Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-06 / 262. szám, csütörtök
Az egységes cselekvés alapjainak lerakása Sokat köszönhetünk neki ÚJ szú 5 1986. XI. 6 A CSKP egyesítő kongresszusának 65. évfordulójáról Vavrek József elvtárs emlékezése Klement Gottwaldra Ezerkilencszázhuszonegy novemberének elején a csehszlovákiai kommunista lapok hasábjain még jó ideig érződtek a már korábban lezajlott, a pártalakítás évekig tartó folyamatát lezáró egyesítő kongresszus utórezgései. A pártlapok - köztük a Kassai Munkás is - naprakész reagálással hangsúlyozták a Kari Kreibich által még az első napon tartott felszólalás felemelő megállapítását: „Attól a pillanattól fogva, hogy befejeződik ez a kongresszus, az első és egyetlen nemzetközi párt leszünk ebben az államban. Mi leszünk az elsők ebben az államban, akiknek sikerül kiküszöbölniük a nemzetiségi ellentéteket.“ Persze, az egyesítő kongresszus- amint arra Kreibich is rámutatott- nem az internacionalista összefogás puszta kinyilatkoztatása, az internacionalizmus deklaratív alapelvé emelése volt. Már magát az egyesülést kimondó ünnepélyes hangú határozat is hangsúlyozta, hogy az egység jelentősége abban rejlik, ha „nem formális szervezeti egyesülés marad, hanem az elvek, a taktika és a szervezeti felépítés egységén alapuló legszorosabb harci közösséggé válik.“ A nemzetiségileg és szervezetileg tarka képet mutató kommunista mozgalom centralizmusának megteremtése, az egységes cselekvés szervezeti-taktikai alapjainak megvetése nézetkülönbségek áthidalásával járt együtt. A köztudatban a csehszlovákiai proletariátus forradalmi pártjának létrejötte a CSKP 1921 májusában lezajlott alakuló kongresszusához kötődik. Az alapkőletételt elvégző kongresszus azonban még nem tűzhette ki célul az internacionalista egység maradéktalan megvalósítását. A német, a lengyel, a zsidó kommunisták és a Stanislav Kostka Neumann vezette önálló kommunista csoportok csatlakozása még váratott magára. Az alakuló kongresz- szus résztvevői az egységes internacionalista párt megteremtésének útjában álló akadályok zökkenőmentes leküzdésével számoltak. Az egyesülés következetes végigvitele azonban bonyolultabb, problémákkal járó feladatot jelentett. Ugyanis a cseh és a német marxista baloldal képviselői között még az alakuló kongresszust megelőzően az egyesülés módjával, tempójával és taktikájával kapcsolatos nézeteltérések keletkeztek. Ezek mögött a kommunista mozgalom alapvető kérdéseinek eltérő megítélése húzódott meg. Bohumír šmeral kiemelkedő érdemeket szerzett a tömegpárt létrehozásának szorgalmazásában. S ez szorosan összefüggött az osztályharc feltételeinek, az objektív helyzetnek józan, a forradalmi lehetőségekben beállt változásokat is érzékelő megítélésével. Ugyanakkor Šmeral az osztályharc aktív szervezését lebecsülve túlzott óvatosságot tanúsított az egyesülés kérdésében, a cseh és német proletariátus viszonyát bonyolító nacionalista előítéletektől tartva. S ez a CSKP német szekciójának részérói, fóként a vezető szerepet betöltő Kari Kreibich megnyilatkozásaiban éles, támadásokig menő bírálatban részesült. Az effajta harciasság azonban nem járulhatott hozzá a nézeteltérések elvi tisztázásához, az előrelépéshez, ugyanis a tömegek megnyerését lebecsülő, a kapitalizmus alapjai elleni támadásba len- dülést a forradalmi előfeltételek megléte nélkül is erőltető, „offenzív“ teóriából fakadt. A balos tendenciáknak voltak hívei a cseh kommunisták között, s általában a kommunista mozgalom egészén belül is. Ennek az ellentmondásnak a feloldásához az elvi alapot a Komintern III. kongresszusa teremtette meg. A Kongresszus lefolyásáról fennmaradt egy ma már jól ismert fénykép, melyen Lenin a földön kuporogva jegyzetel. Ülés közben érkezett a terembe, s hogy ne zavarjon, jegyzetfüzetével a térdén a lépcsőn húzódott meg. Viszont az egykori résztvevőknek a kongresszus légkörét felelevenítő visszaemlékezései az akcióban levő, vitázó, könyörtelen vaslogikával érvelő Lenin alakját őrzik. A vitában fáradthatatlan Leninnek döntő szerepe volt abban, hogy a III. kongresszus jóváhagyta „A tömegek közé“ jelszót, a közvetlen harcbaszólítás helyett teret nyert a felkészülés, az erőgyűjtés, a mindennapi érdekek védelme. A személyes lenini eligazítás segített a csehszlovákiai proletariátus internacionalista egy- ségenek betetőzését nehezítő problémák leküzdésében is. „Šmeralnak nem egész három lépést kell tennie balra és Kreibichnek legalább egy lépést jobbra“ - így őrizte meg a visszaemlékezéseket elemző szakirodalom azt a lényeglátó, elevenre tapintó útmutatást, melyhez igazodva már 1921 október végén összeülhetett a CSKP egyesítő kongresszusa. A smíchovi Národní dúm ünnepélyesen feldíszített üléstermének homlokfalán a köztársaság valamennyi népének nyelvén megjelent a munkás- osztály nemzetközi szolidaritásának a kongresszus alapeszméjévé vált jelszava: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ A forradalmi internacionalista pártban egyesülő csehszlovákiai proletariátus összefogásáról a kongresszus két központi alakja, Bohumír šmeral és Kari Kreibich tartott a teljes nézetazonosság jegyében fogant beszámolót. Šmeral a kommunista mozgalom eljövendő harcainak szemszögéből méltatta az egybeolvadás történelmi jelentőségét. A cseh proletariátus helyzetéből és szerepéből kiindulva szólt az internacionalista politika követelményeiről. Hangsúlyozta a kisebbségi tömegek jogainak a többségi nemzet kommunistái számára kötelező védelmét, azt, hogy a nemzetiségi igazságosságért ók maguk, a többségi nemzet kommunistái folytassanak energikus harcot. Šmeral beszámolójának befejező része a forradalmi erkölcs, önfeláldozás, és az eszme összetartó erejébe vetett hit szinte himnikus emelkedettségú manifesztációja volt. Kari Kreibich a nemzetiségi proletariátus kötelességeként hangsúlyozta az együtthala- dást: „Csak így érhetjük el célunkat. Erről nem szabad megfeledkeznünk“ - figyelmeztetett Kreibich. A kongresszuson számos gyakorlati kérdés, legfőképp a lenini elveknek megfelelő szervezeti szabályzat kidolgozása várt megoldásra. Nem hozhatott minden kérdésben maradéktalan megoldást. Számos döntés magán viselt^ a kor lenyomatát. A történelmi feltételek változása a demokratikus centralizmusnak az egyesítő kongresz- szuson elfogadott egyes posztulátu- mait illetően módosításokat tett szükségessé. Kari Kreibich zárszavában azonban joggal nyugtázhatta: „Mi e kongresszuson megvetettük pártunk alapjait." S ez nem kevesebbet jelentett, mint az internacionalizmus elveinek a gyakorlatba való átültetését. Az egyesítő kongresszus napjainkban is, a változó körülmények között az érvényüket megőrző elvekhez való igazodásnak, azok alkotó alkalmazásának az alapozás erejével ható példája. (kj) A Sajó völgye s egész Gömör dolgozó népének a kapitalista kizsákmányolás ellen vívott több évtizedes harca arany betűkkel íródott be a CSKP vezette munkás- mozgalom történetébe. A húszas években országszerte fokozódott a dolgozók kizsákmányolása. Szlovákiában több ipari üzem felszámolását tervezték, mit sem törődve azzal, hogy ezrek és ezrek maradnak munka s megélhetés nélkül. A burzsoázia tervei közt szerepelt az iá, hogy leállítják a termelést a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) cellulózgyárban, a slavo- šovcei papírgyárban és a kuntapolcai (Kunová Teplica) vasöntödében. A szervezett munkásmozgalom élén ekkor már a CSKP állt, melynek vezetői, többek között Klement Gottwald elvtárs is, - aki akkor a CSKP agitációs és propaganda osztályának vezetője volt - gyakran ellátogattak e vidékre, és szoros kapcsolatot tartottak fenn az itt élő kommunistákkal. Ezek egyike, a ma 87 esztendős Vavrek József elvtárs, aki a Rozsnyó (Rožňava) melletti Na- dabulán él. 1921 óta tagja a pártnak. Fiatalkorában bányászként dolgozott, majd a felszabadulást követően különböző párttisztségeket töltött be, míg egészségi állapota engedte. Gottwald elvtársra, * a csaknem hatvan esztendővel ezelőtt lezajlott pelsőci (Plešivec) konferencia kapcsán így emlékezik:- Már 1923-ban megismertem öt, majd a pelsőci konferencia előtt találkoztam vele másodszor. Nagyon nehéz volt akkor az élet. Gottwald elvtárs egyike volt azoknak a vezető politikusoknak, akik hitet, erőt, bizakodást öntöttek belénk. A konferencia részvevőinek túlnyomó többsége elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyben tiltakoztunk a Sajó völgyében működő ipari üzemek leállítása ellen, és támogatást kértünk a csehországi munkásoktól. Kérésünket Gottwald elvtárs tolmácsolta. Azon a csaknem hatvan év előtti január végi napon Vavrek elvtárs várta a vasútállomáson Gottwald elvtársat és kíséretét.- Nagy megtiszteltetést jelentett számomra, hogy Dusík Dani barátommal, elvtársammal - aki azóta már meghalt - én fogadhattam, köszönthettem a prágai vendégeket - emlékezik Vavrek el- társ. - A községházára kísértük őket. Gottwald elvtárs először velünk, majd más baloldali politikai pártok jelenlevő képviselőivel ta-v nácskozott. Megbeszéltük, hogy mit akarunk elérni a pelsőci konferencián. A fő cél: megakadályozni a gyárak bezárását. Ezzel persze nem mindenki értett egyet, a jobboldali pártok képviselői ellenezték, ami bennünket nem lepett meg. Emlékszem, valaki közülük közbekiáltott: „Gottwald bujtogat; ezzel nem érünk el semmit!“ A heves vitában az is elhangzott: hagyják beszélni Gottwald elvtársat, mert ellenkező esetben felrobbantjuk a községházát. A jelen levő hét csendőr az elsők között szaladt ki az épületből, azt hitték, valóban aláaknáztuk. Mint ismeretes, végül is a mi pártunk javaslatát fogadták el a konferencián. Vavrek elvtárs gondolatban újból átélte az akkori eseményeket, s kissé meghatódva mondta:- Nagyon szerettük, becsültük Gottwald elvtársat, a más pártbeliek közül is sokan beszéltek róla tisztelettel. Egy alkalommal Pápe- zsik András községi bíró, aki a leállítandó gyárak ügyében több ízben is találkozott vele mint parlamenti képviselővel - a Prágába menesztett küldöttségek tagjaként hazatérte után így szólt hozzám: ,,Te Vavrek, nem hittem, hogy ilyen nagy ember ez a Gottwald. Bármelyik hivatalba, minisztériumba mentünk vele - a mi ügyünket képviselte akkor is a hivatalnokoknak mindenütt kényszeredetten, de a tekintélyes embereknek kijáró módon kellett tárgyalniuk vele..." Erre én azt mondtam a pelsőci bírónak, hogy Gottwald elvtárs valóban nagy ember, s ezt mindig tettekkel, a dolgozó nép érdekében végzett fáradhatatlan munkájával és szilárd politikai elkötelezettségével bizony ftolta. KUL|KGELLÉRT Kommunista Pártja nagy jelentőséget tulajdonít a marxizmus-leni- nizmus fejlesztésének, úgy, amint azt alkotó lényege is megköveteli. A marxizmus nem dogma, hanem élő útmutatás. Csakis az teszi a marxizmust valóban tudomány- nyá, ha a forradalmi gyakorlat hatására szüntelenül felújítjuk a forradalmi elméletet. Egyúttal rá kell mutatnunk arra, hogy a szocialista országok közös érdekei megkövetelik: az összetett feladatokat az eddiginél nagyobb mértékben oldjuk meg a kooperáció és a kollektív együttműködés alapján, sokkal hatékonyabban szervezzük a kölcsönös tapasztalatcserét. Ez az együttműködés rendkívül nagy igényeket támaszt a párttal szemben, miközben az a harc, amelyet azért folytatunk, hogy a párt megfeleljen ezeknek az igényeknek, nagy teret teremt a pártszervek, a pártszervezetek és minden egyes kommunista tevékenységéhez. Ezen a téren is teljes mértékben érvényes, hogy a párt vezető szerepe nem lehet általános, a kommunisták konkrét tetteiben nyilvánul meg. A szubjektív tényezők jelentősége és fontossága A párt vezető szerepe elmélyülésének objektív feltételei mellett látni kell azt is, hogy növekszik a szubjektív tényezők szerepe, amelyek jelentős mértékben befolyásolják e törvényszerűség hatásának mélységét, * minőségét és hatékonyságát. Ezért rendkívül fontos, hogy figyelmet szenteljünk a párt vezető szerepe megerősítése és társadalmi élcsapatszerepe megszilárdítása szubjektív tényezőinek. A szocialista építés mai szakaszában a párt vezető szerepe elmélyítésének legfontosabb szubjektív tényezői közé tartozik: 1. a pártélet minősége; 2. a párt eszmei, szervezeti és akcióegysége; 3. a tagság minősége; 4. a lenini munkastílus alkalmazása a pártszervek és szervezetek tevékenységében. A kommunista párt mint forradalmi élcsapat működésének alapját képezi a pezsgő pártélet, a pártépítés és a pártmunka lenini alapelveinek és normáinak, a demokratikus centralizmusnak, a párton belüli demokráciának, a kollektív vezetésnek és döntésnek, a bírálatnak és önbírálatnak következetes, komplex érvényesítése. Rendkívül fontosnak minősítette a CSKP XVII. kongresszusa a nyíltságot a pártszervek, a pártszervezetek és a kommunisták tevékenységében. A valóságnak megfelelően kell értékelni a helyzetet, látni kell a fogyatékosságokat és a hibákat. A párt vezető szerepe megszilárdításának elválaszthatatlan és egyre jelentősebb tényezője a lenini munkastílus elmélyítése. Lenin kidolgozta a párt általi irányítás alapelveit, a pártélet normáit, a pártmunka szervezésének alapvető formáit és módszereit. A párt- politikát a politikai és szervezési irányítás tudományaként és művészeteként határozta meg. Annak ellenére, hogy a lenini munkastílus alapvető vonásait komplexen kell érvényesíteni, az adott konkrét történelmi helyzet megköveteli, hogy az egyes vonásoknak megkülönböztetett figyelmet szenteljünk. A XVII. pártkongresszus a párt munkastílusa kulcsfontosságú tényezőjeként határozta meg a nép és a párt kapcsolatának állandó elmélyítését, valamint a pártszervek és szervezetek, mint a poHtikai vezetés és irányítás szervei működésének megerősítését, a pártszervek, szervezetek és minden egyes kommunista alkotó tevékenységének, aktivitásának és tettre- készségének fejlesztését. Szüntelenül fel kell újítani a dolgozóknak a pártpolitika iránti bizalmát, méghozzá a mai problémák megoldása és a programcélok megvalósítása alapján. Amint az SZKP XXVII. kongresszusa leszögezte, a pártnak a munkamódszerek és formák keresésének és felújításának légkörében kell élnie. A párt vezető szerepének érvényesítése azonban megköveteli, hogy a párt politikai vezetését ne tévesszék össze az állami és gazdasági területek konkrét irányításával. Eltérő tevékenységekről van szó, amelyek nem cserélhetők fel és nem helyettesíthetik egymást. Ha a pártszervek és -szervezetek helytelenül magukra vállalják az állami és gazdasági szervek feladatait és kötelességeit, ezzel nem erősítik meg a párt vezető szerepét, hanem ellenkezőleg, szétaprózzák azt. Az új feladatok igényessége és összetettsége megköveteli, hogy figyeljünk a párt vezető szerepének megszilárdítására, de ugyanakkor ügyeljünk arra is, hogy megteremtsék a feltételeket az állami, gazdasági és társadalmi szervek és intézmények tevékenységéhez, erősödjön felelősségtudatuk és elmélyüljön tevékenységük párt általi ellenőrzése. A meghatározott feladatokkal összhangban nőnek a párttagokkal szembeni igények és a párttagság javításának fontossága. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül fokozni kell az egész tagság aktivizálását, növelni a pártszervek és -szervezetek akcióképességét, ügyelni a párt sorainak tisztaságára. A pártba való felvétel során nem szabad engedni a kommunistákkal szemben támasztott követelményekből. Az összes társadalmi rétegből, főleg az anyagi termelésből és a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsításában kulcsfontosságú területekről jelle- mes embereket kell felvenni a párt soraiba, olyanokat, akik példát mutatnak a munkában és a magánéletükben, akik olyan politikai és erkölcsi magatartást tanúsítanak, amely lehetővé teszi, hogy öntudatos, eszmeileg szilárd és aktív kommunistákká váljanak. A párt vezető szerepe megszilárdításának eszközei A párt vezető szerepe érvényesítésének és megszilárdításának legfontosabb eszközei közé tartoznak a pártmunka formái, módszerei, tartalma és legfőbb vonásai, amelyek a lenini munkastílushoz tartoznak. A párt felismerő, ideológiai-nevelő és szervező munkája javításának és ezáltal a párt vezető szerepe elmélyítésének egyik kulcsa annak a képességnek a fokozása, hogy az általános alapelvek elemzésétől át tud térni a pártmunka egyes konkrét területeinek elemzésére, összekapcsolva ezt az elemzést a konkrét feladatokkal. Fontos szerepe van a politikai döntéshozatal folyamatában és általában az egész ideológiai hatásban a tájékoztatási rendszernek. A párt vezető szerepének megerősítése megköveteli, hogy a pártszervek és -szervezetek növeljék ennek a rendszernek a hatékonyságát, gondoskodjanak az objektív, tartalmas és rugalmas tájékoztatásról. Az egész eszmei és tömegpolitikai munka hatékonysága növelésének fontos követelménye az élettel való kapcsolat elmélyítése. A meghatározott feladatok nem oldhatók meg absztrakt, hanem csakis konkrét vonatkozásokban és megnyilvánulásokban. A politikai-szervező munka stílusával, módszereivel és formáival kapcsolatban, és nemcsak az alapszervezetek szintjén, át kell gondolni hogyan lehetne a „határozatok szüntelen elfogadásának, az intézkedések szüntelen foganatosításának stílusát“ felcserélni a határozatok aktív tettekkel való megvalósításának stílusával. Számtalanszor bizonyította az élet, hogy dolgozóink teljes mértékben támogatják a párt politikáját. El kell érni, hogy minden pártszerv és alapszervezet, minden párttag és tagjelölt a konkrét kérdések megoldása során saját munkájával növelje a párt tekintélyét. Az országunk fejlesztése során szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a párt befolyásának gyengítése a társadalmi élet bármely területén azzal a következménnyel jár, hogy mellőzik az osztályszempontot, megsértik a társadalmi érdekeket, nő a burzsoá hatás és lelassul a szociális fejlődés. A párt vezető szerepének elmélyülése a legfontosabb történelmi törvényszerűség. Összeállította: CZAKÓ JÓZSEF, az SZLKP KB alosztály vezetője
