Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-01 / 258. szám, szombat
í KIS _ V NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban Október 25-töl 31-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Offenburgban megkezdődött a nyugatnémet ellenzéki Szociáldemokrata Párt választások előtti rendkívüli kongresszusa Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hatnapos kínai látogatását befejezve Mongóliába érkezett • Budapesten befejeződött a Palme-bizottság háromnapos tanácskozása Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára háromnapos munkalátogatásra az Ukrán SZSZK-ba utazott • A Közös Piac külügyminiszterei Luxemburgban az EGK és a KGST közötti kapcsolatokról kezdtek tárgyalásokat Maputóban eltemették Samora Machelt, a Frelimo párt elnökét, államfőt • Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő sajtóértekezletet tartott az NSZEP és az SPD közép-európai atomfegyvermen- tes övezet létesítésére tett javaslatáról • Bécsben összeült az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottsága A dél-afrikai Fokváros közelében az egyik gettóban újabb összetűzések robbantak ki • Nyilatkozat kiadásával fejeződött be Szófiában az európai atomfegyvermentes övezetek létrehozásával foglalkozó nemzetközi értekezlet Baráti munkalátogatást tett Budapesten Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök • Dél-Libanonban kiújultak a síita-palesztin összecsapások Vientianeban bejelentették: egészségi okokból felmentették tisztségéből Souphanouvongot, az eddigi államfőt Gustáv Husák a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök csütörtökön baráti munkalátogatást tett Budapesten, melynek során Kádár Jánossal, az MSZMP főtitkárával aláírta a csehszlovák-magyar gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés 2000-ig szóló hosszú távú programját. (Telefoto - ČSTK) hogy lefényképezték az elnöki gépen talált dokumetumokat, feljegyzéseket - úgymond a szerencsétlenség kivizsgálásának elősegítése céljából. Ez teljes mértékben tarthatatlan magyarázat. Machel elnök ugyanis a frontállamok zambiai csúcskonferenciájáról tartott haza, ahol elsősorban a Dél-afrikai Köztársaság szomszédjaival szembeni agresz- szív magatartása elleni közös fellépésről, az egyeztetett taktikáról volt szó. A dokumentumok és feljegyzések nyilvánvalóan erre a tanácskozásra vonatkoztak, itt készültek. S minden bizonnyal nagyon érdekelte Pretoriát, mi is áll ezekben. Aligha kockázatos azt állítani, hogy éppen ezek a dokumentumok és feljegyzések „okozták“ a katasztrófát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az okon kívül Pretoriának az eszközei is megvoltak a szerencsétlenség előidézésére. A mozambiki-dél-afrikai határ közelébe telepítettek egy nagy teljesítményű rádióadót, s most valószínű ennek berendezéseit használták fel az elnöki gép eltérítésére a helyes leszállási iránytól. A The Herald címú zimbabwei napilap repülési szakembereket szólaltatott meg, akik ezt a magyarázatot tartják valószínűnek. A lap utalt arra is, hogy egy hírügynökségi iroda magát a dél-afrikai légierő tisztjének valló egyéntől szerzett tudomást arról, hogy hamis rádióadóval állítottak csapdát a mozambiki elnököt szállító repülőgépnek. Dél-afrikai hivatalos forrásokból tudott, hogy az ország légügyi szolgálatának radarjai követték a gép egész útját. Ezzel magyarázták, miért értek olyan gyorsan a helyszínre a dél-afrikaiak. Felvetődik viszont a kérdés, hogy ha mindvégig figyelték a gépet, miért nem figyelmeztették, hogy eltért a helyes iránytól és már dél-afrikai terület felett repül. Helyénvalóbb azt állítani: éppen Az apartheid áldozata így nevezték az afrikai ún. frontországok vezetői Samora Machelt, a repülőgép-szerencsétlenség áldozatául esett mozambiki elnököt, a Frelimo párt vezetőjét tanácskozásukon, melyet temetését követően, szerdán tartottak Maputóban. Október 19-e, a haláleset óta történtek szerint egyáltalán nem alaptalanul, bár a katasztrófát előidéző tényleges okok nagyrészt még mindig tisztázatlanok. Többek között éppen ezért jogos ez a megállapítás. Tehát vegyük sorjába az eseményeket. Samora Machel a frontállamok - Angola, Botswana, Mozambik, Zambia, Zimbabwe - állam- és kormányfőinek lusakai találkozójáról tartott haza a TU-134-es elnöki különgéppel. A gép röviddel a leszállás elótt elhagyta Mozambik légterét és a Dél-afrikai Köztársaság területe fölé ért. Leszállás közben egy fának ütközött és lezuhant. Pretoria azt állította, hogy a térségben akkor erős vihar dúlt, ez okozta a szerencsétlenséget. Viszont annak helyszínétől nem egészen fél kilométerre lóvó falu lakossága nem tudott arról, hogy akkor vihar lett volna. További kérdéseket vet fel, hogy Pretoria csak több órás késéssel tájékoztatta Maputót az eseményről, bár katonai csoportja röviddel a baleset után a helyszínre érkezett. Hosszas keresés után előkerült a „fekete doboz“ a repülés adataival, de azt Dél-afrika nem adja át a katasztrófa körülményeit vizsgáló mozambiki-szovjet bizottságnak. Ebből csakis arra lehet következtetni, hogy Pretoria számára több mint kellemetlen lenne, ha a világ tudomást szerezne a „fekete dobozba“ zárt titkokról. Roelof Botha külügyminiszter keddi sajtóértekezletén arról is szólt, ez volt a cél, a gép eltérítése, a fontos dokumentumok megszerzése, a Pretoria számára amúgyis kényelmetlen mozambiki elnök és még majd harminc személy élete árán is. Táborok háborúja Az utóbbi négy-öt év libanoni- kisebb-nagyobb - csatározásait visszapergetve arra a következtetésre lehet jutni, hogy lényegében mindig az a két csoport vívta a legnagyobb harcokat egymás ellen, amely pillanatnyilag a legerősebb volt katonai szempontból. Az éppen gyengék közben erót gyűjtöttek és a kimerültek ellen fordultak, akik nemegyszer akkorra már szövetségesek lettek a bajban. Ebben még vallási meggyőződésük sem jelentett akadályt, úgyhogy többször cáfolták a libanoni belviszály egyesek által előszeretettel hangsúlyozott tisztán vallási jellegét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a belháborúnak nincs vallási színezete, de jelzi: nem ez a lényeg. Pontosabban: nem csak ez. A vallási-katonai csoportosulásokat inkább az jellemzi, hogy tömegbázisának más és más a helye a társadalmi ranglétrán, így más és más politikai irányvonalat követ. A belviszályt tovább bonyolítja a palesztin jelenlét. Míg 1982, az izraeli agresszió elótt a palesztinok voltak a meghatározó katonai erő Libanonban, a bejrúti kivonulás alapjaiban változtatta meg az erőviszonyokat az országban. A jobboldali milíciák közti rivalizálás jelentősen meggyöngítette erejüket, a legerősebb és legjobban szervezett fegyveres csoport a síita Amal lett. A függetlenné válás idejéből örökölt államrendszer viszont szinte teljesen kizárja őket az ország irányításából, s ezen a helyzeten a többi vallási- politikai-katonai csoportosulással folytatott tárgyalások útján akarnak változtatni - nyomós érvként használva megnövekedett katonai erejüket. Közben viszont - a Palesztinái Felszabadítási Szervezeten belül bekövetkezett szakadás ellenére- katonailag megerősödtek a libanoni táborokban maradt palesztinok és szeretnék visszaszerezni régi pozícióikat. A táborlakók többsége az Arafat-szárny híve, míg a PFSZ elnökével szemben álló palesztin csoportok a Palesztinái Nemzeti Meg mentési Frontba tömörülve a libanoni muzulmán és baloldali csoportokkal szövetkeztek, Szíria libanoni rendezési törekvéseit támogatják. A Bejrút környéki és dél-libanoni palesztin táborok pozíciószerzési törekvései gátolják a haladást a belső rendezésről folyó tárgyalásokon: éppen Libanon két legérzékenyebb pontján, a még mindig megosztott fővárosban és az Izrael által szorongatott déli vidéken szítják a feszültséget. S mivel a belső rendezés előmozdítása, az állami rendszer átépítése elsőrendű érdeke a síitáknak - az Amal fegyvereseivel találták magukat szemben a palesztinok. Először a nyáron Bejrútban, majd a múlt héttől kezdődően a dél-libanoni Tyr és Szidon térségében, s utóbb ismét a fővárosban is. A „táborok háborúja“ egy tárgyalóasztalhoz ültette a rivalizáló libanoni csoportokat és a sziriai rendfenntartó erők képviselőit- a héten többször is. Az itt született tűzszünetek és rendezési javaslatok nem vezettek megbékéléshez, a csatározások változó intenzitással folytatódnak. A rendezési elképzelések az Arafat-párti erőket marasztalják el. Ami különösen akkor érthető, ha figyelembe vesszük: Libanon nincs olyan helyzetben, hogy megengedjen területén egy palesztin belviszályt, ami Izrael malmára hajtaná a vizet. Viszont a palesztinok térnyerési törekvéseit sem lehet teljesen elmarasztalni, hiszen a több évtizedes arab-izraeli ellenségeskedésnek kétségkívül ők a legnagyobb vesztesei. Mindent egybevetve a hiba akciójuk időzítésében keresendő. GÖRFÖL ZSUZSA Sok baj van a küldetés-sel A minap egy hazai magyar rádióriportban az egyik délszlovákiai művelődési ház igazgatója többször is emlegette a szóban forgó intézmény „küldetését“. Nem ó az egyedüli, aki a művelődési ház vagy más hasonló intézmény küldetéséről beszél, még csak azt sem állítom, hogy ez csehszlovákiai magyar jelenség, mert a magyarországi tv- és rádióriportokban is, sót a sajtóban is gyakran találkozunk vele. Talán nálunk azért gyakrabban, mert a szlovákban is a poslanie szó fordul elő hasonló jelentésű szókapcsolatokban, s ezt csaknem minden fordító a küldetés megfelelővel fordítja le. Márpedig ha helyesen akarjuk használni anyanyelvűnket - s ez a magyarországiakra is vonatkozik -, tudnunk kell, hogy küldetése csak személynek lehet; tárgynak, dolognak, jelenségnek nem. A magyar nyelv értelmező kéziszótára ugyan nem emeli ezt külön ki, de a küldetés szó értelmezéséből ez egyértelműen kiderül: 1. (hivatalos jellegű) megbízatás valamely feladat elvégzésére: 2. elhivatottság, hivatás. Az első jelentésre ezt a példát találjuk a szótárban: titkos küldetés. A magyar nyelv értelmező szótárának szócikke még világosabban fogalmazza meg ezt a feltételt, ugyanis mindkét jelentés értelmező szövegében ott van a valaki névmás megfelelő alakja, s csak ez van ott, a valami névmásé nincs. Vagyis a küldetés 1. jelentése: különösen hivatalos jellegű megbízatás, feladat, amelynek teljesítésére valakit vagy valakiket küldenek valahová, valakihez. Példák: diplomáciai küldetés, fontos küldetés, titkos küldetés stb. A szó 2. (átvitt) jelentése: valakire háruló fontos, jelentős feladat, hivatás, amely az egész életének célja, tartalma; elhivatottság. Példák: Történelmi küldetést teljesít; Nekem küldetésem van a sorstól stb. Ázt hiszem, ezek a szócikkek elég meggyőzően bizonyítják, hogy sem a művelődési háznak, sem a sportlétesítménynek nem lehet küldetése; az értekezletnek, oktatásügynek, sajtónak, rádiónak, televíziónak s más hasonló, nem személyt jelentó szónak szintén nem, márpedig ezeknek a dolgoknak, fogalmaknak a küldetéséről is elég gyakran hallunk, olvasunk. Cél, rendeltetés, feladat, szerep - ezek azok a szavak, amelyek közül választhatunk, ha nem személyekről van szó közlésünkben. A művelődési háznak, a sportlétesítménynek lehet rendeltetése, az értekezletnek célja, az oktatásügynek feladata, a sajtónak, rádiónak, televíziónak szerepe vagy szintén rendeltetése, sőt feladata is. De személyekkel kapcsolatban sem csupán a küldetés lehet a poslanie egyedüli megfelelője. Egyébként is olykor váltogatnunk kell a szavakat a szóismétlés elkerülése végett. Az elsó jelentésben (a valahová kiküldött személlyel kapcsolatban) használhatjuk a megbízatás vagy a feladat szót is. Pl.: A követ fontos diplomáciai megbízatással (vagy feladattal) uta'zott állomáshelyére; A küldöttség tagjai eleget tettek megbízatásuknak (vagy teljesítették feladatukat). A 2. jelentésben is felváltható a küldetés, mégpedig a hivatás, életcél, sőt a köznapibb feladat szóval is. Pl.: Én ezt hivatásomnak (vagy életcélomnak) tekintem; Teljesítette történelmi feladatát. Nem árt, ha tudjuk azt is, hogy a küldetés főnév a ma már nem használatos küldetik szenvedő ige -és képzős származéka. Az igében kifejezett cselekvés alanya személy és dolog egyaránt lehetett; mondhatták: valaki vagy valami ide vagy oda küldetik. De az igéből képzett küldetés főnév - amelyet személyraggal ellátva gyakran állítottak és állítanak kapcsolatba a van, volt, lesz stb. létigei alakokkal - csak személyekkel kapcsolatban használatos. Furcsa is volna, ha például a csomaggal kapcsolatban azt mondanánk - még a szó konkrét értelmében is küldetése van. Márpedig ha nincs konkrét jelentése, nem alakulhatott ki átvitt jelentése sem. JAKAB ISTVÁN A szótévesztés újabb példái Nyelvművelésünk visszatérő témái közé tartoznak a hasonló hangzású, de eltérő jelentésű szavak téves használatával kapcsolatos megjegyzések. Sajnos, az unalomig ismételt régi típushibák (helység - helyiség, egyelőre - egyenlőre, fáradtság - fáradság) mellett újabbak is jelentkeznek. „A pénztártól való távozás után felszólalást nem veszünk figyelembe!" - hirdeti egy tábla. Az egyik elismervény is „a munka minőségével kapcsolatos felszólalásról“ ír. Pedig mindkét mondatban felszólamlást kellett volna használni. A felszólamlás ritkább szó volt egészen az utóbbi évtizedekig, amikor a jog nyelvéből átszivárgott a köznyelvbe, helyette rosszul használják a példákban bemutatott felszólalás főnevet. Pedig a különbség óriási: a felszólalás nyilvánosan elmondott beszéd, a felszólamlás pedig kifogás, reklamáció. Az újságok bűnügyi tudósításaiban olvashattunk különböző illetékességű lakosokról, a rádió sportműsorában osztrák illetékességű versenyzőt emlegettek - tévesen. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy az ember valahová való, valahonnan származó, akkor valamilyen illetőségűnek mondjuk, azaz a vádlott különböző illetőségű, a sportoló osztrák illetőségű. Viszont illetékessége lehet egy hivatalnak, szervnek, szervezetnek valamely ügyben hozandó döntésre; például ,,A testület illetékessége ebben az ügyben nem vitatható". A sportnyelben meglehetősen kedvelik az alkalmasint határozószót. A választékos „talán, valószínűleg“ jelentésű szót azonban szokszor helytelenül összekeverik az alkalmanként határozószóval, nyilván a hasonló hangzásuk miatt: ,,A kapusnak alkalmasint nagy bravúrra volt szüksége". Ebben az esetben még csak nem is az alkalmanként, alkalomadtán lett volna a célszerű, hanem a néha vagy a többször. A példák arra intenek, hogy a hasonló hangzású szavak használatakor kellő figyelemmel mérlegeljük a jelentésüket, nehogy - amint mondani szokás - összekeverjük a szezont a fazonnal. Zl MÁNYI ÁRPÁD újszá 4 1986. XI. 1.
