Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-07 / 263. szám, péntek
Csehszlovákia javasolja: Prágában tartsanak európai gazdasági fórumot beszéde a bécsi utókonferencián Bohuslav Chňoupek (ČSTK) - Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter szerdán mondott beszédet a Bécsben folyó összeurópai utókonferencián. Az alábbiakban közöljük e fórumon elhangzott beszédót: Beszédének bevezetőjében köszönetét mondott az osztrák kormánynak és Franz Vranitzky szövetségi kancellárnak azért, hogy megfelelő körülményeket teremtettek a tanácskozás sikeres lefolyásához. Beszédének további részében a következőket mondotta: Szeretném megerősíteni kormányunknak azt a politikai elhatározását, hogy síkraszáll a vendéglátóink országával való kölcsönösen előnyös kapcsolatok bővítésének folytatása mellett, mivel ez Európának ebben a térségében a stabilitás fontos tényezője. Elnök úr! Ez a most megnyílt fórum rendkívüli jelentőséggel bír. Megvan az esély arra, hogy beíródjon az emberiség történelmébe. Méghozzá arra szólító felhívásként, hogy újabb előrelépésre van szükség az európai biztonság és az együttműködés útján. Ehhez felvilágosult eszmékre, államférfiül határozottságra és szilárd akaratra van szükség, akárcsak egykor, a Finlandia-pa- lotában. Éppen az említett tények voltak ugyanis akkor a józan ész győzelmének forrásai. Ezeknek köszönhetően az elhidegült kapcsolatok időszaka után nem szalasztották el könnyelműen az évszázad lehetőségét, hanem feltárták az együttműködés és a kölcsönös kapcsolatok új területeit. Ily módon látta meg a napvilágot az összeurópai folyamat, az enyhülési politika. Helsinki ilyen értelemben nem merült és nem is merülhet feledésbe. Azoké a jövő, akik készek ilyen szellemben cselekedni. Az ábrándozók azonban úgy vélhették, hogy a nekünk nem tetsző realitások elismerésének folyamata zökkenő- mentes, hogy a világ egyoldalú értelmezésétől való eltávolodás folyamatos, az elavult dogmáktól való megszabadulás egyszerű, a világuralom és erőpozíció megszerzésével kapcsolatos tarthatatlan víziók és kilátástalan illúziók feladása drámai görcsöktől mentes lesz. Tévedtek, akik így vélekedtek. Törékeny, a kölcsönös függőségtől mindinkább átszőtt világunkban azonban ez a folyamat nem pusztulhatott el. Túljutott az akadályokon, áthidalta a korlátokat. Túlélte mindezt. Ha nem lett volna, akkor most borús jövő elé tekintenénk. A jelenlegi időszak az újbóli önbiza- lomszerzés időszaka. Mindabból, amit ellene végrehajtottak, csak a keserű utóíz maradt meg. Való igaz, hogy a világnak sokkal lágyabb körvonalai is lehetnének. Távolról sem lenne szükség annyi energiára ahhoz, hogy a bátor felhívások utat törjenek maguknak bonyolult szövevényén át. Annál is inkább, mert nem panaszkodhatunk arra, hogy híján vagyunk az egymás mellett élés jól definiált módozatainak. Sót, kipróbált eszköz áll rendelkezésünkre, amely segíthet. Az összeurópai folyamat. A békés egymás mellett élés elveinek kibontakoztatása évszázadunk utolsó éveinek feltételei közepette. Ez nemcsak stabilizáló, hanem mozgósító tényező is, amely öreg földrészünkön is hat, sőt pozitívan befolyásolja az egész nemzetközi helyzetet is. Használjuk ki tehát. Annál is inkább, mert szilárd alapokra épül. A tevékenység irányai ismertek. A tapasztalatok ismertek, megvan a termékeny hátország: számos találkozó, konferencia, szeminárium és értekezlet, amelyek igazolták, hogy hogyan lehet eredményesen kibővíteni ezt a folyamatot, amely a közvélemény körében is általános támogatásnak és bizalomnak örvend. Éppen ezért ez a semleges talaj és ez a város különösképpen megfelelő hely ahhoz, hogy folytassuk a Záróokmány maradéktalan teljesítésére irányuló törekvéseket. Ismét bebizonyíthatjuk, hogy képesek vagyunk a nagy eszmék és a józan fejtegetések összekapcsolására, a hatékony eljárások feltárására és meghatározására, elfogadható nyelv keresésére és meglelésére, tartózkodó reagálások megválasztására. Tizenegy évvel ezelőtt mindez hozzájárult ahhoz, hogy áthidaltuk az ellentéteket, egyesítettük törekvéseinket és győzelemre vittük ezt az ügyet. Az eredmény ismét nagy lehet: az enyhülési politika kiterjesztése a katonai területre is. Elnök úr! A helsinki konferencia megtartása óta talán első ízben jöttek létre megfelelő feltételek az előttünk álló feladat teljesítéséhez A belgrádi találkozó azért jelentett csupán relatív hozzájárulást, mivel az enyhülés túl korai szakaszában, alacsony szinten tartották, kevés volt még a tapasztalat, jelenleg , viszont már egy évtized bölcs tapasztalatai állnak a rendelkezésünkre és a küldöttségek politikai színvonala is magasabb az említett találkozóéhoz viszonyítva. A madridi találkozóra rányomta bélyegét az akkori világhelyzet, jelenleg viszont Genf és Reykjavík után összehasonlíthatatlanul reménykeltőbb viszonyok uralkodnak és a széljárás is sokkal kedvezőbb. Az ismét megélénkült párbeszéddel egyre határozottabban törnek utat a pozitív tendenciák. Az új politikai gondolkodásmód egyre nagyobb támogatást élvez. Egyre határozottabban jelölik ki az atomháborús veszély elhárításához vezető utakat. A nemzetközi színtéren olyan reálisan mérlegelő újabb erők jelennek meg, amelyek készek a béke ügyét szolgálni, s ezt igazolta az ENSZ-ben lezajlott általános vita is. Kifejezően tanúsítja ezt a kísérleti atomrobbantásokra elrendelt, több ízben meghosszabbított szovjet moratórium is, akárcsak a béke és a nemzetközi biztonság komplex rendszerének a megteremtésére vonatkozó javaslat, amelyet a szocialista országok az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakán terjesztettek elő, s ennek magvát nem a katonai erő, hanem politikai, védelmi, gazdasági és humanitárius aspektusok összessége alkotja. A legfontosabb azonban az a körülmény, hogy a leszerelési tárgyalásokat nem hagyományos impulzusok ösztönzik, amelyek az atom- és űrkorszak realitásaiból fakadnak, amint ezt legutóbb az Izlandon megtartott szovjetamerikai csúcstalálkozó is tanúsította. Éppen ezen a találkozón sikerült alighanem első ízben a világnak szinte karnyújtásnyira megközelíteni a nukleáris leszerelést. A tanulság ebből az, hogy miként lehet jelenleg kölcsönös kompromisszumokra törekedni, holott korábban ez még elfogadhatatlan volt. Az izlandi fővárosban a szovjet fél sokmindenben engedményt tett a Nyugatnak, az viszont, sajnos, javaslataival nem ment a szovjet fél elébe. Már Reykjavíkba lerakhatták volna a nukleáris fegyverek felszámolása reális folyamatának alapjait. Egyedülálló lehetőség kínálkozott átfogó leszerelési megállapodások elérésére. Ennek ellenére úgy véljük, hogy a találkozó után kialakult helyzet változatlanul lehetőséget kínál a megoldások keresésére. Még akkor is, ha látjuk hogy mi történik a leszerelést ellenzők táborában, hogy milyen lázasan folyik az eróátcsoportosltás, milyen zűrzavarosan elferdítik a találkozó lefolyását, mennyire összekuszáltan tálalják a megbeszélések tartalmát. Látjuk azt is, hogy változatlanul nem tudnak meggyőző választ adni arra az egyszerű kérdésre: miért van szükség lézerekre, elektromagnetikus ágyúkra, a világűr militarizálására, ha asztalon fekszenek az atomfegyverek megsemmisítését sürgető javaslatok. Miért van szükség egyáltalán a „stratégiai védelmi kezdeményezésre?“ Ennek ellenére reméljük, hogy a soron következő tárgyalások a csúcstalálkozón előterjesztett és elért megállapodásokból fognak kiindulni. Jó alapnak tekintjük az egységes egészet képező szovjet javaslatokat, amelyek kölcsönösen összefüggnek egymással. Ezek az atomfegyverek évszázad végéig történő megsemmisítésének programjából indulnak ki. Reális lehetőséget nyújtanak a közepes hatótávolságú rakéták problémájának megoldására. Higgyük, hogy az amerikai partner a megállapodásokhoz vezető úton lévő alapvető akadály elhárítása során tekintetbe veszi a jogos és a nemzetközi közvélemény által széles körben támogatott szovjet követelést, miszerint meg kell akadályozni a világűr militarizálását. Egyszóval a világhelyzet mégiscsak jobb, mint néhány évvel ezelőtt. Különösképpen Európában, ahol a legmélyebben gyökereket eresztett az a tudat, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája, ahol az enyhülés útján a legmesszebbre jutottak, ahol a helsinki Záróokmány „tízparancsolata“ olyannyira jótékonyan érezteti hatását, hogy földrészün-, kön tulajdonképpen valamiféle hasonlatosra mind ez idáig nem volt példa. A madridi találkozónak is pozitív hatása volt. A miniszteri szinten tartott zárótanácskozáson elfogadott határozatok a gyakorlatban érvényesülnek. Tükröződött ez Stockholmban is. Éppen ez a fórum, ahol a korábbihoz hasonlóan ismét olyan erőteljesen hallatszott Európa hangja, sok mindent bebizonyított. Mindenekelőtt a földrész népei létérdekeinek azonosságát, amelyet politikai jóakarattal, engedményekkel és kiegyensúlyozott kompromisszumokkal támasztottak alá, s ez lehetővé tette, hogy a dolgok kimozduljanak a holtpontról. Igen - a bizalmatlanság háttérbe szorult és helyet adott a bizalom erősítéséhez vezető lépéseknek, a kötelezettségek átfogó komplexumát kiegészítették a helyszíni ellenőrzéssel, azt a javaslatkomplexumot, amelynek legfontosabb pontja az erő alkalmazásáról és az erővel való fenyegetőzésről való lemondás, amely gyakorlatilag betetőzi a megállapodott katonai intézkedéseket. Kétségtelen, hogy a stockholmi konferencia sikeres befejezése rányomta bélyegét a mostani utókonferenciát előkészítő tanácskozás lefolyására és eredményeire. Jó példával szolgált a semleges és el nem kötelezett országok Brionin megtartott tanácskozása is. Elnök úr! Figyelmünk középpontjában a biztonság és az együttműködés megszilárdításának összeurópai folyamata áll, ami a csehszlovák külpolitika egyik legfontosabb prioritása is. Itt Bécsben amellett szádunk síkra, hogy a konferencián kiegyensúlyozottan tárgyaljunk a Záróokmány mindhárom kosaráról, előrelépést érjünk el az együttműködés valamennyi területén. Ami a Záróokmány és a madridi záródokumentum rendelkezéseinek megvalósítását illeti, a magunk részéről az egész eltelt időszakban fáradhatatlanul maradéktalan érvényesítésükre törekedtünk. Azokra a problémákra összpontosítottunk, amelyeket földrészünkön a legsürgetőbben meg kell oldani: a katonai konfrontáció szintjének a csökkentését elősegítő gyakorlati intézkedések elérésére, a feszültség enyhülésére. Csakis ilyen körülmények között lehet sikeres a gazdasági és a humanitárius együttműködés. Továbbra is ebből akarunk kiindulni. Olyan eredmények elérésében való mélységes érdekeltségünk vezérel bennünket, amelyek hozzájárulnak a politikai légkör megjavításához és az enyhülési politikához való visszatéréshez. Ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a mostani tanácskozás mandátuma ne csak a bizalom és a biztonság erősítését célzó további intézkedésekre vonatkozó megállapodásokra szóljon, hanem ez a mandátum kiterjedjen a tulajdonképpeni leszerelésre is földrészünkön. Ehhez megfelelő kiindulópontot jelentenek a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülésén elfogadott határozatok, mindenekelőtt az a felhívás, hogy a 90-es évek kezdetéig Európában 25 százalékkal csökkentsék a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet mennyiségét. Az erre vonatkozó konkrét leszerelési eredmények szó szerint történelmi határkóvé- válhatnának az európai nemzetek életében. Nyilvánvaló, hogy mindinkább megérik az idő a NATO és a Varsói Szerződés tagországai munkacsoportjának a létrehozására, amely konkrétan foglalkozna a hagyományos és a vegyi fegyverek leszerelésének témakörével. Az atom- és a vegyi fegyverek kérdéskörének átfogó megoldásához kétségkívül hozzájárulna az említett tömegpusztító fegyverektől mentes regionális övezetek létrehozása. Az NDK-val közösen konstruktív tervet terjesztettünk elő a vegyi fegyverektől mentes övezet megteremtésére Kö- zép-Európában. Csatlakozunk az NSZEP és az SPD indítványához atomfegyvermentes zónák létrehozásira földrészünk centrumában. Abból a tényből indulunk ki, hogy nincsenek megoldhatatlan problémák, hanem csak hosszú éveken át megoldatlan ügyek egész sora létezik. Az alapvető fordulathoz bizonyára kellő időre van szükség. Törekvéseink arra irányulnak, hogy ezt az időt a lehető legjobban lerövidítsük, politikai megállapodások elérése érdekében, hogy mihamarabb áttérjünk a konstruktív akciókra, amelyek földrészünket mentesítenék a haderő és a fegyverzet terhétől. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a Földközi-tenger térsége a tartós béke, a jó kapcsolatok és az együttműködés övezete legyen. Ezt elősegíthetné egy nemzetközi konferencia összehívása. A Záróokmányt aláírt országok többségéhez hasonlóan úgy véljük, hogy sokkal aktívabban ki kell használni azt a potenciált, amelyet az összeurópai folyamat gazdasági területen kínál. És vice versa. Annál is inkább, mert az utóbbi években ezt a területet különböző negatív hatások érték. A helyzet úgyszintén megköveteli azt is, hogy kezdeményezőbben munkálkodjunk és közös megoldásokat keressünk a gyakran sürgető ekológiai problémákra. Üdvözöljük a Közös Piac és a KGST, illetve a két közösség tagországai közötti kapcsolatok normalizálására irányuló törekvéseket. Ezek a szándékok egyre reálisabb formát öltenek. Mindez összhangban van azokkal az egyre erősödő objektív tendenciákkal, hogy létrejöjjön és fejlődjön az összeurópai gazdaság struktúrája. Nincs szándékunkban azonban csak a múlt rendellenességének a helyrehozása. A Záróokmány második kosara ennél sokkal többet ír elő. Ezért további országokkal közösen javasoljuk, hogy a bécsi és a soron következő utótalálkozó közötti időszakban tartsanak Gazdasági fórumot, amely elsősorban áttekintené a gazdasági együttműködés pozitív irányait és fejlesztésének hatékony formáit a jövőben. Ez a fórum mindenekelőtt a kereskedelem, az ipari kooperáció, a nem hagyományos energiaforrások, a közlekedés és egyes konkrét ágazatokban az új technológiák szélesebb körű kihasználására összpontosítana. A kereskedelem, a gazdaság, az irányítási szféra, pénzügyi intézetek és a tudomány képviselőinek részvétele az említett fórumon új ösztönzést adhatna ahhoz, hogy a kilencvenes években hogyan lehetne fordulatot elérni a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban is, amelyek mindenki javát egyaránt szolgálnák. Azt szeretnénk, ha ez a javaslatunk kedvező visszhangra találna és ha a bécsi találkozó többi résztvevői érdekeinek és óhajainak összegezése után általános támogatásra lelne. örömmel töltene el bennünket, ha erre a fórumra nálunk, Prágában kerülne sor. Ezzel összefüggésben szeretném méltatni azokat a pozitív eredményeket, amelyekkel az Európai Gazdasági Bizottság hozzájárult az európai biztonsági és együttműködési találkozó Záróokmánya második fejezetének megvalósításához. Tevékenysége igazolta az összeurópai együttműködés széles körű lehetőségeit. Pozitívan befolyásolhatja a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a bizalom és a biztonság erősítését, elősegítheti az enyhülési folyamat felújítását. Mindenesetre megéri elgondolkodni a dolgok állása felett és olyan utakat keresni, amelyek elvezethetnek ahhoz, hogy az összeurópai folyamatban még nagyobb súlya legyen a gazdasági kapcsolatoknak. Állandó figyelmet szenteltünk a harmadik kosár minden vonatkozásának is. Jó eredményeket értünk el a kultúra, az oktatásügy és a tudomány területén is. A Záróokmány aláírása óta újabb 10 nyugat-európai országgal kötöttünk kulturális megállapodást, továbbá az Egyesült Államokkal. Tehát a Záróokmányt aláírt csaknem valamennyi országgal. Ezek értelmében évente több mint 100 ezer művész, oktatásügyi, tudományos és egészségügyi dolgozó cseréjére kerül sor. Nyugati szerzőktől több mint 36 millió összpéldányszám- ban mintegy 1400 művet jelentettünk meg. A televízió évente hozzávetőleg 700 nyugatnémet, brit, amerikai és francia programot tűz műsorára. Mindez, sajnos, azonban szöges ellentétben áll azzal a fukar és gyakran nem objektív magatartással, amelyet mind ez idáig számos nyugati partner részéről tapasztalunk kulturális értékeinkkel kapcsolatosan. Az eddigi tapasztalatok kihasználásával továbbra is a szellemi értékek népek közötti cseréjének a bővítésére fogunk törekedni. Ez lehetővé teszi számunkra egymás még jobb, kölcsönös megismerését, az emberi civilizáció kincseihez való hozzájutás megkönnyítését. Aktívan járunk el az emberek közötti kapcsolatok és a humanitárius együttműködés területén is. A jövőben is arra törekszünk, hogy az országok szuverenitásának tiszteletben tartása, a más ország belügyeibe való be nem avatkozás elve alapján az emberi jogok maradéktalanul érvényre jussanak minden területen. A legalapvetőbbnek a békés életre, a munkára való jogot tartjuk. Üdvözöljük és teljes mértékben^ támogatjuk az Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter által ma ismertetett javaslatot, miszerint Moszkvába hívjanak össze reprezentatív konferenciát, amelynek napirendjén e jogok összessége, a tájékoztatás, a kultúra és a művelődés kérdései szerepelnének. E témakör fontosságára és az elfogadott dokumentumok értelmezésében tapasztalható eltérőségekre való tekintettel egy ilyen tanácskozás szükséges, időszerű és hasznos lenne. Az információk terjesztését illetően sikraszállunk azért, hogy ezek objektí- vek - és igazak - legyenek, amelyek a népek közötti baráti kapcsolatok megszilárdítását szolgálják. Nem kívánunk azonban teret adni nem objektív, rágalmazó, hazug és ellenséges információknak, amelyek nem egyeztethetők össze a Záróokmánnyal. Méltatjuk azokat a konstruktív javaslatokat, amelyeket a madridi találkozót követő, az összeurópai folyamat keretében rendezett szakértői szintű tanácskozásokon terjesztettek elő. Ezeken a konferenciákon szerzett tapasztalatokkal együtt bizonyára hozzájárulnak mostani találkozónk sikeres lefolyásához. . Ezek közé tartozott a budapesti kulturális fórum is. Jelentőségét mindenekelőtt abban látjuk, hogy a kultúra és a művészet a modern történelemben első ízben kapott ilyen nagy lehetőséget arra, hogy ilyen széles körben hozzájáruljon a nemzetközi légkör megjavításához és a feszültség csökkentéséhez. Ezt a feladatát sikeresen teljesítette, minden aggodalom és vészjóslás ellenére. Azzal számolunk, hogy az általunk előterjesztett indítványokat, valamint a többieket is mostani utótalálkozón megvitatják. A többi szocialista országgal közösen számos indítványt terjesztettünk elő Ottavában is. Ezek elsősorban a gazdasági, szociális és kulturális jogokra vonatkoztak, amelyek mind ez idáig az európai biztonsági és együttműködési konferencia vonatkozó dokumentumaiban nem jutottak kellő szerephez és a Záróokmányt aláírt számos országban nem tartják őket tiszteletben. Számolunk azzal, hogy a további tárgyalásokon ezeket úgyszintén gondosan megvitatják. A berni találkozó azt bizonyította, hogy az összeurópai folyamat számos arra vonatkozó értékes tapasztalattal gazdagodott, hogy miként lehet kölcsönös megértéssel és kompromisszumokkal azonos következtetésekre jutni, jóllehet sajnos a közös dokumentumot illetően nem jött létre a konszenzus. Elnök úr, ebben a történelmi teremben képviselt országoknak megvan a lehetősége arra, hogy béketörekvéseikkel, előrelátásukkal és nagyfokú felelősségtudatukkal elősegítsék e találkozón olyan eredmények elérését, amelyekre Európa és az egész világ joggal számít. Sok lehetőség kínálkozik arra, hogy miként lehet új alapokra helyezni a nemzetközi mechanizmusokat, feloldani az elavult struktúrákat, kiselejtezni az elhasználódott modelleket, s miként lehet tovább vinni az európai biztonság és együttműködés folyamatát. Ehhez azonban béketörekvésekre, jóakaratra és felelősségtudatra van szükség mindannyiunk részéről. Ami bennünket illet, mindent meg szeretnénk tenni annak érdekében, hogy eleget tegyünk annak a küldetésnek, amellyel kormányunk megbízott bennünket. Irányvonalunk világos. Következetes fő irányvonalunk Európa és az egész világ békéjének, biztonságának és együttműködésének ügyét szolgálja. Köszönöm a figyelmet. ÚJ SZÓ 6 1986. XI. 7.
