Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-17 / 297. szám, szerda

Újfajta sajtot szállít a Hlohoveci Állami Gazdaság trnavai üzeme a karácsonyi piacra. A Juko sajtot Judita Kováčová üzemvezető fej­lesztette ki. Az új termék négyszer olcsóbb, mint a hasonló, importból származó parmezán, s a konyha­són kívül más kémiai konzerváló szert nem tartalmaz. A felvétel a trnavai üzemben készült. (Drahotín Sulla felvétele - ČSTK) Hasznos ötletek és javaslatok A Szlovákiai Nőszövetség mozgalmának eredményeiről Pártunk XVII. kongresszusa tiszteletére a Szlovákiai Nőszövet­ség Központi Bizottsága meghir­dette A társadalomnak - a család­nak - önmagunknak mozgalmat, melynek célja, hogy az érintett tárcák, a nemzeti bizottságok, a többi tömegszervezet bevoná­sával mozgósítsa a széles töme­geket, hogy a lakosságot, s főképp a nőket érintő gondok mielőbb megoldódjanak. A korábbi sikeres mozgalmak - A jö ötlet aranyat ér és a Mindent az emberért - ered­ményessége jelentette a kiindulási alapot. Ezek révén nem egy helyi gondot sikerült felszámolni, több­nyire a nők javaslata alapján, a ki­használatlan tartalékok hasznosí­tásával, jelentősebb anyagi ráfor­dítás nélkül. Előtérben a napközi otthonok i A nők és a családok életkörül­ményeivel kapcsolatban bőven akad még tennivaló, van mit job­bá, megfelelőbbé tenni. így a nap­közi otthonok, az iskolai klubok létrehozásának szükségessége előtérbe kerül. S ez természetes, hiszen kik aggódnak jobban a ki­csikért, mint az anyák? Közülük egyik sem végezheti jól, teljes odafigyeléssel, felelősségteljesen munkáját, ha nem tudja, gyermeke jó helyen, biztonságban van-e. Az óvodák hálózata Szlovákiában ki­építettnek mondható. A legtöbb helyen szakképzett óvónők gon­doskodnak az apróságokról, fi­gyelve minden lépésüket, ügyelve, nehogy bajuk essék. Amikor a hatévesek iskolába kerülnek, kez­dődnek a problémák: hol legyen tanítás után a gyerek. Igaz, sok iskolában van napközi, de ezek közül sokról 06ak azt rgondhatjuk, hogy gyermekmegőrzők. Azon nem csodálkozhatunk, hogy a gyerekek nem szívesen látogat­ják. Illetve nem is látogatják, hi­szen a tanítás után ugyanabban a teremben maradnak, s a neve­lőktől függ, milyen foglalkozásokat tudnak megszervezni nekik. Tehát a további napközik létesítésén kí­vül a meglévők milyenségére is jobban oda kell figyelni. Azt, hogy az 1-4. osztályosok fele napközibe járhat, elsősorban a kilencedik évfolyamok megszün­tetése által felszabadult tanter­mekkel érhettük el. Bebizonyoso­dott, nem ez a legjobb megoldás. A példák igazolják, hogy ahol más megoldást találtak, a gyermekek számára vonzó a tanítás utáni fog­lalkozás. Szencen (Senec) egy átalakított épületben, melyben ko­rábban szolgáltatóház létesítését tervezték, nyolc napközi részleget nyitottak. Prievidzában a nemzeti bizottság adott helyiséget 60 gyer­mek számára. Van, ahol az üze­mek is megértették a kérdés fon­tosságát. A praveneci Tatranáby- tok a kihasználatlan óvodáját ajánlotta fel, erre a célra. Dióspa- tonyban (Orechová Potôň), Veľké Leváreben és Bardejovban szin­tén a volt óvodát alakították át. A példák igazolják: sok minden megvalósítható, ha az akarat, a jó­szándék nem hiányzik. Főképp a városok lakótelepein volna szük­ség a mielőbbi megoldásra, hisz az ott élők maguk is látják, mennyi gyerek jár-kel lakáskulccsal a nya­kában, felügyelet nélkül. Játszóterek, erdei iskolák A fiatal családokat, illetve apró­ságokat tömörítő lakótelepeken gyakran hiányzik a játszótér. Sok helyen a legalapvetőbb feltételek sincsenek meg a játszáshoz. A bratislavai II. városkerületben kidolgozták egy több célra hasz­nálható játszótér tervét, nyáron labdajátékokra, télen pedig akár korcsolyázásra is birtokukba ve­hetik a kicsik. Már több helyen, Partizánskéban, Martinban, Léván (Levice), Kassá» (Košice) létesí­tettek a lakótelepeken ilyen típusú játszóteret. Van arra is példa, hogy az óvodák és az iskolák játszótereit a tanítás után hozzá­férhetővé teszik a gyermekek szá­mára. Martinban, Spišská Nová Vesben és Humennében már él­tek a lehetőséggel. A gyermekek egészségének védelme figyelmünk homlokteré­ben áll. Sok mindent teszünk a ja­vítás érdekében. Többek között Szlovákia 14 járásából - melyek­ben a környezetszennyezettség nagyobb mértékű - az óvodások és az iskolások néhány hetet erdei iskolákban töltenek. De még min­dig távol vagyunk attól, hogy az említett területeken élő 121 ezer tanuló rendszeresen eljusson tisz­ta levegőjű üdülőkbe. Több válla­latnál megértették az elképzelés fontosságát. A bratislavai Staving, a Stavoindustria, a Magasépítő Vállalat és továbbiak felajánlották üdülőiket az erdei iskola céljára. A sládkovičovói cukorgyár, a sere- d'i nikkelkohó jóvoltából szintén üdülhetnek a gyermekek. Csak­hogy mindez kevés. A közel 2000 vállalati üdülő többsége évente csupán hatvannégy napon át üze­mel Nem kár ezért a kihasználat­lanságért? A szakszervezet 140 fűthető pionírtábora közül negyve­net nem használnak ki a téli üdü­lésre. Ez további lehetőséget je­lent. Hogy jobban szolgáljanak A szolgáltatások olyan részte­rületet képeznek a mozgalomban, mely szintén elsősorban a nőket érinti. Az ő energiájuk, idejük vész el, ha nem eléggé hozzáférhetőek, ha nem segítenek, ha csak a sza­badidőnk rovására tudjuk igénybe venni ezeket. A CSKP KB 6. ülése után ugyan érezhető a javulás, de az elégedettségre még nincs okunk. A helyi gondok megoldása viszont néha apróságokon, egye­sek hozzáállásán múlik. Például a felsőruhák gyors vasalása ré­gebben már létezett, most ezt a jó hagyományt újították fel Liptovský Mikuláš-ban. De újszerűbb formái is vannak a szolgáltatásoknak. A šurany-i Elitexben ruhabegyújtőt létesítettek, a michalovcei Odeta ipari szövetkezet ruhajavító rész­leget nyitott. Ezek követésre méltó példák, mert a kezdeményezések a dolgozó nőket szolgálják. Az ellátással és a kereskede­lemmel kapcsolatos kérdések is gyakran felmerülnek a nők össze­jövetelein, de az ötletek megvaló­sítása sok esetben nehézségekbe ütközik. Például az előrendeléses bevásárlás. Szlovákiában 346 ke­reskedelmi szervezet nyújt ilyen szolgáltatást, ebből a Kelet-szlo­vákiai kerületben 186. Érdekes, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület­ben nincs megfelelő érdeklődés iránta. A mindennapi főzés sok időt vesz igénybe és a félkészáruk nemigen segítenek ebben a nők­nek. A Nagykürtösi (Veľký Krtíš), a Vranov nad Toplou-i és a Stará Lubovňa-i járásokban javult a helyzet ezen a téren. Csupán a fővárosban nem változik semmi, annak ellenére, hogy a vendéglá­tóipari vállalatok többsége veszte­séges. A rendszertelenül árusított gomtöccal nemigen segítenek a nők helyzetén. A mozgalom szervezői további ötleteket, javaslatokat várnak, hogy megvalósításukkal minél jobban hozzájáruljanak a kedve­zőbb életkörülmények kialakításá­hoz DEÁK TERÉZ { KOMMENTÁLJUK } Korszerűsödő postai szolgáltatások A távközlési rendszer fő feladatául a CSKP XVII. kongresz- szusán jóváhagyott irányelvek a lakosságnak nyújtott szol­gáltatások további kiszélesítését és minőségük javítását jelölték meg. Elsőrendű feladat a távbeszélő-hálózat bővítésének és a helyközi telefonösszeköttetés autdtnatizálásának meg­gyorsítása. Ebben az ötéves tervidőszakban 119 000 főállo­mással - ezen belül 83 000 magánállomással - bővül az ország távbeszélő-hálózata. A korszerűsítés ütemét jelzi, hogy a kézi kapcsolásos helyi telefonközpontok száma 119- re csökkent, s rövidesen ezeket is automata központokra cserélik ki. , A telefonra várakozók száma azonban évről évre növek­szik. A Szövetségi Távközlési Minisztérium adatai szerint jelenleg 218 ezer a még kielégítetlen telefonigénylők száma. A kongresszusi határozatoknak megfelelően a posta nagy hangsúlyt helyez terveiben az új telefonállomások létesítése terén az éves tervek pontos megtartására, illetve túlteljesíté­sére. 1986 első háromnegyedében például több mint tízezer új állomást létesítettek terven felül. Bratislavában például ebben az ötéves tervidőszakban 39 500 új főállomás - ezen belül 29,5 ezer magánállomás létesítését irányozza elő a terv. Az idén október 1-ig a bratislavai távközlési igazgatóság 754 új állomással többet kapcsolt be az előirányzottnál. A távbe- szélöhálózat fejlesztése nem öncélú igény, nem divat kér­dése. A növekvő igény nemcsak az életkörülmények változá­sának vagy az életszínvonal emelkedésének az egyik fokmé­rője. Az emberek, intézmények, termelővállalatok és hivata­lok közti kapcsolatok, az egész gazdasági élet információigé­nyeinek megnövekedése, de a munkaidő hatékony kihaszná­lása is indokolttá teszi a távbeszélő-hálózat korszerűsítését. Rendszeres figyelemben részesül a rádió- és tévéadó­rendszer korszerűsítése és bővítése. A hetedik ötéves terv­időszakban felépített négy tévéadóval szemben a jelenlegi tervidőszakban a tévé 2. műsora vételi lehetőségeinek javí­tása céljából nyolc új tévéadó épül. 1991-re elkészül a prágai városi tévéadó, s a jövő évben üzembe helyezik a Banská Štiavnica melletti adót. A rádiózás műszaki bázisának terv­szerű korszerűsítése ugyancsak a vétel javítását célozza. Nagyteljesítményű rádióadó épül Nyugat-Csehországban, s a vétel minőségének javítását fogja szolgálni a Nyugat­szlovákiai Rádiókommunikációs Központ üzembehelyezése 1988-ban. A távközlési reszort 127 ezer dolgozója közül a lakosság elsősorban a postai kézbesítőkkel, illetve a postahivatalok dolgozóival áll kapcsolatban. Különösen most, a karácsonyi ünnepek előtt nő meg tetemesen a postai alkalmazottak munkája. De a levélforgalom évközben is növekedett. A posta évente átlagosan 1,4 milliárd küldeményt - levelet és hírlapot - kézbesít. A posta dolgozói az idén már 17 millió levéllel többet kézbesítettek, mint tavaly, s az előfizetők számának emelkedése következtében közel 25 millióval nőtt a kézbesítendő újságok és folyóiratok száma. A postai dolgozók munkakörülményeinek javítása szoro­san összefügg a postaszolgálatok korszerűsítésével. Több nagyvárosunk postahivatalában fejezik be ebben a tervidőszakban a levélfeldolgozás automatizálását. A Táv­közlési Kutatóintézetben, illetve a prágai Távközlési Műszaki Központban próbaüzembe helyezték azt a modern csomag- és levélosztályozó vonalat, amelyet a Prága-Malešicében épülő postai elosztó központban helyeznek el. A következő ötéves tervidőszakban 500 millió korona ráfordítással a CSSZSZK-ban szinte minden postahivatalt felújítanak vagy korszerűsítenek. A fejlesztési feladatokon kívül állandó követelmény a pos­tai szolgáltatások zavartalan és pontos működése. Ez viszont elsősorban a távközlési dolgozók mindennapi munkájától függ. A posta valamennyi munkaszakaszán előtérbe került a munka minősége, a fokozott munkafegyelem, az előírások pontos megtartása, az ügyfelek jobb tájékoztatása a postai szolgáltatásokról, s nem utolsó sorban a távközlési reszort alkalmazottai és a posta szolgáltatásait igénybe vevő ügyfe­lek - magánszemélyek vagy intézmények - közti jó viszony általánossá tétele. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy a postai és távközlési szolgáltatások valóban jól szolgálják társadal­munk, s valamennyiünk jogos igényeit. SOMOGYI MÁTYÁS Szerdán klubnap 1984. márciusa óta havonta egyszer találkoznak a bratislavai Duna utcai Magyar Tanítási Nyel­vű iskola nyugdíjas pedagógusai. A napokban karácsonyi előzetest tartottak az iskola tanárijában, amelyet havonta egyszer klubbá neveznek ki. Az asztalon égő gyertya tette ünnepélyessé az összejövetelt, s mire megérkeztek az első tagok, Laukó Dezsóné, mindenki Juci nénije és Mikus An­na papírból elkészítettek néhány télapót, a közelgő ünnepek szim­bólumaként. Ók vállalták a házi­asszonyok, s egyben a szóvivők szerepét is.-Jelenleg 21 tagunk van, s a klubnapokon, aki csak teheti, megjelenik. Nincs külön munka­tervünk, ezidáig mindig volt té­mánk bőven. S hogy jött létre a klub? Amikor több mint két évvel ezelőtt felvetődött a gondolat, ké­résünkkel az iskola szakszervezeti bizottságához fordultunk. Csak annyit mondtak, nagyszerű ötlet, s azóta is ugyanúgy, mint az iskola igazgatóságával, kölcsönösen jó viszonyban vagyunk.- Hogyhogy meghívót is küldte- tek mára? - nyitott be a tanáriba Huszák László, aki immár tizenhat éve élvezi a nyugdíjasélet örömeit. Mfg az asztalra helyezi a maga termelte, készítette ribizlibort,- kóstolóként - megtudom az írá­sos meghívók miértjét. - A klubta­gok zöme mellől elhalt már a társ, megritkult a baráti kör, így keve­sebb levelet is kapnak. Mindannyi­an tudjuk, milyen jó levelet kapni, még ha „csak“ meghívó is, nem igaz? - fordul Juci néni a vidáman csevegő társaihoz. A téma most is, s mint megtudtam elég gyak­ran, a kertészkedés, a virágápo­lás. S mert lassan itt az ünnepek ideje, terítékre kerül a sütés-főzés is. A sarokba húzódva hallgatom tovább Juci néni beszámolóját a klub tevékenységéről. - Többek között sort kerítünk a névnapok, születésnapok megünneplésére, beteg tagjainknak írni szoktunk. Ha valaki külföldre utazik közü­lünk, előre tudja, élménybeszámo­lót kell tartania. Megtudom, egy­mást felvilágosítva, gyakran be­szélik meg a gyógynövények fel- használását különböző betegsé­gek orvoslásában, ami nem is csoda, hisz a klubtagok közül so­kan lelkes vöröskeresztesek is.- Érdekes - kapcsolódik a be­szélgetésbe Oszwald István- nem a gyerekek, a család a dél­utánok fő témája. Sok a mondani­valónk a világ eseményeiről, jó könyvekről, filmekről, na és sok­szor idézzük a múltat. Megfigyel­tem, többen itt-ott az órájukra pil­lantottak, mintha várnának valakit.- Medriczky Ilonát, a korelnökün­ket lesik, hiszen 86 éve ellenére nem hagy ki egyetlen összejöve­telt sem - világosít fel Juci néni.- Pedig ma nem jön el, mert külfödre utazott - közli Mikus An­na sajnálkozva. S amikor Dávid Béla, az iskola igazgatója is benéz a klubba, a munkára, az iskola gondjaira terelődik a szó. - Nyug­díjasok vagyunk, de nem öregek- jut hozzám egy mondatfoszlány, majd Huszák Laci bácsi megjegy­zi: - Ennek kézenfekvő bizonyíté­ka is van. S mert nem értem, miről is van szó, Juci néni mosolyogva mesélni kezd.- Mikus Annuskával elhatároz­tuk, nyugdíj ide, nyugdíj oda, ten­nünk kellene valamit, hogy életet adjunk éveinknek. - Hogyan?- kérdezem, s a válaszra nem kell várnom. - Tanulással - mondja nevetve. - Mindig is vonzott min­ket a klinikai pszichológia. Gon­doltunk egyet s beiratkoztunk az egyetemre. A tanulmányi osztá­lyon kissé furcsán néztek ránk, de mert hajthatatlanok maradtunk, megkaptuk a szükséges nyomtat­ványokat.- Az iskola megadta az ájánlást s mi rendkívüli diákokként a nap­pali tagozatosokkal kezdtük meg tanulmányainkat - vette át a szót Mikus Anna. - Amikor a 18 éves diákok megláttak minket, nem győztek csodálkozni, a tanárok úgyszintén. Az első vizsgák voltak a nehezek, sehogy sem ment a felkészülés, de aztán egyre könnyebben vettük az akadályo­kat. Csodálatos volt ež a négy év. Tudtuk, tanulmányaink befejezté­vel nem kapunk diplomát, de nem is ezért jártunk az előadásokra, a vizsgákra.- Rendes diákok voltak - szólt dicséróen az igazgató. - Ugyanis minden vizsga után bemutatták az osztályzatot, szégyenkezésre okuk nem volt.- Tanulmányaink során har- mínckétszer vizsgáztunk, s csak egyszer kellett ismételnünk, igaz az anatómia másokat is megiz- zasztott - nevette el magát Juci néni. Később, visszatérve a klubélet kérdéseire, elmondták még, gyak­ran „vendégként“ részt vesznek találkozóikon a még aktiv pedagó­gusok, egy kis tanácsért, segítsé­gért folyamodnak tapasztalt, volt kollégáikhoz. S talán a tudat, hogy az alma mater nem feledkezik meg róluk, nyugdíjasokról, ad ne­kik erőt, optimizmust. PÉTERFI SZONYA ÚJ szú 4 1986. XII. 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents