Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-05 / 261. szám, szerda
A követelményeknek megfelelő együttműködési formákat ÚJ SZÚ 3 1986. XI. 5. Nyikolaj Rizskov beszéde a KGST 42. ülésszakán Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hétfőn szólalt fel a KGST 42. ülésszakán, amely Bukarestben tanácskozik. Beszédét alább teljes terjedelemében közöljük. A Kölcsönös Gazdasági-Segítség Tanácsának 40. ülésszaka óta eltelt másfél év alatt számos esemény történt a szocialista közösség országainak életében, együttműködésünkben és a nemzetközi helyzetben egyaránt. Ezek közül legfontosabbak voltak a testvérpártok kongresszusai. Ezeken értékelték országaink társadalmi és gazdasági fejlesztésének a korábbi időszakban elért eredményeit és meghatározták a további perspektívákat. A kongresszusi dokumentumok meggyőzően igazolják, hogy a belső és külső körülmények bonyolultsága ellenére - amelyekkel ezekben az években szembetaláltuk magunkat - a szocialista gazdaság folyamatosan fejlődött. Jóllehet, a növekedési ütem ugyan némileg csökkent, de még így is együttvéve 50 százalékkal magasabb volt, mint a kapitalista gazdaságban. A szocialista közösség országainak szociális politikája következetesen a dolgozók anyagi biztonságát, munka- és megélhetési körülményeik javítását, a környezet védelmét és a kultúra fejlesztését tartotta szem előtt. Mindenképpen figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy minderre olyan időpontban került sor, amikor a kapitalista országokban növekedik a munkanélküliség, korlátozzák a szociális programokat, egyre élesebben nyilvánulnak meg a szociális és osztályellentétek és különbségek. Mig az európai szocialista országokban az elmúlt ötéves időszak alatt egy ember bekapcsolódott a társadalmi termelésbe, addig Nyugat-Eu- rópa kapitalista országaiban egy ember elvesztette állását. Amíg a mi országainkban a család új lakásba költözött, a kapitalista világban valaki elvesztette lakását. Az iparilag fejlett nyugati országokban éppen a nyolcvanas években azok, akik hajléktalanná váltak, kezdik alkotni az elszegényedett, az emberi jogaiktól megfosztott személyekből álló új szociális réteget. A nemzetközi színtéren is nyilvánvaló a két világ közötti ellentét. Az egyik oldalon van a militarizmus, a reakciós és erőszak politikája, a másik oldalon pedig a készség a béke nevében az egyenjogú és kölcsönös alapokon való széles körű együttműködésre. A század objektív körülményei és realitásai arról tanúskodnak, hogy a két világrendszer közötti konfrontáció csakis a békés versengés * formájában történhet és a vitás kérdéseket politikai eszközökkel meglehet oldani. Az év elejét a Szovjetunió átfogó külpolitikai kezdeményezése jellemezte: az atom- és más tömegpusztító fegyverek 2000-ig történő fokozatos felszámolását célzó programot január 15-én terjesztette elő. Lenini pártunk XXVII. kongresszusa nyilvánosságra hozta a nemzetközi biztonság komplex rendszerének létrehozására vonatkozó koncepciót, amely kellő figyelmet szentel nemcsak a katonai és politikai vonatkozásoknak, hanem a gazdasági és humanitárius kérdéseknek is. A Varsói Szerződés tagországai, amelyek a leszerelés témakörében a komplex hozzáállást szorgalmazzák, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülésén átfogó programot terjesztettek elő az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésére, párhuzamosan az egyes országok katonai kiadásainak megfelelő csökkentésével. Még mindig várunk a NATO-országok indítványainkra adandó válaszára. Az európai nukleáris és vegyi fegyverek eltávolításához való fontos hozzájárulást jelentené az ilyen fegyverektől mentes övezetek létrehozása a Balkánon és Közép-Európában, a Román Szocialista Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság indítványaival összhangban. A reykjavíki szovjet-amerikai csúcstalálkozón történelmi lehetőség kínálkozott a háború és a béke kérdéseinek az elvi megoldására, az atomháborús veszély elhárítására és a legszélesebb körű nemzetközi együttműködés fejlesztésére. Azok az új, messze ható szovjet javaslatok, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára ezen a találkozón előterjesztett, meggyőzően igazolták, hogy van kiút a nukleáris zsákutcából, ha az Egyesült Államok felhagy a katonai fölény megszerzésére irányuló törekvéseivel, és ha a lázas fegyverkezés nem terjed ki a világűrre. A nukleáris leszerelésért vívott harcban minőségileg új helyzet állt elő, amely megköveteli az erőfeszítések megsokszorozását az atomfegyverek radikális csökkentése és teljes megsemmisítése érdekében. A nemzetközi és belső ügyeinkben egyaránt érezzük egységünk, a testvéri országok összeforrott- ságának nagy erejét. Ez különösen fontos a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben, olyan körülmények között, amikor a közösség országai a szocialista építéssel összefüggő egyre terjedelmesebb feladatok megoldására térnek át. Ez lehetővé teszi azt, hogy még gyorsabban haladjunk előre a kitűzött célok felé, még határozottabban tárjuk fel a negatív jelenségek okait, küzdjük le a nehézségeket és hiányosságokat. A szocialista országok feltételei különbözők, sokszínűek, ennek ellenére számos közös feladatot oldunk meg. Ezek közül legfontosabb a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítása a társadalmi termelés intenzifikálása és hatékonyságának lényeges növelése alapján. A moszkvai gazdasági értekezleten az együttműködés egyik legfontosabb céljaként tartottuk számon a Vietnami Szocialista Köztársaságnak, a Kubai Köztársaságnak és a Mongol Népköztársaságnak nyújtott támogatást népgazdaságuk gyorsított fejlesztéséhez és a hatékonyság növeléséhez. Közös, koordinált politikánk azt igazolja, hogy a gyorsítás stratégiája elvi jelentőségű, tükrözi a szocializmus szükségleteit a fejlődés jelenlegi szakaszában, azt is, hogy belső, valamint külső tényezőkhöz egyaránt kötött. Az SZKP XXVII. kongresszusán és testvérpártjaink kongresszusaink kitűzött feladatok - a népgazdaság intenzifikálása a tudományos-műszaki haladás alapján a közösség műszaki és gazdasági függetlenségének erősítése, egységünk és összeforrottságunk megszilárdítása - alapvető változásokat tesznek szükségessé kölcsönös együttműködésünk rendszerében. A figyelmet elsősorban a termelés intezifikálásának és a műszaki haladás meggyorsításának kulcs- fontosságú irányaira kell összpontosítani annak érdekében, hogy ez az együttműködési rendszer hatékonyan elősegíthesse a közösség minden országában a termelési potenciál korszerűsítését, a munkatermelékenység lényeges növelését. Annak érdekében, hogy a gazdasági együttműködés folyamatába n a törekvéseket nagymértékben össze lehessen fogni, hogy megvalósulhassanak a nemzeti erőforrások kihasználásának optimális változatai, szükséges e követelményeknek megfelelően alakítani az együttműködés formáit, közelíteni gazdasági mechanizmusainkat, továbbá létre kell hozni a megfelelő gazdasági, adminisztratív és jogi feltételeket. A szocialista rendszer jelenlegi fejlődési szakaszában sor kerül új, bonyolult feladatok kitűzésére is. Megoldásukhoz aktív, alkotó útkeresésre és kezdeményező tettekre van szükség a gazdasági irányítás minden szintjén. Az SZKP XXVII. kongresszusa megerősítette készségünket, hogy ebben az ötéves tervidőszakban a baráti országokkal együtt új lépést teszünk a szocialista gazdasági integráció fejlesztésében. Pártunk központi bizottsága az államigazgatás szerveit és a szovjet gazdasági mechanizmus minden alkotóelemét a KGST-orszá- gokkal fenntartott együttműködés sokoldalú kiszélesítésére, a nemzetközi szocialista munkamegosztás előnyeinek lehető legteljesebb kiaknázására irányítja, s mindennek célja a termelés intenzifikálása. Törekvésünk az, hogy a 12. ötéves tervidőszak terveiben a lehető legkonkrétabban és legteljesebben tükröződjön ez az irányvonal, s meggyőződésünk, hogy megvalósítása során új lehetőségek születnek együttműködésünk bővítésére. A Szovjetunió népgazdaságának az év első kilenc hónapjában elért eredményei ezt erősítik meg. Túlteljesítettük a tervezett feladatokat az ipari termelés volumenét és a munkatermelékenységet tekintve egyaránt. A gazdasági fejlődés dinamizmusának fokozása kétségtelenül további lehetőségeket teremt a testvérpártokkal fenntartott kapcsolatok elmélyítésére és az áru- csere-forgalom bővítésére. Az eredményeket azonban mindenekelőtt a gazdasági növekedés hosszú távú tényezőinek kihasználásával, vagyis a műszaki fejlesztés meggyorsításával, az in- tenzifikációval, a termelési szerkezet és a beruházások javításával kell elérni. Távol áll tőlünk az, hogy ne lássuk, vagy lebecsüljük a felmerülő nehézségeket. Nincs és nem is lehet okunk az önelégültségre. Eredményeinket kritikusan és józanul értékeljük, s ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy számos területen csak kis lépéseket tettünk és az eredményeket elsősorban annak köszönhetően értük el, ami úgyszólván a „felszínen“ volt - a rend és a fegyelem megszilárdításával, a jobb munkaszervezéssel. A tényleges fordulatot, az igazi átépítést csakis a tudományos- műszaki haladás alapvető növekedési tényezőinek az ágazati és beruházási politika, valamint a termelés minőségének lényeges megjavítása biztosíthatja. A gazdaság átépítése bonyolult folyamat. A társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsítását célzó irányvonal már önmagában átépítést jelent a társadalmi tevékenység más területein is. A Szovjetunió mélyreható forradalmi változások időszakába lépett, amelyek célja a hetvenes évek és a nyolcvanas évek kezdetén tapasztalt negatív tendenciák leküzdése, a mielőbbi áttérés az inten- zifikálásra a minőség és a hatékonyság fokozására. A XXVII. kongresszus dokumentumai hangsúlyozzák, a kitűzött célok eléréséhez szükség van a szocialista gazdasági integráció lehetőségeinek a jobb kihasználására. A Szovjetunióban folyamatban van egy olyan egységes gazdasági mechanizmus létrehozása, amely megfelelne az intenzifikálás követelményeinek. Ennek szerves részét alkotják a külgazdasági tevékenység rendszerében eszköz- lendő alapvető változások. Ezek nagy jelentőségűek a szovjet gazdaság fejlesztése, valamint a közösség többi tagországaival való együttműködés, a szocialista gazdasági integráció elmélyítése szempontjából. E változások lényege abban rejlik, hogy a külgazdasági tevékenységbe közvetlenül bekapcsolódnak a termelők és megteremtik a vállalatok érdekeltségének gazdasági feltételeit a tevékenységnek ezen a területén. E fontos reform megvalósítása során a korábbihoz hasonlóan elsősorban a baráti szocialista országokkal való kapcsolatok bővítésére törekszünk. Ezek prioritást élveznek és ezt a prioritást gazdasági, jogi és szervezési intézkedések egész rendszere biztosítja. A baráti szocialista országokkal fenntartott kölcsönös kapcsolataink továbbra is azokra az elvekre épülnek, amelyek a nemzetközi szocialista kapcsolatok sajátjai. Ez az egyenlőség, az érdekek, szükségletek és lehetőségek sokoldalú tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyösség és az elvtársi kölcsönös segítségnyújtás. A Szovjetunióban folyamatban levő reformot elsősorban az indokolta, hogy a külgazdasági tevékenység irányításának olyan mechanizmusát hozzuk létre, amely megfelelne a Szovjetunió és a közösség országai jelenlegi fejlesztési szakasza szükségleteinek, amely összhangban lenne a gyorsítás és a szocialista gazdasági integráció stratégiájának követelményeivel. Ez abban nyilvánult meg, hogy kedvező körülmények jönnek létre a közvetlen kapcsolatok, a termelési és tudományos- műszaki kooperáció számára. Ilyen változások nélkül nehéz lenne kellő mértékben kiaknázni a nemzetközi szocialista munka- megosztás előnyeit, együttműködésünk hatékonyságának fokozását olyan mértékben, hogy az a KGST minden tagországa szempontjából a tudományos-mú- szaki haladás meggyorsítását célzó irányvonal meggyorsításának hatékony eszközévé váljon. A jelenlegi ötéves tervidőszak rendkívül bonyolult feladatait, az együttműködés feladatainak megoldását igyekszünk összeegyeztetni az együttműködéssel. A közösség tudományos-műszaki potenciáljának kihasználása országaink számára alapvetően új lehetőségeket teremt. Emellett tudatosítjuk, hogy törekvéseink szoros összekapcsolása a többi szocialista ország törekvéseivel akkor hozhat megfelelő eredményeket, ha az együttműködés a kölcsönös érdekeltségen alapul, ha hozzájárul a ráfordítások csökkentéséhez, a kölcsönös kereskedelmi forgalom bővítéséhez és a termelés műszaki színvonalának emeléséhez országainkban. E feladatok közé kell sorolni mindenekelőtt az új, rendkívül nagy teljesítményű gépek és berendezések kifejlesztését. A gépipari komplexum ugyanakkor különleges szerepet - a tudományos-műszaki fejlesztés katalizátorának a szerepét tölti be. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a Szovjetunió iparában az állóalapok aktív részének felújítása megháromszorozódik, mig a gépgyártásban több mint a négy és félszeresére emelkedik. Nem kis lehetőségek kínálkoznak erőink egybekapcsolására a tudomány és technika, valamint a termelés területén a források hatékonyabb kihasználásával összefüggésben. Megtakarításokból kell fedezni a tüzelőanyag- és nyersanyagszükséglet növekményének 65-70 százalékát, nyolc és fél százalékkal kell csökkenteni az energiaigényességet, 14 százalékkal pedig az anyagigényességet a nemzeti jövedelem képzése során. Ezért úgy véljük, hogy a KGST 40. ülésszaka óta végzett közös munkánk eredményeit mindenekelőtt aszerint Kell értékelni, hogy együttműködésünk milyen gyorsan áll át az említett feladatok megoldására és hogy mennyire voltunk sikeresek együttműködésünk mechanizmusának átalakítása terén, hogy azt összhangba hozzuk a párt követelményeivel. Éppen ebbe az irányba orientáltak bennünket a moszkvai gazdasági értekezlet határozatai. Megvalósításuk során megalapozottan két fő irányt lehet meghatározni: a KGST-országok tudományosműszaki fejlesztésének 2000-ig szóló komplex programja jóváhagyását és teljesítésének első eredményeit, valamint a tervek egyeztetését erre az ötéves időszakra. Jelenleg mindnyájan arra törekszünk, hogy a tudományos-műszaki haladás komplex programja sok éves együttműködésünk központi elemévé váljon. Hozzá kellene járulnia a közösség tagországai termelőerőinek fejlesztésével összefüggő legbonyolultabb kérdések megoldásához. Ez a program kifejezetten egyedülálló, ha azokat a mélyreható szerkezeti változásokat tekintjük, amelyeket megvalósítása a KGST egyes tagországainak népgazdaságában és a szocialista nemzetközi munkamegosztásban eredményez. Országainkban az idén kezdődtek meg a komplex program témaköreivel kapcsolatos közös kutatások. Csak az idén mintegy négyszáz befejezett tervet bocsátunk a termelés rendelkezésére. Nép- gazdasági tervünkben ehhez létrejönnek a szükséges források. A szervezési feladatok azonban nem kerültek le a napirendről és a jövőben sem képzelhető el ez. A programmal összefüggő teendők biztosítása különböző szinteken számos kérdést vet fel. Megoldásuk során alakul ki és tökéletesedik a program irányításának teljes értékű egységes mechanizmusa, amely felöleli a munkálatok valamennyi szakaszát és a tudományos-termelési kooperáció fejlesztésének pontos szervezését. Nem kevés a gond. Számos esetben a reszortokon belül vagy köztük keletkeznek akadályok, máskor pedig megnyilvánul a bürokratikus munkastílus. Ezért sok munka vár még ránk. Megelégedésünket fejezzük ki afelett, hogy kölcsönös megállapodás értelmében ülésszakunkon részletesen megvitatjuk ezeket a kérdéseket. Az elmúlt időszakban közös tevékenységünk további fontos eredményének minősíthető számos jelentős népgazdasági probléma megoldása az 1986-1990-es évekre szóló tervek koordinációja során. Ezek egy része túlmutat az említett időszak keretein. Aláírtuk a 2000-ig szóló gazdasági és tudományos-mú- szaki együttműködés kétoldalú programjait. A tervegyeztetéseknek köszönhetően biztosított a baráti országok népgazdaságainak energiahordozókkal és nyersanyagokkal történő ellátása. A Szovjetunióból történő szállításaik változatlanul magas szinten vannak és az ötéves időszakban az energiahordozók szállításai 116 millió tonnával növekednek. Tovább bővül az együttműködés gyakorlatban bevált formája - az integrációs létesítmények közös építése. A Szovjetunió területén nagy létesítmények épülnek, amelyek termékeiket a baráti országokba szállítják. Ezek közé tartozik a Jamburgtól a Szovjetunió nyugati határáig húzódó gázvezeték, a Krivoj Rog-i bányászati és fémfeldolgozó kombinát és további újonnan épülő objektumok. Ha bírálóan értékeljük mindazt, amit elértünk, nyíltan meg kell mondani, hogy nem használjuk ki kellőképpen az -együttműködés fejlesztésének és a kölcsönös árucsere-forgalom növelésének lehetőségeit. A kölcsönös gazdasági kapcsolatok dinamikus és kiegyensúlyozott bővülésének biztosítása érdekében alapvetően meg kell változtatni az export és az import szerkezetét, fokozni kell minden ország exportpotenciálját, mindenekelőtt a legkorszerűbb technika gyártása révén. Ez azt jelenti, hogy a túlsúlyban levő kereskedelmi kapcsolatokról át kell térnünk a közvetlen termelési együttműködésre, a magas fokú gyártásszakosításra és termelési kooperációra. A KGST-tagországok véleménye egységes abban, hogy jelenleg már a hagyományos módszerek nem elegendőek, hogy ezek nem biztosíthatják a gazdaság in- tenzifikálását, és hogy nekünk a gazdasági fejlesztés és az együttműködés dinamikusabbá tételéhez szükségünk van új formákra. Mivel ezt a legfontosabb politikai és gazdasági feladatnak tekintjük, következetesen sikra- szállunk az együttműködés új formáinak a kiaknázásáért, a közvet(Folytatás a 4. oldalon)
