a Belkereskedelmi Törvény és végrehajtó rendelete. Az új jogi szabályozás nem titkolt célja volt a fogyasztók jogi védelmének megszilárdítása. Ennek egyik elő­feltétele a „Kívánságok és pana­szok könyvének“ jól látható és könnyen hozzáférhető helyen való elhelyezése. A négy évvel ezelőt­tihez képest valóban gyakrabban látni manapság panaszkönyvet, de sok helyütt még mindig kérni szokás. Persze, már amennyire szokás - mert sokan joggal érzik megalázónak, hogy még kérjenek is bármit az eladótól, a pincértől, azután, hogy nézeteltérésük tá­madt vele. Arról pedig inkább már szó se essék, hányféle kifogás van a vendéglátók, kereskedők tarsolyában arra az esetre, ha va­lakinek nem akarják odaadni a pa­naszkönyvet. Sokan beszélnek keserű és megalázó tapasztala­tokról azok közül, akik leküzdötték az ilyen kevés sikerrel kecsegtető kéregetéssel szembeni ellenérzé­süket. Az egyik ilyen panasznak nemrég utánajártam. Aki nem kapta meg Utólag már teljesen mindegy, hány okból kérte olvasónk (és asztaltársasága) a panaszköny­vet, s hogy ezek közül hánynak megalapozottságát ismerte el ké­sőbb a vendéglátóipari üzem (ét­terem, nappali bár, éjszakai bár) vezetője. Ezeket az indokokat ol­vasónk sem tartotta volna fontos­Kevés embert tesz olyan elége­detté munkája, kevés embert tesz annyira szárnyalóvá az öröm, mint Komlósi Klára tanítónőt, képvise­lőt, a vágfarkasdi (Vlčany) polgári ügyek testületének elnökét. Mert sikerélményt jelent számára, ami­kor köszönésképpen megszorítják a kezét, s elmondják, „ezúttal is szép volt, megható volt a műsor Klárika“. Kedves ünnepség vendégei le­hettünk a hnb szertartástermében az elsősök, a kis szikrák fogada­lomtételekor. A szülők is megha­tódtak Komlósi Klára kedves, han­gulatos köszöntőjétől, amelyben, mivel először találkoztak a gyere­kekkel, pár szóval azt is ismertet­te, mi is valójában a polgári ügyek testülete.- A testület tagjainak szeretetet sugárzó munkája szebbé vará­zsolja hétköznapjainkat, emléke­zetessé teszi az ünnepeket, évfor­dulókat - ismétli meg a beszéd néhány mondatát az ünnepség után az elnöknő, miközben az em­lékkönyvben lapozunk, amelyet Alžbeta Czaniková óvónő színes, ügyes rajzai, formás betűi tesznek széppé, megragadóvá. - Arra tö­rekszünk, hogy műsorainkkal él­vezetessé, meghitté tegyük együtt/étünket a szertartásterem- beh. S hogy mennyire népszerűek polgári szertartásaink Farkasdon, mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy az idei 85 rendezvényből 28 volt a polgári esküvő, 16 a polgári temetés, 34 az egyéni névadó...- Ezenkívül - kapcsolódik a be­szélgetésbe Danics Izabella, aki nemcsak szaval, hanem minden rendezvényen meg is örökíti a leg­kedvesebb pillanatokat -, elbú­csúztattuk a nyolcadikosokat, az óvodásokat, a sorköteles katoná­kat, mert szeretnénk jelen lenni minden esemqpynél. Ilyenkor mint egy szál virágot átnyújtjuk műsorunkat.- Ez leginkább a nyugdíjasok részére rendezett találkozókon fordul elő - veszi át a szót az elnöknö. - Ők nagyon hálásak, reagálásuk műsorunkra a mi han­gunkat is el-elfojtja, amikor látjuk csillogó, fiatalos érdeklődő te­kintetüket. A körünkből örök­re távozókat Narancsik Gyula, a magyar tanítási nyelvű alapisko­la igazgatója búcsúztatja. Nemcsak a búcsúnál, az elmú­lásnál és az emlékezésnél vannak nak megírni nekünk, ha nem kéri a panaszkönyvet. Csakhogy kérte, előbb a pincértől, aki nem tudta (!), hol található, majd a bárpult mö­gött álló pincérnőtől, aki szerint panaszkönyv nincs, ós csúfondá- rosan érdeklődött, választ persze nemigen várva, hogy ugyan mit is akarnának kezdeni vele. Ezután a részlegvezetőhöz fordultak, aki azért nem adta oda nekik a pa­naszkönyvet, mert váratlanul eszébe jutott, hogy neki most tu­lajdonképpen szabadsága van, s nem köteles mozdítani a kisujját sem. Amikor már belenyugodtak volna, hogy nem kapják meg, bár­mennyit kérik is, jött az üzem ve­zetője. Elmondták neki, hogyan jártak, s immár tőle kérték a pa­naszkönyvet. A Fővendéglátó azonban méltóságán alulinak tar­totta, hogy a vendégekkel foglal­kozzon.- Rögtön tudtam, hogy ki akar­nak provokálni, de nem hagytam magam - magyarázta, amikor meglátogattam az üzem vezetőjét. - A ruhatáros figyelmeztetett en­gem, hogy a panaszosok jó isme­rősei annak a két garázda ven­dégnek, akik hat héttel ezelőtt megvertek engem, s mivel felje­lentést tettem, biztosan provokálni akarnak. Az üzem vezetője tehát a sze­mélye elleni támadásnak, ellene irányuló provokációnak tartotta ol­vasónk kérését, ezért tett félre minden udvariasságot, s ezért nem hagyta, hogy a panaszköny­vet „kiprovokálják tőle“. Igaz, azt jelen a testület tagjai. Köszöntik a születendőt, az újat is. A szikrák említett fogadalomtételén kívül a pionírok fogadalomtételét, a személyi igazolványok átadását, az elsősök első napját az iskolában is ők teszik ünnepélyessé. Nem feledkeznek meg a 25 és 50 éves házasokról, s a nemzetközi nőna­pon a nőkről sem.- Azon nyugdíjasaink látogatá­sát sem szeretnénk elhanyagolni, akik a közös rendezvényekre be­tegségük, gyengeségük miatt nem tudnak eljönni, hiszen várnak ben­nünket, készülnek a találkozásra, pompába öltöztetik az egész la­kást tiszteletükre. Mindenkit isme­rek a faluban. Tudom kihez ho­gyan szóljak, ezért bensőséges valamennyi találkozásunk az ün­nepeitekkel - zárja a beszélgetést Komlósi Klára. TALLÓSI BÉLA A szervezetben a sejtek, szöve­tek rendellenes növekedése, bur­jánzása növedékek, ún. dagana­tok képződéséhez vezet. A daga­nat tehát lényegében a szervezet­től függetlenül növekvő szövet­szaporulat. Nem tekinthető daga­natnak az olyan szövetnövedék, amely pl. gyulladásos behatásra keletkezik. A daganat a szervezet minden szövetéből és szervéből kiindulhat. A daganatos növeke­dés alakja és nagysága különböző lehet. Két formáját szokták meg­különböztetni: a jóindulatú és rosszindulatú daganatot. A jóindulatú daganat sejtjei, szövetei hasonlítanak a szervezet alapszövetéhez. Növekedésük­ben ezek a daganatok ^tisztelik a szövetek, szervek határait, rend­szerint élesen elkülönülnek kör­nyezetüktől. Bár néha óriásira nö­vekednek (pl. mióma-méhdaga- nat), mégsem rosszindulatúak. Ha túl nagyok működési zavart okoz­hatnak, ezért eltávolításuk feltétle­nül indokolt, már csak azért is, mert a gyógyulás ilyenkor rend­szerint végleges. A rosszindulatú daganatok ez­zel szemben eltérnek az anyag­szövet sejtjeitől, nem tisztelik már nem tudta megmagyarázni, miért „provokálta“ (a panasz­könyvet) olvasónk előbb a pincé­rektől és a részlegvezetőtől, ha a garázdáknak és esetleges bará­taiknak csak vele lehetett elintéz­nivalójuk. Persze, a provokálás- ból, leszámolásból semmi sem volt igaz, mert később bebizonyo­sodott, hogy olvasónk asztaltársa­ságának nem éppen jó ismerősei a garázdák, bár jól ismerik őket, de ennek egyikük sem örült soha egy pillanatig sem. A panaszkönyvet mellesleg én is hiába kértem a főnöktől. Csak azokat a rácsokat tudta volna megmutatni, melyek mögött őrzik, s melyek zárjától neki sincs kul­csa. Hiába kerestem azonban a panaszkönyvet az étteremben, s a nappali bárban is. Magyaráza­tot kaptam viszont arra, hogy miért őrzik a panaszkönyvet lakat alatt az éjszaka^ bárban. Oda ugyanis „mindenféle emberek“ járnak, sőt alkoholt is fogyasztanak, s ha kint lenne a panaszkönyv „mindenfé­lét beirkálnának“. Borban az igaz- « ság - mondták az élvhajhászó rómaiak. Lehet, hogy a vendéglá­tók is ettől félnek? És aki megkapta Sajnáltam pedig, hogy nem ol­vashattam bele a panaszkönyvek­be, mert ezek rendszerint hűen és rendkívüli tömörséggel jellemzik gazdáikat, fóleg, ha bárki számára hozzáférhetőek. Ugyanakkor gyakran bizonyulnak vátozatos ol­vasmánynak - a panaszokat nem egy esetben dicséret váltja fel. A különös csupán az, hogy a di­cséret általában arra vonatkozik, amire az előző lapon olvasható bírálat. A minap azonban két egy­más utáni lapon is bírálatot olvas­hattam. Az elsó szerint az elárusítónő majd negyedóráig volt távol ebédi­dőben, s amikor ezt szóvá tették neki, azt állította, hogy a főnökénél volt, majd hogy ő is mehetett enni vagy éppen illemhelyre. Aztán az­zal fenyegetőzött, hogy kihívja a panaszosra a rendőrséget, mert mit keres a büfében munkaidőben. A következő bejegyzés ugyanerről az esetről szól, s az elárusítónő­höz hasonló indulattal és indokok­kal támadja az első bírálót, aki „nyilván senkinek sem hiányzott a munkahelyén, míg megalapo­zatlan panaszát írta“. Ezek után igazán nem tudom eldönteni, hogy az járt-e jobban, aki nem kapta meg a panaszköny­vet, vagy az, aki leakaszthatta a helyéről. FEKETE MARIANI a szervek, szövetek határait, bele­nőnek azokba, sőt a szervezet távoli helyein is megjelenhetnek. Ezek a daganatok gyorsan nőnek és a bennük zajló szövetpusztulás miatt felszabaduló anyagok mér­gezik a szervezetet. Ezért rend­szerint étvágytalansághoz, fo­gyáshoz, vérszegénységhez ve­zetnek. A rák a hámszövetből kiin­duló rosszindulatú daganat. A rá­kon a köznyelv gyakran az összes rosszindulatú daganatot érti, így a húsdaganatokat, a vérképző szervek rosszindulatú daganatait is. Maga az elnevezés Galenustól (görög származású ókori orvos) származik, aki az emlőrákkal kap­csolatban használta. Előrehala­dott szakaszban a kezdetben helyi daganat (rosszindulatú) sejtjei a véráram, gyakrabban a nyirok­áram útján elsodródnak távoli szervekbe, ahol tovább szaporod­nak (ezek az ún. áttétek vagyis metasztázis). A daganatok keletkezésének oka sok esetben ismeretlen. Az orvostudomány számos olyan anyagot ismer, amely daganatot idéz eló, túlnyomórészt rosszindu­latút. Kátránynak és származékai­nak a bőrre történő állandó ecse­telése bőrrákot okoz. Ma már a ví­rusok daganatkeltő hatása sem vonható kétségbe. A kísérleti da­ganatkutatás számos eredményt hozott. Megállapított egyes anya­gok daganatkeltő hatása. Megfi­gyelték az állandó ingerület és iz­galmi állapot nagy fontosságát a daganat keletkezésében. Rámu­tattak a dohányzás daganatelói- déző voltára. Végleges vélemény azonban valamennyi daganat ke­letkezésében még nem alakult ki. Bizonyos azonban az, hogy a da­ganatkeltő hatásoknak hosszú időn keresztül kell érnie a szerve­zetet, míg végül a daganat maga megjelenik. A daganatok előfordulása bizo­nyos életkorhoz kötött, illetve megjelenésük bizonyos korú egyének között gyakoribb, így. pl. a fehérvérűség minden életkorban előfordulhat (ezen belül a gyerme­keken a leggyakoribb rosszindula­tú daganat), a rosszindulatú hús­daganat a fiatal, a rák (rosszindu­latú daganat emésztőrendszeri, légzórendszeri, a nőknél húgy- ivarszervi) inkább az idősebb egyének megbetegedése. A jóin­dulatú daganatok egy részének megjelenése a szervezet korral összefüggő állapotához kötött. Pl. a mióma csak ivarérett korban alakul ki. A kormegoszlás mellett ismert az is, hogy az egyes daga- natfélesógek népfajonként, illetve földrajzi tájanként is változnak az előfordulás gyakoriságát tekintve (pl. a fehér emberek között arány­lag ritka a májrák, gyakori megbe­tegedés viszont a fehérjeszegé­nyen táplálkozó afrikai lakosság körében.) A rosszindulatú daganatok né­ha kezdetben jellegzetes elválto­zásokat hoznak létre. A daganat kifejlődésére, megindulására, kez­detére utaló állapotok felismerése orvosi szempontból elsőrendű fel­adat. Ezért végeznek bizonyos korosztályoknál rákszúrő vizsgá­latokat, hogy az egyes daganato­kat idejében leleplezzék (főleg a rosszindulatúakat), amikor még van esély a hatásos kezelésre, ugyanis a szervezetben még nem keletkeztek áttétek vagyis metasz- tázisok. Az, hogy a daganat jóin­dulatú vagy rosszindulatú, abban abszolút bizonyító erejűnek a szö­vettani diagnózis számít (mikrosz­kóp segítségével). A daganatok gyógyításában sebészi beavatko­zás (a rosszindulatúnál kezdeti ál­lapotban, és minden jóindulatú­nál), röntgenbesugárzás, rádium­besugárzás, ill. izotópgyógyítás, valamint gyógyszeres kezelés jö­het szóba (a rosszindulatú daga­natoknál ezek kombinációját alkal­mazzák). Alkalmazásuk a korai időszakban a leghatásosabb, ezért fontos a rendszeres rákszú­róvizsgálatok kiterjesztése a la­kosság legszélesebb rétegeire. Dr. SZABÓ LÁSZLÓ Kedves pillanatok Egy falusi polgári ügyek testülete munkájáról ORVOSB TANÁCSADÓ A jóindulatú és a rosszindulatú daganatok ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents