Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-07 / 263. szám, péntek

ÚJ szú 7 1986. XI. 7. Terveink és programcéljaink alapja a korszerű gazdaság Viktor Lomakinnak, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetének a prágai ünnepségen mondott beszédéből A sviti Chemosvit vállalat dolgozói ezekben a napokban a fóliák gyártásának és feldolgozásának két új technológiáját próbálják ki. A devizahitellel vásárolt külföldi berendezéssel az év végéig mintegy ezer tonna fóliát állítanak eló. A képen: Peter Giblák brigádvezetó a gépsor működésének adatait monitoron ellenőrzi. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) A forradalom katonája volt Tisztelt Gustáv Husák elvtárs! Tisztelt elvtársak, drága barátaink! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy szívélyesen köszöntsem önöket, a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója alkalmából tartott ünne­pi gyűlés résztvevőit, s átadjam önök­nek és önök által a testvéri Csehszlo­vákia egész népének a szovjet kom­munisták és minden szovjet ember őszinte jókívánságait, sok sikert kívá­nok a munkában, jó egészséget és boldogságot. Engedjék meg, hogy szívélyes kö­szönetét mondjak Josef Korčák elv­társnak, a CSKP KB Elnöksége tagjá­nak, a cseh kormány elnökének a szovjet pártról és a szovjet népről mondott szép szavaiért, azért, hogy nagyra értékelte hazánk hozzájárulá­sát a békéért és társadalmi haladásért vívott harchoz. Elvtársak! Minél több idő választ el bennünket az 1917-es októberi ese­ményektől, annál jobban tudatosítjuk azoknak a nagyságát, akik határtalan hősiességgel indultak a régi világ elleni harcba. Jobban és plasztikusabban látjuk a proletárforradalom kibontako­zását, nagyobb mértékben tudatosítjuk Vlagyimir lljics Leninnek, a zseniális gondolkodónak, a törhetetlen forradal­márnak, a bolsevizmus megalapítójá­nak a titáni szerepét. A szocializmus történelmi vívmá­nyainak magaslatairól látjuk a szilárd belső kontinuitást az októberi győze­lem és az SZKP XXVII. kongresszusa között. A kongresszus a lenini hagyo­mányok folytatója volt, minden határo­zatában megnyilvánult a nagy október eszméi iránti hűség. E határozatok lé­nyege, hogy megfogalmazták a bátor forradalmi feladatokat és teljesítésük újító szellemű stratégiáját. Nem kevés­bé fontos a bolsevik elvszerúség és igazságosság légköre, amely a kong­resszuson uralkodott, és amelynek kö­szönhetően a tanácskozás választ adott a társadalom legégetőbb szük­ségleteire. A politikai beszámoló, a párt új szer­kesztésű programja, a Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai, a határozatok és a kongresz- szus más dokumentumai október erős gyökereiből meríthették életadó erejü­ket. Ezek az okmányok az alkotó mar- xista-leninista gondolkodás legújabb sikereinek forrásává váltak, jelentős hozzájárulást képeznek a tudományos kommunizmus elméletéhez és gyakor­latához. Terveink és programcéljaink alapja a hatalmas és korszerű gazdaság. Kell hogy győzzünk a kapitalizmussal foly­tatott békés versenyben, kötelessé­günk győzni gazdasági téren. Más le­hetőség nincs. A szocializmus sorsá­ról, az emberiség jövőjéről van szó. A szovjet kommunisták tudatosítják: a gyorsítás feladatainak teljesítése olyan bonyolult folyamat, amelyet az újnak, a haladónak, a maradiság, a megcsontosodottság elleni intenzív küzdelme jellemez. Ez a folyamat az emberek szemléletének mély átalakí­tását, az ember szellemi potenciáljá­nak mozgósítását, a társadalmi viszo­nyok egész rendszerének fejlesztését és tökéletesítését célozza. Ennek megvalósítása kétségkívül hatalmas erőfeszítéseket igényel, tökéletesíteni kell a párt politikai és szervező tevé­kenységét. A fejlődés dinamizmusa társadal­Bevezetóben Jurij Kandalov méltat­ta az októberi forradalom világtörténel­mi jelentőségét: eszméi az elnyomott népek hatalmas tömegeinek energiáját szabadították fel, erót adtak számukra a szociális és a nemzeti szabadságért vívott harchoz. Az oroszországi prole­tárforradalom történelmi vívmánya volt a szocialista világrendszer létrejötte is. Ma ez a nemzetközi imperializmus ag­resszív törekvéseivel szemben álló fő erő. A nemzeti felszabadító harc nyo­mására széthullottak a gyarmatbirodal­mak, s helyükön tucatjával alakultak a független államok. Ezzel párhuzamo­san elmélyül a kapitalizmus általános válsága. A főkonzul a továbbiakban kiemelte, hogy a szovjet nép az októberi forrada­lom évfordulóját a politikai és a munka­aktivitás légkörében, élcsapata, az SZKP köré tömörülve ünnepli. A jelen­legi időszakban a párt fontos feladata a szocialista társadalom sokoldalú tö­kéletesítése s a szocializmus lehetősé­geinek és előnyeinek hatékonyabb ki­használása. Ezt a feladatot világosan fogalmazta meg az SZKP XXVII. kong­resszusa, amely kitűzte és megindo­kolta az ország szociális és gazdasági fejlesztésének meggyorsítását, a szov­jet társadalom további demokratizálá­sát és a világbéke védelméért vívott műnk minden területén tapasztalható. A pártnak sikerült felfrissíteni a légkört az országban. Nagyobb a rend, szilár­dul a fegyelem, növekszik az igényes­ség és az állampolgári felelősségtudat. A szovjet emberek október évfordu­lóját a nagy hazafias lelkesedés szelle­mében, az elöregedett, túlhaladott to­vábbi előrelépésünket gátló dolgok el­leni megalkuvás nélküli harc feltételei között köszöntik. Feladatainkat a mutatók többségé­ben teljesítjük. Az utóbbi kilenc évet tekintve a szovjet gazdaság az idén érte el a leggyorsabb fejlődési ütemet. Mindez azt igazolja, hogy irányvona­lunk helyes, s új erőt is ad annak megvalósításához. Elvtársak! A nagy október vette kez­detét a kapitalizmusnak az új, a kom­munista társadalmi-gazdasági formá­cióval való felváltásának visszafordít­hatatlan folyamata. Győzelme ösztön­ző példát jelentett az egész világ dol­gozói számára. Gazdag tapasztalatai és világos eszméi olyan szociális forra­dalmak győzelmének forrásává váltak, amelyek Európa, Ázsia ós később Amerika számos országában elvezet­tek a kizsákmányolók uralmának meg­döntéséhez. Az új rendszer sikerei a legnagyobb mértékben a szocialista közösségben nyilvánultak meg. E közösség tagjait — a KGST és a Varsói Szerződés Szervezetének tagországait a közös létérdekek ós célok, a széles körű és sokoldalú együttműködés, valamint az egységes külpolitikai stratégia kötelé­kei fűzik össze. Nagy megelégedéssel nyugtázzuk, hogy a Szovjetuniót és a szocialista Csehszlovákiát valóban testvéri és gyümölcsöző kapcsolatok kötik össze. Népünk örökre megőrzi emlékezeté­ben azon cseheknek és szlovákoknak az ezreit, akik fegyverrel a kezükben védelmezték október vívmányait és vé­rükkel pecsételték meg a két ország dolgozóinak harci szövetségét. Jól em­lékezünk, milyen nagy munkát végez­tek a csehszlovák kommunisták a bur­zsoázia hazánkról terjesztett hazugsá­gainak ós rágalmazásainak leleplezé­sében. Országaink között sokoldalú együtt­működés folyik és egyre bővül a legkü­lönbözőbb szinteken - a legfelsőbb párt és állami vezetéstől egészen a dolgozókollektívákig. Ez az együtt­működés megsokszorozza erőnket a gyorsítás feladatainak teljesítéséért vívott harcban. Együttműködésünkben a legfonto­sabb iránytű a KGST-tagországok tu­dományos-műszaki haladásának komplex programja. Ez a világszínvo­nalú mutatók elérésére orientál ben­nünket. Megköveteli a KGST munkája egész mechanizmusának tökéletesíté­sét is. Napjainkban a legfontosabb a köz­vetlen kapcsolatok létesítése a tudo­mányos intézmények, vállalatok és egyesülések között, a közös vállalatok létesítése, egy egész sor jogi és pénzügyi probléma megoldása. Mint minden új dolognál, itt is fontos a tömegek alkotó energiájára, a kollek­tív gondolkodásra, a kölcsönös elvtársi segítségre, egyszerűen szólva: mindarra támaszkodni, amelyek által ma olyan gazdagok országaink kap­csolatai. Különösképp a hagyományos cseh­szlovák-szovjet baráti hónap alkalmá­következetes harcot célzó irányvona­lat. A szovjet nép magáévá tette, és nagy lelkesedéssel teljesíti a párt prog­ramját, és biztonságérzettel tekint a jö­vőbe. Ennek záloga a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország vé­delmi ereje, valamint konstruktív és következetes politikája. Az októberi forradalom eszméi - amelyek az emberek millióira hatot­tak - s a szocializmus sikerei félelmet és gyűlöletet váltanak ki a nemzetközi imperializmusból, amely a nyolcvanas években a konfrontáció politikáját kö­veti. Az amerikai kormánynak ós más NATO-tagországok kormányainak nem konstruktív politikája a fegyverke­zési versenyre, a csillagháború előké­születeire és a szuverén államok bel- ügyeibe való beavakozásra támaszko­dik. Ebben az időben fontos szerepe van a Szovjetunió és más szocialista országok által a békéért és azért vívott harcnak, hogy az emberiség megsza­baduljon az atomháború veszélyétől. A lenini örökséghez hűen az SZKP nagyszabású békeoffenzívát indított, és számos javaslatot terjesztett elő a nemzetközi helyzet gyökeres meg­változtatása céljából. A Szovjetunió mint nukleáris hata­lom kötelességének tartja mindent megtenni azért, hogy megvédje föl­ből győződhetünk meg erről, e hónap tükrözi kapcsolataink nagyságát. Engedjék meg, hogy innen mondjak őszinte köszönetét s elismerésemet fejezzem ki a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség sokezres aktívájá­nak. A szövetség a CSKP irányítása alatt jelentős mértékben hozzájárul a nemzeteink közötti kontaktusok fej­lesztéséhez. Elvtársak! A szocialista országoknak a nukleáris háború veszélyének légkö­rében - olyan körülmények között, amikor a legreakciósabb militarista kö­rök katonai fölényt szeretnének elérni és meg akarják bontani a hadászati­stratégiai egyensúlyt - kell teljesíteni az új rendszer építésének történelmi feladatát. Pártunk abból indul ki, hogy a nukle­áris évszázadban nincs és nem létez­het olyan politikai cél, amelyet a raké­tanukleáris háború kirobbantásával le­hetne elérni. Az emberiség puszta léte a tét. Éppen ez határozza meg pártunk stratégiai irányvonalát, amelyet a XXVII. kongresszus dolgozott ki. Ez megnyilvánul azon szovjet javaslatok komplexumában, amelyek a lázas fegyverkezés megállítását, a nemzet­közi biztonság átfogó rendszerének megteremtését célozzák. Még egyszer köszönetét szeretnék mondani a CSKP Központi Bizottságá­nak, a CSSZSZK kormányának, az egész csehszlovák népnek az aktív munkáért és a jelentős hozzájárulásért a szocialista közösség egységes kül­politikai stratégiájának megvalósítá­sához. Az utóbbi napok eseményei ismét meggyőzően bizonyítják, hogy a társa­dalmi fejlődés egész logikája a törté­nelmi igazság, a mi oldalunkon van. Mihail Gorbacsov reykjavíki találkozója az amerikai elnökkel az egész világ előtt igazolta a Szovjetunió őszinte hű­ségét a béke ügye iránt, készségét a legnagyobb kompromisszumokra is. De a találkozón, s főleg azt követően világosan megmutatkoztak az USA ka­tonai-ipari komplexumának antihumá- nus érdekei. Ezen kívül: amint a nukle­áris fenyegetés elhárításának útján va­lamilyen remény mutatkozik, az USA militarista körei azonnal hazugságok­hoz, rágalmazásokhoz, durva provoká­ciókhoz folyamodnak, hogy megmér­gezzék a párbeszéd légkörét. Továbbra is kitartunk a háborús ve­szély elhárítását célzó irányvonalunk mellett, mivel ez megfelel a világ összes népei létérdekeinek, s azért is, mert a reykjavíki találkozó után a nukleáris leszerelésért vívott harc minőségileg új, magasabb szintre lép. A nagy októberi szocialista forrada­lom 70. évébe erőnk teljében, alkotó tervekkel lépünk. Zászlónkra az igaz­ság és a szabadság nagy eszméit túztük, amelyekért az emberiség leg­jobb fiai küzdöttek. A szovjet emberek a Szovjetunió Kommunista Pártja köré szilárdan felsorakozva, a testvéri szo­cialista országok dolgozóival közösen készek becsületesen tartani magukat október hagyatékához, biztosítani a vi­lágon minden ember számára a békét és boldog jövőt. Drága elvtársak, fogadják őszinte jókívánságainkat közös ünnepünk, a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója alkalmából. Kívánunk önöknek további sikereket a fejlett szo­cialista társadalom építésében, a CSKP XVII. kongresszusa határoza­tainak megvalósításában! dünk békés jövőjét. Alátámasztotta ezt a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek reykjavíki találkozója, ame­lyen a szovjet fél bizonyította, hogy valóban törődik a világ sorsával, és számos javaslatot terjesztett elő a nuk­leáris fegyverek megsemmisítésére. Nem a Szovjetunió hibája, hogy az amerikai fél nem talált elég politikai akaratot és józanságot a messzemenő szovjet javaslatok elfogadásához. Az Egyesült Államok obstrukciós maga­tartása ellenére a Szovjetunió további erőfeszítéseket tesz a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdításáért vívott harcban. A bonyolult és ellentmondásokkal teli nemzetközi helyzetben különösen kidomborodnak a szocialista országok kapcsolatainak lenini elvei, mivel ezek a kapcsolatok n entesek az antagoniz- mustól, s a ba átságon, a kölcsönös segítségnyújtáson és az együttműkö­désen alapulnak. Ezekre az elvekre támaszkodnak a szovjet-csehszlovák kapcsolatok is,, Beszédének végén Jurij Kandalov kifejezte azzal kapcsolatos őszinte örö­mét, hogy a szlovák nép a CSKP harci osztagának, Szlovákia Kommunista Pártjának vezetésével méltó módon járul hozzá csehszlovák szocialista ha­zájának további felvirágoztatásához. Szótlanul bandukolok az ószi napfényben úszó Lelesz (Leles) község Sárvég utcai járdáján. Nem véletlenül járok itt, konkrét célja van utamnak. Csaknem min­den ház elótt megállók egy pilla­natra, talán nincs ebben az utcá­ban egyetlenegy olyan udvar sem, amelynek kapuja hajdan ne állt volna nyitva a gyerekek elótt. Hol az egyik, hol a másik udvar nyúj­tott alkalmas terepet a játékra, hancúrozásra. Jólesik emlékezni, a gyermek­kori éveket felidézni. Az egyik vil­llkó István (Molnár János felvétele) laszerú ház előtt megállók, itt ré­gen szalmafedeles házikó állt, ud­varán eperfák kínálták a gyere­keknek érett termésüket. Az udvar végén volt a zsúpfödeles csűr, tele sok-sok verébfészekkel. Ezen az udvaron nevelkedtem. Tovább megyek, a Világi-porta elótt is megállók. Gyerekkorom­ban mintha nagyobb lett volna ez az udvar. Négy család élt itt akkor­tájt. Persze gyerek is volt vagy tucatnyi. Emlékszem, Ilonka néni mindig megszámolt bennünket, mielőtt a vajas kenyeret elkészí­tette. Nemcsak Sanyi fiának, ne­künk is adott egy-egy karéj kenye­ret, vagy éppen ami volt a háznál. Egy házzal arrébb laknak llkóék. Ilko Margit néni is mindig megkí­nált bennünket ezzel, azzal. Ha megtudtuk, hogy férje, Pista bácsi, estére hazajön a dinnyeföldról, ki­ültünk a tornác szélére, s úgy vártuk érkezését. Mindig hozott néhány görögdinnyét. Ahányan voltunk, annyi szeletet vágott. „No, egyetek gyermekeim“- mondogatta. A ház előtt megtudom, hogy Pista bácsi néhány házzal távo­labb, Tériké lányánál lakik. Itt talál­kozom Ilko Pista bácsival, a nagy októberi szocialista forradalom egykori katonájával, a veterán kommunistával. Kezet fogunk, régi ismerősként köszöntjük egymást.- Hát eljöttél megnézni fiam- mindig így szólított meg jól tetted. Már régen láttalak, azóta a te hajad is deres lett... Elszállt felettünk az idő, most nemrégen léptem át a 90. évem küszöbét, kevesen élnek már a harcostársak közül, örülök, hogy egészséges vagy, gyere ülj ide az asztalhoz. Leülünk, s elmondom, hogy írni szeretnék róla. Elmékezni a régi időkre.- Emlékezni a múltra? - néz rám mosolyogva. — A forradalmi és munkásmozgalmi harcokra? Mi voltam én? Egy a sok ezer közül, akik megértették a nagy október üzenetét. Kevés egykori vöröska­tonának adatott meg, hogy lássa a csaknem hetven esztendővel ezelőtt kibontakoztatott forrada­lom beérett gyümölcsét. Számom­ra ez a legnagyobb ajándék az élettől. Ilko Pista bácsi az osztályhúsé- géról, szerénységéről közismert forradalmár több magas szovjet és csehszlovák kitüntetést kapott, többek között a Vörös Csillag Ér­demrendet, A Lenin-centenárium alkalmából adományozott emlék­érmet és a Győzelmes Február Érdemrendet. Gazdag munkásmozgalmi múlt áll mögötte, erről ezeket mondja:- Az első világháború második évében, 1915-ben, még nem vol­tam húsz esztendős, amikor beöl­töztettek a császári és királyi had­sereg mundérjába. Rövid kikép­zés után még abban az évben a frontra kerültem. A mai Lengyel- ország területén, Kalvaria falu ha­tárában megsebesültem. Félig fel­épülten estem fogságba. Szeren­csémre az orosz hadsereg egyik munkásokból álló csoportja fogott el, melynek harcosai pártfogásuk­ba vették a fiatal foglyokat.- Csak később értettem meg igazán, miért bántak velem és tár­saimmal olyan emberségesen, mi­ért gyógyíttattak meg bennünket: kellett a dolgos kéz, a fiatal mun­kaerő. - A kórházi kezelés után Mandzsúriába vittek bennünket, a legnehezebb munkákat végez­tették velünk. 1916-ban több mint egyhónapos utazás után érkez­tünk Murmanszkba, ahol a vasút­építésnél dolgoztunk. A fizetség csak a gyatra koszt volt, a munka annál nehezebb. Még az év no­vemberében Kelet-Turkesztán Namangan városába kerültünk. A kedvezőbb éghajlat, a sok gyü­mölcs - ehhez szabadon hozzá tudtunk jutni - felerősített, talpra állított mindannyiunkat. Itt ért ben­nünket 1917 novemberében a for­radalom híre. Társaimmal jelent­keztünk a Vörös Hadseregbe. Én Kuzsela János ezredparancsnok vezérlete alatt a lovashadsereg­ben harcoltam 1920 novemberéig. Miután leszereltünk, Moszkvába szállítottak bennünket. 1921 már- ciuásban érkeztem haza. Ilko István, a forradalom egykori harcosa,- hazatérte után is hű ma­radt elvéhez. Alapító tagja volt a kommunista párt leleszi szerve­zetének. Neve és tevékenysége szorosan összeforrott a bodrogkö­zi munkásmozgalommal, s Lelesz az egykori „Kis Moszkva“ Kom­munistáinak következetes harcá­val. KULIK GELLERT Jurij Kandalov bratislavai beszédéből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents