Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)
1986-12-02 / 284. szám, kedd
Levelezőink írják Aranyjelvényeket kaptak A bardejovi gyógyfürdőben az Erzsébet Gyógyházban tíz éwel ezelőtt alakult meg a dr. Zuzana Mayerová vezette, orvosokból és ápolónőkből álló szocialista brigád. Példás munkájukért, a páciensekről való lelkiismeretes gondoskodásukért a tizenhárom tagú brigád tagjai megkapták az aranyjelvényeket. Gondoskodnak azokról a páciensekről is, akik évente négy turnusban érkeznek a Szovjetunió különböző részeiből. Az elért eredményeket örökíti meg a szocialista brigád naplója. Számos olyan bejegyzést tartalmaz, amely a betegek háláját tanúsítja. Jolana Nováková VERSENY NEMZETKÖZI RÉSZVÉTELLEL Az autósok számára rendezett versenyt a Honvédelmi Szövetség sládko- vičovói alapszervezete. A Szlovák Nőszövetség és a Rokkantak Szlovákiai Szövetsége galántai (Galanta) járási bizottságának vándorserlegéért meghirdetett versenybe több mint 80-an neveztek be Szlovákiából és Magyar- országról is. A résztvevők autóvezetésben, céllövészetben, gránátdobásban és más ügyességi versenyekben mérték össze tudásukat. Az összetett versenyt Nagy Zoltán (Galánta) nyerte, megelőzve Szabó Jánost (Győr-Magyarország) és Eduard Šúrit (Sládkovičovo). A Szlovák Nőszövetség járási bizottságának vándorserlegét Dagmar Paszeková (Krá- ľová pri Senci) nyerte el. Csóka István Klement Gottwald születésének 90. évfordulója alkalmából kiállítást rendeztek Karlovy Varyban is a Ther- mál Szanatórium nagytermében. A tablókon és fényképeken nyomon követhető a CSKP és a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló személyiségének életútja. A december közepéig nyitva tartó kiállítást sokan fölkeresik. A felvételen a Klement Gottwald Alapiskola pionírjai ismerkednek a forradalmár, politikus és államférfi munkásságé val. (Kovács Árpád felvétele) Ünnepi koncert és kitüntetés Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte a nószövetség ra- gyolci (Radzovce) alapszervezetének énekkara. Ebből az alkalomból Virág a szolidaritásnak és a békének jelszóval ünnepi koncertet rendeztek a község művelődési házában, melyen részt vettek a Losonci (Lučenec) járás legjobb Alapos felkészülés után... A sókszelócei (Selice) határ mostanában szokatlanul hangos. A majd négyezer hektáros területen gyakran hallani a vadászpuskák ropogását. A Vág vadászszövetség tagjai számára most kezdődött az idény. Dr. Milan Krupa, a szövetség elnöke elmondta, hogy az évadot alapos felkészülés előzte meg. Egész évben gondoskodtak a vadállományról, felneveltek ezerkétszáz fácáncsirkét, kilőtték a kártékony állatokat, főleg a rókákat. A szelőcei vadászok sokrétű tevékenységet folytatnak. Gondoskodnak az utánpótlásról is. Dr. Tóth Lajos és Varsányi József tanár lelkiismeretesen vezetik az ifjú természetvédők körét, amelyből már több vadász kikerült. A négy éve, önerőből épített vadászházban a szövetség tagjai rendszeresen találkoznak, előadásokon, vetélkedőkön, lövészversenyeken vesznek részt. Lencsés Péter, a szövetség gazdasági felelőse elmondta, hogy a tagság arra vállalkozott, hogy kilenc vadászaton 700 fácánt és 500 nyulat ejtenek el, s 550 nyulat fognak el élve. A galántai (Galanta) baromfifeldolgozó üzem részére majd száz fácánt, 75 nyulat és hét őzet szállítanak. Nem könnyű feladat, de remélik, hogy sikerül teljesíteni tervüket, s a vadászati idény eredményei meggyőzik azokat is, akik eddig vonakodtak a szövetségbe való belépéstől. Milan Aľaksa énekkarai, és meghívást kapott a gyöngyösoroszi (Magyarország) női énekkar is, mellyel a ragyolci- ak évek óta szoros baráti kapcsolatot tartanak fenn. A két és fél órás műsorban egymást követték a mozgalmi és népdalok, kórusművek a fellépő együttesek magyar, szlovák és orosz nyelvű tolmácsolásában. A koncert befejező részében a jubiláló ragyolci női énekkar a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának aranyplakettjét vette át. Díszoklevelet kaptak azok az énekesek, akik 1971-től, az alapítástól a mai napig aktívan működnek az énekkarban. Külön kitüntetést kapott Csaba Miklós, az együttes karmestere, aki a megalakulástól irányítja munkájukat. A ma 32 tagú énekkar - melynek soraiban csaknem minden korosztály képviselve van - számos járási és más verseny győztese, előkelő helyezettje, s becsülettel helytálltak a külföldi vendégszereplések alkalmával is. Csaba Zoltán EGY LEVÉL NYOMÁBAN Súly csak az igaz szónak adatott Szerkesztőségünk postája, levelezési rovatunk munkája is jelentősen megszaporodott az utóbbi időben, aminek őszintén örülünk, hiszen a levélírók aktivitása lapunk olvasottságára, közéletünk pezsgésére utal. A beérkezett levelek egy része társadalmunk időszerű kérdéseivel, életünk fonákságaival foglalkozik, mások a közvagyon hűtlen kezelésére, megdézsmálására hívják fel figyelmünket. Egyik Safárikovói olvasónk - Ismerem Sz. Sz.-et, a szom- 1986. október 25-én kelt levelé- szédom. Egy alkalommal valóban ben többek között részletesen kifejtette, hogy a Járási Építőipari Vállalat helyi üzemének vezetője, illetve egyik, mesternöje nagyon jól megértik egymást, együtt járnak a járási székhelyre a dolgozók fizetéséért, s olyan nevek is szerepelnek a listán - konkrétan Sz. Sz. - aki egyetlen percet sem töltött el az üzemben. A mesternő özvegy asszony, két gyermek anyja, s van egy Lada személygépkocsija, színes televíziója, mindemellett még jugoszláviai utazásra is telik. Vajon miből? Először a szóbanforgó Sz. SZ.- éknél csöngettünk. Elmondta, hogy tizennyolc éve nincs állásban, s azóta pénzt, fizetést, soha és senkitől sem kapott. Az építővállalat irodaházában V>nére várakozva legközelebbi munkatársától megtudtuk, hogy a mesternő végzi az irodában a legnehezebb munkát. Munkatársainak készségesen segít. Az adminisztrációs munkához ő ért a legjobban.- A városban viszont azt rebesgetik, hogy a főnök kedvence..- Mi is hallottunk ilyesmiről, de szerintem pletyka az egész. V.-nét férje halála után a főnök valóban fölkarolta. De nem úgy, hogy kevesebb munkáért több bért kapott volna... Az irodahelyiségbe belépő asz- szony a kényes és kellemetlen kérdéseinkre nyugodtan válaszolt: szerepelt a neve a fizetési listánkon. Talán két-három évvel ezelőtt történt. Korábban édesanyám szintén a vállalatnál dolgozott. Takarítónő volt. Nem mehetett szabadságra, mert nem volt aki helyettesítse. A vállalat vezetőségének és közvetlen feletteseim tudtával úgy döntöttünk, hogy három héten át én takarítok - természetesen - munkaidő után. Az érte járó fizetést utaltuk ki Sz. Sz. nevére, amit én kaptam meg. Tudom, az eljárás nem volt szabályos, de visszaélés nem történt Minden fillérért megdolgoztam.- Levélírónk felhánytorgatja, furcsálja, hogy özvegyasszony létére személyautója, színes televíziója van, sót még tengerparti nyaralásra is futotta...- A férjem szobafestó-mázoló volt, - folytatja. Két keze munkájával kereste a pénzt. Éveken keresztül takarékoskodtunk kocsira, televízióra... Sajnos nem sokáig élvezhette. Azóta egy fizetésből, jóval szerényebben élünk, de beosztással kijövünk valahogy. Tavaly vállalati üdülést kaptam. Mindössze kilencszáz koronát kellett fizetnünk. A magunkkal vitt konzerveken, tejen és kenyéren éltünk két hétig, de nagyon szép volt, nagyon jó volt. örültem, hogy egy kis örömet szerezhettem a gyerekeimnek. És még ezt is irigylik tőlünk egyesek - mondja elbizonytalanodva. B. Gy.-t az üzem vezetőjét is fölkerestük. Tájékoztatott, hogy a fizetési listák a vállalat központjában Rimaszombatban (Rimavská Sobota) vannak.- Osztálytársak voltunk az építészeti szakközépiskolában- mondta B. Gy. - Innen az ismeretség és a barátság, aminek semmi köze a vállalati ügyekhez, sem a férfi-női partnerkapcsolathoz. Az én lelkiismeretem tiszta, s biztosra veszem, hogy V.-né sem követett el semmiféle visszaélést. Ténymegállapító körutunk utolsó állomása a Rimaszombati Építőipari Vállalat igazgatói irodája volt.- Sokféle vád illeti házunk elejét - mondta B. Z. a vállalat vezetője, de hogy üzemeinkben ilyen jellegű csalások előforduljanak, kizártnak tartom. Mindenesetre megkérem a bérelszámoló osztály vezetőjét, mutassa ki, milyen összegeket folyósítottunk a legutóbbi tíz évben Sz. Sz. nevére. Néhány perc múltán - hála a számítógépes bérezési és adat- tárolási rendszernek - már előttünk is volt a pontos kimutatás.- Sz. SZ. nevére a šafárikovói részlegben 1982 decemberében fizettünk ki 1015 koronát. Sem azelőtt, sem azóta egyetlen fillért sem. S abban az időben B. By. még nem is volt a šafárikovói részleg vezetője. Tanulságként csak annyit: legyen a szocialista vagyon védelme mindannyiunk ügye, kötelessége, de más az őrzés, a féltés és más az ellenszenvből, talán irigységből fakadó rágalom, ahogyan- sajnos - esetünkben is történt. HACSI ATTILA Öröklés A. B.: Az édesanyám 1980-ban élettársi kapcsolatba lépett egy akkor már 12 éve elvált férfival. Az élettársának nem volt gyermeke és nem is lehetett. Mégis a nevén volt egy kislány, bár a volt felesége a hagyatéki tárgyaláson beismerte, hogy nem tőle van. Az édesanyám az élettársát később kénytelen volt beadni szociális otthonba, mert mindketten betegek voltak, s az élettársa ráadásul teljesen magatehetetlen. Miután meghalt, az édesanyám eltemet- tette. Az otthonban mondták meg neki, hogy végrendelkezett, de mi ezt nem tudjuk elhinni, mert nem tudott beszélni. Az édesanyám a hagyatékból semmit sem kapott. Akkor miért ápolta fél évig, ha más örököl? Az öröklési jog szempontjából lényegtelen, hogy az elvált feleség (végrendeleti örökös) beismerte, hogy a gyermeknek nem az örökhagyó volt a vér szerinti apja. A leszármazás kérdéseit elsősorban a Családjogi Törvény, illetve vita esetén a bíróság rendezi. Ha a gyermek a házasság megkötése után, illetve a házasság megszűnésétől számított 300. nap előtt születik meg, a gyermek apjának az anya férjét kell tekinteni (ez az ún. első apasági vélelem). Ezt az apasági vélelmet (a jogrend által többé-kevésbé bizonyítottnak tekintett feltételezést) a férj a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított 6 hónap alatt megtámadhatja a bíróságon, ha ki van zárva, hogy ő lehetne a gyermek apja. Ha ezt nem teszi meg, a jog a gyermek apjának továbbra is őt tekinti, s így megmarad a gyermek öröklési joga is. A végrendelet érvényességével is kár foglalkozniuk nézetünk szerint, mivel az édesanyját az öröklési jogunk nem tekinti törvényes - örökösnek. Igaz ugyan, hogy feltehetőleg közös háztartásban éltek, s az élettársat a jog örökösnek tekinti. A közös életvitelük azonban megszakadt, amikor az ön édesanyja „szociális otthonba tette“ élettársát. Az édesanyja tehát akkor sem örökölhetett volna, ha „nincs az élettársa nevén“ a gyermek, illetve ha az örökhagyó nem rendelkezik a volt felesége javára. Tény viszont, hogy az édesanyja (mivel gondoskodott az örökhagyó eltemettetéséről) az örökösöktől követelheti, hogy térítsék meg neki a temetéssel kapcsolatban felmerült kiadásokat (lásd a Polgári Törvénykönyv 470. §- ának 1. bekezdését). Kártérítés P. E.: A testvéremet egy részeg gépkocsivezető halálra gázolta. A tárgyaláson kértem a bíróságot, fizettessék meg a tettessel a testvérem által felvett ötezer korona Összegű kölcsönt. Azt a választ kaptam, hogy mivel a testvérem nem élt senkivel sem, a tettes nem köteles fizetni a kölcsönt, de még a temetést sem. A közjegyző a hagyatéki tárgyaláson megnyugtatott, hogy a kölcsönt nem nekünk kell visszafizetnünk, mert valaki elvállalta a kezességet a kölcsön felvételekor, s majd ó fog fizetni. Most pedig felszólított minket a bíróság, hogy mi, mint örökösök fizessük meg a bátyám kölcsönét tizenkét százalékos kamattal. A temetkezési segélyből is csak 530 koronát kaptunk és bár a testvérem fizetett valamilyen biztosítást, nem kaptunk belőle semmit, mert nem élt velünk közös háztartásban. Az ügyben eljáró bíróság (illetve, a bíróság büntetőtanácsa, amely a részeg gépkocsivezető bűnösségéről és megbüntetéséről döntött (részben helyesen döntött - méghozzá abban a kérdésben, hogy a gépkocsivezetőnek nem kell az ön bátyja által felvett (és nyilván el is költött) kölcsönt kártérítés címén visszafizetnie. A bátyja adósságának megtérítését persze joggal követelhetik öntől, hiszen az örökös nemcsak jogokat örököl, hanem kötelességeket is, (az örökhagyó adósságait). A Polgári Törvénykönyv 470. §-ának 1. bekezdése szerint az örökös a megszerzett hagyaték értékéig felel az örökhagyó eltemettetésének költségeiért és az örökhagyó adósságaiért, miközben a megszerzett hagyatékból elsősorban a temetési költségeket kell fedezni. A bíróság azonban ellent mondott a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek akkor, amikor elutasította a temetés költségeinek megtéríttetését azzal az indoklással, hogy ön és a bátyja nem éltek közös háztartásban. A Polgári Törvénykönyv 479. §-ának 2. és 3. bekezdése ugyanis az általánostól bizonyos mértékig eltérő módon határozza meg a károsultak körét abban az esetben, ha valaki jogellenes módon más személy halálát idézi elő. A károkozónak meg kell térítenie az áldozat eltemettetésével összefüggő méltányos kiadásokat is, ha ezek nem voltak megtérítve már a betegségi biztosítás alapján folyósított temetkezési segéllyel, és ezeknek a kiadásoknak a megtérítésére annak van joga, aki fedezte őket (vagyis aki a saját költségén temettette el az áldozatot). A törvény tehát nem kívánja meg, hogy az áldozat és a károsult közös háztartásban éljen, s a kártérítésre vonatkozó joga teljesen független attól, hogy az elhunyt rokona volt-e vagy sem, a károsult örököl-e vagy sem, vagy akár ismerték-e egymást. A kártérítés összegére vonatkozólag itt a munkajogi rendelkezésekből kell kiindulni (a PTK végrehajtó rendelete szerint). Az eltemettetés költségei a Munka Törvénykönyve végrehajtó rendelete szerint főként a következőek: a temetkezési vállalat által számlázott költségek, a temetői illetékek, a sír elrendezéséért fizetett térítések, a sírkő állításának költségei (ezek nem haladják meg az ötezer koronát), az utazási költségek és a gyászruha beszerzésére fordított kiadások egyharmada azzal, hogy mindkettőt csak a legközelebbi hozzátartozóknak térítik meg. Ezeknek a kiadásoknak megtérítését polgári peres eljárásban kérheti a károkozótól (erre valószínűleg utalt már a büntető-eljá- rásban hozott ítélet is). Az esetleges újabb útiköltségek és az ügyvédi képviselet költségeinek megtérítését a perilletéke megtérítésével együtt kérheti a bíróságon. Ajánljuk, a bátyja által fizetett biztosításról (biztosítási kötvényről) is kérje ki az ügyvéd véleményét. Jogsértő fényképezés? D. I.: A falunkban egy ismeretlen személy darát árult. Mivel szükségünk volt rá, vásároltunk tőle nyolc zsákkal. Még aznap megjöttek a rendőrök ezzel az ismeretlen személlyel, mert - mint utólag kiderült - a dara lopott volt. Nagyon udvariasak voltak. Másnap azonban más rendőrök jöttek - fényképezőgéppel. Mondtam, nekik, hogy a darát már tegnap elvitték, ők mégis lefényképezték a zsákokat és a lakásunkat (kívülről). Azt kérdem, miért fényképezték le a házunkat, s hogy helyesen jártak-e el? A rendőrök eljárásában nézetünk szerint nem volt semmi jogsértő, hiszen a házukat bárki lefényképezheti, sőt még önöket is. A jog csak a fényképek, sót csak az emberről készült felvételek (képmás) felhasználását szabályozza oly módon, hogy ezzel nem szabad megsérteni személyiségi jogait. Hogy a házukat miért fényképezték le, arra sajnos mi nem tudunk válaszolni. (m-n.) ÚJ SZÚ 6 1986. XII. 2.
